Hibába olyan népszerű külföldön, kis hazánkban azért kapott hideget, meleget vegyesen.
Eleinte megfogott a sajátos hangulat, de az első kötet nagyon bevezető jellegű volt, (szerintem túl) elnyújtott jelenetekkel az elején, ismerkedés az iskolával, tanárokkal, osztálytársakkal, szokásokkal, majd egy kis trónharc után hirtelen vége szakadt a könyvnek. Azóta már rájöttem, hogy ez egy sajátos jellemvonása a történetnek. Nincs megnyugvás, kis pihi a végén, ahol áttekinthetnék a történteket, csak egyszerűen puff jól az orrodra csapják az ajtót, és folyt köv.
Jön egy kis akció, a gonosz feltűnik, titokban munkálkodik, a végére számunkra kiderül a kiléte, de a harc még csak most kezdődik.
Jönnek a Zoey pasigondjai, túl sokat gyűjt maga köré, aztán jól megszívja, elhagyják a barátok is, na meg aztán jön a feketeleves, jön egy még gonoszabb lény és teremtményei és az egész eddigi történet kezd értelmet kapni, és most már ténylegesen van ki ellen harcolni. És már el is telt 6 kötet.
Persze azért nem ilyen gyors az egész, mert sok-sok minden történik közben. Emberek változnak, jönnek-mennek, de egyre jobban belecsapunk a lecsóba.
Míg az elején nagyobb részt foglaltak el a családdal való viták és a csajos, tini klikkek és páváskodás, utána már a harc veszi át a helyét.
Mindamellett megmarad, hogy Zoey vonzza a pasikat és a főgonosz is társként tekint rá. Aztán a pasi választhat, hogy "megszoksz vagy megszöksz".
A vámpírok köztünk élnek, először vámpírjelöltek lesznek és bekerülnek az Éjszaka házába, hogy ott készüljenek fel a vámpír létre.
Zoey különleges és 5 elemmel is képes kapcsolatot teremteni és ez teszi igazi hősnővé. Nüx kiválasztotta és segíti. Barátai a szövetségesei és közösen veszik fel a harcot a gonosz ellen.
Míg először az iskolatársakkal kell felfenni a harcot, azután már megjelennek a keményebb dolgok. Egy új vámpír faj tagjai kerülnek elő (vörös vámpírok) és már velük és értük is harcolni kell, majd jön Kalona és a Hollómások, egy régi legenda újjáéledt tagjai.
A jók kis csoportja elszigetelődik és harcol a vámpírokért, a jóért.
1. Megjelölve (4)
Zoey beilleszkedése az Éjszaka házába és harca Aphrodité ellen a vezetésért.
Bevezető kötetnek nem rossz, mert felkelti az érdeklődést a világuk iránt. Így most visszagondolva hozzá kellett szokni a tini nyelvhez, ami néha zavart, de valahogy ez a későbbi kötetekben nem zavart, sőt néha már szórakoztatott is. Megismerjük Heath-t és Eriket.
2. Elárulva (5)
Jobb és szomorúbb kötet. Nagy szerepet kap Stevie Rae és Heath is. Aphrodité-ról is derülnek ki dolgok és hát lehet nem is olyan szörnyű, mint amilyennek mutatja magát. Zoey-nak jók a megérzései és hát jól bele tud nyúlni a dolgok közepébe. És megismerjük végre az első főgonoszt, aki eddig megtévesztett minket. Vagyis annyira nem nehéz rájönni, hogy ki is ő valójában.
3. A kiválasztott (5)
Egyik kedvenc kötetem és hát szégyen, nem szégyen, de ebben nagy szerepe volt a szerelmi sokszögnek. Kifejezettem élveztem, hogy több pasi között válogat és igen jól elszúrja, de ez van, valamivel fenn kell tartani az érdeklődést.
Heath még mindig egy kedves fickó, aki nem adja fel. Erik meg már túl jó, és aztán jön a végére a fordulat. Előjön belőle a kulturálatlan, dühöngő örült. Ami érhető és én ezt a változást jónak fogtam fel. Nem jött be, hogy Erik mindent megért és elfogad és csak vár, és vár és vár. Igen legyen féltékeny, mondja meg a magáét, legyen kiborulva.
Ja és ott van Loren Blake. Szimpatikus volt mindig is és hát ez a diák-tanár kapcsolat kedvemre való volt. És nem leptek meg az események.
4. A Vad (3,5)
Kicsit csalódás volt a kötet, nem kötött le igazán. Stevei Rae és a vörös vámpírok nem különösebben érdekeltek. Kalona felbukkanása a végére meg olyan sötét és vészjósló volt. A legendája persze bejött és érdekes volt, de még nem éreztem azt, hogy ez egy jó kis gonosz lesz, ami majd viszi az eseményeket. De hála égnek tévedtem. Megjelent egy új szereplő Stark. Kedveltem, de nem különösebben és hát nagyon gyors volt ez a "beleszeretünk" dolog.
5. A Préda (5)
Kellemes csalódás és jó szórakozás volt. Minden meg volt benne kellően. Voltak pasiügyek. Megint csak több van a kellenénél, megint hárman versenyeznek. Heath-t nem lehet nem szeretni, Erik hát hozza a féltékeny és birtokló énjét, ami nekem azért bejött (persze nem a valóságban, de így a szerény Erik után felüdölés, inkább dühöngjön, mint csak bambán bólogasson mindenre). Starknak választani kell a jó és a gonosz között és újra élhet. Nem meglepő, hogy Zoey felesküdött harcosa lesz. Az Éjszaka háza tanulói kicsit zombisodtak és a helyzet nem sokat fog javulni.
Kalona belép Zoey álmaiba jobban megismerjük és egész érdekes figurának tartom. Sajnos a föld alá kényszerülnek, de a végére egy igazán remek, misztikus kis összecsapás kerekedik. Néha megborzongtam, annyira át tudtam élni az eseményeket.
6. Megkísértve (4)
Az eleje kicsit olyan "mérjük fel a kárókat és takarítsuk el a romokat" feelinget hozott. Aztán jöttek a nézetváltások több személyt is beleértve. Belép egy igen érdesek új szereplő Rephaim személyében. Ő Kalona kedvenc fia és Hollómás. Kedvelem és kíváncsi vagyok a folytatásra. Talán Stevie Rae és Rephaim....
Erik már a "túl bunkó" kategóriába lépett és egy nagy seggfej, és hát ezt már Zoey is belátja. Heaht és Stark a körülményekhez képest megértőek és egész jól viselik a dolgokat.
Kalona szimpi lett, de lehet, hogy csak engem is megtéveszt. Na de a végére amit csinált.... Most csak azt tudom mondogatni szomorúan, hogy "Csak őt ne, csak őt ne. Kérem vissza, őt szeretem." Nagyon nem kellett volna ez a zárás. Kicsit a szívem hasadt meg, hogy így elveszítsünk valakit. Egyszóval fogynak a pasik, de ha ez azért kellett bele az írók szerint, mert valahogy meg kell oldani a pasi gondokat, akkor én nagyon kiakadok.
7. Megperzselve (4,5)
Zoey egy kicsit háttérbe szorul, vagyis alig van jelen, ami azért a történtek miatt elég érthető. De nem csak ő szorul háttérbe, hanem a legtöbben. Kicsit átmeneti kötet, a harc egy picit pihen, de igazából most is sok minden eldől.
Stark igazi védelmezőként viselkedik, igazán sokat nőtt a szemembe. Aphroditét még mindig nagyon szeretem, hiányozna nem lenne a sorozatban. Stevei Rae és Rephaim kapcsolata nagyon jó. Szeretem őket, bár nem tudni mi is lesz velük. Heath... nagyon szeressem és ő pedig nagyon szereti Zoeyt és a szívem szakadt egy picit bele.
Ebben a kötetben sok mítosz, régi történet kerül elő. A múltnak nagy jelentősége van. Megjelentek a magasabb hatalmak is, látjuk, hogy a harc milyen magasan is folyik.
Kellemes kis olvasmány volt. Tetszett.
Összességében azt mondhatom, hogy szeretem ezt a sorozatot. Néha kiemelkedően jó részeket találok, amik igazán elszórakoztatnak, és megkapom tőlük amit egy 5 pontos könyvtől várok. Más kötetek csak elmennek, mert nem voltak rosszak, és eddig csak egyben csalódtam egy picit.
A szereplőket megszerettem főleg Aphorditét, Dariuszt, Starkot, Heatht. Zoey különösen kedvenc nem lesz, de szimpatikus. És ott van Erik. Egy szintén állandó szereplő, aki először csak túl jó, aztán meg már szinte túl bunkó, de itt is valami olyasmit érzek, mint Anita Blake Richardjánál, hogy mindennek ellenére szeretem őt.
Sokat kritizálják, hogy egy ifjúsági regényhez képest túl vulgárisan beszélnek. Ez leginkább Aphrodité beszédében nyilvánul meg. Én erre csak azt mondhatom, hogy kellemesen jót nevetek az ilyen helyzetekben és engem egyáltalán nem zavar.
Olyan vádat is hallottam, hogy elvonja a történetről a figyelmet Zoey pasi ügyei. Így van? Így, de engem már szerintem az zavarna, ha nem lenne. Szeretem a szerelmi sokszögeket.
Mindamellett Zoey-ra nem illik a kis ribanc kifejezés. Így jönnek össze a dolgok.
Eleinte megfogott a sajátos hangulat, de az első kötet nagyon bevezető jellegű volt, (szerintem túl) elnyújtott jelenetekkel az elején, ismerkedés az iskolával, tanárokkal, osztálytársakkal, szokásokkal, majd egy kis trónharc után hirtelen vége szakadt a könyvnek. Azóta már rájöttem, hogy ez egy sajátos jellemvonása a történetnek. Nincs megnyugvás, kis pihi a végén, ahol áttekinthetnék a történteket, csak egyszerűen puff jól az orrodra csapják az ajtót, és folyt köv.
Jön egy kis akció, a gonosz feltűnik, titokban munkálkodik, a végére számunkra kiderül a kiléte, de a harc még csak most kezdődik.
Jönnek a Zoey pasigondjai, túl sokat gyűjt maga köré, aztán jól megszívja, elhagyják a barátok is, na meg aztán jön a feketeleves, jön egy még gonoszabb lény és teremtményei és az egész eddigi történet kezd értelmet kapni, és most már ténylegesen van ki ellen harcolni. És már el is telt 6 kötet.
Persze azért nem ilyen gyors az egész, mert sok-sok minden történik közben. Emberek változnak, jönnek-mennek, de egyre jobban belecsapunk a lecsóba.
Míg az elején nagyobb részt foglaltak el a családdal való viták és a csajos, tini klikkek és páváskodás, utána már a harc veszi át a helyét.
Mindamellett megmarad, hogy Zoey vonzza a pasikat és a főgonosz is társként tekint rá. Aztán a pasi választhat, hogy "megszoksz vagy megszöksz".
A vámpírok köztünk élnek, először vámpírjelöltek lesznek és bekerülnek az Éjszaka házába, hogy ott készüljenek fel a vámpír létre.
Zoey különleges és 5 elemmel is képes kapcsolatot teremteni és ez teszi igazi hősnővé. Nüx kiválasztotta és segíti. Barátai a szövetségesei és közösen veszik fel a harcot a gonosz ellen.
Míg először az iskolatársakkal kell felfenni a harcot, azután már megjelennek a keményebb dolgok. Egy új vámpír faj tagjai kerülnek elő (vörös vámpírok) és már velük és értük is harcolni kell, majd jön Kalona és a Hollómások, egy régi legenda újjáéledt tagjai.
A jók kis csoportja elszigetelődik és harcol a vámpírokért, a jóért.
1. Megjelölve (4)
Zoey beilleszkedése az Éjszaka házába és harca Aphrodité ellen a vezetésért.
Bevezető kötetnek nem rossz, mert felkelti az érdeklődést a világuk iránt. Így most visszagondolva hozzá kellett szokni a tini nyelvhez, ami néha zavart, de valahogy ez a későbbi kötetekben nem zavart, sőt néha már szórakoztatott is. Megismerjük Heath-t és Eriket.
2. Elárulva (5)
Jobb és szomorúbb kötet. Nagy szerepet kap Stevie Rae és Heath is. Aphrodité-ról is derülnek ki dolgok és hát lehet nem is olyan szörnyű, mint amilyennek mutatja magát. Zoey-nak jók a megérzései és hát jól bele tud nyúlni a dolgok közepébe. És megismerjük végre az első főgonoszt, aki eddig megtévesztett minket. Vagyis annyira nem nehéz rájönni, hogy ki is ő valójában.
3. A kiválasztott (5)
Egyik kedvenc kötetem és hát szégyen, nem szégyen, de ebben nagy szerepe volt a szerelmi sokszögnek. Kifejezettem élveztem, hogy több pasi között válogat és igen jól elszúrja, de ez van, valamivel fenn kell tartani az érdeklődést.
Heath még mindig egy kedves fickó, aki nem adja fel. Erik meg már túl jó, és aztán jön a végére a fordulat. Előjön belőle a kulturálatlan, dühöngő örült. Ami érhető és én ezt a változást jónak fogtam fel. Nem jött be, hogy Erik mindent megért és elfogad és csak vár, és vár és vár. Igen legyen féltékeny, mondja meg a magáét, legyen kiborulva.
Ja és ott van Loren Blake. Szimpatikus volt mindig is és hát ez a diák-tanár kapcsolat kedvemre való volt. És nem leptek meg az események.
4. A Vad (3,5)
Kicsit csalódás volt a kötet, nem kötött le igazán. Stevei Rae és a vörös vámpírok nem különösebben érdekeltek. Kalona felbukkanása a végére meg olyan sötét és vészjósló volt. A legendája persze bejött és érdekes volt, de még nem éreztem azt, hogy ez egy jó kis gonosz lesz, ami majd viszi az eseményeket. De hála égnek tévedtem. Megjelent egy új szereplő Stark. Kedveltem, de nem különösebben és hát nagyon gyors volt ez a "beleszeretünk" dolog.
5. A Préda (5)
Kellemes csalódás és jó szórakozás volt. Minden meg volt benne kellően. Voltak pasiügyek. Megint csak több van a kellenénél, megint hárman versenyeznek. Heath-t nem lehet nem szeretni, Erik hát hozza a féltékeny és birtokló énjét, ami nekem azért bejött (persze nem a valóságban, de így a szerény Erik után felüdölés, inkább dühöngjön, mint csak bambán bólogasson mindenre). Starknak választani kell a jó és a gonosz között és újra élhet. Nem meglepő, hogy Zoey felesküdött harcosa lesz. Az Éjszaka háza tanulói kicsit zombisodtak és a helyzet nem sokat fog javulni.
Kalona belép Zoey álmaiba jobban megismerjük és egész érdekes figurának tartom. Sajnos a föld alá kényszerülnek, de a végére egy igazán remek, misztikus kis összecsapás kerekedik. Néha megborzongtam, annyira át tudtam élni az eseményeket.
6. Megkísértve (4)
Az eleje kicsit olyan "mérjük fel a kárókat és takarítsuk el a romokat" feelinget hozott. Aztán jöttek a nézetváltások több személyt is beleértve. Belép egy igen érdesek új szereplő Rephaim személyében. Ő Kalona kedvenc fia és Hollómás. Kedvelem és kíváncsi vagyok a folytatásra. Talán Stevie Rae és Rephaim....
Erik már a "túl bunkó" kategóriába lépett és egy nagy seggfej, és hát ezt már Zoey is belátja. Heaht és Stark a körülményekhez képest megértőek és egész jól viselik a dolgokat.
Kalona szimpi lett, de lehet, hogy csak engem is megtéveszt. Na de a végére amit csinált.... Most csak azt tudom mondogatni szomorúan, hogy "Csak őt ne, csak őt ne. Kérem vissza, őt szeretem." Nagyon nem kellett volna ez a zárás. Kicsit a szívem hasadt meg, hogy így elveszítsünk valakit. Egyszóval fogynak a pasik, de ha ez azért kellett bele az írók szerint, mert valahogy meg kell oldani a pasi gondokat, akkor én nagyon kiakadok.
7. Megperzselve (4,5)
Zoey egy kicsit háttérbe szorul, vagyis alig van jelen, ami azért a történtek miatt elég érthető. De nem csak ő szorul háttérbe, hanem a legtöbben. Kicsit átmeneti kötet, a harc egy picit pihen, de igazából most is sok minden eldől.
Stark igazi védelmezőként viselkedik, igazán sokat nőtt a szemembe. Aphroditét még mindig nagyon szeretem, hiányozna nem lenne a sorozatban. Stevei Rae és Rephaim kapcsolata nagyon jó. Szeretem őket, bár nem tudni mi is lesz velük. Heath... nagyon szeressem és ő pedig nagyon szereti Zoeyt és a szívem szakadt egy picit bele.
Ebben a kötetben sok mítosz, régi történet kerül elő. A múltnak nagy jelentősége van. Megjelentek a magasabb hatalmak is, látjuk, hogy a harc milyen magasan is folyik.
Kellemes kis olvasmány volt. Tetszett.
Összességében azt mondhatom, hogy szeretem ezt a sorozatot. Néha kiemelkedően jó részeket találok, amik igazán elszórakoztatnak, és megkapom tőlük amit egy 5 pontos könyvtől várok. Más kötetek csak elmennek, mert nem voltak rosszak, és eddig csak egyben csalódtam egy picit.
A szereplőket megszerettem főleg Aphorditét, Dariuszt, Starkot, Heatht. Zoey különösen kedvenc nem lesz, de szimpatikus. És ott van Erik. Egy szintén állandó szereplő, aki először csak túl jó, aztán meg már szinte túl bunkó, de itt is valami olyasmit érzek, mint Anita Blake Richardjánál, hogy mindennek ellenére szeretem őt.
Sokat kritizálják, hogy egy ifjúsági regényhez képest túl vulgárisan beszélnek. Ez leginkább Aphrodité beszédében nyilvánul meg. Én erre csak azt mondhatom, hogy kellemesen jót nevetek az ilyen helyzetekben és engem egyáltalán nem zavar.
Olyan vádat is hallottam, hogy elvonja a történetről a figyelmet Zoey pasi ügyei. Így van? Így, de engem már szerintem az zavarna, ha nem lenne. Szeretem a szerelmi sokszögeket.
Mindamellett Zoey-ra nem illik a kis ribanc kifejezés. Így jönnek össze a dolgok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése