Jilly Cooper - Alma mater

Kiadó: Jaffa, 2012

Oldalszám: 792

Ár: 3150 Ft  

Rutshire krónikák #8

Most aztán jó messziről fogom megközelíteni a könyvet, de sebaj. Szóval, a bejegyzés megírása előtt az a gondolat futott át az agyamon, hogy tudat alatt lehet edzem magam a Martin kötetekre, hogy egyszer bele merjek vágni a Jég és tűz dala ciklusba. Hogy honnan jutott ez eszembe? Akadt már a kezembe néhány vaskosabb könyv, de igazi mérföldkőnek eddig a két Diana Gabaldon kötetet tartottam a megközelítőleg ezer-ezer oldalaikkal, de most már az Alma mater is szorosan menetel a nyomukban a majd nyolcszáz oldalon keresztül folyó hangya betűivel. Szóval, mint látni lehet, a terjedelem sem riasztott el, hogy bele merjek kezdeni életem első Jilly Cooper történetébe. Egyszerűen nem tudtam elmenni a borító mellett, amire  még rásegített a fülszöveg is.

A történet:

Janna Curtis szexis, vagány, intelligens, és mélységesen hisz benne, hogy minden gyereknek joga van a lehető legszínvonalasabb oktatáshoz. Ezért is vállalja el egy angol vidéki kisváros anyagi és erkölcsi csőd szélén álló középiskolájának igazgatói állását, új esélyt kínálva azoknak a kallódó diákoknak, akiknek a sorsa rajta kívül nem sok embert érdekel.

Hengist Brett-Taylor jóképű, okos, arrogáns… Meggyőződése, hogy ha megfizetik, a gazdag szülők gyerekeinek joguk van kiváló oktatáshoz, nyelvórákhoz, lovagláshoz és úszómedencés tornacsarnokhoz. Ezért is irányítja közmegelégedésre a Bagley Hallt, a kisváros exkluzív magániskoláját, ahol vagyonos családok elkényeztetett csemetéi keserítik meg tanáraik életét. A két ellentétes világot képviselő Janna és Hengist ellenállhatatlanul vonzódnak egymáshoz – ugyanakkor rendkívül idegesítőnek találják a másikat. Ám ha meg akarják menteni az iskoláikat, össze kell fogniuk. Miközben egymásra találnak a szenvedélyben, a két iskolából is mind több diák fedezi fel egymást, és azt, hogy különbözni legalább olyan izgató, mint hasonlítani!

Gondolatok:

Biztos vagyok benne, hogy a Rutshire krónikák korábbi köteteivel a hátam mögött, akár számos szereplő ismerős lehetett volna, így viszont beugrottam a mély vízbe, és erősen küzdöttem is, hogy ellavírozzak a szereplők sokaságában. Nem volt egyszerű megjegyezni vagy harminc karaktert, és most még csak a keménymagot említettem, akiknek az életét végigköveti a könyv. Változatosak korban, származásban, bőrszínben és tehetségben, de ahogy egyre többen követeltek maguknak nagyobb szerepet, úgy tettem én is egyre könnyebben rendet közöttük és azt mondhatom a végére szerintem majdnem hibátlanul fel tudnám sorolni őket, felmenőkkel és viszonyokkal együtt. Szóval megkedveltem ezt a népes társaságot, pedig nem mind oly szeretetre méltó.

Larkshire megyéről el se lehetne feledni, hogy angol honban található, hiszen a brit futball sztárjai, és számos brit szerző műveiből kölcsönvett idézet tarkítja a lapokat. A kisvárosi életet az írónő cseppet sem idealizálta túl, sőt talán az árnyoldalakat még jobban ki is hangsúlyozta, bár inkább a szereplőkre igaz ez jobban.

Kezdeném először a gyerekekkel. Ami a legnyilvánvalóbb volt, hogy teljesen mindegy, hogy gazdag csemete a magániskolából, vagy csóró gettókölyök az állami középsuliból, a fiatalok vandál kis hulligánok mind, ördögfiókák lelki sebekkel, félelmekkel, amelyek vandalizmusban, drogozásban, alkoholizálásban és szexuális viszonyokban nyilvánulnak meg, mindezt tizenkét-tizenhat évesen. Sokszor megdöbbentettek a gyerekek reakciói, akik annyira elvadultak, szeretetéhesek, elveszettek voltak.

A felnőtt társaság is érdekes téma. A gazdag szülők közül csak néhány kapott jelentősebb szerepet, rájuk tudnám mondani, hogy úgy viselkedtek, ahogy az elvárható volt. Leginkább önmagukkal és még több pénz megkaparintásával voltak elfoglalva, nem pedig a gyerekeikkel. A Lark középiskolát fenntartó bizottság a velejéig pénzhajhász népség, undorító figura mind. A két tanári kar pedig… kissé csalódás. Bár kivétel akadt, de mégis ekkora képmutató, áskálódó, törtető társaságot régen láttam.

Janna Curtis sem az az igazgató, akit elsőnek elképzeltem. Bár szívét lelkét kitette a diákokért, az iskoláért, amelyért rengeteg szeretetet kapott, de túl lobbanékony, hirtelenharagú, meggondolatlan és bizony bökte a csőröm a házasságtörő viszonya Hengisttel. Nem ugrottak rögtön az ágyba, sőt, azt hittem én értettem félre a fülszöveget, hiszen kissé megdöbbentett az az aprócska, de lényeges információ, miszerint Hengist Brett-Taylor látszatra egy boldog férj. Viszont látva, hogy jóformán mindenki kavar mindenkivel, már nem is lepődöm meg, hogy alig találni a történetben boldog, hű kapcsolatot. Kivéve talán az nyolcvan körül járó Lillyt és dandártábornokot, akik igazán megérdemlik egymást.

A történet lényegét a Larks középiskola megmentése, és a Larksi és az elit Bagley-s diákok mindennapjai, és szövevényes kapcsolatai adták. Közös kirándulás, egy elmaradhatatlan Rómeó és Júlia előadás, kampány a Larksért és egy végső érettségi, miközben néhány tanár és diák adja egymásnak a stafétát életük nagyobb fordulatait megmutatva.

Nem egy rövid történet, de teljes mértékben megelevenedett a fejemben. A karakterek elég változatosak, és cseppet sem tökéletesek, de sokuk mégis eljutott a szívemig. Bár nem kifejezetten humoros írás, hiszen komolyabb témákat is pedzeget, de néhány történés akkor is kifejezetten hangos kacagásra késztetett és úgy érzem jó lenne visszatérni még Larkshire megyébe és végül is még 7 kötet közül válogathatok.

A könyvet köszönöm a Jaffa kiadónak!

És egy idézet, ami nagyon megtetszett. Paris angol érettségi dolgozatából:

„Írja le azt a helyet, amelyet a legjobban gyűlöl!

Gyűlölöm a saját szívemet – írta Paris -, mert kegyetlen és kemény.

(…)

Gyűlölöm a szívemet, mert cserbenhagy, gyorsabban ver, amikor gyönyörű zenét vagy verset hallok, de amikor egy barátom túl közel kerül hozzám, lefagyok. Catullust egy kicsit elferdítve: amikor szeretek, úgy tűnik, gyűlölök vagy neheztelek. Biológián malacszívet boncoltunk, ha az én szívemet kioperálnák, látható lenne, hogy nem vért pumpál, hanem mérget.”