2011. márc. 29.

L.K. Hamilton - Telihold kávézó

Anita Blake, vámpírvadász 4.

„A tündérmesék, a szerelmes regények és a szappanoperák mind hazudnak. A szerelem nem győz le mindent.”

Anita Blake szerelmes, hirdeti a borító. És tényleg, Richard berobbant az életébe (na nem úgy mint, majd Micah fog), de azért nem minden szép és jó. El tudja fogadni Richard farkas énjét és természetét? Lelke sötét oldala mennyire befolyásolja Jean-Claude-hoz való viszonyát? Mert Jean-Claude aztán nem adja fel.

Ez a kötet a favoritok között van, azok közül is az első nagy kedvenc-kedvenc kötet. Ehhez nagyban hozzájárult az, hogy igen központi szerepet kap most a vérfarkasok falkája, maga Richard minden mondatával és tettével, továbbá Jean-Claude se mutatja a nyugodt arcát, sőt féltékeny és alkudozik.

 Mondanám, hogy már itt is kicsit háttérbe szorult a gyilkossági ügy, de azért szerintem kellő helyeken megkapja a megfelelő figyelmet, amelyet egy izgalmas befejezés zár le.

Anita a rendőrséggel alakváltók által megölt emberek után nyomoz. Nem mindig talál szíves fogadtatásra, főként nem egy-két buzgó rendőr szemében. Marcus a farkasok alfája és az alakváltók egy kényszerű szövetsége pedig eltűnt alakváltók ügyében „kéri” Anita segítségét.

Szívemnek igen kedves és igen utált szereplők sora mutatkozik be nekünk, akik majd a következő kötetekben hosszabb-rövidebb ideig boldogítanak bennünket.
Második számú kedvenc szereplőm, Jason a táncos vérfarkas, új falkatagként kerül testközelbe Anitával, nem is egyszer. Már nem is emlékeztem Jason első debütálására, csak az utolsó jelenetek voltak a szemem előtt, így igen jót mosolyogtam, mikor kiderült, hogy Jason a kis dörgölőzös farkaska a Telihold kávézóban.

A szadizmus és a perverzió magasfokát képviselik a ribanc alfanőstény Raina és Gabriel a leopárdok vezetője. Nem a szerethető kategória egyik sem, de szinte már hiányoznának a sorozatból az ilyen karakterek.

Richard kapott nagyon sok szexi jelenetet, amikor beindította Anitát, de „jókislányhoz” híven nem a szex az első (még), így mindig csak a majdnem, majdnem jut nekünk, de abban nagyon jók. Néha-néha látjuk előtörni a farkast belőle. Őszintén nagyon szeretem Richard erejét, amit még most próbál elrejteni, de ez nem minden szituációban jön össze.
Kész felüdülés volt Jean-Claude-ot nyíltan féltékenynek látni, végre látok rajta érzelmeket, és nem rejtegeti magát. Ilyenkor szeretem a legjobban.
– Ő semmivel sem emberibb, mint én, ma petite.
– Én legalább nem vagyok halott.
– Ezen segíthetünk.
– Álljatok le, mind a ketten!
– Láttad már a hálószobáját, Richard? Meg a játékpingvin-gyűjteményét?
Mély levegőt vettem, aztán kifújtam. Nem fogok itt állni, hogy elmagyarázzam, miként sikerült Jean-Claude-nak megnéznie a hálószobámat. Vagy tényleg hangosan ki kellett volna mondanom, hogy nem feküdtem össze a járkáló dögökkel?
– Féltékennyé próbálsz tenni, de nem fog menni – jelentette ki Richard.
– Csakhogy már beléd fészkelte magát a kétely, Richard. Tudom. Az én teremtményem vagy, magamhoz szólíthatlak, az én farkasom vagy, és tudom, hogy kételkedsz a lányban.

Edward újra a színen, ami szintén nagy öröm. A munka megint keresztezi Anitával az útjukat és így tuti, hogy kikecmeregnek a legnagyobb pácból is.

Jean-Claude alkudozása által már nem csak egy szerelmi háromszög jelent meg, hanem kezdik felfedezni, hogy hárman együtt milyen hatalmas erőt tudnának generálni, és egyre közelednek a triumvirátus felé.
Anitának pedig meg kell békélnie Richard romantikus énjével, naivitásával és jóhiszeműségével, a benne lakozó farkasról nem is beszélve.
Richard az egyik legjobb barátom. Hűséges, őszinte, odaadó. Ő a világ legbolyhosabb kiscserkésze. Ha van valami hibája, az éppen az, hogy másokról is azt feltételezi, hogy hűségesek, őszinték és odaadok.

Továbbá be kell ismernie, hogy Jean-Claude is nagyon vonzza a lelke egy sötét zugában.

– Szeretsz engem, ma petite?
Gretchen dühtől eltorzult arcát néztem, és azt válaszoltam:
– Gondolom, nem hinnéd el, ha azt mondanám, hogy nem?
– Nem tudnál egyszerűen csak igennel válaszolni?
– Igen, a lelkem egy sötét, romlott zugában szeretlek. Most örülsz?

Tény, hogy én a sorozatban a legjobban az állandó szereplőket szeretem, szívesen olvasom a hozzájuk kapcsolódó eseményeket. Ez a kötet tökéletes volt erre, mivel a nyomozás és a „szörnyek” világa nagyon is összekapcsolódott. A szereplők már sokasodnak és számos jelenet megalapozza és előrelendíti a későbbi eseményeket.

Érdekes olvasni Anita hozzáállását, elképzelését a kapcsolatáról Richarddal, főleg, hogy ő nem enged szinte semmit, mindig hozzá kell igazodni és ez lényegében változatlan marad mindvégig. Még ha látom Anita hibáit és makacssága, néha gyerekessége is szembetűnő, mégse tudom nem szeretni.

5 pont

Cím: Telihold kávézó
Raina étterme az egyetemi városrészben és a vérfarkas falka központi helye.

Bűntény: megölt emberek és eltűnt alakváltók

Nem hordok kesztyűt. Kesztyűben soha nem tudok kényelmesen lőni. A pisztoly a kezem része. A textil ne avatkozzon közbe.

Az épületek közé sikátor ékelődött. Úgy nézett ki, mint a „rablógyilkosusz amerikánusz” természetes élőhelye. Figyelmesen a sötétbe bámultam. Semmi sem mozdult. Mivel nálam volt a Browning, nem aggódtam nagyon, de mégis – nem kell ahhoz zseninek lenni, hogy az ember hátba lőjön valakit.

A kacagása veszélyesen jóízű volt, akár a mérgezett cukorka.

2 megjegyzés:

  1. Látom jól haladsz az újraolvasással! Mire megjelenik az új rész a végére is érsz:)

    VálaszTörlés
  2. Hát ebbe kételkedem, de úgy legyen. :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...