Sarah Dessen - Tökéletes

Ha jól emlékszem, az első Jodi Picoult könyvek olvasása után találkoztam többször Sarah Dessen nevével és kezdtem elgondolkozni azon, hogy olvasnom kellene tőle. Buta fejjel addig mereven visszautasítottam a könyveit, mivel magamban besoroltam őket abba a kategóriába, amik csak tanítani akarják a fiatalabb olvasókat, megmutatni nekik mi a helyes, rávilágítani különböző problémákra, hogy elgondolkozzanak az olvasottakon. A könyv szórakoztató értékét azonban nagyon alacsonyra becsültem volna. Időnek kellett eltelni, míg kivertem a fejemből ezeket az ostobaságokat és elkezdtem véleményeket olvasni a könyveiről. Ami pedig a fülszöveg alapján legjobban megfogott az a Tökéletes volt.

Jason tökéletes. A zárkózott, maximalista Macy is az akar lenni, ezért jár a fiúval. De létezik-e tökéletes ember, és egyáltalán jó-e hibátlannak lenni? Macy sokáig úgy érzi, a válasz igen. Ezen a nyáron azonban megismerkedik egy egyáltalán nem tökéletes csapattal: a Wish partiszervíz fiatal munkatársaival. Ez a barátság és az új szerelem a büntetett előéletű, de jóravaló és művészi hajlammal megáldott Wesszel felszabadítja, boldogabbá teszi, s átértékelteti a lánnyal egész addigi életét, kapcsolatát „tökéletes” édesanyjával. Végre elkezdheti feldolgozni imádott apja halálát is, amiért alaptalanul felelősnek érzi magát.

Egy könyv, ami szórakoztatva elgondolkoztat, emlékeztet, szomorkodás közben azonban melengeti a lelket. Egy könyv egy lányról, aki próbálta feldolgozni az édesapja halálát, de idő és megfelelő társaság kellett, hogy megtalálja a helyes utat. Egy könyv, ami azt adja neked, amit bele szeretnél látni. Ez csak egy könyv, de nem nehéz elképzelnem, hogy akár lehet valóság is.

Engem emlékeztetett arra, hogy milyen ne akarjak lenni, mert én bizony Macy életét olvasva csak arra tudtam gondolni, hogy hála égnek, hogy én nem függök ennyire mások véleményétől, akaratától. A tökéletesség is teljesen más értelmet nyert olvasás után, mint előtte gondoltam volna, hiszen a tökéletesség itt egy köpeny, amelyet a lány magára öltve biztonságot kapott, védelmet, rendet egy olyan életben, amelyben már az édesapja nem lehet jelen. Nem beképzeltségből, nagyravágyásból akart ő lenni a legokosabb, a legjobb kislány, barátnő. Egyszerűen azt akarta, hogy elég jó legyen a többiek számára. Ebben a tekintetben Macy inkább volt buta, hiszen szinte megszűnt önálló légynek lenni, mert mindent úgy tett, ahogy a tökéletes Jason elvárná, ahogy az édesanyja elvárná és csak hallgatott, hallgatott és hallgatott. Azonban mint főszereplő lány, akinek a szemszögéből megismerjük a történetet ezzel a butaságával együtt egy rendkívül szerethető, esendő lány volt, és öröm volt látni, ahogy kievickél a magányosságból, az elnyomásból. 

A partiszervíz kis csapata képviseli a könyvben a káoszt, a nyüzsgést, a tökéletlenséget és az életet. A kis brancs minden tagjára lesújtott már az élet, így egy kicsit hasonlítanak Macy-hez, mégis az életük teljesen máshogy alakult és ők igazi egyéniségek lettek Macy-vel ellentétben. Velük Macy élt, felengedett, de akinek a legnagyobb segítséget köszönhette, az Wes volt. Az igazmondós játék végigkövette a könyvet, amelyben láttuk Macy-t, hogyan dolgozza fel a papája elvesztését és megmutatja a lelkét, az igazi gondolatait az első személynek, talán életében először. Vele nem akar más lenni, csak az aki.

Bár a fülszöveg kihangsúlyozza, hogy Wes büntetett előéletű, és ezzel első pillantásra beleülteti a rosszfiú gondolatát a fejünkben, mégis egyáltalán nem ezt a karaktert képviseli, hiába akarja Macy anyja ezt bizonygatni a maga idejében. 

Nem egy romantikus ifjúsági regény ez, mégis olvasás közben már türelmetlenül vártam az első csókot, ami bár későn jött el, mégis az volt a megfelelő időpont. Nagyon tetszett az egyre mélyülő kapcsolat, aminek az alapja nem a "meglátni és megszeretni", hanem a "meglátni és megismerni" volt. Lassan és óvatosan, de annál meghittebben.

Szinte az összes szereplő szerethető volt, ez alól két kivételt képeznék. Egyrészt Jason, másrészt Macy édesanyja. Az anyának még talán meg tudnék bocsátani, hisz gyásza még teljesen feldolgozatlan és először meg kellett törnie, hogy helyre tudja hozni a dolgokat. Jasontől azonban a falra másztam, pedig személyesen talál, ha kétszer szerepelt, de az e-mailjeitől elborult az agyam. Az én szememben ő aztán nem tökéletes, ahogyan a buta fruskák sem a könyvtárból. 

Megvolt a maga hangulata, mondanivalója és a kellő adag képzelet is, amitől egy könyv könyv lesz. Valahol pedig azt a véleményt olvastam róla, hogy a könyv nagyon "emberi". Ezzel teljesen egyetértek. Többet kaptam a könyvtől, mint vártam, hiszen abszolút kedvenc lett és már jöhet is a következő Dessen könyv.

Az olvasási lehetőséget köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak!

5 pont