Gayle Forman - Ha maradnék

Mostanában egyre több olyan könyvet találok, régit, újat, amik ifjúsági körökben bukkannak fel, mégis sokkal több mondanivalójuk van, mint egy átlag tini könyvnek. Én szeretem az ifjúsági regények, a tiniszerelemmel, az olykor felszínre kerülő butuskaságukkal is, de rá kellett jönnöm, hogy ha komolyabb húrokat is megpendít igazán felüdülés az olvasás.

Nem akarok hazudni, így kicsit bizonytalankodva írom, hogy az első ilyen gondolatébresztő ifjúsági olvasmányom, John Green Alaszka nyomában c. könyve volt. Nem aratott nálam sikert, mondhatni nagy csalódás volt, nem érintet meg, viszont Sarah Dessen Tökéletese rögtön kedvencé vált (bár a másik könyve, a Figyelj rám, már visszafogottabb sikereket aratott). Innentől úgy gondoltam sorra kell vennem a hasonló könyveket és a Ciceró kiadó kínálja a legfrissebb és talán a legtöbb ilyen csemegét.

Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit.

Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted.

Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz.

Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?

A fülszöveg úgy érzem nem nagyon hagy kétségeket az olvasóban, hogy mire is számítson, milyen sorssal kell szembenézni szegény hősnőnknek, akinek élete meghatározó 24 óráját követhetjük végig, ahol megelevenedik a múlt, ahol megismerjük a lányt, a remek szülőket, a jófej pasit, a legjobb barátnőt. Az emlékezés közben egyre inkább mosoly terül el az arcunkon, sikerül nem egyszer felnevetni is, hisz a szülők utánozhatatlanok, szórakoztatóak. Azonban egy-egy emlékmorzsát átélve, egy-egy történetet megismerve a valóság kopogtat, mi több ránk ront, súlyos teherkén nehezedik Mia és a mi vállunkra, és az arcunkra fagy a mosoly, mert nem feledhetjük, ami volt már elmúlt – bár az emléke öröké velünk marad - és most az a kérdés lesz e jövő.

Bevallom őszintén a könyv rendkívül rövid, és az első fele cseppet sem nyert meg magának, nem értettem a sikere titkát, nem tudott közel férkőzni az érzékeny lelkemhez. Tudomásul vettem a szomorú történteket, de nem tett rám mély benyomást. Viszont ahogy egyre több emlék, meghatározó pillanat merült fel a múltból úgy élveztem egyre inkább a történetet és a mosolyokat mély és hosszú lélegzetek követték.

Mia nem egy megszokott hősnő a tulajdonságait tekintve, érett gondolkodású egy kissé bohókás családban. Komolyzenei szeretete és tehetsége kicsit kívül helyezi a családi megszokottól. Pasija sem egy nagyképű szépfiú, hanem egy romantikára is hajló rockzenész, akivel szerelmük többnek érződik, mint kamaszszerelemnek, szinte már túl felnőttes.

Nem hiszem, hogy mindenki teljesen azonosulni tud a lánnyal, mivel ő nemcsak nem átlag hősnő, de nem is tekinthető szerintem átlagos tinédzsernek sem, viszont ez nem akadályozza meg az olvasót – kortól-nemtől függetlenül -, hogy olvasás során belegondoljon a maga döntésébe.

Hiába szomorúak a történések, a könyvből mégis sokszor sugárzik melegség, határtalan szeretet, amely mosolygásra késztet és újra és újra felmelegíti a szívet, amelyet a kegyetlen valóság jégé tud dermeszteni.

Gayle Forman könyve hiába ifjúsági nem azzal a céllal született, hogy csacskaságokkal szórakoztassa a fiatal olvasókat, hanem igenis komoly dolgokat dörgöl az olvasó orra alá és néhány órára fel akarja nyitni a fiatalság szemét. Azonban hiába ifjúsági bármely korosztályt gondolkodásra készteni.

4 pont