J. R. Ward - Megsebzett szerető

Fekete Tőr Testvériség 3.

Zsadist - Bella

Egy barátnőm azt mondta az ő történetükre, hogy kicsit olyan, mint a Szépség és a szörnyeteg. Egy külsőre megsebzett, elcsúfított, kegyetlen szörnyeteg. Akit lelkileg is megtörtek, megsebeztek. Úgy érzi mocskos és értéktelen, nincsenek érzelmei, rideg és antiszociális, így nem meglepő, hogy nehezen hiszi, hogy őt is lehet szeretni, hogy ő is megérdemli a boldogságot. Az ő megmentője nem Belle, hanem Bella, egy csodaszép tiszteletreméltó lány.

Előző kötet ott maradt abba, hogy Bella fogságba esett és most 6 hét eltelte után Zsadist kétségbeesve, szinte beleőrülve kergeti az alantasokat, szinte már gyászolja a lányt, miközben nem érti azokat a dolgokat, amik a szívéből törnek elő. De a lány él, megmentik. A sebek gyorsan begyógyulnak, már csak az a kérdés, hogy a lelkükben is összeforrnak-e.

Megismerjük Zsadist múltját, 100 éves fogságát, megaláztatását, ami révén lett olyan, amilyen. Szomorkodunk a visszaemlékezéseken, a kegyetlen múlton, ami megtörte ezt a hatalmas harcost. Bella pedig a jelenben megismerteti vele az igazi testi szerelmet és élvezetet.

Az alantasok persze most sem hagynak nekik nyugtot, a végére megint jön egy nagy harc, ahol Phury megint magára akarja vállalni a megmentő szerepét, ahol talán a két testvér még közelebb kerül egymáshoz.

Zsadist hiszi, hogy Bellát úgy mentheti meg, hogy eltaszítja magától, de tetteiknek következménye van és most már biztosított a szerelmesek összetartozása. Nem írhatom, hogy boldogsága, mert majd látni fogjuk, hogy a Zsadistot nyomasztó emlékek, a mocskosság érzése még korántsem tűnt el örökre.

A többieket élete sem mindig csupa öröm és boldogság. További veszteségek érik a testvéreket és Johnt, ezzel elszomorítva minket. További szereplők is belépnek pillanatokra a sorozatba, akik fokozatosan kapnak egyre több szerepet.

Szerintem ha akarnám se tudnám szavakban kifejezni, mennyire fontos ez a könyv nekem, hogy mennyire szeretem.

Nem állíthatom, hogy túl sokszor végigolvastam volna, de azt igen, hogy a kedvenc részeimet már vagy ezerszer olvastam, egyszerűen nem tudom megunni. Néha kell, hogy elővegyem, hogy kicsit velük legyek, megnyugtatnak. Ha akarom megríkatnak.

Zsadist a kedvenc, ő a Minden. Imádom. Azt ahogy láttam lezajlani benne a változást. Látni, hogy nem tudja megnevezni azokat az érzéseket, amik felélednek benne. Küzdeni és reménykedni abban, hogy talán ő is lehet boldog, hogy megpróbálhatná, hogy merjen engedni. Az első csók, az első orgazmus. Na meg a végén a szerelmi vallomás. Számomra nincs ennél jobb.

Szegény Phuryt sajnáltam, úgy gondolja szerelmes és most kezdi igazán a züllést. Pedig ő olyan jó, olyan kedves, akire mindig lehet számítani.

Rehvenge is egyre több szerepet kap, egy újabb kedvenc szereplőm. Igazából mikor elsőnek olvastam, nem lepett meg, hogy ki is ő valójában.

Szóval, igen… nekem ez a sorozat kedvenc könyve, nincs és nem is lesz nála jobb, mondhatom ezt 8 kötet után. A sors keze lehetett, hogy ezt a követet vettem meg a leghamarabb és csak egy napra rá az első kettőt.

5 pont