Hittem, hogy lesz idő, midőn megismersz.
S helyet cserél bennünk a fájdalom:
A megbánásnak könnyét arcodon.
/Vajda János: 30 év után/
Ez egy rendhagyó idézet, mert verseket nem gyakran fogok posztolni, de ez a négy sor szívemnek mindig kedves marad. Kifejezetten nem szeretem a verseket, mert számomra nagy gondot okoz az értelmezésük, többnyire csak szavak zagyva halmazának látom őket. Ritkán egy-egy rímes darab akár mosolyra késztet, de semmi több. Legtöbbször versrészletekkel is csak a könyvekben találkozom, de még a neves költők sorai se késztetnek rá, hogy elgondolkozzam az írottakon. Viszont valahogy ez a kis szösszenet olyan szépnek tűnik.
Hasonló rovatok a Könyves blogok oldalán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése