Laurell K. Hamilton - Isteni vétkek

Kiadó: Agave, 2013
Terjedelem: 326
Ár: 3280 Ft

Hét sötét, vérrel és szexszel kikövezett történet kellett ahhoz, hogy egy halandó tündérhercegnő végső csatát nyerjen egy a koronáért és az életéért folytatott harcban. Merry teljesítette Andais, a Levegő és Sötétség királynőjének, az Unseelie udvartartás leköszönni "vágyó" uralkodójának feltételeit, gyermekeket hord a szíve alatt, egy utolsó ütközetben legyőzte ellenfelét, saját unokatestvérét, Cel herceget és megkapta az istenek áldását is a trónhoz. Ha nem L.K. Hamilton keze alatt született volna meg a történet, akkor az Elnyel a sötétség egy boldog befejezést rejtett volna, ahol Merry szerelemeivel egyetértésben uralkodik a sötét udvar felett, ami jóval kevesebb potenciált rejtett volna magában egy lehetséges folytatáshoz. Azonban ebben a tündérmesében a gonosz kifogyhatatlan erőforrás, ennek tudatában pedig Merry inkább választotta Fagyot és a los angeles-i életet, mint az uralkodást, így születhetett meg egy AZután kötet, avagy 'az élet megy tovább', amely a központi krimiszál által a kezdeti sztorikat idézi...
 
Ezekre a történekre mindig is kritikusabb szemmel tudtam tekinteni, mint Anita Blake kalandjaira, aki az első pillanattól kiváltságos helyzetbe került és máig is csak rajongó üzemmódban vagyok képes olvasni sorait, ám a faerie varázslatos és attraktív világa, feledhetetlen karakterei már-már majdnem annyira el tudtak bűvölni, mint a St. Louis-i történetek.  Így igazán csalódottan vettem tudomásul, hogy az angyalok városába visszatérve Hamilton egy pillanat alatt maga mögött tudta hagyni azt a komor, ám annál fantáziadúsabb birodalmat, amit eddig építgetett. A karakterekben rejlő, visszakapott erő ugyan nyomokban megmutatkozott, de a már ismerős megigéző varázslat csak halvány árnyékként áramlott a sorok között, így az Isteni vétkeket többek között ezért is az eddig látottak jóval szürkébb folytatásának érzem.

A hétköznapokba visszatérve némi nyomozás került terítékre, hiszen Merryt tündérmese-illusztrációt megelevenítő gyilkossági helyszínre hívják, ahol féltünde áldozatok gyilkosának kézre kerítéséhez kérik a segítségét. Merry azonban a koronát visszautasítva sem szűnt meg hercegnőnek lenni, az emberek között ráadásul az egyik legfelkapottabb híresség, akit újságírók hada követ, amely cseppet sem segíti elő a nyomozómunkát. Így, ha nem a helyszínen tereferélnek szereplőink, ami majdhogynem ki is meríti a nyomozómunka fogalmát, akkor a várandós hercegnővel a megveszett riporterek elöl menekülnek. Középtájt áldoznak néhány menetet a szerelem oltárán, hol a szívnek, hol az erőnek engedelmeskedve és a végére valahogy az ügy is megoldódik.
Nem túl dicsérő szavak ezek a krimiszálat illetően, de mit mondhatnék, ha inkább egysíkúnak és unalmasnak találtam, mint lebilincselően izgalmasnak, pedig az alapokban nem volt hiba.

A szereplők valója és érzései sosem múló téma, nem csak mi, hanem Merry is újra és újra szembesül, mily kevéssé ismeri szeretteit és a körülötte élőket. Mindig akadt egy-egy őszinte pillanat, amikor szóra nyílik a száj és a lelkük mélyéről szólnak a kiválasztottak, ezért is érezhető sokszor, hogy karakterközpontú a történet, annak ellenére, hogy a teljes szereplőgárdát kétségkívül lehetetlen  egyszerre szerepeltetni. Az Isteni vétkekben kifejezetten leszűkül a kör és számos, az olvasó számára kedves szereplő szinte csak rövid jelenésként tűnik fel. A Misztrál és Sholto rajongók például felettébb kiéhezve maradhatnak. Egy hangyányit jobban járnak Galen, Rhys és Repkény hívek, hiszen ezek a pasik már valamivel tevékenyebben kiveszik a részüket az eseményekből. Előtérbe kerül továbbá az ezidáig Cel kegyetlenkedésétől szenvedő női testőrök emlékei és rettegésük, és Barinthus hatalomvágya. Kifejezetten meglepetésként értek a Tengerek Urának gőgös, fennhéjázó szavai, amikor rákerült a hiszti sora és barátból egy fölényeskedő istenség szerepébe bújt, akivel szemben Merry kénytelen elővenni az  uralkodói hangnemét. Jól is teszi, mert jómagam is sokszor felejtkezem meg arról, hogy valójában kinek is kellene a kezében tartania az irányítást és ez ugye a hercegnőre nézve nem épp dicséret.

Annak ellenére, hogy nem vagyok a politika híve, el kell ismernem érdekfeszítőbb volt a veszedelmes és hataloméhes uralkodókkal folytatott udvarházi intrika, mint a kevesebb izgalmakat hozó nyomozás. Ha ez lesz az alappillére a rákövetkező könyv(ek)nek is, akkor sajnos azt kell mondjam, kár volt nem pontot tenni a történetre a hetedik kötet végén.

 ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

  Sorozatinfó:

MERRY GENTRY

1. Árnyak csókja (2007) ~ A Kiss of Shadow (2000)
2. Az alkony ölelése (2007) ~ A Caress of Twilight (2002)
3. A holdfény csábítása (2008) ~ Seduced By Moonlight (2004)
4. Az éjfél simogatása (2009) ~ A Stroke of Midnight (2005)
5. Misztrál csókja (2010) ~ Mistral's Kiss (2006)
6. Fagyos érintés (2011) ~ A Lick of Frost (2006)
7. Elnyel a sötétség (2012) ~ Swallowing Darkness (2008)
8. Isteni vétkek (2013) ~ Divine Misdemeanors (2009)
9. A Shiver of Light (2014)

 

Karen Marie Moning - Iced - Megnyílik az ég

A Tündérkrónikák egyet jelent számomra az egyik legpazarabb regényfolyammal eddigi olvasmányaim közül. Moning keze által született meg az egyik legkarizmatikusabb, legrejtélyesebb nagybetűs FÉRFI, több esetben szexi dög, Jericho Barrons. Világát csábító Seelie, ocsmány Unseelie tündérekkel népesítette, majd a Földet egy szerelmi sztori veszedelmes ivadékai által szinte porig rombolta. Már egy ideje posztapokaliptikus hangulat uralkodik a világ és Dublin utcáin, de az Új nap virradban Mac, Barrons és segítői leszámoltak a sötét könyvvel, a Sinsar Dubhval és ezzel egy nagyobb lélegzetvételű eseménysorozat a végére ért. A világunk azonban még korántsem gyógyította be sebeit, a gonosz sem távozott még, így nekünk sem kell búcsút mondanunk a történetnek. Mac mondhatni szabadságot vett ki és Danire "bízta" a mesélő szerepét néhány epizód erejéig, mielőtt újra visszatér. A Dani O'Malley krónikák első kötetében pedig a szupergyors kamaszlány dermesztő veszéllyel néz szembe és valóban megnyílik az ég.

Kétségtelen, hogy gondolkodás nélkül vágtam bele egy Moning neve által fémjelzett történetbe, főleg a tündéres spin-offba, de erőteljes kétely volt bennem, hogy valóban teljes lesz az élvezet. Ennek egyetlen oka volt. Dani "Mega" O'Malley, aki finoman fogalmazva sem lett a HAVEROM mikor még mellékszereplőként tűnt fel és 464 oldalt eltölteni a nem kissé önhitt és fellengzős társaságában már előre egy kis lelkierőt igényelt. Szerencsére azonban Moning oly mértékben felvette a Tündérkrónikák fonalát, még inkább hangulatát, hogy mondhatni ki sem zökkentett a szerepváltással, és az imádattal vegyes komfortérzet megkönnyítette a dolgom a leányzóval, aki bár nem vesztett semmit kivagyiságából, nem felejtett el kamaszosan idegesítő lenni, mégis lenyűgözött az éles esze és meglágyított a gyerekkora, így összességében Dani határozottan pozitív csalódást okozott.

Alapvetően úgy éreztem, hogy a könyv a szó szoros értelmében szórakoztatni kívánt, mert az általam animékből ismeretes  fanservice hatást keltette, amelyben több a szórakoztató elem, jelen esetben humoros szócsata, mint a végkifejletet elősegítő esemény, információ. Hiszen Ryodan nem túl kedves "állásajánlata" után Dani az ismeretlen erő -, amely megfagyasztja a város egyes részeit és lakóit -  utáni nyomozását kissé komótosnak éreztem, bár kétségtelen, hogy igen látványos jelenetben csúcsosodott ki, mégis a veszélyesebb mutatványok közben igencsak sokszor került Dani férfitársaságba, amely nem kevés derűt okozott, főleg ha mind egyszerre voltak jelen.

A tinédzser lány tudtán kívül válik három pasi vágyai tárgyává, akiket jobban megbabonázott a lány ereje, mint bimbózó nőiessége, így többnyire mellőzésre kerülhettek az igazán perverz gondolatok.

(...) Ráadásul én is csak ember vagyok.

Ryodan hirtelen pár centire van tőlem, az állam alá nyúl, és az arcához vonja az arcom.

- Sose leszel csak valami. A szökőár soha nem lesz "csak" egy hullám.

- Engedd el az állam.

- Ezt szeretem benned. A hullámok banálisak. A cunamik viszont átformálják a Föld felszínét. Kedvező körülmények között akár egész civilizációkat is.

Pislogok.

- Egy nap pokoli nő lesz belőled Dani. 

Dani bármelyikük társaságában is volt, mindig akadt emlékezetes riposzt. Ryodan Barronshoz hasonlóan mélyen hallgat, nem enged be a fejébe, pedig néhány kérdés igazán foglalkoztat vele kapcsolatban, mégis rejtélyességének egyik felét elvesztette azáltal, hogy már birtokunkban van némi információ a Chester's vezető köréről. Személyes varázsa kevésbé tudott a bűvkörébe vonni, de annál inkább élveztem heves szóváltásaikat a makacs teremtéssel. Christian mindig is szimpatikus volt és most határozottan őt érzem a kötet legérdekesebb férfi karakterének. Olykor-olykor átvette Danitől a szót, aminek nagyon örültem és ezzel bepillantást engedett egyre inkább tündérré váló, bomlott elméjébe. A perverzség határát súrolja Dani iránti imádata, de egyben érdekessé is teszi a történetet. Táncos pedig egy szintén kamasz zseni fiú, Dani legjobb ember barátja. Meghagyja a lánynak a szabadságát, szó nélkül segíti, de még hogy... már csak az eszéért és túlélő képességéért is szeretni tudnám.

Mac és Barrons meg sem próbálta elorozni a rivaldafényt az "új" szereplőgárdától, csak messziről láthattuk őket és azt mondhatom többnyire nem is éreztem égető hiányukat, bár örömmel látom majd őket újra a csapatban. Azonban nélkülük is igazán élvezetes olvasmányban volt részem, az atmoszféra számomra teljes mértékben változatlan volt, a nézőpontváltásoknak örültem, bár több Christian még jobban esett volna, hiszen akkor kevesebb 'szuperhős vagyok' és haverozás jutott volna az oldalakra. Kate, a sidhe-látók új vezetője a Cruse csábítása ellen folytatott néma harcába is betekintést engedett a szerző, amely annyira elenyésző volt, hogy nem mindig láttam értelmét, bár nem okozott különösebben problémát sem.

Szeretem ezt a világot, ezt a hangulatot, ütősek a karakterek, egyedi a történet, így mi mást mondhatnék, mint hogy ez is egy igazán remek könyv volt.

~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

 
Sorozatinfó:

DANI O'MALLEY KRÓNIKÁK

#1 Iced - Megnyílik az ég ~ 2013
#2 Burned ~ 2014


Kiadó: Cor Leonis
Terjedelem: 464
Ár: 3490 Ft

OLVASS BELE!

Cyn Balog - Tündérszerelem

Kiadó: Könyvmolyképző, 2012 
Oldalszám: 264
Ár: 2499 Ft

Lélekben még nagyon is gyereknek érzem magam, még ha a számok nem is ezt támasztják alá, így nem is csodálkozom magamon, hogy nem vetem meg az ifjúsági, vagy mostanság divatosabb young adult könyveket sem. Lehet, hogy nem tudok áradozni mindegyikről, de többségében szórakoztató darabokkal találkozom, és igen ritkán használom a „Kinőttem én már ebből.” mondatot, viszont most pont ezzel állok szemben.

A történet:

Morgan Sparks és Cam Browne szerelme az égben köttetett. Születésüktől fogva a legjobb barátok, mindent elmondanak egymásnak, és ó, igen – teljesen odavannak egymásért. De egy héttel közös tizenhatodik születésnapi banzájuk előtt minden megváltozik. Cam esetlen unokatestvére, Pip beköltözik, és Cam távolságtartóvá válik. Morgan le van sújtva, mikor úgy tűnik, valaha tökéletes barátja eltávolodik tőle. Mikor Morgan válaszokat követel, döbbenten fedezi fel a távolság okát. Nem egy másik lányról van szó – egy másik világról. Pip azt állítja, hogy Cam egy tündér. Nem, komolyan. Egy tündér. És most a népe azt akarja, hogy Cam visszatérjen a világukba és elfoglalja az őt megillető helyet, mint Tündérország Királya. Morgan eltökéli, hogy maga mellett tartja Camet és azt tervezi, hogy átejti a tündéreket. De ahogy Cam változik, egyszer s mindenkorra el kell döntenie, hogy tényleg ő-e a végzete, és hogy „tökéletes” szerelmük kiállja-e a bizonytalan jövő próbáját.

Gondolatok:

Hiába érzem azt, hogy feleslegesen töltöttem az időmet eme irományt olvasva, valahogy mégsem érzek késztetést lehordani a sárga földig. Egyrészt azért, mert nem tudott igazán feldühíteni, nem ment teljesen az agyamra, egyszerűen csak untam és hidegen hagyott. Másrészt pedig erősen érzem, hogy nem én vagyok az igazi célközönség, így miért is szidnám azt, ami nem az én igényeimet volt hivatott kielégíteni. Így inkább csak röviden vázolnám, mivel volt problémám.

