Ryan Loveless - Ethan és Carter

Kiadó: Könyvmolyképző, 2013
Oldalszám: 243
Ár: 2490 Ft/ 2990Ft

>>OLVASS BELE!<<

Ethan és Carter... egy különös szerelem története... igen, két fiú szerelmi története... A romantikus könyvek esetében már szinte nem is meglepő, hogy a hősnő egy közeli barátja, családtagja a saját neméhez (is) vonzódik, ritkábban még akár hangsúlyosabb mellékszálat is kapnak ezen szereplők, így kis adagban már szinte mindenki olvashatott róluk, ha akart, ha nem. A Könyvmolyképző azonban új, Szivárvány kör kategóriában egész könyves M/M történetet hozott a nyitott olvasóknak. Mivel szeretem yaoi (boys love) anime és manga történeteket, így természetesen megörültem Ryan Loveless könyvének is, mert nyelvtudás híján előttem nem áll nyitva a külföldi könyvpiac, amelyben ez a műfaj is igencsak megállja a helyét. 

Eddig azért szerettem ilyen történeteket olvasni, mert a legtöbbnek, amihez szerencsém volt, volt  egy tiltott szerelem beütése, vívódás a lélekben, harc a világgal, mindezt romantikusan, japánoknál persze nyakonöntve humorral is, de most Ethan és Carter mutatott valami mást, valami szomorkásan mosolygósat.

A történet:

Carter Stevenson folytonos dadogásával és tikkelésével huszonnégy éves korára teljes magányra kárhoztatta magát. Jóllehet, a barátai is azzal nyúzzák, hogy a Tourette-szindrómának rendeli alá az életét, Los Angelesből egy csöndes kaliforniai kisvárosba költözik. Meghúzza magát, kerüli az embereket. Nem is sejti, hogy újdonsült szomszédja, Ethan Hart, hamarosan feldúlja magányát, és kilöki őt a nagybetűs életbe.
Ethan már a kezdet kezdetén megvallja az érzelmeit Carternek, bár közben retteg, hogy agysérülése kettejük közé áll, noha Ethan sokkal fogékonyabb az érzelmekre, mint az átlag. Carternél sokkal több forog kockán: ő többször megégette magát, és nem szeretné, ha megint összetörnék a szívét.
Ethan minden alkalmat megragad arra, hogy bebizonyítsa, ő és Carter összetartoznak. Aztán Ethan tragikus hírt kap. Végső kétségbeesésében Carterhez fordul segítségért. Vajon Carter kiállja a próbát?

Gondolatok:

Kíváncsiságomba nem tagadom félelem is vegyült, hiszen tartottam egy kicsit a fiúk betegségétől, amely az ismertető alapján is szembeötlően meghatározza a karaktereket. Sem a Tourette-szindróma, sem pedig az agykárosodás nem olyan betegség, amelyet egykönnyen figyelmem kívül lehet hagyni és féltem, hogy ettől kissé nyomasztó lesz a könyv. Félelmem az első sokk után alaptalannak bizonyult, hiszen miután Ethannel való első találkozásom nem kissé megdöbbentett, rá kellett jönnöm, hogy pont az ő magabiztos, kedves személye miatt lesz - néhol ugyan bánatos, de - a legkevésbé sem nyomott vagy depressziós.
Aki pedig távolságot tart a meleg témától, annak csak azt mondhatom, hogy a kisváros toleranciája, elfogadása nagyban segíthet, hogy az olvasónak is természetes(ebb)nek tűnjön két férfi kapcsolata. Mind a szülők, mind a barátok hihetetlen törődést, szeretetet és megértést tanúsítottak, mind a betegséggel, mind pedig a melegséggel kapcsolatban, az persze nem igaz, hogy mentes lenne minden gyűlölettől.

Carter nehezen irányítható testben, ép elmével él, visszahúzódó természete és megpróbáltatásai azonban 24 éves létére úgy tíz évvel öregítették, így cseppet sem egy fiatal felnőtt benyomását kelti. Ethan azonban egy 28 éves felnőtt férfi helyett, egy tiszta szívű gyermekded lélek, aki ugyan tudja, hogy szellemileg nem olyan mint mások, de teljes mértékben sosem foghatja fel mennyire más, de így sem búsul, hiszen a körülményekhez képest is szinte teljes él, munkával, pasikkal, barátokkal, szerető családban, egy problémás kamasz öccsel. Két érzékeny lélek ők, akiknek bizony könny szökik a szemükbe, ha megbántják, megsértik őket, de ezentúl egymás támaszai lesznek.

Hihetetlen milyen hamar kinyilvánították érzelmeiket egymás iránt, de ennek és a rövid terjedelem ellenére is még sok idő kellett, hogy igazán egy párt alkothassanak, így a témában járatlan olvasónak is van ideje hozzászokni, hogy ők egyszer valóban egymáséi lesznek. A szex a könyv folyamán végig jelen van, eleinte csak szavakban, majd - nem sokat hagyva a képzeletre - tettben is, hiszen Ethan erősen szexcentrikus, számára a szex inkább olyan jóleső szükséglet, mint az evés, nem pedig mint egy igazán intim és személyes együttlét. Érzéseit is sokáig inkább a "meglátom-tetszik-akarom" kategóriába soroltam, de ezzel nem lealacsonyítani akarom, egyszerűen csak jobban meg kellett ismernem őt, hogy ragaszkodásának, rajongásának igazi jelentőséget tulajdonítsak.

A könyv érzelemmel teli aranyos, mosolygós és szomorkás jelentek váltakozása (kedvencem a színházi előadás estéje), amely közben van ugyan mit megemészteni, elfogadni, de szerintem megéri elolvasni. Remélem a hazai molyok többsége is lesz elég nyitott, hogy más történetek is megjelenjenek a témában.