Laurell K. Hamilton - Bűnös vágyak

Anita Blake, vámpírvadász 1.

 

"Feltámasztom a halottakat és örök nyugalomra helyezem a halhatatlanokat. Ez volt a munkám. Ez voltam én."

Ezzel a kötettel elkezdődik egy hosszú történet, egy vámpírvadász nőről, aki maga köré gyűjti a pasikat és a különböző képességeket, akarva akaratlan. Folyamatosan változik sok rajongó szomorúságára, mások örömére. De ezzel már nagyon előre szaladtam.

St. Louis városában él Anita Blake, a nekromanta, halottkeltő, vámpírhóhér és egy természetfeletti egységet segítő szakértő és titulusai sora még csak nőni fog.

A vámpírok, az alakváltók mind a világ elé álltak, mára már jogokkal rendelkező tagjai a társadalomnak. Most épp a városban valaki gyilkolja az erős vámpírokat, és Anita belecsöppen a közepébe.

Willie McCoy keresi fel Anitát az irodájában, hogy felbérelje kutassa fel a gyilkos kilétét. Anita bőszen ellenkezne, de már összeesküdtek ellene. Így jutunk el a Bűnös Vágyakba, Jean-Claude sztriptízbárjába és találkozunk az elegáns vámpírral és még néhány nem túl szimpatikus alakkal. Akad köztük leendő barát, régi ellenség. 

A nem túl baráti fogadtatás után már Jean-Claude-dal "kézen fogva" mennek Nikolaos,  St. Louis városának vámpírúrnőjéhez, ahol Anita próbál menekülni először a patkányemberek, majd maga Nikolaos elöl. 

A megbízás azonban elfogadva. Anita nyakába kapja a nyomozás idejére az egyik táncos fiút, a harapásfüggő Philliphet. Általa belépünk egy zártkörű "bizar"buliba, ami ráhozza a frászt kicsit Anitára, de már szinte azonnal más problémával kell foglalkoznia.

A nyomozás közben megismerünk néhány később is felbukkanó szereplőt. Ronnie-t, a legjobb barátnőt. Edwardot, a bérgyilkos "barátot", aki igencsak határozott céllal bukkan fel a képben. Dolfot és Zerbrowskit a rendőrségtől. Malcolmot az Örök Élet Egyházának fejét, egy mestervámpírt. Zachary pedig egy másik halottkeltő. 

Anitát hiába próbálják meg többször is kinyírni, ő nem hagyja magát, felveszi mindenkivel a kesztyűt és a végső leszámolásra is kész, ami meg is történik minden tekintetben. 

Elmondhatom magamról, hogy elolvastam az összes magyar AB kötetet és még mindig nagy rajongója vagyok. Így másodszori olvasásra elég furi volt látni Jean-Claude-ot még "gyengécske" vámpírnak. Még nincs akkor hatalma és tekintélye, mint amekkora lesz. Csak kicsiny szeleteket kap a történet szempontjából. És még nem él benne az a hatalmas szerelem, ami idővel kialakul. Még csak vonzza Anita makacskodása és ereje. De már megteszi az első lépéseket, hogy magához csalogassa.

Már meg sem tud lepni, hogy a hatalmas erővel bíró, rettegett Nikolaos egy törékenynek tűnő, szadista kislány.

Először furcsa volt a patkányembereket elképzelni, először látni Rafaelt, mit sem tudva, hogy milyen jó szövetséges és barát válik majd belőle. Ők az elsők az alakváltók sorában, akiket a sorozat során megismerhetünk. Rafael, a patkánykirály nagyon szimpatikus már az elejétől fogva.

Phillip igen kedvelhető figura, de sanyarú sorsra jut. A bizarr buli nekem nagyon bejött. Bár képregénybe látni a testüket a sok-sok harapással már nem annyira vonzó.

És ott van Anita, az én kedvenc főhősnőm. Imádom minden mondatát, ami sokszor időzhető. Humoros, gúnyos, vagány és tökös. Megismételhetetlen figura. 

Nem is olyan rég olvastam értékelést, ahol azt írták ellenséges. Nem értek egyet, de annyi biztos, hogy nem egy gyenge virágszál. Látja a világban a gonoszat, a rosszat. Halottakkal foglalkozik, vámpírokat öl a törvény nevében, friss és régi hullák nála mindennapos eseteket. Éjjel többet van fenn, mint nappal. Egyedül éli világát és elég sokáig tartja magát az elveihez, amik később változnak, idomulnak. Egy ilyen világba, ilyen életvitelhez Anita karaktere tökéletesen passzol.

Számomra nem a kezdeti AB kötetek a kedvencek, de tény, hogy itt még nagyon is a cselekményre, a nyomozásra van helyezve a hangsúly. Nincsenek szívügyek, csak gyilkosságok. A szereplők állandó létszáma még igen csekély, de a világ már most remekül kidolgozott, Anita személyisége pedig sziporkázó.

A történet már megjelent két kötetes képregényben is.

5 pont

Cím: Bűnös Vágyak

Jean-Claude sztriptízbárja

Bűntény: vámpírgyilkosságok

Idézetek

Hogy egy kicsit megismerjük Anitát, jellemét, gondolkodását.

"Rengetegen nem értékelik a humorom. Ha egy kicsivel bizonytalanabb vagyok, azt gondoltam volna, hogy nem jók a vicceim."

"Néha, nagy ritkán magamban beszélek. Remek tanácsokat adok magamnak. Időnként még meg is fogadom őket."

"Én vagyok a Hóhér, és én nem randizom vámpírokkal, megölöm őket."

"Engem csak addig lehet megfélemlíteni, amíg dühbe nem jövök. A düh jobb érzés."

"A szánalom gyilkos érzelem. Annál csak a vak gyűlölet és talán a szerelem a veszélyesebb."

"Ne aggódj. Mindjárt rosszra fordul minden."

"Emlékezz arra, hogy a beleegyezésed nélkül senki nem kelthet benned kisebbrendűségi érzést."

"A válogatott hazugságok épp annyira a segítségünkre lehetnek, mint az igazság."

- Hány gyilkosság van a rovásodon? (Jean-Claude)
- Tizennégy. (Anita)
- És te nevezel minket gyilkosnak? (Jean-Claude)

Néhány szereplőről

Jean-Claude

   "A hangja olyan dolgokat árult el, amelyeket a szavaiból még csak gyanítani sem lehetett. Elsötétített szobában, hűvös takaró alatt elsuttogott ígéreteket."

    "A hang gazdája Jean-Claude volt, a klub tulajdonosa, vámpírmester. Úgy nézett ki, hogy egy vámpírnak kellett. Fehér ingének ódon, csipkés gallérjával összevegyültek hajának csigái. Csipke ömlött sápadt, hosszú ujjaira is. Az ing nyaka nyitva volt, a túlburjánzó fodrok között látni engedve a vámpír csupasz mellkasát A pasasok többsége nem vehetett volna föl egy ilyen inget. De egy vámpíron abszolút férfiasan hatott."

 

Phillip

„- Köszönöm - mondta ő. Káprázatos mosollyal jutalmazott meg. Ha kevésbé vagyok profi, beleolvadok a zoknimba tőle. A mosolyában tényleg volt egy árnyalatnyi gonoszság, valamint egy jó adag erotika, de emögött egy kisfiú rejtőzött, egy bizonytalan kisfiú. Ez az. Ez volt benne vonzó. Nincs vonzóbb, mint egy jóképű pasi, aki nem bízik önmagában.”

„Phillip nekitámaszkodott, a testével és fél karjával tartotta. Felém villantott mosolya sokat ígérő volt: egy kevés gonoszság, nem kevés szex. Tényleg egyedül akartam maradni vele egy liftben? Valószínűleg nem, viszont fel voltam fegyverkezve. Ő, amennyire meg tudtam állapítani, nem.”

Edward

„Becsaptam és bezártam magam mögött az ajtót, habár igazság szerint, a lakásomban Edwarddal, talán nagyobb biztonságban lettem volna, ha inkább kizárom magam. Nem volt egy impozáns férfi, sem túl félelmetes annak, aki nem ismerte őt. Százhetven centi volt, vékony, szőke, kék szemű, elbűvölő. De számomra, a Hóhér számára, ő maga volt a Halál. Ő volt az, aki a lángszórót használta.
Már dolgoztam vele azelőtt, és az ég a tanú rá, mennyire éreztem magam biztonságban vele. Nagyobb tűzereje volt, mint Rambónak, csak éppen egy kicsit gondatlan volt, ami az ártatlan szemlélőket illeti. Bérgyilkosként kezdte. Összesen ennyit tudott róla a rendőrség. Azt hiszem, az emberölés már nem volt számára kunszt, ezért áttért a vámpírokra és a vérfarkasokra. Azt is tudtam róla, hogy ha eljön az idő, amikor már kifizetődőbb lenne neki, hogy megöljön, mint hogy a barátom legyen, megtenné. Edwardnak nem volt lelkiismerete. Ez tette tökéletes gyilkossá.”

Bert

„Ezt a jó szerencsét nagyrészt Bert Vaughnak, a főnökünknek köszönhettük. Egy személyben volt üzletember, showman, pénzeszsák és semmirekellő, kispályás csaló. Semmi törvénytelenség, tényleg nem, de... A legtöbb ember jobban szereti magát fehér kesztyűs jófiúnak látni. Egypáran fekete kesztyűt viselnek, és élvezik. Bert színe a szürke volt. Néha az jutott eszembe, hogy Bert, ha megszúrnánk, frissen nyomott, zöld dolcsikat vérezne.”