Catherynne M. Valente - Marija Morevna és a Halhatatlan

Ad Astra kiadó, 2012
376 oldal

2990 Ft

recenzió

Számos blogger vitte hírül a sci-fi és fantasy rajongóknak, hogy új kiadó alakult, Ad Astra néven. Négy könyvvel debütáltak, amely már megjelenés előtt felkeltette sokak érdeklődését, arról nem is beszélve, hogy mindenki csak dicsérte az igényes, és nagy gonddal készült borítókat. Lehetőséget kaptam választani egyet a kiadó kötetei közül és akkor az orosz mítoszok, egy mesés történet nyerte el leginkább a tetszésem. Nem voltam a legelső olvasók között, de jó volt látni, és bizakodóvá tett a rengeteg dicsérő szó, elvarázsolt olvasó, szavakat alig találó rövid értékelés. Ezek után kezdtem el én is olvasni a történetet.

A történet:

„Marija Morevna gyerekkorában tanúja lesz annak, ahogy madárból emberré változott jóképű fiatalemberek feleségül veszik a nővéreit. Amikor pedig lassan feltárul előtte az orosz mítoszok láthatatlan világa, érte is eljön Halhatatlan Koscsej – hogy nagy hatalmú mesebeli lények és törékeny emberek játszmájának, sodró lendületű történetének részese legyen.”

Gondolatok:

Mivel félretettem későbbre a hosszú blogbejegyzések olvasását, így igazán nem tudtam mi is lesz a fő erőssége a könyvnek, mire számítsak tulajdonképpen, azon kívül, hogy engem is elvarázsolhat ez a sokak által megfoghatatlannak nevezett történet. Miután az utolsó oldalra értem, sorra vettem a kritikákat, amelyek hol egyszerűen, hol költőien, szinte már meseszerűen leírják ugyan azt pepitában. Hogy én se lógjak ki a sorból, ezek a következők.

Az olvasó egy különleges könyvet vehet a kezébe, amely ugyan az orosz népmesék alakjait mozgatja, de olvasás közben megelevenedik előtte a valóság, a múlt darabkái, háborúk, zord telek, az orosz polgárok éhínségben, szűkösségben telt időszakai. Nem tudja elválasztani a mesét, a volt valóstól, csak azt érezheti, hogy a szavak mögött többet kell keresnie, több rejlik, mint elsőre tűnik. Mivel az írónő egy kegyetlen korszakot burkol be az ország meséivel, így nem lehet ezt a regényt egy szuszra felfalni, nem könnyed olvasmány, nem vidám mese. Néhol szomorú, sokszor kegyetlen, halált hozó. A szereplők nem skatulyázhatók be, hogy jónak vagy rossznak, Marija pedig cseppet sem hagyományos hősnő, bár ebben a könyvben szinte semmi sem hagyományos.

A könyv számos díjat söpört be és eddig úgy néz ki, hogy a magyar közönséget is megfogta, azonban engem nem tudott. Lassan haladtam a könyvvel, de nem azért, mert ízlelgettem a szavakat, értelmeztem az elém tárt képet. Egy idő után nem akartam én már gondolkozni, csak azt akartam, hogy érjek a végére. Azonban egyre kisebb adagokban bírtam csak befogadni az olvasottakat.

Nem tudom számba venni, hogy ez és ez nem tetszett, egyszerűen az egész történet, a hangulat olyan volt mintha elkezdett volna fojtogatni. Nem csodaként éltem át, mint mások, nem tudom azt mondani, hogy kegyetlenségével együtt egy gyönyörű történet lenne. Leginkább pedig azt érzem, hogy a felét se értettem meg annak, amit az írónő át szeretett volna adni.

Nem riasztok el senkit az olvasástól, aki engedi, aki befogadó, annak sokat adhat, és talán a nálam idősebb korosztály százszorta jobban megérti, magáévá tudja tenni a történetet. Nekem ez nem sikerült. Azonban az biztos, hogy nem hagyott hidegen és nem fogom elfelejteni.

A könyvet köszönöm az Ad Astra kiadónak!

2,5 pont