Kiadó: Ulpius-ház, 2010
Oldalszám: 628 Ár: 3999 Ft Az írónő további könyvei |
Szinte napra
pontosan két évvel ezelőtt volt szerencsém először a könyvhöz és már akkor nagy
Karen Rose rajongónak tudtam magam. Két év alatt a kiadó nem tudott kitermelni
magából több könyvet az írónőtől, de a böjtöt a néhány hete - már hivatalosan
is - megjelent Számolj tízig törte meg. Nem haboztam lecsapni rá, befejezve
pedig vitt tovább a hangulat, és úgy éreztem, hogy Aidan és Tess sztorijára is
szükségem van. Rá kellett jönnöm, hogy hiába több mint hatszáz oldal, akkor is
villámgyorsasággal tudom falni az oldalakat, és a Halj meg értem után a második
kedvenc kötetet tisztelhetem benne az írónőtől. Egyszerűen imádom.
A történet:Valaki gyötri dr. Tess Ciccotelli orvosnő pszichiátriai betegeit, addig a pontig, míg végül kétségbeesésükben öngyilkosságot követnek el. Az eseteket pedig úgy rendezi meg, hogy a gyanú Tessre terelődjön. A doktornő azonban még a rendőri kérések ellenére sem hajlandó megszegni az orvosi titoktartási esküt.Aidan Reagan nyomozó tökéletesen megérti, hogy Tess óvja a betegeit, de minden jel arra mutat, hogy ez a név és arc nélküli ellenség eltökélte, hogy tönkreteszi Tess karrierjét, családját, és végül elpusztítja magát Tesst is. Aidan és Tess mindent megtesz azért, hogy megállítsák a gyilkost, de egyre nyilvánvalóbb, hogy Tess nyaka körül szorul a hurok, és a nő sehova sem menekülhet, sehova sem rejtőzhet.
Gondolatok:
A Gyilkolj értem
c. könyvvel lezárult egy szövevényes történetfolyam, amely a Vartanian család
és a georgia-i Dutton városának mocskos titkait fedte fel. A kisvárost elhagyva
Chicago lesz az új helyszín és biztos vagyok benne, hogy az elkövetkező
kötetek a chicagoi rendőrkapitányság nyomozóinak ügyeibe, szerelmi életébe
fognak betekintést engedni. A kiadótól pedig nem is várhattam volna mást, mint
hogy ismét fittyet hány a logikára, ami azt követelné, hogy minimum Abe Reagan
és Kristen Mayhew I’m watching you
című kötetével kezdjék a sort, hiszen velük már egy kisbabás boldog párként
találkozhatunk ebben a kötetben, arról nem is beszélve, hogy Kristen szájából elhangzik egy poéngyilkos mondat is a saját történetére vonatkozóan. Így viszont,
hogy az Érints meg került hamarabb terítékre egy ismerősre mindenképp
számíthattunk, hiszen Tess Ciccotelli a Halj meg értem béli Vito Ciccotelli
húgocskája, Vito pedig nagyon is felbukkan, hogy a védelmező báty szerepét
eljátssza, igaz a történtek idején Sophie Johanssen még nem rabolta el a férfi
szívét, hiszen időben jóval az ő kötete előtt járunk.
E történet
párocskája határozottan közel áll a szívemhez és jóformán az első perctől
kezdve szimpatikusak nekem. Egyszerűen nagyon tetszett, hogy ha közvetlenül nem
is ismerték egymást, mégis előtörténetük volt, ami által Aidanből az első igazi
találkozás a közös ügy kapcsán ellenszenvvel, már-már megvetéssel vegyes
vonzalmat váltott ki. Nem is igazán hibáztatom a férfit, hiszen a doktornő
rendkívül jól ölti magára a rideg, érzelemmentes, profi pszichiáter szerepét,
pedig az álca fenntartása hatalmas erőfeszítéseket követel a nőtől. Azonban
Aidan gyűlölete viszonylag hamar szertefoszlik és támasza és védelmezője lesz a
nőnek, akit egy őrült célpontjául szemelt ki. Aidan határozottan az a fickó,
aki nem fél beismerni, ha tévedett, remek zsaru, sokat tanult, mire megtalálta igazi hivatását, és ráadásul nagyszerű testvér. Határozottan megkedveltem a
Reagan családot. Tess mindenképpen megérdemli a tiszteletet, mert mindig
tisztességes maradt és hiába sújtotta újabb csapás, erős maradt és sosem adta fel.
A rendőrség
munkáját csak dicsérhetem, nem futottak fölös köröket, nem volt igazi toporgás,
hanem szépen lassan rakták ki a kirakós darabjait és nem dőltek be a
félrevezető nyomoknak. Határozottan szimpatikussá váltak a nyomozók, akik a
későbbiekben is fel fognak még bukkanni.
Másodszorra már
elkerülhetetlenül minden szemöldökráncolást és gyanút keltő mondatot elsőre
kiszúrtam, ami a gyilkos kilétére utalt, és rájöttem, hogy hiába tippeltem jól
már első olvasáskor is, elég későn szúrta ki a szemem az igazság. Maga a
gyilkos munkamódszere határozottan tetszett, jómaga csak a romeltakarítást, a
tanúk elhallgattatását végezte, minden más csupán szervezettség kérdése és a türelem játéka volt. A
gyilkosságok nem az élvezetét növelték, hanem eszközök voltak, hogy lelkileg
gyötörjék az igazi célpontot, Tess Ciccotellit. Halottak akadtak szép
számmal, a szerencsétlen áldozatoktól kezdve a cinkostársakig. Mondhatni, hogy az
őrült elme elég okos volt, hogy szépen szövögesse a terveit, de önhittsége
a vesztét okozta, ráadásul lebecsülte a barátság erejét. Tess és a gyilkos szemtől szembeni találkozása hozta a nagy
vallomásokat, amelyek számos szituációt új megvilágításba helyeztek, a
rendőrségi nyomozás vége pedig a bosszú egy másik kiindulópontjára adott
magyarázatot.
Egy negatívumot
sem tudnék mondani a könyvre, személy szerint hibát sem látok benne, bár az is
lehet, hogy mégis van. Azt tudom, hogy nagyon szerettem olvasni, nagyon
kedvelem a szereplőit, a szerelmi szál számomra tökéletes, a gyilkosban és
tetteiben van fantázia, tehát úgy jó, ahogy van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése