A „ferde ház" egy angol gyerekversben szerepel. Ezt a versikét idézi Sophia Leonides az udvarlójának, Charles Haywardnak, amikor a családjáról beszél. Charles és Sophia Egyiptomban találkoznak a második világháború alatt. Nem akarnak összeházasodni, amíg tart a háború, de amikor véget ér, a fiú azonnal megkeresi a lányt. Furcsa családba csöppen. Sophia nagyapja, Aristide Leonides a „sanda ember", aki „görbe útjain" jár, és aki a „ferde ház" ura, ahová egész családját összegyűjtötte. Ott él második felesége, a sógornője, két fia, a feleségeik, a nagyobbik fiú gyerekei - és mind az ő pénzén. Amikor Aristide Leonidest meggyilkolják, nincs hiány gyanúsítottban. Szerencsére Charles édesapja a Scotland Yard egyik vezetője, így a szerelmeseknek hivatásos segítségük van a nyomozásban. Szokás szerint mindenki gyanús, és a hullák száma emelkedik... Agatha Christie egyik legkedvesebb krimije volt ez. A burjánzó mese, a remek karakterek és a szokásosnál is meglepőbb megoldás ismeretében ez érthető.
Ez volt a második AC könyv, amit olvastam. Az első a Tíz kicsi néger volt. Na az micsoda kis krimi volt. Na de most erről a könyvről van szó.
Mivel nem olvasok igazán krimiket így nem mindig veszem észre az utoló jeleket. És őszintén nem is mindig gondolkozom el igazán egy-egy elejtett mondaton.
Itt is elég sok a szereplő, mind különbőző jellem. Igazából Charles-on kívül senkit nem sikerült igazán megkedvelni. Igazából nincs is értelme.
3 fő gyanúsítottam volt, egyik teljesen alaptalannak bizonyult, egy másik még akár lehetett volna is, de a harmadik bejött. Így nem is lepett meg igazán ki volt a gyilkos. Bár tényleg nem egy megszokott embert kellett keresni. Na de a vége, ahogy végezték...
Egy embert, az idős Mr. Leonidest ölték meg, és a végéig nem is történt újabb gyilkosság. Végülis összesen 4 hullát lehet elkönyvelni.
A történetről nem érdemes írnom, úgy izgi ha olvasod, meg hát nyomozás volt az egész, ahol persze bárki megölhette őket. Egy-két szereplő túl kézenfekvő lett volna, szóval azokat gyorsan ki lehet lőni, különben nem lenne semmi izgalom benne.
Még tartogatok magamnak két AC művet, de azt hiszem, nem ez az én stílusom. Nem volt rossz könyv. De Sophie-t én nem bírtam. Nagyon nem látszott, hogy szerelmes lenne. Oké nyugtalan volt a történtek miatt, meg okos, de akkor is valahogy nem volt szimpi.
A címből ítélve, ami nekem nagyon tetszik (Ferde ház) kicsit misztikusabb, sötétebb eseményekre gondoltam volna, több titokra. Szóval ebben csalódtam, de amúgy jó volt. De akkor se az én stílusom.
Ez volt a második AC könyv, amit olvastam. Az első a Tíz kicsi néger volt. Na az micsoda kis krimi volt. Na de most erről a könyvről van szó.
Mivel nem olvasok igazán krimiket így nem mindig veszem észre az utoló jeleket. És őszintén nem is mindig gondolkozom el igazán egy-egy elejtett mondaton.
Itt is elég sok a szereplő, mind különbőző jellem. Igazából Charles-on kívül senkit nem sikerült igazán megkedvelni. Igazából nincs is értelme.
3 fő gyanúsítottam volt, egyik teljesen alaptalannak bizonyult, egy másik még akár lehetett volna is, de a harmadik bejött. Így nem is lepett meg igazán ki volt a gyilkos. Bár tényleg nem egy megszokott embert kellett keresni. Na de a vége, ahogy végezték...
Egy embert, az idős Mr. Leonidest ölték meg, és a végéig nem is történt újabb gyilkosság. Végülis összesen 4 hullát lehet elkönyvelni.
A történetről nem érdemes írnom, úgy izgi ha olvasod, meg hát nyomozás volt az egész, ahol persze bárki megölhette őket. Egy-két szereplő túl kézenfekvő lett volna, szóval azokat gyorsan ki lehet lőni, különben nem lenne semmi izgalom benne.
Még tartogatok magamnak két AC művet, de azt hiszem, nem ez az én stílusom. Nem volt rossz könyv. De Sophie-t én nem bírtam. Nagyon nem látszott, hogy szerelmes lenne. Oké nyugtalan volt a történtek miatt, meg okos, de akkor is valahogy nem volt szimpi.
A címből ítélve, ami nekem nagyon tetszik (Ferde ház) kicsit misztikusabb, sötétebb eseményekre gondoltam volna, több titokra. Szóval ebben csalódtam, de amúgy jó volt. De akkor se az én stílusom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése