A könyvnek először csak a címét tudtam, és hogy hamarosan meg fog jelenni. Majd olvastam egy nagyon rövid kis leírást a VP füzetben, hogy miről is fog szólni és akkor hirtelen rám tört az érzés, hogy el kell olvasnom. Kicsit már akkor is furcsállottam, hogy az esküvőjére készülő, de előtte elhalálozó nő, hogy illik a Vörös pöttyös könyvek profiljába, mivel a VP könyvek köztudottan ifjúsági kategóriába esnek. Nem tudtam elképzelni egy alig 18 éves lányt az oltár elé tipegni ebben a könyvben és ki is derült, hogy Lucy Brown már 28 éves. Most, hogy már elolvastam még kevésbé értem, hogy lett ez VP, viszont az Arany pöttyösök közé se illik, mert ahhoz túl szórakoztató, lökött és kicsit hibbant, bár foglalkozik azért komolyabb témákkal is, hiszen a halál, a halál utáni élet és továbblépés a fő vezérfonál.
Lucy halálosan szerelmes a vőlegényébe és élete legboldogabb napjára készül, viszont egy nappal az esküvő előtt meghal. Azonban a Purgatóriumban választás elé állítják: teljesít egy küldetést és szellemként kísérthet, vagy rögtön megy a mennyországba. Lucy szinte gondolkodás nélkül száll vissza a Földre, hogy 21 nap alatt megtalálja egy unalmas, kocka informatikus és Star Wars rajongó lelki társát. Ezalatt elkerülhetetlenül Dan, a vőlegénye nyomában jár, és lassan, de biztosan összebarátkozik lakótársaival, a szintén élőhalott küldetésen lévő Briannel és Claire-rel. Az idő fogy, az esélyek egyre jobban csökkennek és újra döntés előtt állnak a szereplőink.
Úgy kezdtem az olvasást, hogy na csak belekezdek kicsit, nem akarok én sokat olvasni belőle, más dolgom is akadt volna, de azt vettem észre, hogy csak lapozok és lapozok, már eljutottam a feléig és hát ha már itt tartunk és visz a hangulat, akkor én ugyan le nem teszem. Szóval, hipp-hopp felfaltam a könyvet és közben remekül szórakoztam.
Az első két fejezetből lejött, hogy Lucy néha nagyon hibbant tud lenni és kicsit megijedtem, hogy egy hatalmas vicc lesz a könyv, hiszen ez alatt a néhány oldal alatt sikerült többször felröhögni, a kicsit abszurd helyzeteken.
Majd megtörtént a haláleset és Lucy elkezdett egy hangyányit idegesíteni, hiszen gondolkodás és szinte minden további kérdezgetés és információgyűjtés nélkül hozza meg a nagy döntéseit és fejvesztve rohan Dan-hez, mit sem tudva az élőhalott lét szabályairól. Úgy éreztem csupa butaságot csinál és idegesített, hogy nem tett fel kézenfekvő kérdéseket, nem informálódott. Hiszen nem azt mondták neki, hogy visszamegy a Földre és boldogan élheti tovább az életét, hanem, hogy szellem lehet. Engem ez azért erősen elgondolkodtatott volna. Viszont Lucy csak Dant látta maga előtt és mást se nem látott, se nem hallott. De szerencsére sikerült visszavennie magából és már szimpatikusnak találtam.
A könyv történéseit három szálra tudnám szedni.
Elsődleges cél ugye Archie-nak barátnőt találni. Ezen a téren teljesen elmentünk a röhejes kategóriába, hiszen Lucy halmozta a hülyeségeit. Viszont szép lassan eljutottunk a barátság szintjére, amikor Lucy már látja és kedveli a másikat, nem csak egy feladatnak tekinti. Ez tetszett. Nem tudom, hogy csak nekem, vagy más nem informatikus embernek is tartogatna e plusz poénokat, de annyi tény, hogy volt néhány hülyeség Lucy munkahelyén, amikor én már előre nevettem a markomba, mert láttam milyen hibába fog belesétálni a lány.
Ugye ott van nekünk egy gyászoló „özvegy”. Számomra megható volt, ahogy összeomlott az elején megismert könnyed, poénkodó fickó. Nagy szerelem volt az övék, talán olyan is, ami már a mai világban ritka, mint egy fehér holló, viszont ezzel nincs is baj, hiszen most egy könyvben vagyunk.
És van a két lakótárs is a Leendő Szellemek Házában. Egy vonatokért rajongó férfi és egy kis csitri öngyilkos gót csaj. Kezdetben nehezen jönnek ki egymással, de a végére barátokként válnak el, akik segítettek egymáson. Tetszett, hogy így összekovácsolódott a banda.
Nem teljesen ilyen befejezésre számítottam, de kétségtelen, hogy ez volt a legjobb megoldás mindenkinek. A könyv során néha a gondolataim David Safier Pocsék karma c. könyve körül kezdek forogni, hiszen ott is az állandóan újraszülető Kim, a férje életét is próbálja figyelemmel kísérni és befolyásolni. Néha láttam egy-egy párhuzamot a két könyv között.
Összességében egy szórakoztató, kicsit hibbant könyvet vehet az olvasó a kezébe. A téma szinte teljesen el van viccelve, csak néha érint meg bennünket a komolyság és szomorúság. Majdnem teljesen azt kaptam, amire olvasás előtt számítottam, de nem gondoltam volna, hogy szinte le se tudom tenni.
A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak!
4,5 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése