Szenvedély téren és időn túl

J.D. Robb - Halálos közjáték

Eve Dallas és Roarke szinte már régi ismerősök, pedig még csak két kötetet olvastam el a Halálos sorozatból. Most se okoztak csalódást.

Eve és Roarke egy bolygóközi állomásra tartanak, ahol konferenciára gyűlnek össze a nyomozók, rendőrök. Egy nagy tiszteletnek örvendő exparancsnok igen csúnya gondolatokat hajszol, és ősellenségének tartja Roarke-ot és Eve irányában is téves következtetéseket von le. Az álló vizet egy gyilkosság kavarja fel, ahol a főszereplőink mindenáron rá akarják bizonyítani az exzsarura, aki viszont Roarke-ot gyanúsítja. És hogy kinek van igaza? Én már tudom. :)

Valahogy J.D. Robb könyvei nem tudnak meglepni a gyilkos kilétével, pedig én szinte vak vagyok a nyilvánvaló jelekre is. De ebben a sorozatban, mindig célba találok. Roarke még mindig egy hatalmas figura, nagyon szeretem. Most egy picit belenyúltunk a múltba is, információmorzsák hullottak az ölünkbe, hogy még érdekesebb legyen a főszereplőink élete.

4 pont

Susan Krinard - A Leszármazott

Egy olyan világba csöppenünk, ahol az űrállomások, a csillagközi kereskedelem, egy más  faj nem szokatlan jelenség. Az emberek, a Leszármazottak és Shaaurik egy világegyetemben élnek és kereskednek. Jonas 7 év után tért vissza munkájához. Egy telepata Leszármazott lenne, de a balesete után elvesztette családját és képességét. Egy lány azonban a segítségét kéri, hogy bátyja után menjenek és megmentsék az életét az űrben. A lány sok mindent titkol Jonas elől, aki azonban rábólint a feladatra és elindulnak, hogy megmentsék a fivért, az állomásukat és fenntartsák a békét. A történet során, hogy romantika is jelen legyen, szépen egymásba szeretnek és tökéletes párjai válnak egymásból. Elméjük, képességük összeolvas, ami igen jól jön a szorult helyzetekben. 

Hát egyáltalán nem nekem való ez az űrutazással összekötött kis románc. Egyszerűen nem szeretek ilyen alternatív jövőről, világról olvasni. A Shaaurik se dobtak túlságosan fel, főleg ahogy kinéznek...

Pedig a két főszereplővel semmi bajom nem lehetne, még szimpatikusok is voltak, de ez a sok politizálás, amit közben végigcsináltak, megint nem kenyerem.

2,5 pont

Maggie Shayne - Halhatatlanság

Ígéretes kezdet után, zuhanás. 

Matthew egy nőt ment ki a tenger habjai közül, aki egyáltalán nem túl barátságos, de annál inkább hasonlít a volt feleségére. Hazaviszi a szigetére, gyógyítgatja, beleszeret. Puabi, egy négyezer éve élő Setét Boszorkány, sumer királynő, aki hiába szeretett egy férfit. A kezdeti ellenségeskedés, lassan átcsap valami kellemesebb érzésbe és együtt gyógyítgatják a másik lelkét, de a vihar közbeszól és bekövetkezik az elkerülhetetlen, vagyis ami elrendeltetett kettejüknek. Szerepet kap a halott feleség, egy másik boszorkány és a "csodák".

Kellemesen kezdődött a történet, sokáig jó volt olvasni a civakodásukat, ahogy próbálják megismerni egymást és kitalálni, hogy bízhatnak-e a másikban. Majd szépen egymásba szerettek. Eddig kicsit varázslatos, kicsit romantikus volt. De amint elhagyták a szigetet szinte átmentünk egy szappanoperába. Hihetetlen és néha inkább nevetséges események és "csodák" történtek. Nem lenne rossz, csak ne így történtek volna a kórházban a dolgok.

3,5 pont

Laurell K. Hamilton - Varázslat, mint hőhullám a bőrömön 

Mint rendíthetetlen Anita Blake rajongó egy rossz szavam se lehet erre a "novellára" azon kívül, hogy néhány sor után felfedeztem, hogy én ezt már olvastam és nem máshol, mint a Leláncolt Nárcisszus kötet elején. Mert ez a kís "történet" a 10. kötet első 6 fejezete.

Anita fél éves kihagyás után találkozni kényszerül élete két meghatározó férfiával, Richarddal és Jean-Claude-dal. A leopárdok megint bajba kerültek, mégpedig a Leláncolt Nárcisszusz szadomazó klubban, bár a történetünk szempontjából ez csak a kiváltó ok az újbóli találkozásra. (Ha érdekel olvasd tovább a kötetet.) A Triumvirátus varázserején igencsak nagy lyukak tátonganak, amit minél előbb be kel foltozni. Nem meglepetésként ez erős szexuális energiákkal megy végbe, hogy aztán az erőtől túlcsordulva egy kis alkudozásba kezdjenek, az "enyhén" szadista Nárcisszusszal. 

Néhány sor olvasása után nem csak azt vettem észre, hogy ezt már olvastam, de azt is észrevettem néhány oldal után, hogy egyáltalán nem ebben a fordításban. Így néhány sort összenéztem az eredeti kötettel. Egy hatalmas piros pontot érdemel az Agave kiadó azért, mert ilyen jó fordítót talált. (Bár a sorozat kiadása közben néhányszor változott a fordító.) Török Krisztina fordítása sokkal, de sokkal jobb. Egyszerűen Anitásabb, vagányabb, tökösebb. Olyan belevaló, emlékezetes, amit sokszor lehet idézni. 

Kicsit furcsállom, hogy ilyen vérszegény és néhol téves lett a fordítás (Egyik nagyon jellegzetes motívum Nathaniel vörös haja és ibolyaszín szeme, nem pedig egyszerű barna haj és kék szem.) mivel a Leláncolt Nárcisszusz 2006-ban debütált (azóta már újranyomták), ez a novelláskötet pedig 2008-as. 

De a fordítás nem vesz el az történetből csak egy fél pontot, és Anita mindig örök kedvenc marad.

4,5 pont