Az írónő neve számomra mostanáig teljesen ismeretlen volt, pedig már számos könyve megjelent. A molyon találkoztam elsőnek ezzel a könyvével és meglepve tapasztaltam, hogy váratlanul rábukkantam a könyvtárunkban, csupán néhány hét eltelte után.
Egy tökéletes nő „nem mond rosszat, nem lát rosszat, nem hall rosszat”… persze hogy nem, ha elvesszük a látását, a hallását és ragasztó kerül a szájára is.
Egy kisváros életét egy gyilkosság kavarja fel, majd további eltűnés és erőszakos cselekmények kerülnek napvilágra. Négy gyerek talál rá egy nő holttestére a parkban és így ők és a családjaik kerülnek a középpontba. Elénk tárul három, első ránézésre majdnem tökéletes család élete. Azonban mi a színfalak mögé látunk, főleg a gyerekek szemszögén keresztül. Látjuk mennyi és milyen más problémákkal kell megküzdeniük a családoknak. Egy kedves tanárnő istápolná a gyerekeket, így ő is bonyodalmakba keveredik, de megtalálja a szerelmet is és egy nála jóval idősebb férfi, egy FBI-os profilozó személyében, aki a szerencsés végkimenetelű rablótámadása után, kihasznál minden egyes pillanatot az életben.
Valahogy kicsit fenntartásokkal indultam az olvasásnak, mert hamar kiderült, hogy 1985-öt írunk a könyvben. Én személy szerint szeretem a pörgős, rendőrségi nyomozást végigkövetni, minden modern technikával együtt, ami itt még igen kezdeti állapotban van. Gondoltam akkor majd egy kisvárosi hangulat kárpótol ezen „hiányosság” miatt, és még ott egy profilozó is, aki majd segít a gyilkos elméjébe látni. A profilozás kifejezetten egy olyan mozzanat, ami minden körülmények között érdekel.
Volt ugyan egy kisvárosi hangulat, de valahogy a könyv különlegességét nem ez adta. Sőt a profilozónk se beszélt túl sokat a gyilkosunkról, inkább emberismeretét a gyakorlatban mutatta meg nekünk.
Azt kell mondanom, hogy a gyilkos kiléte a könyv során igen hamar felfedezhető, nem kell mást tenni, mint az első oldalt figyelmesen olvasni. Teljesen egyértelmű, hogy kit is keresünk. Viszont ezt nem tartottam különösen hátránynak, mivel számos megdöbbentő, sokkoló esemény tárul elénk a családok életét végigkövetve.
Van két kedves férjünk, egy ügyvéd, egy fogorvos. Egy nem túl kedves rendőr, akit szinte minden mondatával jobban utálunk, mert annyira arrogáns és hímsoviniszta barom, de mi mindent tud nekünk még produkálni… huh… Az anyukák közül csak egyet emelnék ki, egy hihetetlenül idegesítő nőszemélyt. Egyszerűen hihetetlen milyen elviselhetetlen volt az ő tökéletessége, a hisztériái és dührohamai. Ott vannak a gyerekek, egy bátor, talraesett kislány, egy szelíd, okos fiúcska. Egy pszichopatapalánta, akitől igencsak féltem néha és egy kis eltiprásra termett töpörtyű.
És ott a tanárnő… először nehezen akartam elhinni, hogy a 48 éves Vince lesz nála a befutó és kicsit furcsa is volt olvasni, de végülis édesek voltak együtt. De mindenki megnyugtatására nem vitték túlzásba a romantikát, épp csak egy csipetnyi volt benne, ami nekem már hiányozna, ha nem találnám meg az ilyen könyvekben is. Mindkét szereplő szimpatikus, ahogy számomra a gyilkos is az volt, na nem a gyilkos énje, hanem a másik. Bár én mindig is szerettem olvasni a kínzásokat, a pszichopata gondolatokat. (Bár lehet ilyen kijelentést nem kellett volna tennem. :D)
A tettesünk gondolataiba igencsak belepillantottam volna. Teljes mértékben egyértelmű a motivációja, a tetteit kiváltó ok, mégis szerettem volna látni az ő szemszögét is. De a könyv során úgy érzem, hogy hiába folyt a nyomozás, nem a gyilkosságokon és a tettesen volt a fő hangsúly, inkább a családokon, ahogy próbálja mindenki tartani magát a látszathoz.
A könyv második fele volt a szinte letehetetlen kategória, amikor elég sokszor kaptam a szám elé a kezem. Meg tudott döbbenteni. Kellően felpörgetett, egy hangyányit sokkolt.
Biztos fogok még az írónőtől olvasni.
4,5 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése