A Kard Szövetsége
Nagyon kellemes olvasmány volt. Nem mondanám, hogy a megszokott sémára épül a történelmi romantikus könyvek között. Nincs angol-skót ellentét, nincs előre elrendelt házasság, csak kis trükközés. Bár a kezdeti ellenszenv a szereplők között néhány oldal erejéig megvan, de hamar átlépünk barát és már egyáltalán nem barát kategóriába. Mentes mindenféle idegesítő személytől és jelenettől. A „zene” által sokkal könnyedebb a történet, mint megszoktam.
A Szövetség létrejötte és egész története, célja nagyon megfogott. Bár a tagjai kiléte hagyott bennem némi zavart.
Styder de Blackmoort üldözik a nők, bátor lovag hírében áll és készül a lovagi torna megnyerésére, titkon pedig egy Szövetség vezetője, akik a gyermekek és rászorulók megmentését tűzték ki célul. A múlt azonban mindig is kísérti őket, és hamarosan újabb titkok derülnek ki.
Rowena de Vitry egy „dalos pacsirta”, a lovagok nagy gyűlölője, egy női trubadúr. Gyönyörű, de elvei a férfiak körében kevésbé kívánatossá tették, birtokai és vagyona viszont annál inkább vonzza a férfiembert. Viszont ő makacsul ragaszkodik az igaz szerelemhez és szabad párválasztáshoz. Így a királyi pár és nagybácsi kis trükkhöz folyamodik, hogy Rowena és Stryder egy párrá váljon, amiben még ők se hisznek igazán.
Styder hamar szemet vet a lányra, míg meg nem tudja, hogy ki is ő valójában. A kezdeti ellenszenv, gyorsan barátsággá alakul, ami még a szerelemben is kitart köztük.
Mindkettőjük gyerekkora mély sebet hagyott bennük és ettől lettek azok, akik és mindketten ragaszkodnak az elveikhez, esküjükhöz.
Eközben pedig a szaracénok is próbálják mozgatni a szállakat és bevégezni küldetésüket. Hullák jönnek-mennek, párbajok dőlnek el, titkok derülnek ki. Nem mindenki az, akinek mondja magát.
Kellemes volt, hogy Rowena semmilyen szempontból sem volt idegesítő, nem volt naiv, tudálékos. Styder se volt olyan rideg, mint sok más főhős egy ilyen könyvben.
Az eleje több szócsatával majdnem beillett volna Shakespeare Sok hűhó semmiért c. művébe, ahol Benedek és Beatrice köszörülik egymáson a nyelvüket.
A szerelmi vallomás, a „levél” nagyon édes volt.
Damien karakteréről még nagyon szívesen olvasnék. Szeretném jobban megismerni ezt a maszkos, szenvedő herceget. Kit múltja és jelene is igen érdekesre sikerült. Swan és az ő vigyázó szemei mindig mosolyra késztettek.
Középkori történetben mindig megszoktam a lovaglást, ahol a férfi egyszer csak a nyergébe ülteti asszonykáját. Itt ez egyáltalán nem történt meg, de nem zavar, pedig ezt nagyon szeretem. Nem is egy megszokott hangulatot árasztott a könyv és ez igazán tetszett.
Remélem, hogy még felbukkan néhány szereplő a következő kötetekben, már ha egyszer magyarul is szíveskednek kiadni őket.
5 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése