Régen a vámpírtól rettegtek. Ő volt a gyilkos vérszívó szörnyeteg. Ma meg már átment álomszeretőbe. Ő az isteni pasi, aki minden kívánságod teljesíti.
Szerintem sok lány szeretne néhány órácskát egy vámpírral tölteni, felajánlani nyakát és mindenét. És bevállalná az átváltozást is.
A vámpírok szexepilje a hófehér bőr, helyes szemfog, erős izmok, szőrtelen test. Halhatatlan lények - legalábbis majdnem - tudhatnak akár repülni, vagy illani. Könnyük ha van az néha emberi, máskor véres könnyet hullatnak. Mocskos, pajzán szavakat suttognak. Szívverésük hol van, hol nincs. És szinte mindig háborút vívnak. Sajátos birtoklási ösztönnel rendelkeznek. A nőt holtukig védik, szeretik, kényeztetik. Harapásuk orgazmust is okozhat. Szóval isteniek.
Velük ellentétben még ott vannak az alakváltók (likantrópok), mint például a vérfarkas. Nem feltétlen kell őket egy szőrös állatként elképzelni. Alakot tudnak váltani, havonta egyszer tuti. Hierarchiában élnek, nagy összetartozás jellemzi őket. A gyors gyógyulás sem hátrány és csak az ezüsttel kell vigyázni.
Egy vérfarkas mindig vágyik az érintésekre, a másik meleg testére. Élvezi az élet érzéki oldalát, átadja magát az ösztönöknek. Forró a teste, heves a vérmérséklete. A vámpírral ellentétben nagyon is élő. És vele nem csak a holdfényben lehet sétálgatni. Az "ő-az-enyém" szindróma veleszületett adottság.
Mostanság sok vámpíros, vérfarkasos, fantasy könyvet olvastam/olvasok. Az elején még én is rendíthetetlenül egy vámpírt akartam magamnak, de már kezdek átpártolni a vérfarkasokhoz. A legjobban azt szeretem bennük, hogy olyan forróak és hevesek.
Egy Edward Cullent vagy Zsadistot soha nem utasítanék vissza. Sőt Jean-Claude-ot, Ashert, Requimet sem. De imádom Jackob Blacket, Lachlaint és Richard Zeemant, Jasont...
Nehéz a választás, mert mind isteni pasi, nagy, erős, hatalmas, halhatatlan lény, de inkább a melegségre vágyom.
Szerintem sok lány szeretne néhány órácskát egy vámpírral tölteni, felajánlani nyakát és mindenét. És bevállalná az átváltozást is.
A vámpírok szexepilje a hófehér bőr, helyes szemfog, erős izmok, szőrtelen test. Halhatatlan lények - legalábbis majdnem - tudhatnak akár repülni, vagy illani. Könnyük ha van az néha emberi, máskor véres könnyet hullatnak. Mocskos, pajzán szavakat suttognak. Szívverésük hol van, hol nincs. És szinte mindig háborút vívnak. Sajátos birtoklási ösztönnel rendelkeznek. A nőt holtukig védik, szeretik, kényeztetik. Harapásuk orgazmust is okozhat. Szóval isteniek.
Velük ellentétben még ott vannak az alakváltók (likantrópok), mint például a vérfarkas. Nem feltétlen kell őket egy szőrös állatként elképzelni. Alakot tudnak váltani, havonta egyszer tuti. Hierarchiában élnek, nagy összetartozás jellemzi őket. A gyors gyógyulás sem hátrány és csak az ezüsttel kell vigyázni.
Egy vérfarkas mindig vágyik az érintésekre, a másik meleg testére. Élvezi az élet érzéki oldalát, átadja magát az ösztönöknek. Forró a teste, heves a vérmérséklete. A vámpírral ellentétben nagyon is élő. És vele nem csak a holdfényben lehet sétálgatni. Az "ő-az-enyém" szindróma veleszületett adottság.
Mostanság sok vámpíros, vérfarkasos, fantasy könyvet olvastam/olvasok. Az elején még én is rendíthetetlenül egy vámpírt akartam magamnak, de már kezdek átpártolni a vérfarkasokhoz. A legjobban azt szeretem bennük, hogy olyan forróak és hevesek.
Egy Edward Cullent vagy Zsadistot soha nem utasítanék vissza. Sőt Jean-Claude-ot, Ashert, Requimet sem. De imádom Jackob Blacket, Lachlaint és Richard Zeemant, Jasont...
Nehéz a választás, mert mind isteni pasi, nagy, erős, hatalmas, halhatatlan lény, de inkább a melegségre vágyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése