Julia Quinn - Bridgerton család

Johanna Lindsey A Malory család c.  sorozata volt az első olyan romantikus szériám, ahol egy család tagjainak történetét ismerhettem meg számos köteten keresztül. Alig fejeztem be az akkor utolsónak megjelent Malory kötetet, amikor új névként Julia Quinn is megjelent a magyar piacon. Amint lehetett le is csaptam az első könyvre, hátha egy hasonló élményben lesz majd részem. Most már elmondhatom, hogy olvastam az összes kötetet, és itt sorakoznak a polcomon, Julia Quinn neve felkerült a kedvencek közé és bármit adjanak is ki tőle, nálam biztos helyet kap.

Nem mondhatom, hogy minden könyv bekerülne egy top kategóriába, viszont Quinn írásait mindig öröm volt olvasni, mert egyszerűen bájosak. Többször megcsillogtatta sziporkázó humorát, néha adagolt egy kis drámát, a problémák, konfliktusok egyik párt sem kímélték, de mindenki mással küzdött meg.
Az első könyvek megjelenése után úgy tűnt, hogy el jól felépített sémára épít mindig az írónő, de egy idő után eltért a megszokottól és úgy éreztem, hogy mindig valami mást fogok kapni, sosem ugyanazt a hangulatot, hiszen hol előtérbe került a humor, máskor kalandosra sikeredett a kötet, de akad olyan is, hogy inkább szomorkodtunk a nagy boldogság előtt. Úgy gondolom mindenki a megfelelő párt lelte meg, és nem csak szerelmet találtak, hanem sokszor az igazi önmagukat is.

Mindig öröm volt erről az összetartó családról olvasni, hiszen annyira kötődnek egymáshoz, mindig ott vannak egymásnak. Néha én is a család részének éreztem magam.
Nagyon örülök, hogy a Gabo kiadó felfedezte nekünk Julia Quinn nevét, annak meg pláne, hogy a 8 rész kiadása csupán két évbe telt a kiadónak. Úgy érzem a mai világban, a mostani helyzettel és tapasztalattal ez igen ritkának mondható és ezért kell külön dicsérni a kiadót. 

Így előre elárulnám, hogy Colin Bridgerton nyerte el az én szívem, de nem csak szólóban, hanem duóban is elvitték Penelopéval a legjobb páros címét, amely szerény személyen adományozna. Anthony és Kate szorosan liheg a nyakukba. Humorban a Csókja megmondja vinné a díjat, hiszen szinte nem volt olyan oldal ahol ne kacarásztam volna. Pikáns szenvedélyével, csábításával pedig  Michael Stirling viszi a pálmát, bár olyan beszédet, mint Colin ő sem tudott összehozni. De hogy kik is ők... nézzük...

1. A herceg és én

Simon Basset - Daphne Bridgerton 

A beszédhibás herceg kompromittálja egy kedves barátja húgát, és jöhet az esküvő, a csodás nászéjszaka és a gondok. Simonban túl mély sebek élnek még mindig a gyerekkora miatt. Apja elutasította, mert dadogott. Ő pedig már csakazért is megtanult beszélni és elment világot látni. A múlt beárnyékolja jelenét és házasságát. Nem akar gyereket, mert fél, hogy rossz apa lehet és visszavágásként nem akarja továbbörökíteni a hercegi címet. 

Kellemes olvasmány volt, az elején egy hosszú jelenettel, ahol megismerkednek a szereplők. Majd jönnek a további bálok, a pletykák, a kirándulások. A nászéjszaka utáni események tetszettek kevésbé. Elszomorított, hogy távol voltak egymástól a szerelmesek, de hát a szerelem mindent legyőz elven jött a happy end. 

4,5 pont

2. A vikomt, aki engem szeretett

Anthony Bridgerton - Kate Sheffield 

Anthony a legidősebb Bridgerton fivér, úgy dönt ideje megházasodni. Úgy gondolja korán fog meghalni, mint az apja és nem akar maga mögött hagyni egy szerelmes hitvest és családot, így olyan menyasszonyt keres, akibe nem tudna beleszeretni. A tökéletes menyasszonyjelölt megtalálása után, már csak a nővérét kell meggyőzni és itt kezdődnek a bonyodalmak. A nővérke igazán lázba hozza Anthony-t, de kitart elhatározása mellett. Aztán jön a fránya méhecske, a nagy ijedelem és az esküvő. Hogy itt se menjen minden gond nélkül Anthony makacssága viszályt szít. 

Nagyon tetszett a visszatérő vihar és a tőle való félelmek története. Vicces volt a közös labdajáték és hát maga a kompromittáló helyzet is. Igazából itt még a gondok se tudtak nagyon elszomorítani, nem idegeskedtem rajtuk. Nagyon tetszett a könyv minden sora. 

5 pont

3. Tisztességes ajánlat

Benedict Bridgerton - Sophie Beckett 

Igazi hamupipőke sztori. Sophie a törvénytelen gyerek, apja nősülése után kap egy mostohát és két nővér és innentől igazán mostoha körülmények között él. Mígnem jön Bridgertonék álarcos bálja és egy röpke pillanat alatt egymásba szeretnek főhőseink, csakhogy éjfélkor felkapja szoknyáját és rohan az ezüstruhás szépség és csak két év után találkoznak újra. Akkor viszont Benedict fejét elcsavarja a szobalány és évődnek, vitáznak majd jön az a "tisztességes ajánlat". Az igazság kiderül mind a bálról, mind Sophie származásáról. Kiabálás, fenyegetőzés, börtön majd boldogság. 

Kedvesek a szereplők, ismerős a történet (ami számomra nem volt baj egyáltalán) viszont különösebb mély nyomott nem hagyott maga után. Szerettem amikor a szerelmesek vitáznak, hogy Benedict mindig Sophie után jár, hecceli. Violet Bridgerton is kitett magáért, igazán belevaló édesanya és harcias nő. Nekem igazán az eddig megszokott hosszú jelenet hiányoztak, a sok közös jelent a szerelmesek között.
Colin felkeltette érdeklődésem. Volt egy kijelentése, hogy ő ugyan egy adott kisasszonyt nem fog feleségül venni és hát én már tudom, hogy dehogynem, dehogynem. És hát már kíváncsi vagyok, hogy ők hogy is fognak összekerülni. 

4 pont

4. Mr. Bridgerton csábítása

Colin Bridgerton - Penelope Featherington

Elérkezett az az rész, mikor Lady Whistledown mindenki számára lelepleződik. Szinte az egész könyv körülötte forgott, ez persze azért nem vette el a szerelmesek elöl a főszerepet. De most igen jelentős szerepet kapott a találgatás ki is ő. Röviden megismerjük a bálokon csak petrezselymet áruló, mára már vénkisasszonnyá lett Penelope szerelembe esésének pillanatait. Hogy nagyot nőve az szemünkbe megmutassa sziporkázó, bátor énjét, lassan felkeltve a szíve választottja, Colin Bridgerton érdeklődését. 

A nem éppen fiatal főhőseink viták során át ébrednek rá, hogy mennyi mindent titkolnak egymás elől, mi minden rejlik a másik erős jelleme, mosolya, vagy saját magán való gúnyolódás mögött.
Előző kötetben tett kijelentése után magát is meglepve, hogy ama bizonyos hölgy keltett benne eddig ismeretlen érzéseket egy meglepő, de kacagtató lánykérés után, a Társaságot megdöbbentve esküvőre adják fejüket. Ezt követi egy kis idegeskedés, feszültség,  de a vége felhőtlen boldogságot, szerelmet hoz számukra. 

Nagyon reméltem, hogy az előző kötet okozta hiányérzetemet nem fogja tovább tetézni egy újabb Quinn történet, és lám, most határozottan boldog vagyok, hogy ilyen hamar már el is olvashattam a könyvet. Jelen pillanatban azt mondom, hogy ez lett a kedvencem, de ha lenyugszom és nem a hév beszél belőlem, akkor  állítom majd, hogy méltó párja Anthony történetének. Nagyon tetszettek a viták a főszereplők között, ahogy Colin ráébred, hogy szerelmes. Az első csók, az első intimebb pillanatok és az igazi együttlét minden pillanata szenvedélyes volt. A befejezés, az a beszéd... hát olvadoznék, ha nekem mondanának ilyeneket. Egyszóval imádtam. Most elsőszámú kedvenc szereplőim eme boldog pár. 

5 pont

5. Sir Philipnek szeretettel

Phillip Crane - Eloise Bridgerton

Phillip Crane gyerekkora és múltja inkább mondható szomorúnak és komornak, mint boldognak. A múlt meghagyta a maga nyomait a férfi testén és lelkén, és ezért lett olyan, amilyen. Magába zárkozó, társaságban nehezen oldódó, szavakat nehezen találó 30 éves, két gyerekes magányos férfi. A sors úgy hozta, hogy levelezés által mellé szegődik a beszédes, vidámsággal teli, a fenekén megülni sosem tudó, mára már vénkisasszonnyá lett Eloise Bridgerton. Az első találkozás senkinek nem a megálmodottak szerint alakult, de Eloise nem adja fel. Egy kis családi csetepaté a gyerekekkel, majd a fivérekkel és jöhet az esküvő, ami után - Quinnél már megszokva - jönnek az újabb gondok, amik azért gyorsan meg is oldódnak.

Ez nem egy vidám Bridgerton történet volt. Több és mélyebb probléma lakozott a sorok között, a szereplők lelkében. Távol Londontól, a legtöbb Bridgertontól, egy vidéki birtokon egy gyermekeinek anyára vágyó férfi küzdelme magával, később pedig Eloise-ért. Inkább éreztem, hogy szól Phillipről, mint Eloiseról ez a könyv.  Szerelmes volt? Romantikus? Többé-kevésbé.
Többektől olvastam, hogy hiányolták Lady Whistledown írásait. Én nem hiányoltam, egyszerűen nem illett volna hozzájuk. Eloise levélkéi jól illettek Eloisehoz, és a társasági pletykáktól mentesség pedig Philliphez.
A Bridgerton fiúk megjelenése hozott egy kis kacagást  olvasás közben. Imádom Colint és azt, hogy mindig enne valamit. A két rosszcsont gyerek szerintem teljesen szerethető karakter és a végére okoztak ők is néhány megható jelenetet.
Sir Phillip nem az a természet, akit én is elképzelnék magamnak, de valahogy mégis kedveltem. Sőt, ha levedlette a zavarát és elfelejtettem néhány nem szimpatikus gondolatát, egész megemberelte magát a szememben. 

4 pont

6. Rossz kor

Michael Stirling - Francesca Bridgerton

Egy új kötet, egy más hangulat, egy kicsit más Bridgerton történet.

Michael Stirling az első pillanatban szerelmes lesz, a nagy nőcsábász fejét elcsavarja egy nő. Na de milyen nő… unokatestvére -, akit szinte édes testvéreként szeret - felesége, Francesca Bridgerton. Két évig szenved, hogy aztán nyakába szakadjon a nem irigyelt grófi cím, a bűntudat és a lehetőség terhe, hogy Francesca újra szabad, mégis tiltott gyümölcs. 6 éven át adva a boldog szoknyapercért, önként adott kést Francesca kezébe, amit Ő számos alkalommal a szívébe döfött. De Colin Bridgerton elhinti a gondolatot a fejében, hogy megkaphatja, amire oly hevesen vágyik és megkezdi a csábítását, hogy a házasságba hajszolja a szeretett nőt.

Francesca első férjében egy igazi társra lelt, akinek ismerte minden gondolatát és kellemes két évet töltöttek együtt, de a sors elvette tőle, és egyedül maradt. Michael is eltávolodott tőle, de egyszercsak elkezdi látni ebben a barátban a FÉRFIT, akinek nem tud ellenállni, de nehezen szánja el magát a végső döntésre.

Michealt szívembe zártam az első pillanattól. Melengeti a lelkem egy szerelmes férfi gyötrődése, sóvárgása. Átéreztem minden fájdalmát, minden tőrdöfést, amit Francesca okozott. A csábítási „hadművelete” Quinn stílusához képest is pikáns volt, bár ebben segített, hogy Frannie, már egy tapasztaltabb özvegy volt.

Francesca Bridgertonról teljesen más elképzelésem volt. Nem tudom, hogy nem figyeltem-e rá eléggé, vagy már elfelejtettem, de én úgy gondoltam, hogy ő nem szerelemből házasodott és nem sajnáltam, mikor megtudtam az előző kötetekben, hogy özvegy lett. De hamar kiderült, hogy nagyon félregondoltam a dolgot és a lány természete se az a kifejezetten visszahúzódó, inkább csak egy kicsit más, mint a család többi tagja, más fontos a számára és szeret önálló háziasszony lenni. Eleinte nem igazán kedveltem, nem volt szimpatikus, ahogy Michaellel beszélt. Úgy tűnt, hogy ő mindent jobban tud nála, bele akart szólni az életébe, persze mint segítő jóbarát. Majd szinte durcásan haragudott rá, hogy megváltozott, eltávolodott tőle. A könyv második felében, kétségei közepette már sokkal szimpatikusabb lett, de akkor ez a „nem tudom” hozzáállássa lett nem túl szimpi. Hát igen, úgy tűnik ő áll a legtávolabb tőlem a család tagjai közül.

A könyv tetszett. Nem volt túl humoros, hiányoztak a család tagja, mégha egész sokan fel is bukkantak egy-egy szerep erejéig. Viszont örültem, hogy Colin – az én kedvencem, a szívem csücske – adta a lovat Michael alá. Tetszett a két szereplő közötti intimitás, a csábítás. Egy hangyányit a végére eltúlzottnak éreztem ezt, a nagy „Megsértem Johnt és emlékét?” kérdést, és mégis ettől lett hitelesebb a történet. Saját magukat kellett legyőzni, hogy a boldogságukat elérjék.

Nagyon tetszett, hogy az írónő még intéz hozzánk némi magyarázatot a férj elhalálozását illetően, illetve Michael betegségéről is közöl információkat.

Összességében tetszett a könyv, bár kedvenc nem lesz Francesca miatt.

4 pont

7. Csókja megmondja

Gareth St. Clair - Hyacinth Bridgerton

A Bridgerton család legifjabb tagja az okos, versengő lélekkel megáldott, kíváncsi Hyacinth. Bár mindenki igen szimpatikusnak találja, a férfiak mégis inkább csak távolról csodálják, hiszen nem sokan tudnak versenyre kelni az eszével. Kivéve Gareth St. Clairt, aki igen rossz hírnévnek örvend és a hírhedt Lady Danbury legkedvesebb unokája. A vénasszony szépen kavarja a szálakat, hogy a pár töltsön minél több időt együtt, amire rásegít egy régi olaszul írt napló, amely nagy igazságokat tartalmazhat Gareth számára, már ha el tudná olvasni. Ebben pedig Hyacinth lesz a segítségére és ketten együtt egy kis kincskeresésre is vetemednek, melynek során lassan, de biztosan szerelembe esnek. 

Már az első oldalaknál egyértelművé vált számomra, hogy most nem a mélabú, a szomorúság fog helyet kapni a lapok között, hanem a humor. Lady Danbury erre egyszermélyben alkalmas lenne (csúcs egy vén szatyor, nagyon-nagyon kedvelem), de hála égnek besegítenek Gareth és Hyacinth roppant mulatságos párbeszédei is. Be kell valljam a mostani főhősünk eddig nem igen keltette fel az érdeklődésem, sőt az előző kötetbeli felbukkanásai sem fokozták ezt, sőt kíváncsiságával akkor valahogy kicsit unszimpatikus volt. Így igazán kellemesen csalódtam a hölgyeményben. Tetszett a stílusa, az éles esze. 

Gareth múltjára már a legelején fény derül számunkra és az apjával való ellentét miatt igen szimpatikussá nőtte ki magát, hiszen az erős álarc, a rossz hírnév alatt megtalálható a sebezhető fiú, aki apja elismeréséért küzd, még ha nem is akar. Ez azonban néhány oldal erejéig vissza is ütött, a könyv háromnegyede körül. Sem a tetteivel, sem a gondolkodásával nem voltam elégedett, kicsit fel is bosszantott, de utána aggódásával, igazi szerelmi vallomásával az én szívemet is elnyerte és megbocsátás lett a jutalma.

Humorban kétségkívül veri szinte az összes eddigi könyvet, hiszen végig az arcomon ülő mosollyal olvastam. Egyik kedvencem jelenetem mikor Anthony hálát ad az égnek, hogy véget értek szenvedései, az eladó sorba kerülő húgai miatt. Az előző rész pikáns szerelmi jelenetei most mellőzve lettek, és a kaland vette át a romantika helyét. Ezt egy kicsit bántam, de tényleg csak egy kicsit.
Roppant találónak éreztem a fejezetek előtt lezajló kis "mesét" a hősről és hősnőről, mint egy kis forgatókönyv vetített elő jeleneteket. Igaz ezek már nem a régi Bridgerton könyvek kis újságcikkei, de engem ugyanúgy elszórakoztatnak.  

Az utolsó kötet főhőse Gregory is megcsillogtatta kötekedő testvéri énjét, nagyon várom már a szerelembe esését. Ahogy a fülszöveg sejteti, nem hiszem, hogy könnyű dolga lesz.

4,5 pont

8. Esküvő lesz

 Gregory Bridgerton - Lucinda Abernathy

Gregory Bridgerton ismerősei közt egyedüliként hisz az igaz szerelemben. Meg van győződve arról, hogy ha megtalálja álmai asszonyát, azonnal tudni fogja, ő az igazi. Pontosan ez történt. Csakhogy…
Nem ő volt az igazi. Sőt, a megtalálni vélt igazi, Miss Hermione Watson más férfiba szerelmes. Legjobb barátnője, a talpraesett Lady Lucinda Abernathy azonban mindenképpen meg akarja menteni Hermionét egy katasztrofális frigytől, ezért segítséget ajánl Gregorynak, hogy elnyerje Hermione szívét. Ám Lucy a nagy segítség közepette szerelmes lesz. Gregoryba! Csakhogy…
Lucy jegyben jár. Nagybátyja nem hajlandó engedélyezni a jegyesség felbontását, azok után sem, hogy Gregory észhez tér és rájön, Lucy, az okos, bájos mosolyú Lucy dobogtatja meg a szívét. És most, útban az esküvőre Gregorynak mindent kockára kell tennie azért, hogy amikor a hitvesi csókra sor kerül, csak ő álljon az oltárnál Lucinda mellett…

Már nagyon vártam a könyv megjelenését, hiszen Gregory történetével teljessé válik az összes Bridgerton gyerek boldogsága. Gregory is azok közé tartozott, akiket még kis suhancként láttunk a történetek elején és mára már férfivé érett. Az első oldalakat olvasva arra gondoltam, hogy milyen csodás lehet, ha valaki a családjától azt örökli, hogy hisz a boldogságban, az igaziban és az örökké tartó szerelemben. Nem is csoda ez, hiszen ha a szülei házasságát is nézzük, nyolc példa is áll előtte. Izgatottam vetettem magam a könyvre, hogy mihamarabb ő is beléphessen a sorba, de ahogy lapoztam az oldalakat azt vettem észre, hogy bizony csalódást okoz. 

A könyv első fele Gregory képzelt szerelme körül forgott, amely őszintén bosszantó volt. Egyszerűen képtelen voltam nyugodtan olvasni olyan ostobaságokat, miszerint egy kecses nyak lángra lobbantja a hősünk szívét, miközben a kiválasztott hölgy ugyan udvarias vele, de mégse veszi férfi számba. Gregory pedig nem adja fel, hiszen eddig még mindig megkapta, amit akart és teljes mértékben hihetetlen, hogy az „igaz” ne akarná őt.  Miután Gregory és Lucy egyre többet beszélget láttam némi esélyt a történet javulására, de aztán egyre rosszabb dolgok következtek. Talán a mámoros pillanatok, az éledező vágy tudott leginkább eljutni a romantikus szívemhez. Utána azonban már inkább idegesítővé váltak a szituációk, amibe az írónő kényszerítette a szereplőket. 

Se Gregoryt, se Lucyt nem tudtam igazán megkedvelni. Gregory túl sokszor ismételte a "Lucy" és a "szeretlek" szavakat, így egy idő után számomra elvesztették jelentésüket, sőt bosszantóvá váltak, mintha Gregory nem tudott volna semmi mást kinyögni. Mindenre a válasz ez a két szó volt, mégis valahogy már olyan üresnek tűntek.

Teljes mértékben hiányzott a könyvből a sziporkázó humor, a szenvedély. Nem éreztem a romantikát, a szerelmet. A legtöbb szereplőt nem kedveltem, ez annyit tesz, hogy a felbukkanó, eddig ismeretlen szereplők, legyenek akármennyire pirinyó szerepben tetszelgők is, vagy ellenszenvesek vagy egyszerűen bosszantók voltak, talán az utolsó tíz oldalon képeztek néhányan kivételt.

Gregory butaságai a könyv első felében okoztak bosszúságot, míg a folytatásra Lucy tisztességessége nyomta rá a bélyegét. 

Így rossz szájízzel tettem le a sorozat befejező kötetét. Őszintén örülök, hogy különálló kötetekként is lehet a könyveket kezelni, mert így könnyebben tudom elkönyvelni magamban, hogy ez igenis egy nem túl tetszetős könyv volt a számomra, viszont csak egy botlás a többi remek könyv között.

Annyi azonban biztos, hogy esküvő lesz, vagyis volt, több is mint kellene és számomra ezek nagyon nagy baklövések voltak. 

3 pont