Karin Slaughter - The Grant County series

1. Nadragulya

Ezzel a könyvvel régóta szemeztem, de olvasatlanul nem mertem megvenni. A könyvtárban azonban szerencsém volt és egyszerre ki tudtam venni, az első két könyvet. Első olvasás után azt mondtam, hogy nem is baj, hogy nem vettem meg. Icipicit többet vártam, mindamellett tetszett. Szeretem ha a gyilkosságokban látok valami "szépséget", valami érdekeset, remekművet. Az indíték pedig legyen valami jó. Na meg szeretek belelátni a gyilkos gondolataiba, ami itt abszolút nem volt meg menet közben.
Az első gyilkosságban meg volt a kellő brutalitás, vártam volna valami hasonló durva eseteket, de nem. A második eset is a végére elég megdöbbentőre sikeredett, de ebben nem a gyilkosé volt az igazán döntő szerep. Aztán jött az egyik főszereplő körüli események, amik a folytatásra is igen nagy hatással lettek. Aztán rájöttem ki a gyilkos. Na nem sokkal előtte, mint mikor már ki is derült, de akkor is rájöttem. A kis vallomásban voltak megdöbbentő dolgok, igen. Volt küzdelem a végére. Szóval csak egy kis hiányérzetem maradt, hogy nem volt szépség benne.
(4,5)

2. Sebek

Ez egy brutális, megdöbbentő, sokkoló könyv. Nincs igazán tele véres hullákkal, nem gyilkolásszák halálra az embereket. Egyszerűen a téma, az első fejezet, a napvilágra került igazság, az emberek reakciója együttesen számomra igen jó könyvet adott. Nem beszélve a nem hétköznapi, megszokott befejezésről.
Egyszerűen olvastatta magát a könyv. Néhány résztvevő tettest nem volt nehéz kitalálni, mások azért kicsit megdöbbentettek. Főleg a szereplők közötti szálak és érzelmek kiderülése.
Nem volt kérdés, hogy ezt meg kell vennem. Nem sokára jött is egy akció és egy áráért megvettem a 2-3. könyvet, majd sikerült 500Ft-ért beszerezni az elsőt is.
(5)

3. Sikoly

Az elején igen ígéretesen kezd, egy ismerős szereplőt tragédia ér. Ennek következtében kicsit áttérünk a szereplők életének bemutatására, kicsit háttérbe szorul az igazi haláleset és az a körüli nyomozás. Aztán jönnek a további hullák. A megrendezett öngyilkosságban se látok túl sok fantáziát, hacsak nem valami nagyon jó az indok.
Megint sok szerepet kap Lena, aki néha túl makacs és büszke, na meg buta. Ezek a tulajdonságok igen érdekes és ígéretes jelenetekhez vezetnek a könyv során, amit igazából szerintem csak akkor lehet élvezni, ha előtte még nem ment az idegeidre a szereplő. Fontos szerepet kap a rasszizmus, a feleségverő férjek. Szegény Ethanre meg rájár a rúd, nem lopja be magát a szereplők szívébe, de engem megfogott, eltekintve a múltjától.
Kicsit vicces volt a gyilkos személye a számomra, de inkább erről nem mondok semmit, mert az talán spoilerhez vezetne. Aztán jött az utolsó fejezet és az utolsó sorok. Én meg felkacagtam, hogy na még rátettünk egy lapáttal és csavartunk egy felet a dolgokon és e személy tekintetében nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.
Azon kívül, hogy nem találtam bomba jó ötletnek a gyilkosságokat, nem lehet panaszom a történetre
(4,5)

4. Kín

Még olvasásra vár. A fülszöveg elég ígéretesen hangzik, és amúgy is eddig Karin Slaughter könyveiben nem igazán tudtam csalódni, csak ha nagyon kötözködni akarok.

Na és akkor kik is a szereplők. Mert ez egy nagyon olyan sorozat, ahol a szereplők életét folyamatosan nyomon követjük, a korábbi események hatása mindig jelen van. Szerintem meg lehet kedvelni a szereplőket. Aki nem kedveli meg őket, az szerintem nem is tudja élvezni a sztorit, annyira jelen vannak.
Sara Linton a kórboncnok, a volt férje a rendőrfőnök Jeffrey Tolliver, aki személyes kedvencem. A harmadik legfontosabb szereplő pedig Lena Adams. Lena szerintem elég ellentmondásos szereplő, vagy kedveled, vagy elég unszimpatikusnak találod. Mivel elég sok megdöbbentő és szerintem érdekes jelenete volt, így én kedvelem.
Sara nem mindig a szívem csücske a stílusa miatt. Hiába szereti a férjét, néha olyanokat gondol, amik nem tetszenek.
Jeffrey mindig is szerette a feleségét, a megcsalásra is talált indokot. Elváltak, de azóta is se veled, se nélküled a kapcsolatuk. A sorozat folyamán próbálják meg rendbe hozni a dolgokat. Általában szeretik őt az emberek.
Lena szinte minden részben fontos szerepet kap és hát szinte csak csupa rossz dolog történik vele, ami szép lassan tönkreteszi.

Itt a nyomozás, az esetek nem olyan pörgősek, mint pl. Karen Rose-nál. Nem jönnek folyamatosan az információk, nem izgulod magad halálra, nem rágod az ajkad, hogy "úristen". De azért néha le tudsz döbbenni rendesen. Jók a dumák, a stílus.

A borítókkal nem vagyok elégedett. Az első még elég találóra is sikeredett, na de a többi. A 4. könyv borítója csak azért zavar, mert megint egy stílusváltás és ráhúzták más krimi könyvek megszokott borítóját.

(Fülszöveget megtalálod, ha a borítóra kattintasz.)