Bree Despain - Fekete bárány

The Dark Divine 1.

Egy-két negatív kritikán, kívül nem olvastam túl sok rosszat a könyvről, mégis szinte valamiért arra számítottam, hogy béna lesz, de nem volt az. Persze nem egy nagy vasisdas, sőt azt mondhatni, hogy egy Twilight story új köntösben, mert néhány jelenet igen hajaz a „nagy” elődre. Biztos vagyok benne, hogy ez sokaknak nem is fog tetszeni, de én nem tartozom közéjük.

Tékozló fiú

Veszélyes szerelem

Halálos titok

Grace Divine – a helyi lelkész lánya – mindig is tudta, hogy valami rettenetes történt azon az éjszakán, mikor Daniel Kalbi eltűnt, bátyja, Jude pedig vérbe fagyva tért haza.

Most, hogy Daniel visszajött, Grace-nek választania kell iránta érzett növekvő vonzalma és bátyjához való hűsége között.

Ahogy Grace közelebb kerül Danielhez, megtudja az igazságot arról a rejtélyes éjszakáról és arról, hogyan mentse meg szeretteit, ám ezért talán legféltettebb kincsével kell fizetnie: a lelki üdvével.

A történetről nagyvonalakban ennyi elég is, aki folyamatosan olvassa a témában megjelenő könyveket, azoknak sok újdonsággal nem szolgál, mert könnyen kitalálható a történet, még az a néhány fordulat is, amit a könyv tartogatna. De minden benne van, amiért én ezt a műfajt szeretem és olvasom, minden „kötelező” elemmel, amit megszoktam. És azt mondhatom, hogy ez nálam megint nem vont le a könyv értékből. Igen, tudom, valaki már a falat kaparja ilyenkor, hogy „sablonos”, „túl könnyen kitalálható”, „túl idegesítő”. Erre igazán nem tudok mit mondani, azon kívül, hogy „ízlések és pofonok”.

Sokkal jobban tetszett volna A paplak titka cím, de a Fekete bárányt se bánt annyira, ilyen szép borító mellett főleg nem.

A vallási téma belekeveredése többnyire nem zavart, bár a gyerekek nevelése és szokások, szabályok nem voltak a szívem csücskei. Eleinte a szülőket is képmutatónak találtam egy hangyányit. Az meg pláne zavart, hogy Grace mindent úgy tett, ahogy meg volt neki írva, ahogy megígérte és minden indok nélkül elfogadta, hogy neki bizony nem szabad találkozni azzal a bizonyos sráccal.

Graceről nem mondanám, hogy egy okos teremtést. Néha butaságát betudtam a neveltetésének és a vallásba vetett hitének, de egy időszakban őszintén az agyamra ment. De azért tudott mutatni javulást is, ahogy szinte az összes szereplőről változott egy kicsit a véleményem.

Az apát kedveltem, Jude-ot… hát nem igazán, bár azért megértem. Daniel először azért volt szimpi, mert ő volt a lázadó a társaságban, a rossz a sok jó között. Persze ő nem rossz, legalábbis nem úgy rossz… na mindegy. Másrészt meg jól megnyomorgatták a múltban, a jelenben. Rengeteg elutasítás érte és mégis remél. Tehát egy sebzett, egy szörnnyel a testében élő alapvetően jó srác miért ne lenne a szívem csücske.

Nagyon tetszett, hogy a levelek a végére egy kerekebb képet adtak, ahogy összekötöttek néhány szereplőt.

 

Valahogy hangulatosnak éreztem a történetet. Nem teljesen középiskolás szerelmi sztori, bár nagyon közel áll hozzá. Ez a  kicsi vallási környezet azért úgy érzem elég sokat adott hozzá a könyvhöz, annak ellenére, hogy én tulajdonképpen nem szeretek róla különösebben olvasni, de ennyi bőven belefért. Igazi ifjúsági fantasy, ami engem pihentet és szórakoztat. 

Minden apró hibájával együtt kellemes csalódás volt és várom a folytatást. (Mert lesz, hiszen miért is ne lenne ez is egy sorozat első kötete.)

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak!

4 pont