 |
Kiadó: Egmont Dark, 2012
Oldalszám: 390
|
Világok
peremén #1
Az Egmont
kiadó meghallhatta a visszhangot, amelyet A sötétség angyalai antológiát
olvasók keltettek, hiszen a könyvben szereplő új szerzők közül Ilona Andrews
Alfák: kezdetek c. novelláját dicsérték talán a legtöbben, és lám, már a boltokban
a szerzőpáros egy egész története, sőt mi több, egy sorozat első két darabja.
Jómagam is szimpatizáltam a rövid írással, így örültem, hogy más történetüket
is megismerhetem, amely bizony jobban megfogott, mint a fent említett novella,
így pedig egyáltalán nem bánkódom, hogy nem az ott megismert történet folytatódott,
hanem egy másfajta fantáziavilág kelt életre.
A történet:„A varázslattal teli Perem, ahol Rose Drayton él, két világ határán terül el. Rose átjár dolgozni a Töredékbe, ahol az emberek autókon járnak, plázákban vásárolnak, és ahol a varázslat nem több puszta tündérmesénél. A másik világ Mágia, amelyet kékvérű arisztokraták irányítanak, és ahol a varázslat mindennapos, sőt megváltoztathatja az emberek sorsát. Ahogy a többi perembéli is, Rose átjárhat mindkét világba, de mindenhol törvényen kívülinek számít.Rose úgy gondolta, ha tökélyre fejleszti a varázserejét, jobb életet biztosíthat magának. De a dolgok nem a tervei szerint alakultak. Most feketén, éhbérért dolgozik a Töredékben, hogy felnevelhesse két kisöccsét, ráadásul meg kell küzdenie a kéretlen kérők hadával, akik őt és a varázserejét akarják.Ekkor toppan be az életébe Lord Declan Camarine, a mágiai kékvérű, aki szintén elhatározza, hogy megszerzi magának a lányt. És vele egy időben érkezik a különös, varázslatra éhes teremtmények egész hada. Rose-nak és a kékvérűnek össze kell fognia a szörnyű lények és megteremtőjük ellen, különben odalesz az egész Perem, és mindenki aki ott él…”
Gondolatok:
Ha már
bennem nincs annyi kreativitás, hogy megalkossak és papírra vessek egy
elképzelt világot, azzal kell beérnem, hogy másokét teszem magamévá, építem fel
a képzeletemben. Minél többel ismerkedem meg, azok minél változatosabbak és minél
jobban élnek a fejemben, annál több élményt szívhatok magamba. A sok elolvasott
történet között akadt már néhány egyedi, felejthetetlen és a lista most tovább
bővült Töredék, Perem és Mágia dimenzióival, hiszen azt kell
mondjam, ha a könyvben fele annyira sem kedvelem a szereplőket, fele annyi
minden sem történik, akkor is bőven lett volna, ami megragad.
Ahányszor
a szereplők átlépték a láthatatlan határokat, átküzdötték magukat a fojtogató
választóvonalon, azonnal megéreztem, hogy egy másik világba csöppenek bele, és
a szereplők is gyorsan idomulnak hozzá. Töredékről a szürke hétköznapok
jutottak eszembe, Mágiáról egy mesebeli királyság, valahol az óperencián túl.
Perem pedig a természet lágy öle, zárt, vidékies, nyugalmát pedig most ördögi
teremtmények, vérszomjas szörnyek zavarják meg, akik bizony mágikus erőre éhesek, a Drayton család pedig ebben az élen áll.
Mivel
Peremben töltjük az idő java részét, így a peremlakókat ismerhetjük meg a
legjobban, akik közt akad jövőbelátó, boszorka, alakváltó, nekromanta, egyszerű
seggfej, öreg bölcs, kapós menyecske. Ez utóbbi Rose Drayton, akit villantási
képessége tett híressé, a villantás pedig megmagyarázza a borítón lévő, igencsak
feltűnő fénycsóvákat, amelyek a képernyőt nézve első látásra talán zavaróak, de
kézben tartva már sokkal kellemesebb látványt nyújtanak.
Szerencsére
Rose a szimpatikus hősnők közé tartozik, aki keményen harcol, hogy megvédje
családját, öccseit, főleg most, amikor szörnyek lesnek rájuk. Legújabb kérője pedig Declan Camarine, aki elsőre
tényleg egy nagyképű hercegecskének tűnik, de nagyon hamar védelmezőként lép
fel és átveszi a hős és a férfi szerepét a kis család életében, a fiúk
szemében. Az biztos, hogy nem kellett megküzdenie a szimpátiámért, elnyerte azonnal, hiszen itt egy újabb titokzatos, vonzó, adoniszi testű pasi, hatalommal,
humorral. Rose is hiába hadakozik, a végére elfogadja a segítő kezet, és a
hívogató testet. Jelen esetben a romantika másodlagos szerepet tölt be, az erotika
pedig még annyira sincs jelen, de ezzel most tökéletesen megelégedtem és sokszor
jutott eszembe, hogy mindek ide erotika, ha van fantázia, vagyis ennyi
varázslat, különleges érzés. Mindenesetre a próbákat kiálló herceg, aki hol modern nőcsábászként, hol régi korokat idéző arisztokrataként, hol nagyhatalmú harcosként viselkedett, azért eléggé bejött.
A szereplők szinte egytől egyig
szimpatikusnak mondhatók, humorban sem szűkölködik, világfelépítése tetszetős, és izgalmakban sincs hiány, habár a főgonosz felbukkanását kicsit keveselltem, bár elég borzongató figura volt így is.
Bevallom őszintén olvasva a
történetet, azt hittem, hogy folytatásos lesz, mármint Rose és Declan életének közös útján követjük majd nyomon, de mint az Áradó hold
fülszövegéből kiderült, a következő kötetben Williamé a főszerep, aki szerintem
Declan mellett sokak szívébe férkőzik be könnyűszerrel. Sötét oldalával, múltjával pedig kellően érdekessé válik, és ha már nem nyerte el Rose kezét és a vágyott családot, jó lesz látni, hogy ő is rátalál majd a boldogságra.
A könyvet köszönöm az Egmont kiadónak!
4,5 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése