Celeste Bradley - Az álruhás

Kiadó: Victoria, 2012 
Oldalszám: 432
Ár: 2999 Ft

Álruhások Klubja #1

Igyekszem megválogatni mely romantikus szerzőktől olvasok, egyrészt azért mert maguk az írónők is sokan vannak, másrészt a már magyarul is megjelent könyveik száma sem csekély. Ha pedig valakit kiszemelek magamnak, igyekszem munkásságát sorra venni. Ennek tudatában pedig sokkal könnyebben mondok igent egy debütáló szerzőnek, hiszen nem pakol azonnal a várólistám tetejére még vagy tíz-húsz könyvet, és sokkal könnyebb tartanom vele a tempót. Celeste Bradley tavaly év végi színre lépésével friss húsként tűnt fel a 19. századi romantika kínálatában, egyes értékelések pedig határozottan felcsigázták érdeklődésem, így nem bírtam tovább halogatni az olvasást.

A történet:

A csodaszép Agatha Cunnington Londonba érkezik, hogy felkutassa eltűnt bátyját, Jamest. Az egyetlen nyom egy rejtélyes levél, amelyen a „Griffmadár” aláírás szerepel…

Agatha úgy dönt, hogy a tiszteletre méltó férjes asszony álruháját ölti magára – talán így észrevétlen maradhat a nyüzsgő nagyvárosban. Igen ám, de tervéhez szüksége van egy megfelelő férjre. Talán olyasvalakire, mint Simon Rain.

A férfi tagja a Liar’s Clubnak – megannyi hitehagyott bűnöző a királynő szolgálatában. Amikor valaki sorra öldösni kezdi a klub tagjait, Simon Rain azt a feladatot kapja, hogy keresse meg James Cunningtont. Simon inkognitóban megjelenik Agatha otthonában, s leküzdhetetlenül beleszeret a nőbe. Ezzel megszegi a klub legfőbb szabályát: Soha ne ess szerelembe!

Gondolatok:

Már az első fejezetekből nyilvánvalóvá vált, hogy egy igazi komédiának lehetek tanúja, hiszen a kéményseprőnek álcázott kémmestert szinte a házba lépésének pillanatában a ház nagyon is hazug úrnője seperc alatt férjé avanzsálta, és igyekezett kikupálni a pórnép egy tagjának hitt, rendkívül vonzó küllemű férfit. Majd tudatosult bennem, hogy a mosoly vissza-vissza tér az arcomra, néha hangosan el is nevettem magam, tehát egy jóféle színjáték zajlott a szemem előtt. A feléig pedig valóban hazugságok hálójában tekeregnek, mert mindenki igyekszik titkolni valódi szándékait és kilétét, mégis gördülékenyen dolgozik együtt a két szélhámos. Egyszer azonban mindennek ki kell derülni és a pár ezután igazi szerelmi huzavonába kezd, amelyet a kémek munkájával járó kalamajka tetőz.

Mind a fő-, mind a mellékszereplők hozzájárultak a könyv sikeréhez, akik közül egynéhány kivételtől eltekintve, szinte mindenkit csak szeretni lehet.

Agatha Cunnington bátor és talpraesett vénkisasszony, látványra igencsak csábító töltött galamb, adottságait a tisztesség határain belül ki is használja. Igen rafinált egy nőszemély, élelmes és gyorsan jár az esze, ezt többször is bizonyította, hiszen bárminemű hazugsággal kivágja magát kissé szorult helyzetéből. Néha ugyan az indulatai vezetik, és úgy hazudik, mint a vízfolyás, mégis egy melegszívű teremtés, aki tálcán kínálja fel őszinte érzéseit.

Simon Rain tolvajból lett pandúr, aki elismert pozícióba küzdötte fel magát, származását mégsem feledi. Igazi hazafi, aki magányosan, a világtól rejtve óvja hazáját és akinek érzékeit nem szoktak holmi nőcskék felkorbácsolni. Agathanak azonban sikerül megbolondítania, néha az orránál fogva vezetnie, de ez sem tántoríthatta el egy ideig, hogy elveit, hivatását helyezze az érzései elé. Méltó partnere a lánynak rosszalkodásban, Anglia keresve sem kívánhatna jobb hírszerzőt náluk.

És még ott van James, az elveszett testvér, aki felbukkanásával némi tiszta vizet önt a pohárba, számos titkos szolgálati ügynök, akik tulajdonképpen jó ügy érdekében tevékenykedő bűnözők és kérem egy jó komornyik aranyat ér, nem csak azért, mert jól szolgálja a ház urát és úrnőjét, hanem mert az olvasó is kedvét leli benne.

A történetet határozottan feldobta a humor, nem fogtam ugyan a hasam a nevetéstől minden percben, mégis kellőképp szórakoztató volt. Akad lehetőség néhány romantikus légyottra is, amely diszkréten szenvedélyes, és Agatha elszántságával néhol mókássá tudott válni. Kétségtelen, hogy rátermett emberek alkották a kémhálózat tagjait, mégsem mondanám, hogy az áruló utáni nyomozás bravúros lett volna, helyette inkább csak sodródtak az eseményekkel. Így viszont, mint nőnek határozottan jólesik, hogy a női nem egy képviselője kenterbe verte a szakmájában jól teljesítő bagázst. A mellékszereplők közül szerintem azonnal kiszúrható kinek adatik majd meg saját történet, és azt kell mondjam, mindenkire kíváncsi vagyok, mert határozottan ígéretes karakterek.
Celeste Bradley debütálásával elégedett vagyok és remélem a folytatásra sem kell sokat várnom, mert valóban érdekel.