Pro:

• A könyv igen rövid, így viszonylag gyorsan túlestem az olvasáson.
• Egyszerű, de tetszetős a borító.
• Önálló kötet, az utolsó szavakkal pontot tehettem a történet végére.
• Öööö... azt hiszem ennyi jutott eszembe.

Kontra:

• Sokak szerint a Tündérszerelem egy vicces történet, főleg az elején. Úgy látszik nekem nincs humorérzékem, mert nem nevettem. Sőt nekem már túl laza és szlenggel teli volt. Tény, hogy fel tudnék néhány jelenetet sorolni, amin mások lehet jókat somolyognának, bennem viszont  ilyenkor csak felmerült a kérdés, hogy tényleg ekkora hülye ez a csaj. (pl. Edennel való telefonbeszélgetése a látomása után vagy amikor Cam felfedi titkát)
• Hát igen... nem lettünk spanok Morgannel, nekem ő még túl kamasz és túl amerikai. Kissé felszínesnek látom, aki ugyan nem a gimi elszállt üdvöskéje, de baromira elégedett, hogy egy népszerű srác oldalbordája. Számomra a barátságban sem jeleskedett, mert úgy éreztem Edent lesajnálja és legtöbbször csak untatja a másik fecsegése. Tény, hogy nem valami észkombájn egyik sem, na de akkor is... és legkevésbé sem tudom átérezni a bájos tizenhatos, azaz a 16. születésénapi parti jelentőségét. Bár azt határozottan méltányoltam, hogy nem kezdett neki hisztizni, amikor kezdek félresiklani az események.
• Az ismertető ugyan nem említi, de Morgan rendelkezik a jövőbelátás képességével. Kérdem én, ha valaki maga is kissé természetfeletti, akkor miért jön butaságokkal, ha közlik vele, hogy a tündérek léteznek? Egyébként kissé zavar az is, hogy maga a képesség csak azért kellett a történetbe, hogy valamivel meg lehessen magyarázni, hogy Morgan miért is lát olyat, amit a halandó embereknek nem kellene, vagyis miért látja Dawnt és Cam változását. Ezen felül az írónő nem fektetett energiát arra, hogy bármilyen magyarázattal is szolgáljon Morgan erejére, esetleg valóban használja azt értelmes dolgokra.
• Ugye a tündérek hivatottak kissé feldobni a sztorit, csakhogy Cam-en kívül, aki épp tündérré válik csak egy rózsaszín paca képviseli a Seelieket, aki néha-néha dögös lánnyá alakul. Egyébként a tündérekről jóformán nem tudható meg semmi.
• A történetet gazdagítja egy szerelmi háromszög, amely akkor vált nyilvánvalóvá, amikor Pip cikiből cukivá vált, azaz lúzerből fincsi falat lett. Azonban túl rövid volt ahhoz a regény, hogy hihetővé tudja tenni az írónő a szereplők érzelmeit, főleg nem Morgan báli vallomását, bár ha kamaszkori érzésekről van szó, talán nem is áll messze a valóságtól.
• A befejezésről nem igazán tudom mi is a véleményem. Nem annyira szokványos, ami jó, de hogy tetszett-e... talán.

Összességében nekem túl tinédzser történet volt, amelyet még a tündérek sem tudtak megmenteni, pedig egy könnyed történet is lehetett volna.

L.K. Hamilton - Elnyel a sötétség

Kiadó: Agave, 2012

Oldalszám: 352

Ár: 2980 Ft 

A sorozat többi kötetéről 

Merry Gentry #7

Moning után Hamilton tündérekkel teli világába tértem vissza, mint ahogy már néhány éve mindig megteszem. A Tündérkrónikákban Mac és Barrons nézett szembe a Seelie és Unseelie seregekkel, a félelmetes Sinsar Dubhval, most pedig Merry Gentry folytatta tovább sosem múló harcát a világos és a sötét, azaz a szintén Seelie és Unseelie udvartartással.

A történet:

„Meredith NicEssus hercegnőnek nincs sok ideje feldolgoznia nagybátyjától, a Fény és Illúzió Királyától elszenvedett erőszakot és kedvese, Gyilkos Fagy elvesztését. A vad falka élére áll, hogy megtorolja anyjaként szeretett és tisztelt nagyanyja halálát. A legfőbb célpontok azonban ő maga és méhében hordott ikergyermekei, valamint az utódok apjai, a testőrei. Andais, a Levegő és Sötétség Királynője Unseelie Udvartartásából a trón eddigi várományosa, Cel korábban sem fogta vissza gyilkos indulatait. Ezúttal is kíméletlenül a hercegnő és sarjai elpusztítására tör. Ugyanakkor nagybátyja, Taranis – feltételezett apai jogon – magának követeli Merry gyermekeit. Eközben a tündérdombok megvetett udvara, a sluagh virágba és mágiába borulva újfent megerősödik. Ám az éjfekete éjrepülők is kevesek megmenteni az önkéntes száműzetésbe kényszerülő újdonsült királynőt és kíséretét. Eljön a leszámolás, a mindent eldöntő csata ideje: Merry csak az Istennő, a Hitves segedelmében és oltalmában bízhat, hogy ő és gyermekei, szerettei túlélik az összecsapást. Vajon fény derül-e Meredith apja, Essus herceg halálának körülményeire? Lesújt-e újra a kegyetlen gyilkos? Mit kell feladnia a hús és vér kezének hatalmával bíró hercegnőnek azért, hogy elnyerje személyes boldogságát.”

Gondolatok:

Egy évem volt arra, hogy az egyik kedvenc írónőmnek megbocsássak, és feldolgozzam, hogy Gyilkos Fagy a mágia áldozatává vált. Nem mondom, hogy hosszú hónapokra estem letargiába miatta, de az első percekben igencsak megérintett a veszteség. Volt bennem még remény, hiszen ebben a sorozatban azt vettem észre, hogy sosem lehetek biztos abban, amit látok, mégsem hittem igazán és féltem, hogy a gyász(om) olyannyira rányomja a bélyegét a könyvre, hogy veszteni fog a vonzerejéből. Azonban Merry, ha akarná sem tudná hosszan végigjárni a gyász szakaszait, hiszen egyik sokkból a másikba esik, gondolkodás nélkül kell cselekednie, védeni magát és szeretteit, ami azért nem újdonság, így a hetedik kötetre. Most is Merry, még meg sem született babái és szerelmeinek élete forog veszélyben, a hercegnőnek újból brillírozni kell taktikázás terén, és az Istennőnek még bőven van mit visszaadnia faerienek.

A Fagyos érintésben (#6) megindított fonálra fűzzük tovább a szálakat, távol az Unseelie udvartartástól, a végéig távol Andais királynőtől, közel és még közelebb a Seeliekhez és Sholto birodalmához. A férfiakat tekintve Doyle-é, Sholtoé az igazi főszerep, de a többi szerető és most már apa is fel-felbukkan néha, így tehát Misztrál, Galen, Rhys és igen még a szarvasbika is feltűnik, ha kell.

Szerintem Merry is tudta, hiába a megfogant gyermekek, élete nem lesz könnyebb, járhat ugyan már a célegyenesben a babákkal és királyokkal, még mindig túl sok rosszakarója van. Azonban az Istennő még továbbra is őt segíti, még mindig adakozik, fényt visz a sötétségbe, erőt, hatalmat és választási lehetőséget ad.

A kötet véres, hiszen a bosszú vért kíván. A csatatér vérben úszik, ahol face-to-face csap össze Merry és Cel herceg, a vér kezének birtokosai. Merry most igazán maga vívja csatáit, Machez hasonlóan egyre keményebbé válik, maga mögött hagyja a tétovázást, gyengeséget, kardot ragad és kegyetlenül öl puszta kézzel vagy mágiával. A sorozat elején még voltak fenntartásaim vele szemben és lehetséges királynői képességeit tekintve, de egyre nagyobbra nő a szememben.

Hamilton most sem tett le az asztalra semmi formabontót. Megszokott a sötét, komor hangulat, az arrogancia, büszkeség mögül előbújó reménykedő férfiak sora. Vágyódás az elfogadás iránt, fájdalom, árulás, kétségbeesés és néhány napvilágra kerülő titok. Ami talán szokatlan, bár az előző kötet tükrében már nem is annyira, hogy most nem kell szex az élethez, nincs szerelmes együttlét, mert megtehetik, csupán egy igazi légyott jutott a lapokra. Nem pont ők jutottak volna először eszembe, de nekem hiányzott volna, ha nem jut egy cseppnyi hely sem az erotika számára.

Még mindig azt mondom, hogy meghajlok Hamilton tudománya előtt és imádom könyveit, hiszen annyira élővé tudja őket tenni, annyira mágikussá. Viszont most kifejezetten felmerül bennem a kérdés, hogy kell még ide folytatás? Persze maradtak nyitott szálak, de olyan érzésem lett az utolsó oldalakat olvasva, mintha egy befejező kötetet tartanék a kezemben, pedig bizonyíték van rá, hogy még van tovább. Szóval egy év várakozás elé nézek megint.

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!

Karen Marie Moning - Új nap virrad

Kiadó: Cor Leonis, 2012

Oldalszám: 597

Ár: 3490 Ft 

A sorozat köteteiről

Tündérkrónikák #5

Olyan könnyen tudta túlszárnyalni a Rossz hold kelt fel a harmadik kötetet, hogy fel sem merült bennem, hogy az írónő ne tudná tovább fokozni az élvezetet, pláne egy – fogalmazzunk úgy – évadzáró epizód esetében, arra viszont már nem számítottam, hogy szó szoros értelmében kétszeresen is túlteljesít. Közel hatszáz oldalnyi – tehát jóformán kétkötetnyi - gyönyör, fájdalom, sötétség és persze spekuláció töltötte meg a lapokat.

Szeretnék sejtelmes maradni a továbbiakban, mert úgy érzem van bennem annyi erő, hogy a spoilereket megtartsam magamnak, hiszen senkit sem akarok megfosztani a Mackel való spekulálás rögös útjától, pláne nem akarom csökkenteni a meglepetés erejét, ami nem egy esetben az állat a padlóra küldheti. Na de azért mégis ejtenék néhány szót a könyvről.

Szerintem a lelke mélyén mindenki tudta, kinek a halála következett be az előző kötet végén, de talán arra nem számítottunk, hogy a megkönnyebbült sóhaj ilyen sokára következik majd be, és addig jelentősen depresszív hangulatban indul meg egy eltökélt, hidegvérű, egyetlencéllebegaszememelőtt Mac a könyvért folytatott harc végső csatájába.

Azt is sejthettük, hogy sok újdonsággal tudnak a szereplők még szolgálni, és azt kell mondjam, igen, kevés azon szereplők száma, akikről ne lehetne még egy leplet lerántani, ne tudnának valami sorsfordítót mutatni magukból. Dani, Rowena, V’lane, Cruce, az Unseelie király, az ágyasa, Christian, az álmodozó tekintetű srác, úgy egészében a tükörbirodalom valóban nem véletlenül kerültek bele a történetbe. Ennyi hűűű-t, hááá-t, oohhh-t már régen produkáltam olvasás közben, de igazán jól esett a sorozatos megdöbbenés.

Négy köteten keresztül evett a fene a válaszért arra a kérdésre, hogy Ki, - egy idő után pedig már - mi vagy te, Barrons? Gondoltam most jött el az igazság pillanata, csakhogy JZB azért (is) olyan emlékezetes, felkavaró karakter, mert rendkívül titokzatos és úgy érzem még most is nagyon sok mindent megtartott magának, mindamellett, hogy Macnek nagyobb betekintést engedett a múltjába, helyet talált neki a jelenében. Most nevezném igazi kapcsolatnak azt, ami kettejük között van, hiszen a vággyal, feszültséggel, harccal teli macska-egér játék kötelékké kovácsolódott. Erotikától nem is lehetett volna mentes, de jó volt látni már igazi meghittséget is.

Ez a kötet a végső harc mellett, az elmélkedésé volt, Mac belső monológjaié egyrészről a világról, az életről, szerelemről, másrészről saját magáról, hogy Ki is az a Mac? Ki vagyok én? És, hogy ki valójában? Moning egyik legzseniálisabb ötlete. A kötet pedig a sorozat legjobbja, kétségtelen, hogy méltó egy „befejezéshez”.

Az első sorokban úgy fogalmaztam, hogy ez a kötet egy évadzárónak felel meg, hiszen hiába tettünk pontot a Sinsar Dubh utáni hajsza végére, nem kell búcsút mondani a világnak és a szereplőknek. Egy időre Dani veszi át a stafétát saját krónikáiban, de Moning ígérete szerint Mac és Barrons is visszatér még.

A könyvet köszönöm a Cor Leonis kiadónak!

Karen Marie Moning - Rossz hold kelt fel

Kiadó: Cor Leonis, 2012

Oldalszám: 399

Ár: 2980 Ft

Tündérkrónikák 4.

Máig érthetetlen számomra, hogy történhetett meg a Tündérkrónikákkal, hogy bekerült a hányatatott sorsú sorozatok közé. Bizony a Kelly kiadó kétségek között hagyta a rajongókat, hogy megtudhatják-e valaha is, ki az a Jericho Barrons vagy mi lesz Mac és a világ sorsa. De amire a Kelly nemet mondott, arra a Cor Leonis igennel válaszolt és szinte hősként lépett színre a Moning rajongók szemében. Rajongók pedig vannak, szerintem nem is kevesen, hiszen aki egyszer elkezdte – természetesen néhány kivételtől eltekintve – azt előbb-utóbb magába szippantotta a stílus, a világ vagy a karakterek.

A történet:

„A Rossz hold kelt fel ott folytatódik, ahol a Hajnalra várva vége szakadt.

Amikor a világok közötti kapu kinyílt, a Dublinra szabaduló szörnyű hercegek Prí-yát csináltak Macből, aki így immár a szabad akaratától is megfosztatott.

Meztelenül fekszik egy templom kőpadlóján, kiszolgáltatva a lelket is porrá zúzó szexuális éhségtől, s immár nem az a kérdés, hogy a sidhe-látó véghez tudja-e vinni tervét – hogy megszerezi a Sinsar Dubh-t és megöli testvére gyilkosát –, hanem, hogy van-e még egyáltalán esély arra, hogy valaha újra önmaga legyen.

Van-e még remény ott, ahol minden elveszettnek látszik? Van-e kiút abból a borzalomból, amitől Mac egész végig tartott, s ami nővére életét is követelte?

Vajon a titokzatos Barrons és a MacKeltarok, vagy V'lane, az érzéki Seelie herceg segíthet-e még ezek után, vagy ők is elbuktak azon az éjszakán, amikor az Árnyak elözönlötték a világunkat?
Arra az éjszakára, melyre rossz hold kelt fel, virradhat-e még reményt és enyhülést hozó hajnal?
Mindig maradj a fényben! „

Gondolatok:

Hogy rossz hold kelt fel, az nem kifejezés, hiszen a világot elárasztották a sötét és gonosz Unseeliek, másodpercek alatt kebeleznek be milliókat az árnyak, emberek halnak meg és Mac vágytól fűtve, csupán szex után sóvárogva hánykolódik, miközben ő is egyike azoknak, akik megmenthetik a világot, az embereket, akik most szembesültek a természetfeletti létezésével.

Hosszú időnk volt gondolkozni A hajnalra várva befejezése után, hogy Moning hogyan fog majd kikecmeregni az általa kreált állapotból, hogyan tölti meg újra gondolatokkal Mac fejét és oszlik fel elméjében és testében a vágy. Bevallom őszintén fel sem merült bennem az, amelyet megvalósított. Tágra nyílt szemmel, hitetlenkedve olvastam a sorokat és alig hittem el, hogy megtette velük azt, amit csak a legvégén mertem remélni. Jelentősen előtört belőlem is egy nimfomán lény és még többet követeltem volna, mert egy ilyen Barronsszal úgy éreztem nehéz betelni. Nem csak erotikus volt, hanem tele olyan elhangzó mondatokkal, tettekkel, amelyek Barrons érzéseit sokkal jobban közvetítették, mint eddig valaha is. Bár nem elképzelhetetlen, hogy rajongásom nagyban hozzájárult ahhoz, hogy több mindennek nagyobb jelentőséget tulajdonítsak.  Eddig sem volt kérdés, hogy melyik teambe tartozom, de ezek után végképp elköteleztem volna magam mellette.

Ahogy Mac újra köztünk volt, én is észhez tértem, mivel a düh igazán kijózanítja az embert és néha Macet jól megráztam volna, hiszen ha már mindenre emlékezett, akkor miért nem tudott jobban olvasni a sorok között. Na de az idő többségében még mindig inkább kedveltem. Ha pedig Macről eddig azt gondoltuk, hogy egyre inkább sötétté vált, felvette egy harcos sidhe-látó szerepét, akkor most már egy fekete Macről beszélhetünk, aki, ha kell, egyedül száll szembe a gonosszal.

A Nagyúr és a Sinsar Dubh a lány nyomában jár, bár ez fordítva is igaz. Rowenát szívem szerint a rosszakarók közé sorolnám, hiszen állandóan lejáratókampányt indít Mac ellen, basáskodó, követelőző, tehát minden tekintetben kivívta ellenszenvem. A szintén sidhe-látó Dani, a fiatal, száguldozó lány egyre távolabb kerül tőlem, kezd egyre inkább idegesíteni. Egyszerűen nem tudok megbarátkozni a stílusával és a sidhe-látók közötti hányatatott sorsa sem tud meghatni annyira, hogy kedvelni tudjam.

Christian MacKeltar a legváratlanabb helyen bukkant fel, és addig talán nem is fogtam fel mennyire hiányzott és igazán kedvelem ezt a karaktert, bár vetekszik vele a titokzatos Álmodozó tekintetű srác, aki bizony izgatja a fantáziám. Örülnék, ha többet szerepelne, és többet tudhatnék meg róla.

Személyesen találkozhattunk végre Ryodannal, aki bár kegyetlenül őszinte, hasonlóan veszélyes és arrogáns, mint Barrons, de a titkok felfedésében a legkevésbé sincs segítségünkre. Valahogy úgy éreztem, hogy V’lane most nagyon a háttérbe szorult, bár ez nem gátolta meg, hogy néhány jelenet erejéig olvadozzak tőle, vagy épp kissé megsajnáljam.

Nagy Tündérkrónikák rajongó lévén nem tudom mi értelmeset lehetne még elmondani erről a kötetről, mert igazából csak halmozni tudnám a fantasztikus, fergeteges, letehetetlen szinonimáit.
Az írónő újabb dimenziókat teremtett, új világokba repített minket és hőseit, a tér tovább tágult, mondhatni a végtelenségig, az idő pedig kiszámíthatatlanul telt. A titkok titkok maradtak, a kérdések nem csupán megválaszolatlanul tovább lebegnek a fejemben, de sokasodtak is, és így egy rendkívül pörgős, mindent elsöprő lezárásra számítok az utolsó kötetben.
Addig is, a mostani befejezés sem volt függővégtől mentes, amely az olvasónak adrenalint, magas pulzusszámot, hitetlenkedést, némi kétségbeesést hozhat és erős vágyat, hogy kezei közé kaparintsa a befejezést. Reményeim és a kiadó ígéretei szerint nem kell hosszú várakozásra számítani, bár ez relatív, hiszen hiába csupán röpke hónapok vannak a célig, nekünk ez szinte örökkévalóságnak tűnhet.

Moning ismét fantasztikusat alkotott, amiről azt hihettük, hogy nem lehet jobb, megcáfolódott és egy újabb szintre emelkedett.

A könyvet köszönöm a Cor Leonis kiadónak!

5 pont

A Tündérkrónikák kötetei:

Keserű ébredés  |  Álomés valóság  |  A hajnalra várva  | Rossz hold kelt fel  |  Shadowfever

Melissa Marr - Törékeny örökkévalóság

Tündérvilág 3.

Nem hagytam sok időt a sorozat köteteinek olvasása közben. Ez egyrészt abból adódott, hogy rendkívül zavart, hogy nem tudtam magamban hova tenni az egész történetet. Egyszerűen nem tudtam azt mondani a sorozatra, hogy rossz, hiszen a negatívumok mellett mindig akadtak kellemes pillanatok az olvasásban, amik miatt a jó szívem kétségek között őrlődött. Másrészt azonban, mondhatni a jó szívemmel ellentétben, úgy éreztem, hogy ha felfüggesztem az olvasást és az utolsó magyarul megjelent kötetet pihentetnem egy darabig, akkor bizony igen nagy erőfeszítéseket igényelne, hogy újra a kezembe vegyem.
Viszont a fáradozást siker koronázta, abban a tekintetben, hogy dűlőre jutottam és a válaszom most már egy határozott NEM. A sorozat nem nyerte el a tetszésem. Nem a tündérek világával, társadalmával van problémám, egyszerűen nem tetszett az érzelmek tálalása, alakulása és legfőképp a főszereplők lettek egyre unszimpatikusabbak.

Melissa Marr - Veszélyes álmok

Tündérvilág 2.

Nem gondolkoztam sokat, az egyik nap letettem a Veszélyes játékot, a másik nap már nyúltam is a folytatásért. Na, nem azért, mert annyira ellenállhatatlanul beleszerettem volna a nyitó kötetbe, inkább, hogy végre dűlőre jussak, hogy le merjem-e tenni a voksom a sorozat mellett.

Előző részre nézve spoilert tartalmazhat!

Történetünket ott hagyjuk abba, hogy Keenan megtalálta a Nyárkirálynőjét és most már hatalma teljes birtokában tudja védeni alattvalóit. A boszorka Beira trónjára Donia lépett és egy új Télkirálynőt köszönthet a Téli Udvar. Tehát látszólag a béke útjára léptek tündéreink. Azonban ez nem mindenkinek kedvez, hiszen a Sötét Udvar, élünkön Iriallal a káoszból, a sötét vágyakból, fájdalomból táplálkozik és béke idején igencsak éhínség sújtja őket. Így Irial kénytelen lépéseket tenni ennek megszüntetésére, mégpedig felhasználva Aislinn legjobb barátnőjét, Leslie-t. A lány élete nem fenékig tejfel, igen sötét és veszélyes időszakot él át egy alkoholista apa és egy drogos báty mellett. Erőt meríteni pedig egy különleges tetoválásból akar. Csakhogy, az a tetoválás aztán tényleg nagyon különlegesre sikeredik.

Melissa Marr - Veszélyes játék

Tündérvilág 1.

Attól, hogy nem egy friss sorozat olvasásába kezdtem bele, még élénken él az emlékeimben mikor először megláttam a Kelly kiadó kínálatában. Azonban már akkor csatát vesztett, hiszen a Moning kötetekkel került fel az újdonságok listájára és mind a borító, mind a történet alapján a Tündérkrónikákhoz húzott a szívem. Úgy látszik a tudatalattim már akkor tudott valamit.

Aislinn rendelkezik a tündérlátás képességével és már 17 éve próbálja nagyanyja szabályait követve figyelmen kívül hagyni a világban szabadon garázdálkodó tündérek százait. Eddig sikeresen kerülte őket, azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy egy páros a nyomában jár. A lány távolról figyeli, a fiú azonban igyekszik minél inkább a közelébe férkőzni.
Keenan nem más, mint a hatalmát korlátozottan gyakorló Nyárkirály, aki évszázadok óta keresi párját, a leendő Nyárkirálynőt, hogy megtörje anyja, a Télkirálynő és a Sötét király átkát. Azonban nem mindenki alkalmas a posztra, a kiszemeltek rosszul is járhatnak, úgy mint Donia, akinek most már kötelessége Keenan mellett járva figyelmeztetni a jelölteket a veszélyekre. A Nyárkirály pedig Aislinnben látja a következő jelöltet, így a lány nem menekülhet a tündérek elől.

L. K. Hamilton - Fagyos érintés

Merry Gentry 6. 

A Merry Gentry könyvek nagyon hullámzóak a szememben. Az első kötetet egy ígéretes kezdetnek tekintettem, de az azt követő kettőt bár élveztem, mégis a hibákat jobban megláttam. Az Éjfél simogatása azonban teljesen lehengerelt, így nagy reményekkel indultam neki a Misztrál csókjának, amitől nem kaptam túl sokat, azontúl, hogy élveztem azt a néhány órányi olvasást, viszont nem volt hasonló katarzis, mint az előző könyvnél. A Fagyos érintés ezek után nem indult túlontúl nagy elvárásokkal és a kötet feléig hozta is az elvárt formát, jó-jó, de semmi extra. Kicsit más, mint az eddigiek, de semmi rendkívüli. Nyugodt szívvel tettem le a könyvet az első nap, mit sem sejtve, hogy háborgó lélekkel fogom befejezni az utolsó sorokat.

Jelen pillanatban azt mondhatom, hogy Hamiltont egy kanál vízben is meg tudnám fojtani és egy kicsit utálom is, mindamellett elismerem, hogy aki ilyen érzéseket, fájdalmat ki tud váltani belőlem, az rosszat nem adott ki a kezéből.

Tehát a könyv feléig nem gondoltam volna, hogy én erre a kötetre bizony maximális pontot fogok adni, de nem tehetek mást.

Karen Marie Moning - A hajnalra várva

Tündérkrónikák 3. 

Kedves kis társaság a moly és nagy hatással vannak ott egymásra az emberek. Rám legalábbis biztos. Már nagyon vártam a sorozat új kötetének megjelenését és úgy gondoltam nagyon jó szórakozás lesz újra elővenni az első köteteket is, hiszen kedvencek. Na de azt is gondoltam, hogy egy picit várok, hiszen annyi minden be volt nekem tervezve. De hát az a fránya moly dobálta nekem a kötetről írt értékeléseket, ahol csak ötös pontszámmal találtam magam szembe, továbbá hűledező, lelkendező, szinte már a könyv letétele után elvonási tünetekkel rendelkező olvasók sokaságával. Ezek után nem bírtam ám én sem sokáig, hogy kézbe vegyem az első kötetet újra, mert annyi akaraterőm még volt, hogy elhatározásom betartva, ténylegesen a második után vegyem a kezembe a harmadikat. És nem meglepő módon számomra is hihetetlen élmény volt és vitte a pálmát.

Aprilynne Pike - Wings (Szárnyak)

Úgy készültem az olvasásra, hogy nem vártam semmi eget rengetőt, sőt nem is hallottam róla túl sok jót. Egy középsulis ifjúsági történetet vártam, amit megspékelünk valami kis fantasy elemmel. Hát bejött és nem is csalódtam akkorát. Kicsit olyan mint a Csitt, csitt. Nem fogott meg maradéktalanul, de ahhoz eléggé, hogy olvassam majd a folytatást.

A könyv első felébe tudok bele-bele kötni. Nem mutatott semmi extrát. Egy fiatal lány, Laurell életében először iskolába indul. Minden új neki, minden és mindenki zavarja. De már az első oldalakon felbukkan egy kedves fiú, David, aki szárnyai alá veszi. Bemutatja a barátainak és hirtelen már szinte legjobb barátnője is lesz Chelsea személyében. Igazából ezt túl gyorsnak éreztem. Hipp-hopp és már a legjobb barátságok megköttetnek. Persze tudjuk, hogy David nem csak a barát akar lenni, de nem tudtam őt elképzelni a főszereplő szerelmének, pedig epekednek utána a lányok. David a rendes fiú, nagyon jó biológiából. Mert mi más óra lenne a középpontban, ha nem a biológia. Viszont itt tényleg jelentősége van és sokszor használják a mikroszkópot, az iskolai tudást. De ha a szerelmi szálat nézzük, erősen várjuk, hogy felbukkanjon egy igazi pasi, mert David szegény csak egy rendes fazon. 

Karen Marie Moning - Álom és valóság

Tündérkrónikák 2.

Már megint egy könyv, aminek az olvasásáért meg voltam kergülve. Már majdnem lelki gyötrelmeket okozott, hogy láttam a molyon, hogy mennyien elkezdték már olvasni, én meg csak csorgathatom a nyálam utána. De "ami késik, nem múlik" alapon, vártam, vártam és tegnap sikerült megkaparintanom. És igen, ma már be is fejeztem.

Érdekes volt, mert az eddigi vélemények alapján úgy tűnt, hogy a második kötet mérföldekkel jobb, mint az első rész. Aztán ott volt Katamanó fordításában a Jericho Barrons interjú, amit nem hagyhattam ki és ami tovább tüzelte vágyakozásom.
És lehet itt volt a probléma... annyira nagy elvárásokkal indultam, hogy a könyv 2/3-ig csak néztem ki a fejemből, élveztem a világot, a történetet, a szereplőket, de nem éreztem semmivel sem többet, mint az első könyv olvasása közben. Sőt az első könyvnél valahogy jobb hangulatba kerültem. Jobban magába szippantott a világ. Lehet, hogy én sokkal jobban élveztem, sokkal jobban tetszett az első kötet, mint másoknak és így jutottam ebbe a helyzetbe.

Eddig lehet úgy hangzott nem élveztem volna a könyvet, vagy csalódtam volna benne. De nem, erről szó sincs. Nagyon is jó volt, és kedvenc ez a sorozat a maga stílusával, világával együtt.

Szeretem, ahogy Mac mesél és magát a csajt is. Másokkal ellentétben néha jobban tetszik mikor végre egy kis színt visz az életébe, ruhatárába, ledobja a sötét ruhákat és egy kicsit újra az a déli fruska lesz. Ami ebben a könyvben igen ritkán adatott meg neki.

Egyik kedvenc jeleneteim azok a néma párbeszédek voltak, mikor csak némán néznek egymás szemébe és úgy folyik Mac képzeletében egy beszélgetés.

Őszintén keveseltem Barrons felbukkanásait a könyv 2/3-ában. Pedig ő mindig fel tudja dobni a dolgokat. Még az interjú olvasása után is, néha meg tudok lepődni mennyire arrogáns, parancsolgató alak. De szerintem nem lehet nem szeretni.
Na aztán meg ott van, mikor Mac már nagyon nagy pácban van és hát súlyos dolgok történnek és Barrons hirtelen tegeződni kezd. Az már valamit elárul számunkra. Aztán a "megható" jelenet után már pár oldallal kiabálnak egymással, beszólogatnak egymásnak és igen végre történik is valami közöttük. Az nagyon jó volt, bár lesz ennél még jobb is. (Remélem).

Na és igen az utolsó harmad már olyan igazi, belevaló, izgalmas, rejtélyes volt. Na meg az utolsó sorok... Ő tudja, de mi NEM. Ez azért már szívatás.

V'lane-t még mindig bírom, tőlem akár többet is szerepelhetne, mert azért most se vitte túlzásba a felbukkanást.
A rejtélyes Ryodan, az állítólagos barát, vagy segítő. Hát a beszélgetés alapján szimpatikus, egyetértettem vele, amiről beszélt és már várom a következő felbukkanását.
Kicsit hasonló karakternek érzem most, mint a Cat & Bones sorozatban Bones barátját Spádét. Legalábbis nekem rögtön ő jutott eszembe róla.

És még van egy pár új szereplő, igazából ők kevésbé érdekelnek, bár arra kíváncsi vagyok, mit tudhat Christian.

A történetről nem nagyon írtam, de hát minek is, a nyomozás folytatódik a Sötét Könyv után, Mac néha pácba kerül, de legtöbbször Barrons megmenti.

Összességében azért a -fél pont, mert az én ízlésemnek kicsit kevés volt a közös jelenet, pedig azokat a legjobb olvasni és most valahogy nem éreztem eleganciát a kutatásban, az árverésen. Ami jó volt, hogy egyre több információt kapunk a tündérekről, a látókról, meg úgy általában a legendákról. Barrons körüli rejtély tovább nő. Ki is ő, mi is ő?

Egy érdekes dolgot vettem észre képkeresés közben. Szerintem a Libri és a Bookline igen népszerű online webshopok és én már cikinek érzem ezt tőlük. A szerző neve Karen MARIE Moning és e két helyen, ott a szép borító a helyes szerzői névvel és mégis magán az adatlapon Karen Maria Moning van feltüntetve. Szomorú, szomorú.

4,5 pont

A sorozat további kötetei:

1. Keserű ébredés tovább

3. A hajnalra várva tovább

L.K. Hamilton - Misztrál csókja

Merry Gentry 5.

Amikor végre el bírja venni a tekintetét az olvasó a borítóról, akkor azzal szembesül, hogy egy igen rövidke kötetet tart a kezében. Elolvasva ez már nem is meglepő, hiszen aktuális történetünk csupán néhány rövid órát ölel fel, amelyben a sötétségbe beköltözik némi világosság, a halott dolgok újjáélednek, a hatalom visszatér, néhány szereplő szemében a fájdalmat az öröm veszi át.

Merry álmából ébredve egy újabb ereklyét, elveszett tárgyat talál a kezében, az Isten és Istennő újfent használják a testét, hogy közvetítsék a mágiát és visszaadják a hatalmat a régen volt istenségeknek és magának a faerie-nek. Abeloec, Misztál és Sholtó kapja meg most a főszerepet.

Nem sok cselekményt tudunk egy olyan kötetben felmutatni, amiben főszereplőink 99%-ban meztelenül töltik az idejüket, esetleg mocsok vagy vér borítja csupasz testüket, a hatalom és az élet a szexből éled, miközben a varázslat gyorsan repíti a szereplőket egyik helyről a másikra. A végére viszont a nagy csata fel tudta pörgetni az eseményeket, hogy egy kis igazi izgalmat is hozzon ez a történet is.

L.K. Hamilton - Az éjfél simogatása

Merry Gentry 4.  

Íme az élő példa, hogy Hamilton tud olyan Merry Gentry kötetet alkotni, amibe nem tudok belekötni, vagy csak nem akarok. Mindegy… a lényeg az, hogy határozottan ennek a kötetnek az olvasása volt eddig a legnagyobb élmény ebben a sorozatban.

Épphogy betették a lábukat az udvarba a szereplőink, máris harcba bocsátkoztak a túlélésért, Merry épphogy életben maradt, de felépülni is alig van ideje, hiszen a világ várja megjelenését, hogy egy újabb sajtótájékoztatón próbálják menteni a menthetőt, viszont a helyzet újfent rosszra fordul, melynek következménye két halott, egy fey és egy halandó. Az idő pereg a tündérdombon, jobban mint kellene, Merryék és az emberi rendőrség pedig együttes erővel próbálja kézre keríteni a gyilkost, az árulót.

L.K. Hamilton - A holdfény csábítása

Merry Gentry 3.

Hát, hát… ez már a harmadik Merry Gentry kötet, de még semmi javulást nem láttam a sorozatban. Szeretem, mert Hamilton mű, szeretem, mert egyedi és gazdag a világ, a karakterek remekelnek, de az előző két kötetben felmerült problémák nem kerültek orvoslásra. Egy kicsit megcifrázva, de még mindig jelen vannak.

A vér, a hús és a szex, mint ellenszolgáltatás a valamit valamiért elven, szerintem örökre a könyv sajátossága marad, így arra már nem is érdemes panaszkodni. Viszont az előző kötetbéli „tükör előtt ülve alkudozzunk” mókuskereket felváltja, az „adj egy csókot, érints meg és istent csinálok belőled” menet, amelyben a kötet során az események újra és újra ismétlik önmagukat idomulva a következő szereplőhöz és adományhoz.

A történések középpontjában az áll, hogy Merry élvezheti és egyben közvetítheti az Istennő ajándékait, amivel elkezdi visszaadni a faerienek a régen volt hatalmukat, amit kénytelen voltak egykor feláldozni. Egy üst pottyan Merry ölébe, pontosabban landol a paplan alá az ágyába, aminek mágiája sodorja szereplőinket váratlan események közepébe, mondhatni senkit sem hagy hidegen. Eközben a díszes társaság megérkezik az Unseelie udvarba, azonban előtte Merry megvívja harcát Kuraggal, a hisztis Maeve Reed-del, a sajtótájékoztató pedig már elve kudarcra van ítélve, a nagy harc azonban az udvarban várja őket. Miután a hercegnőnk átküzdi magát a meztelen pasik során, szembetalálja magát a vérengző királynővel, hogy alig visszakapott erejét összeszedve a harc tovább folytatódjon.

Karen Marie Moning - Keserű ébredés

Tündérkrónikák 1.

Igazából a fülszöveg elolvasása nélkül is egyértelmű volt számomra, hogy el fogom egyszer olvasni a könyvet.
Először a borító fogott meg. Számomra kiemelkedő volt az egyszerre, hasonló témában megjelenő könyvek közül a Kelly kiadónál.
Majd egyszer leültem az Alexandrában és elolvastam az első oldalt. Már ott megfogott, és tudtam, hogy szeretni fogom.

Valahogy, ahogy Mac elkezdte mesélni a történetét, rögtön Anita Blake ugrott be. Nem mintha túlzottan hasonlítanának egymásra, se a főszereplő, se a sztori, de valahogy a mód, ahogy elmeséli a történetet nekem hasonló benyomást keltett. És mivel nagy AB rajongó vagyok, ez még tovább növelte szimpátiám.

Aztán jöttek a Dublini pubok, utcák, sikátorok. A sötét, veszedelmes, komor hangulat. Majd egy rejtélyes könyvesbolt fényes épülete a sötétségben. A tulaj a rejtélyes, tartozkodó, kicsit bunkó Jericho Barrons. Egyértelmű volt, hogy ő lesz a társ, a segítő, a leendő szerelmi partner. De a könyv során megőrizte a titokzatosságát. Néha még azon is elgondolkoztam, hogy nem lehet, hogy ő is a rosszak közé tartozik. De a végén az a körömfestős jelenet bizakodással töltött el, hogy a titkai ellenére csak pozitív szereplő. Mi más lenne.

Nem lepődtem meg, mikor megjelentek a tündérek, árnyak és kiderült, hogy ők nem egy csodaszép, bájos társaság. Az álca legtöbbször lehullik és jön a szörnyű valóság.

Nem mondanám egy túl izgalmas könyvnek. Akció számomra igencsak kevéske volt. Megtudjuk, hogy Alina meghalt, Mac elindul Dublinba, hogy megkeresse a bűnöst, lassan rájön, hogy sok dolog van, amit még nem tud a világról és sokáig el se hiszi. Barrons először elüldözné, majd inkább felhasználja.
A story alapja a szent tárgyak, köztük is leginkább egy könyv, a Sinsar Dubh megtalálása, amit sok mindenki akar. Számomra olyan James Bond-os volt, mikor kirittyentve, csúcs kocsikban száguldozva mentek kutatni, információt gyűjteni. Aztán ha tudták elvitték, amit akartak.
A végére jutott egy kis harc is, ahol megismerjük a főgonoszt, de csak annyit tudunk, hogy a háború még csak most fog kezdődni.

Mac nekem szimpi volt, ha jellemezni kellene nekem rögtön az jutna eszembe, hogy "rózsaszín". Szőke barbibaba, csini csaj, amit idővel kezd levedleni magáról. Egy sidhe-látó és meg tudja néhány percre fagyasztani a tündéreket, továbbá érzékeli a tündérek által készített szent tárgyakat. Az ő kis feljegyzéseiből ismerjük meg a tündérek világát, szokásait.

Vicces jelenetek voltak közte és V'lane között, a halált hozó szextündér herceg között. Hát ilyet is ritkán látni, hogy valaki annyira elvesztené a fejét, hogy néhány perc alatt, akár nyilvános helyen dobálja le magáról a ruháit. De ezeken jókat kacagtam.

Romantikus jelenet is minimálisnak mondható, ami inkább konvergál a nullához. De ez nem is lesz egy megszokott romantikus sorozat. Néhány lopott pillantás Barrons részéről mondható talán a legtöbbnek. A legnagyobb érzelemnyilvánítása, ami tőle szokatlan volt, mikor Mac a végén veszélyben van és a megmentésére siet. Akkor nem Ms. Lane-nek, hanem Mac-nek szólítja, a könyv során először. Mac vonzódása is még nagyon kezdeti szinten van. De ami késik nem múlik. Legalábbis remélem.

Szóval, amit a legjobban szerettem a könyvben, az a hangulat, az írónő elbeszélő stílusa, ahogy Mac leírja a történetet és Barrons titokzatossága.
A könyvhöz kapcsolódik nekem egy zene, ami végigkísérte az olvasást. Ez nem más, mint Nichole Alden - Baby now c. száma. Számomra összekötődött a szám és a könyv hangulata. El tudnám képzelni, hogy mikor Mac sétál a dublini sikátorokban, a kamera távolról veszi és szél söpri az "papírdarabokat", akkor ez a szám szól.
Vagy mikor az éjszaka középén egy Porsché-val száguldanak az úton csendben és Mac bámulja az elmosódó tájat.

Továbbá van egy idézetem is, mikor Mac még hitetlenül a tündérekkel és természetfelettivel szemben. Ezzel a mondataival szépen kigúnyolja mindazt, ami mostanság népszerű és számomra is kedves.

Vámpírok? Pfuj. Halottak. Egy szót se többet. Időutazás? Hah! A modern kényelem előnyt élvez egy nagydarab felföldivel szemben, akinek olyan a modora, mint egy ősembernek. Farkasemberek? Ó, kérem, ez egyszerűen hülyeség. Ki akar olyan pasival ágyba bújni, akit a benne lakozó kutya irányít? Na nem mintha nem ilyen lenne minden férfi még a likantróp gén nélkül is.

4,5 pont

A sorozat további kötetei:

2. Álom és valóság tovább

3. A hajnalra várva tovább

L.K. Hamilton - Az alkony ölelése

Merry Gentry 2.

Miután elkerülte Cel herceg számos kísérletét arra, hogy végezzen vele, Meredith Gentrynek, a Los Angeles-i magándetektívnek új problémákkal kell szembenéznie. Ahhoz, hogy királynő legyen, anyává kell válnia. Ráadásul még az előtt, hogy Cel apa lesz. Ám a láthatáron viharfellegek gyülekeznek: emberek halnak meg titokzatos, ijesztő módon, és hirtelen maga Faerie létezése is súlyos veszélybe kerül. Szóval miközben Merry élvezi az életét és a királyi testőrség tagjainak közreműködésével teherbe akar esni, fel kell vennie a harcot egy ősi ellenséggel, ami magát a valóságot pusztíthatja el. És akkor még nem is beszéltünk Merry éjszakáiról…

Azt kell mondjam, hogy egy remek kezdést követett egy jónak mondható második kötet. Azért mondom csupán, hogy jó, mivel semmi extrát nem tett elénk az írónő és olvasás közben kekeckedni támadt kedvem.