Val McDermid - A szirének éneke

Néhány észrevétel, mielőtt belekezdenék.

Néha elgondolkozom, hogy néhány könyvet milyen alapon és miért pont most adnak ki. Ez a könyv is ékes példa, hogy előbb utóbb a sikerlistás külföldi könyvek elérnek hozzánk, de ehhez tényleg 15 év kellett?
A könyv olvasása közben egy összefoglaló dátumára lettem figyelmes, mely alapján arra következtettem, hogy a történet eseményei 1993-ban játszódnak. Ezek után már logikus volt, hogy utána nézek mikor is írták meg. És hát 1995-ben.

A hátoldalt olvasgatva szépen reklámozza a www.romantikusregenyek.hu oldalt. Még egy kérdés. Mióta romantikus regény ez. Ez egy igazi pszichológiai krimi, igaz vannak benne párkapcsolati próbálkozások, de egyáltalán nem hagyományos módon. A szerelem is távol áll a könyvtől, vagyis ha akarnék kötözködni akkor igen, ezt is meg lehet találni benne, kicsit torz keretek között.

Ezek csak észrevételek, nem különösebben zavartak, mégis elgondolkoztam egy kicsit.

"Vérfagyasztó és gyors.... a gyilkos elmék harca" - hirdeti a Booklist ajánlója.
Egy szóba kötnék bele. Gyors? Ezt nem értem, viszont a többivel egyetértek. Főleg, hogy nagyon is a "gyilkos elmék harca".

A könyv egy lassan, szinte semerre se haladó nyomozás eseményeibe építi bele a gyilkos és üldözője, Tony Hill, a profilozó gondolatait, tetteit.
Nem kell félni, hogy nem olvashatjuk a gyilkos gondolatait, minden fejezet előtt ott vannak. Vele vagyunk a tervezésnél, a kivitelezésnél. Azt hihetnék ezek alapján ismerjük a gyilkost, mi is fel tudnánk állítani a profilt, de nem egészen.
Viszont ott van nekünk Tony. Miközben dolgozik beszél, magában és hangosan is. Mikor elkészíti a hivatalos dolgokat a rendőröknek, akkor szinte nekünk, az olvasónak mesél. Mi meg szépen bólogatunk, hogy szép munka, mivel egy picit okosabbak vagyunk az információk alapján.

Az írónő több szemszögből mutatja be az eseményeket. Sok ember gondolatát ismerjük, sokféle emberrel ismerkedünk meg.
Carol Jordan, a női főfelügyelő, aki vonzódik a doktorhoz, de józan és okos. Szimpatikus.
Don Merrick, egy nyomozó, egy vonzó pasi. Szerintem aranyos volt a melegbáros jelenete. Viszonylag fontos szereplő.
John Brandon, az igazi főnök, aki jól végzi a munkáját, szeressük.
Tom Cross, az okoskodó, előítéletes, begyepesedett zsaru, aki azt hiszi, hogy ő mindent jobban tud és nem kér senki segítségéből.
Persze van egy túlbuzgó újságíró, aki jól bele tud rondítani a dolgokba, de hála viszonylag keveset szerepel.
Ott van Tony Hill, kívülről egy rendes, intelligens, segítőkész, vonzó pasas. Viszont néha már inkább szerepet játszik, próbálja magát kezelni, szexuális problémái vannak, amiket egy titokzatos nővel folytatott telefonszexszel gyógyítgat. Ami sok titkot rejteget.

És a gyilkos. Nem egy őrült, aki élvezi az ölést. Összetett személy, nem is képzelnénk mennyire. Okos, nem is kicsit. Nem is feltétlen akar ölni, de nem kapja meg a várt reakciókat, így történelmi kínzásokat vet be. Amik nem túl szép látványok, borzongató, ha belegondolunk miket is csinál. De a végére valamelyest megértjük és talán még szánjuk is.

Tony viszi előre az eseményeket, a profil a könyv fontos része, rengeteg rész szól róla. A nyomozás sokszor csak toporog, bedőlnek a trükköknek, így csak a végére, nagyon a végére pörögnek fel az események.

Témaként felmerül a homoszexualitás. A rendőrök melegbárban nyomoznak, az áldozatokról felmerül, hogy rejtett homoszexuálisok. Rossz embert kapnak, ami súlyos következményekkel jár.

A végére Tonynak teljesül a vágya, belelát Handy Andy (ő nevezte így a gyilkost, hogy kapcsolatot alakítson ki az elméjében vele) agyába, személyiségébe, érzéseibe. Talán túlságosan is. Szépen beletrafál a profilba, de hibákat is elkövet és néhány alapvető információ elkerülte a figyelmét és ez majdnem végzetes lett számára. A gyilkos közelebb van hozzá, mint gondolná.
Azért az egy szép "poén" volt.

A gyilkos ugyan megkapja az élvezetet az ölés által, amit egyéb módon újra és újra átélhet, de valahogy mégsem tartom elmebetegnek. Eddig olvasott krimik közül azért ő viszi a pálmát a kínzások, a kivitelezés terén, de mikortól ténylegesen fény derül a személyére már nem tartom annyira betegnek. Vagyis az, de mégse úgy ahogy én egy gyilkostól várnám.

Összegezve, aki egy szép rendőri nyomozásra számít, talán kicsit csalódottabb lesz. Viszont akit a profilozás, a gyilkos elméje érdekel egy pszichológus szemén át, annak ajánlom.
Durva, ahogyan öl. Kínpad, Júdás-szék, Keresztrefeszítés... története szeretné, ha majd halála után napvilágot látna és felfedné, hogy milyen is ő valójában. Persze terve hamarabb megvalósul, mint gondolná.

Vérfagyasztó... ez jó szó rá.

4,5 pont