Huh... ez egy elég érdekes rész volt. Szerintem nagyon eltérő az előzőektől.
Mennyi fájdalom van az emberekben. A szívem már nekem is belefájdult olvasás közben. Én is szeretnék mindenkit megmenteni, meggyógyítani.
Most teljesen hiányzott a nyomozós szál. Nincs gyilkosság, végülis csak Anitát akarta Minden Sötétség Öreganyja, Marmée Noire megölni. De valahogy ezek a próbálkozások se teljesednek ki és nem ezeken van a hangsúly.
Városok Urai, azok rokonai, udvartartása érkezik Jean-Claude városába. Elvileg barátok, de gyakorlatilag mindenki önös céllal jöttek, persze az álca a balettlelőadás volt. A balett se szimpla balett, de hát ez miért lenne már újdonság. Nem kis bonyodalmat okoznak. Nem is tudom ki a rosszabb. A mindenre elszánt szirén, aki gyermekeit bocsátja áruba. Vagy Augustine, a maffiavezér, aki azt hiszi mindenre képes. Az ardeurt akarja és a helyi oroszlányfalkát, helyette rabszolga lesz.
Anita pasijai élete se fenékig telfej. Sok mindenki kivetkőzik magából, megtudjuk szívük titkát, legmélységesebb fájdalmát és vágyát.
Requiem újra szerelmes akar lenni. Mérhetetlen üresség, fájdalom lakozik benne. Egy társat akar, Anitát. Jövőjét még homály fedi. Dobja Meng Die-t is, nem is baj. Az a nő hibbant, higyetek nekem.
Asher dühös, hogy nem kapja meg magának Anita igaz szerelmét, közben Jean-Claude se a szeretője. Kevéske érintés jut neki. Úgy tekintenek rá, aki mindig ott van ha épp szükség hozza. De kárpótlásként a végén meglátja, hogy Anita teljes szívéből szereti, és nem a régi énjét, hanem a mostani, megsebzett Ashert. Hatalma megerősödik, hívóállata lesz, a hiénák.
Richard hozza a formáját. De kiderül, a szíve mélyén még hiszi, hogy egyszer csak ketten lesznek Anitával. Hogy minden helyre jöhet. Úgy tűnik, soha nem fog lemondani a teljes normális családi életről. Gyerekkel, fehér kerítéssel. Féltékenyésége eszméletlen, hiába próbál nyugodt, higgadt lenni. Nem bírja elviselni, hogy osztoznia kell. Lupáját serényen keresi, hiába...
Micah bár még mindig tökéletes. Most mégis meg van riadva, félti Anitát. Nagyon erős Nimir-Raj, nem hagyja magát, ő nem játékszer. Mindig ott van ha kell, de vele se érdemes szórakozni.
Damien mindig szív. Neki jutott szerintem a legkeservesebb szerep. Anitának szüksége van rá, mert csak ő tudja igazán lenyugtatni. Damien viszont csak morzsákat kap Anitából. Aki sose figyel rá igazán. Most is többször életveszélyes helyzetbe kerül, mert elszívja az energiáit. Igazán érdemelne már valami kárpótlást.
London. Egy régi-új szereplő. Az előző részben is olvastunk már róla, de most lépett színre igazán. Én személy szerint megkedveltem. London, a Sötét Lovag. Elején kicsit kimért, komor, szó szerint sötét vámpírként ismerjük meg. De egyszercsak egy szerintem igazán jó szexben megmenti a helyzetet. Ezzel ismét veszélybe sodorva magát, mivel ő visszaeső "ardeurfüggő". És most újra visszaesett. Szó szerint belerészegedett az érzésbe. Pomme de sang lesz belőle, és erre tényleg ő a legmegfelelőbb személy.
Graham, szegény farkasocska máskor még magázódott Anitával, nem szívesen volt vele, most meg könyörög egy kis morzsa szexért. Remélem nem adja fel.
Haven, Augustine véroroszlánja, rosszfiú. Nehezen kezelhető, ezért nem is maradhatott a városban pedig Anita Reginája Rexnek választotta volna. Vagyis Anitában lakozó oroszlánt, a Oroszlánykirálynőt ez a kékhajú Sütiszörny rosszfiú voznotta.
Nathaniel előlépett a szivem csücskévé. Imádjuk Jasont, mint pajkos-pajzán bohócot, de most lehet beelőzőtt Nathaniel. Körülbelül a 11. kötetig nem annyira csíptem. De most... Nagyon jó kis csávó lett. Kezd felnőni. Okos, sokkal határozottabb. Richarddal is, hogy szembeszállt már. Osztozik Anitán, akikkel kell, de a többiekkel érezteti, hogy Anita az övé. Nem kell már félteni, meg tudja védeni magát. A kis szub, már nem szub többé. Tudja mit akar. Imádom.
Jean-Claude-ról is kiderül megint, mennyire visszafogta magát. Először látjuk együtt egy férfival. Kicsit rosszul esett, hogy nem Asher az.
És ott van Anita. Jól mondja, már nem bír el még több teljes érzelmi kapcsolatot. Egyszerűen nincs hozzá ereje. Egyszer össze is omlik, melynek súlyos következményei lehettek volna. Hatalma egyre nő, de még nem képes mindent kézben tartani. Szexpartnerek száma szintén nő. Amit én nem nagyon bánok. De nehéz neki, azt elhiszem.
Az utóbbi könyvekben nagy a hangsúly az érzelmeken, az elemezgetésen. Most is sok dolog világosodik meg. Anita is rájön vagy rávezetik dolgokra. Ez egy igen elgondolkodtató rész volt. Ez talán a cselekmény rovására is ment, mert kicsit hiányosnak, csapottnak találtam a végét. Mi lett a balettes bállal, a vendégekkel? De megint olyan mesélős utolsó fejezet következett, mint a filmek végén is szokott néha. Ez nekem nagyon tetszik.
Nem ez lett a kedvenc részem, de szerintem szükséges volt megírni, mivel magyarázatot találunk benne. Egyre jobban kitisztul a köd, a kapcsolatok, az érzelmek, okok okozatok.
Imádon az Anita Blake-t és fájó szívvel kezdek bele az utolsó magyarul megjelent fejezetbe.
Mennyi fájdalom van az emberekben. A szívem már nekem is belefájdult olvasás közben. Én is szeretnék mindenkit megmenteni, meggyógyítani.
Most teljesen hiányzott a nyomozós szál. Nincs gyilkosság, végülis csak Anitát akarta Minden Sötétség Öreganyja, Marmée Noire megölni. De valahogy ezek a próbálkozások se teljesednek ki és nem ezeken van a hangsúly.
Városok Urai, azok rokonai, udvartartása érkezik Jean-Claude városába. Elvileg barátok, de gyakorlatilag mindenki önös céllal jöttek, persze az álca a balettlelőadás volt. A balett se szimpla balett, de hát ez miért lenne már újdonság. Nem kis bonyodalmat okoznak. Nem is tudom ki a rosszabb. A mindenre elszánt szirén, aki gyermekeit bocsátja áruba. Vagy Augustine, a maffiavezér, aki azt hiszi mindenre képes. Az ardeurt akarja és a helyi oroszlányfalkát, helyette rabszolga lesz.
Anita pasijai élete se fenékig telfej. Sok mindenki kivetkőzik magából, megtudjuk szívük titkát, legmélységesebb fájdalmát és vágyát.
Requiem újra szerelmes akar lenni. Mérhetetlen üresség, fájdalom lakozik benne. Egy társat akar, Anitát. Jövőjét még homály fedi. Dobja Meng Die-t is, nem is baj. Az a nő hibbant, higyetek nekem.
Asher dühös, hogy nem kapja meg magának Anita igaz szerelmét, közben Jean-Claude se a szeretője. Kevéske érintés jut neki. Úgy tekintenek rá, aki mindig ott van ha épp szükség hozza. De kárpótlásként a végén meglátja, hogy Anita teljes szívéből szereti, és nem a régi énjét, hanem a mostani, megsebzett Ashert. Hatalma megerősödik, hívóállata lesz, a hiénák.
Richard hozza a formáját. De kiderül, a szíve mélyén még hiszi, hogy egyszer csak ketten lesznek Anitával. Hogy minden helyre jöhet. Úgy tűnik, soha nem fog lemondani a teljes normális családi életről. Gyerekkel, fehér kerítéssel. Féltékenyésége eszméletlen, hiába próbál nyugodt, higgadt lenni. Nem bírja elviselni, hogy osztoznia kell. Lupáját serényen keresi, hiába...
Micah bár még mindig tökéletes. Most mégis meg van riadva, félti Anitát. Nagyon erős Nimir-Raj, nem hagyja magát, ő nem játékszer. Mindig ott van ha kell, de vele se érdemes szórakozni.
Damien mindig szív. Neki jutott szerintem a legkeservesebb szerep. Anitának szüksége van rá, mert csak ő tudja igazán lenyugtatni. Damien viszont csak morzsákat kap Anitából. Aki sose figyel rá igazán. Most is többször életveszélyes helyzetbe kerül, mert elszívja az energiáit. Igazán érdemelne már valami kárpótlást.
London. Egy régi-új szereplő. Az előző részben is olvastunk már róla, de most lépett színre igazán. Én személy szerint megkedveltem. London, a Sötét Lovag. Elején kicsit kimért, komor, szó szerint sötét vámpírként ismerjük meg. De egyszercsak egy szerintem igazán jó szexben megmenti a helyzetet. Ezzel ismét veszélybe sodorva magát, mivel ő visszaeső "ardeurfüggő". És most újra visszaesett. Szó szerint belerészegedett az érzésbe. Pomme de sang lesz belőle, és erre tényleg ő a legmegfelelőbb személy.
Graham, szegény farkasocska máskor még magázódott Anitával, nem szívesen volt vele, most meg könyörög egy kis morzsa szexért. Remélem nem adja fel.
Haven, Augustine véroroszlánja, rosszfiú. Nehezen kezelhető, ezért nem is maradhatott a városban pedig Anita Reginája Rexnek választotta volna. Vagyis Anitában lakozó oroszlánt, a Oroszlánykirálynőt ez a kékhajú Sütiszörny rosszfiú voznotta.
Nathaniel előlépett a szivem csücskévé. Imádjuk Jasont, mint pajkos-pajzán bohócot, de most lehet beelőzőtt Nathaniel. Körülbelül a 11. kötetig nem annyira csíptem. De most... Nagyon jó kis csávó lett. Kezd felnőni. Okos, sokkal határozottabb. Richarddal is, hogy szembeszállt már. Osztozik Anitán, akikkel kell, de a többiekkel érezteti, hogy Anita az övé. Nem kell már félteni, meg tudja védeni magát. A kis szub, már nem szub többé. Tudja mit akar. Imádom.
Jean-Claude-ról is kiderül megint, mennyire visszafogta magát. Először látjuk együtt egy férfival. Kicsit rosszul esett, hogy nem Asher az.
És ott van Anita. Jól mondja, már nem bír el még több teljes érzelmi kapcsolatot. Egyszerűen nincs hozzá ereje. Egyszer össze is omlik, melynek súlyos következményei lehettek volna. Hatalma egyre nő, de még nem képes mindent kézben tartani. Szexpartnerek száma szintén nő. Amit én nem nagyon bánok. De nehéz neki, azt elhiszem.
Az utóbbi könyvekben nagy a hangsúly az érzelmeken, az elemezgetésen. Most is sok dolog világosodik meg. Anita is rájön vagy rávezetik dolgokra. Ez egy igen elgondolkodtató rész volt. Ez talán a cselekmény rovására is ment, mert kicsit hiányosnak, csapottnak találtam a végét. Mi lett a balettes bállal, a vendégekkel? De megint olyan mesélős utolsó fejezet következett, mint a filmek végén is szokott néha. Ez nekem nagyon tetszik.
Nem ez lett a kedvenc részem, de szerintem szükséges volt megírni, mivel magyarázatot találunk benne. Egyre jobban kitisztul a köd, a kapcsolatok, az érzelmek, okok okozatok.
Imádon az Anita Blake-t és fájó szívvel kezdek bele az utolsó magyarul megjelent fejezetbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése