Bukott angyalok 1.
A Bukott angyalok az FTT spin-off sorozata, így nem csodálkoztam mikor anno a megjelenéskor sokan várakozva, mások félve vették a kezükbe a könyvet. Azt tapasztaltam nem aratott osztatlan sikert, amit én személy szerint nem értek. Bár az elvárás tényleg magas volt, de mégis annyira más hangulatot, világot közvetít, hogy felesleges a hasonlítgatás, és szerintem semmi unszimpatikus dolog nem volt benne. Legalábbis ez az én véleményem.
Én 2009 karácsonyán olvastam a könyvet először és nem tudom, hogy az ünnepi hangulat, vagy csak a vizsgák melletti pihenés tett rám ilyen nagy hatást, de az is lehet, hogy csak Vin-be lettem szerelmes, szó mi szó én ugyanúgy szerettem, mint bármely más Ward művet. Ezt bizonyítja az is, hogy a második olvasást is élveztem, bár a könyv szinte szétesett a kezemben.
Most a második kötet megjelenése után, csak azt olvasom, mennyivel jobb a folytatás. Elárulom, hogy nemsokára azt is be fogom fejezni, és eddig nem értek egyet ezzel az állítással, de erről majd később.
Egy új világ, egy új történet, mindent be kell vezetni elején, így nem lepett meg, hogy az első 100 oldalon csak ismerkedünk külön külön a szereplőkkel és Jim szembesül az elé állított feladattal.
"Hét főbűn. Hét lélek, akiket ezen bűnök egyike megingatott. Hét ember, akik éppen válaszút előtt állnak, hogy merre tovább. Belépsz az életükbe, majd rátereled őket a helyes útra. Ha a becsületet választják a bűn helyett, akkor győzedelmeskedünk."
Megjelennek a sorozat állandó szereplői, a leendő szerelmespárunk, megtudjuk a fő célt, látjuk az életüket külön külön és hamarosan elkezdenek gabalyodni a szálak, szereplők útjaik keresztezik egymást, egy kis mágia, jövendőmondás, hókuszpókusz, rituálé, hogy minden értelmet nyerjen és megszerezze az egyik fél az első győzelmét.
A gonosz köztünk jár, a jó meg szinte túl tisztességes, hogy nagyon belepiszkáljon az eseményekbe, amik sosem véletlenül történnek.
A gonosz köztünk jár, a jó meg szinte túl tisztességes, hogy nagyon belepiszkáljon az eseményekbe, amik sosem véletlenül történnek.
Jim egy különleges egységből "szabadult" harcos, katona, gyilkos, jelenleg építőmunkás. Feladatul kapja, hogy mentse meg a világot. Segítőtársakat is kap, még ha azok nem is rögtön mutatják meg igazi valójukat.
Vin diPietro képviseli a kapzsiságot. Lelkét tudtán kívül, de eladta és fiatalkora óta mindent megtesz, hogy gazdag, fényűző életet éljen. Mindent megvehet, mindig többet akar. De jön egy pillanat, csak bele kell néznie Marie-Terese szemébe, hogy rájöjjön mennyire üres az élete.
Marie-Terese már egy ismert szereplő az FTT-ből, bár csak néhányszor bukkant fel. Most megtudjuk, hogy miért kell a nőnek prostituáltként dolgozni, mi mindent tesz meg, hogy mentse a maga és fia életét.
Felbukkan még régi ismerősként Trez, aki igazán jó főnök és barát. Nem megnevezve, de a rajongó tudja, hogy két testvér is látható néhány sor erejéig. Egy őrült fickó, aki rögeszmésen akarja Marie-Terese-t, akinek még feladatot szán a sötét oldal és hát ne feledkezzünk meg Vin jelenlegi /ex barátnőjéről ,Devináról, aki még tartogat meglepetéseket.
Miután már a Sóvárgás több mint felét elolvastam, már sokkal jobban tudom miért is tetszett nekem ez a rész.
Jimmel semmi bajom nem lehet, sőt második olvasásra már sokkal szimpatikusabb volt, de ő nem az én karakterem. Ahogy a két motoros fickó, Adrian és Eddie sem. Valahogy nem nőttek a szívemhez a vagány harcosok. Pedig Adriannak van dumája, amit lehetne csípni.
Jimnél azt szerettem, ahogy a Kutyussal bánt és hogy milyen jó barátok lettek Vin-nel, de ha ő lenne az egyetlen főszereplő, hát nem mondanám, hogy túlzottan élvezném. Viszont vicces volt, ahogy a tévéből kapta az "égi útmutatást".
Jimmel semmi bajom nem lehet, sőt második olvasásra már sokkal szimpatikusabb volt, de ő nem az én karakterem. Ahogy a két motoros fickó, Adrian és Eddie sem. Valahogy nem nőttek a szívemhez a vagány harcosok. Pedig Adriannak van dumája, amit lehetne csípni.
Jimnél azt szerettem, ahogy a Kutyussal bánt és hogy milyen jó barátok lettek Vin-nel, de ha ő lenne az egyetlen főszereplő, hát nem mondanám, hogy túlzottan élvezném. Viszont vicces volt, ahogy a tévéből kapta az "égi útmutatást".
Akik számomra ilyen szerethetővé tudták tenni a könyvet, az a párocskánk. Vin számomra igazi pasi, még akkor is, ha a könyv elején még mindent a pénzzel irányított, hogy nem volt mindig tisztességes. Viszont miután a Vasálarcban egymás szemébe néztek, onnantól engem megvettek. Szerettem minden beszélgetésüket, minden együtt töltött (szerelmes) pillanatot. Szerettem, ahogy a végén Marie-Terese hazavitte Vin-t ápolni, ahogy a fiával alakultak a dolgok.
És őszintén nekem az is tetszett, hogy Vin-hez milyen természetfeletti képességek társultak. Mert ha a látomások, a megtisztító rituálé nem lett volna, hát aligha lenne köze a fantasyhoz. Okés ott vannak még az angyalok, meg az égi kastély, amin őszintén csak vigyorogni tudtam, de az vajmi kevés lenne.
És őszintén nekem az is tetszett, hogy Vin-hez milyen természetfeletti képességek társultak. Mert ha a látomások, a megtisztító rituálé nem lett volna, hát aligha lenne köze a fantasyhoz. Okés ott vannak még az angyalok, meg az égi kastély, amin őszintén csak vigyorogni tudtam, de az vajmi kevés lenne.
Úgy gondolom, ahhoz, hogy én maradéktalanul szeressem ezt a sorozatot kell bele egy szerethető leendő szerelmespár, akiket a szívembe zárhatok. Itt pedig Vin és Marie-Terese nálam vitte a pálmát.
Én nagyon szeretem Wardot, de ennek a sorozatának még nem álltam neki. Amúgy é csak jót hallottam róla. :o)
VálaszTörlésRemélem tetszeni fog. Azért írtam, hogy megosztotta az embereket, mert két fórumon egyáltalán nem dicsérték, sőt volt aki végig se tudta olvasni. Meg is lepődtem, mert nekem meg nagyon tetszett, és nem értem igazából az okát, hogy másnak miért nem jött be.
VálaszTörlés