Jeaniene Frost - Sírig hű szerelmed

Cat & Bones  4. 

Szerintem sokan el se hiszik, hogy a 4. kötetet a kezükben foghatják, pedig ez tényleg valóság. Megértük ezt is, és a mondás igaz: „A türelem rózsát terem.” Kellemes meglepetésként ért az eredeti borító megtartása, jelen esetben nem különösebben zavar, hogy elüt az előző kötetektől, hiszen nagyon tetszetősre sikeredett.

A félvámpír Catherine Crawfield és élőhalott szerelme, Bones az izgalmakban és véres csatákban bővelkedő évek után némi pihenésre vágyik. Párizsba utaznak, hogy végre gondtalanul élvezhessék egymás társaságát, ám közbeszól a múlt…

Cat egy éjjel lidérces álomból ébred. Egy nagy hatalmú vámpír, Gregor furakszik be az álmaiba, olvas a gondolataiban, s ami a legijesztőbb: azt állítja, Cat az ő felesége, s Bones elrabolta tőle. A vámpírtörvények rendkívül szigorúak. Ha egy házasság megköttetett, az immár felbonthatatlan. De hogyhogy Cat nem emlékszik semmire? Mi ez a nyomasztó őrület? Gregor hajthatatlan, és semmi sem tántoríthatja el, hogy visszaszerezze, ami az övé…

Információmorzsáim már voltak a kötetről, annyit már megjelenés előtt tudtam, hogy egy férj tűnik fel a múltból, és felkavarja a kedélyeket. Én kis naiv azt hittem, hogy ezáltal Bonest olyannyira gyötörni fogja a féltékenység, hogy számos parázs vitát és párbeszédet nevetve fogok végigolvasni, hiszen kedvenceim a féltékeny karakterek. Hát számításaim nemigen jöttek be. Többet voltam kétségbeesve, és elámulva, mint mosolygó arccal. Bonesból inkább félelmeket és féltést hozott elő és ugyan féltékeny is volt, de mégsem úgy alakultak a dolgok, ahogy vártam volna.

A könyv első felével nem mondhatnám, hogy maradéktalanul elégedett voltam. Sokszor éreztem úgy - és ez fakadt leginkább az E/1 személyből - , hogy vontatottan halad a sztori, hiszen Cat előtt titkolóztak, sokszor ütötték le és kábították el, hogy ne tudja még akaratlanul se megmondani, hol is tartózkodnak. Ezáltal nekem kicsit szaggatott lett a történet eleje. A háttérben folynak az események, de Cat és ezáltal az olvasó nemigen tud semmit, csak toporog egyhelyben.

Majd jött egy fordulópont, mondhatni egy rideg, égzengető kitörés Bones részéről és elámultam az elhangzottakon. És innentől lett egy letehetetlen könyv.

Nem hittem volna, hogy a párocskánk ennyire gödörbe kerülhet és ennyi eltemetett érzés törhet a felszínre. Megsinylettem én is ezt az időszakot, nem csak a főszereplőink. Vlad viszont ekkor férkőzött közelebb hozzám és Cathez is (na nem kell félni, nem arra gondolok, amire gondolnátok).

Azt szeretem Vladban, hogy nem állt be a Catért folytatott harcba, sőt határozottan közölte, hogy valamiféle mélyebb kapcsolatot érez kettejük között, de megvan a határa, hogy mit tenne meg a nőért. Viszont igaz barátként viselkedik, ott van ha kell, és pont azt teszi, amit kell. Már nagyon-nagyon várom a történetét.

Érdekes volt olvasni a visszaemlékezéseket a múltból, egy teljesen más Cat tárult elénk és jó összehasonlítani, hogy hová jutott és legfőképp tudni, hogy ez kinek a közbeavatkozásának köszönhető.

A könyv számos meglepetést okozott, amikről inkább nem számolnék be, de annyit mondanék, hogy Cat fordulóponthoz érkezett és csak most válik igazán különlegessé.

Gregorról nem írtam semmit, de nem is hiszem, hogy kell. Nem kedveltem az biztos, öntelt és hatalomvágyó, ennyi. 

A könyv első felét nagyon nem éreztem nagy durranásnak, de a második felével annyira meggyőzött, és akkora élvezetet és izgalmakat nyújtott, hogy nincs szívem pontokat elvenni tőle, hiszen úgy tettem le a könyvet, hogy „azta, ez eszméletlen volt”.

Frost tudja, hogy kell tekergetni a szálakat, hogy tegye érdekessé a szereplőit. Mindenki felbukkant hosszabb-rövidebb időre, voltak szomorú percek és veszteség. Volt izgalom és kétségbeesés. Szóval minden, ami egy jó könyvhöz kell.

 

5 pont

A sorozat további kötetei: 

Sajnálatos módon még régi stílusban írt bejegyzések, jelentős spoilert és cselekményleírást tartalmaznak. Bár ha már a 4-re vagy kíváncsi, akkor nem okozhatnak túl nagy meglepetést.

1. Félúton a sírhoz tovább

2. Karó és sírhant tovább

3. Síri csendben tovább