A fülszöveg vígan hirdeti, hogy ezen könyvecske alapja a Grimm mesék egyike, mégpedig a Széttáncolt cipellők. Szívesen mondanám, hogy én is ezen nőttem fel és mindig is szerettem ezt a történetet, de az a helyzet, hogy az én gyerekszobám nem Grimm mesékkel volt tele, így számomra teljes mértékben újdonságként hatott ez az egyszerű, aranyos mese.
Nem tudom mennyire kell részletezni a történetet, de ha valaki még nem ismerné, mint ahogy én sem eddig. Hát íme.
Galen, a háborúból hazafelé vezető úton egy öregasszonyt vendégel meg, szerény ebédjét megosztva vele, cserébe pedig különleges ajándékokat kap. Rokonai megkeresése után a királyi udvarnál áll munkába, mint udvari kertész és lassan megismeri Vesztfálint és a hercegnőket övező pletykákat, legendákat. A hercegnőkre szállt anyjuk átka és mostanra már minden éjszaka kénytelen táncolni az Éjféli bálon a Kőbezárt király földalatti birodalmában a király 12 fiával. A hercegnők egyre rosszabbul viselik a megpróbáltatásaikat. Apjuk, a király - az átokról mit sem tudva - egyre kétségbeesettebb és versenyre hívja a szomszédos országok hercegeit, a trónt és egy hercegkisasszony kezét ajánlva jutalmul, ha megfejtik a széttáncolt cipellők titkát. Ez a megmérettetés azonban rosszul sül el és Galennek kell a tettek mezejére lépni, ha meg akarja menteni szíve hölgyét, a legidősebb lányt, Rózsát. Az elfeledett ajándékok pedig most épp kapóra jöttek, milyen szerencse is ez.
Ha őszinte akarok lenni, nem gondoltam volna, hogy ennyire meseszerű lesz, vagyis ez tényleg egy majd háromszáz oldalba szőtt mese. Kedves és aranyos. A szerelem teljesen ártatlan, a 12 hercegnő közül még jónéhány gyermek, a legidősebbek is még csak most léptek az ifjú hölgyek sorába.
El tudtam volna képzelni rövidebben is, mert néhány részletet hosszadalmasnak éreztem. De nagyon tetszett a Kőbezárt király birodalma, sötétsége. A fiairól igazán olvastam volna többet is. A szereplők szimpatikusak.
Igazából nem tudom mit lehetne még mondani erről a könyvről. Nem dobálózhatunk vele kapcsolatban sablonos kifejezéssel, nem is érzem igazán VP könyvnek. Viszont a gyereklelkű felnőtteknek, fiataloknak egy andalító, sokak számára már ismert történet. Nem több, nem kevesebb, csak egy egyszerű mese.
A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak!
4 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése