Julia Quinn - Csudajó

Kiadó: Gabo, 2013
Terjedelem: 456
Ár: 2290 Ft

Kész szerencse, hogy Julia Quinnek stabil olvasóbázisa van, - legalábbis remélem, hogy tényleg annyian szeretjük, mint gondolom - mert ennyire félresikerült Quinn borítót még nem láttam. Mindenki megnyugtatására közlöm, élőben még elrettentőbb, olyan érzés ránézni, mint amikor egy igencsak gyengén látó elhagyja a szemüvegét. A történet azonban már annál több jót tartogat.

A Gabo kiadó a még kiadatlan J.Q. regények közül az írónő első szárnypróbálgatását választotta nyár végi olvasmánynak. Majdnem húsz évet ugrott vissza az írónő munkásságában és ezzel megmutatta, hogy már akkor is micsoda tehetsége volt Quinn kisasszonynak, hogy könnyed, bájos és üdítő történeteivel bevonzza a romantikus, kosztümös irodalom híveit.

Emma Dunster nem csak lángvörös hajú és amerikai, de fittyet hányva a konvenciókra, eltökélt szándéka, hogy engedelmes feleség helyett üzletasszony lesz és édesapja hajózási vállalatát vezeti majd. Unokatestvéreinél töltött angliai látogatása és a szezonban történő bemutatkozása rövid ideig tartó, csupán az atyai szónak történő engedelmesség. Menekül is a szervezkedés, virágválogatás terhei elől, ennek érdekében pedig nem fél cselédruhába bújni és nemes létére tojásért menni a piacra. Nem csak származása, de lelke is nemessé teszi, hiszen gondolkodás nélkül ugrik egy bérkocsi elé, hogy megmentsen egy kisfiút, így kerülvén ájultan Alex Ridgely, a hírhedt agglegény karjai közé. Az egyszerinek tűnő találkozás azonban közös bálok, táncok, rövid légyottok sorává alakul, mihelyt fény derül, hogy a Megként bemutatkozott szolgáló tulajdonképpen egy udvarlók hadát vonzó vagyonos lányt takar, aki nem csak szemkápráztató szépség, hanem éles nyelvű, eszes nő is.

A Csudajó szereplőgárdáját sem lehetne másképp jellemezni, mint egy újabb rokonszenves társaságot. Emma igencsak céltudatos, talpraesett és nem mellesleg jó szándékú, segítőkész lányként abszolút szerethető volt. Alex pedig a tipikus pénze után sóvárgó nőkre érzékeny, házasodni legkevésbé sem kívánó, kissé elbizakodott fiatalember mintapéldánya. Azonban miután felhagyott a bálok kerülésével már sokan fogadásokat kötnek, mikor is jegyzi el a báli szezon újdonsült vörös üdvöskéjét. A pár konoksága, szórakoztató évődésük - ahogy az lenni szokott - vonzalmuk ellenére is elég sokáig kitart. Közben megélnek izzó pillanatokat, némi konfrontációt, a végjátékban pedig igazi izgalmakat. Emma, unokatestvérei a Blyndon testvérek, Arabella és Ned, Alex és legjobb barátja, William Dunford kénytelen szembeszállni egy öntelt hólyaggal, aki semmitől sem retten vissza, hogy megszerezze, amit akar.

Nem kell tehát félni, hogy csalódást okozna a szerző keze alól elsőként kikerült történet, hiszen a kötet hangulata, a barátságos légkör változatlanul körbeölel, a száj mosolyra görbül annak ellenére is, hogy érezhetően az írónő még nem érzett rá a történetvezetés igazi fortélyaira. Ebben a tekintetben kissé csapongónak éreztem, de még így is szórakoztatóbb élmény, mint némely más történelmi romantikus. Kicsit sajnáltam ez elején, hogy oly hamar fény derült a füllentésre és Emma valódi kilétére, mert szerintem érdekes történet kerekedhetett volna ki egy nagyobb félreértésből is, de így is nagyon kellemes olvasmánynak tartom.

 ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

Sorozatinfó:

  CSUDAJÓ TRILÓGIA
The Splendid Trilogy

1. Splendid (1995) - Csudajó (2013)
          Emma Dunster & Alexander Ridgely
2. Dancing at Midnight (1995) - Ma éjjel táncolnék
          Arabella Blydon & John Blackwood
3. Minx (1996) - Lent délen, édes
          Henrietta Barrett & William Dunford

Julia Quinn - Micsoda éjszaka

Kiadó: Gabo, 2013
Oldalszám: 340
Ár: 2290 Ft

Smythe-Smith Kvartett #2

Személy szerint még a legelején azt hittem, hogy az aktuális színpadra lépő, fülsértő muzsikát játszó Smythe-Smith hölgygeneráció tagjain zongorázik majd végig az írónő, de Miss Wynternek - egy zeneestes vendégszereplést kivéve - rokoni ágon nem sok köze van a családhoz. A nő uralta Smythe-Smithek ritka férfi tagjainak egyike, Daniel képviseli főszerepben a családot, bár nem elhanyagolható mennyiségben népesítették be a kötetet a família más tagjai is, hiszen unokahúgokban náluk sosincs hiány.

Daniel Smythe-Smith a Mint a mennyben befejezéséhez közel tűnt fel a színen, a száműzetéséből hazatérő, védelmező báty szerepében. Ami Honoriának és Marcusnak jóformán a tetőpont és befejezés volt, addig az Danielnek a kezdetet jelentette, hiszen azon az estén pillantotta meg leendő feleségét, és ezt a románcot hivatott a kötet elmesélni.

Az első oldalakon azonnal belecseppenünk a három évvel ezelőtti végzetes este eseményeibe és szemtanúi leszünk annak az ostoba párbajnak, amely két ember életét gyökeresen változtatta meg. Majd újra lejátszódik a zeneest, immár Anne Wynter és Daniel narrálásában és bizony Honoriáék mellett néhány dologról már lemaradtunk, az este folytatásáról és a következő napokról már nem is beszélve.

Miss Wynter egyszerű nevelőnőként, szerény, visszafogott teremtésként tűnt fel az első kötetben, azonban saját sztorijában már első megszólalásával is sugallja, hogy története azért cseppet sem ilyen egyszerű. Tiszteletre, alázatra és megfontoltságra az élet tanította, hiszen 8 évvel ezelőtt kissé önhitten, szépségének teljes tudatában könnyelműen és meggondolatlanul cselekedett, amely meghatározta további életét. Magányosan, titkait őrizgetve, sokszor félelemben éli hétköznapjait, immár a Pleinsworth család szolgálatában, ahol szépsége most Daniel Smythe-Smitht ejti rabul végzetesen. Látva a visszaemlékezéseket, cseppet sem bánom, hogy elbánt vele a sors, mivel személyisége pozitív irányba változott,  és így egy szeretni való hősnőt találtam benne.

Daniel egy jó kedélyű úriember, aki a tisztesség határain belül kimutatja vonzalmát egy nála alacsonyabb sorból származó nő iránt. Olykor a sarkában jár, olykor csak belebotlik, hol flörtöl, hol igazi férfiként megmenti a bajba jutott nőt. Ráadásul birkatürelme van, hiszen a három Pleinsworth csemete, a cserfes unokahúgok az én tűrőképességem határait bizony már rég feszegetnék, Daniel viszont velük nevet, játszik és valóban jól szórakozik.

Julia Quinn a már jól bevált eszközökkel bűvészkedik, hiszen sugárzik a könyvből a családi szeretet, összetartás. Áthatja a finom romantika, kevesebb szenvedéllyel, de annál több bájjal és flörttel. A humor sem hiányozhat, főleg a három élénk képzeletű csitri közreműködésével létrejött „Lord Finstead szörnyű, szomorú tragédiájának” életre keltése késztetett hangos nevetésre, amelyben ki másé mint Lord Winsteadé, azaz Danielé volt a főszerep, de ezen kívül is akadt mosolyogni való. A történet pedig egy kis kalamajkával zárult, egy múltbéli ismerős borzolja a kedélyeket és készteti a családot még szorosabb összefogásra.

Nem lepett meg, hogy szórakoztató könyvnek találtam, sőt az előzménynél is élvezetesebb volt. Bár Honoria és Marcus is felbukkant ugyan, de szereplésük alig említésre méltó, azonban a Smythe-Smithek bizonyították, hogy női csacsogásban verhetetlenek. Tehát az írónő hozta a megszokott színvonalat, viszont a fordítással most nem voltam teljes mértékben elégedett. Meglepve tapasztaltam, hogy aprócskának már nehezen nevezhető hibák maradtak a könyvben. A borító azonban csodálatos, kissé modern, de jó ránézni.

Bár sokat kell várni a folytatásra, hiszen még a tengerentúlon is csak ősz végére várható, azért elraktározom a fejemben Sarah Pleinsworth és Hugh Prentice alakját. Azé a Sarahét, aki helyett Miss Wynternek be kellett ugrani a zeneestre, hiszen a rosszullétet színlelt lány nem vágyott részese lenni a hírhedt előadásnak, akinek három húga szórakoztatta az olvasót a történet alatt, és akinek személyét nem tudom hová tenni magamban, mert elsőnek nem tűnik annyira szimpatikusnak. Hugh pedig nem más, mint a banális múltbéli párbaj kihívója, a végzetes lábsérülést szenvedett fiatalember. Jelen pillanatban nehezen tudom elképzelni, hogy kerül ez a két teljesen különböző természet egymáshoz közel, de nem kételkedem, hogy az írónő meg fogja oldani.

Sorozat Szombat (19)

Julia Quinn - Smythe-Smith Kvartett

Smythe-Smith Quartet

 

 

Kiadó: GABO
Terjedelem: 340
Ár: 2290 Ft

 

Micsoda éjszaka!
2. kötet

1824 nagyon jó év volt Daniel Smythe-Smith számára:
– három év száműzetés után visszatért Angliába
– részt vett a világ legrosszabb koncertjén
– megcsókolt egy teljesen ismeretlen hölgyet
– elhárított egy rablótámadást egy londoni utcán
– főszerepet játszott egy tízfelvonásos melodrámában
– szerencsésen túlélt egy balesetet
– ártalmatlanná tett egy őrültet
– szerelmes lett

És még csak áprilist írunk…

RÉSZLET a Gabo Online!

Megjelenés:

FEBRUÁR közepe, személy szerint ennél konkrétabb időpontot még nem láttam.

A borító: 5/5

Már jó ideje tart a lila mániám, így a színkombináció ennél már nem is lehetne tökéletesebb. Nagyon tetszik.

Érdeklődési indexem:  5/5
Julia Quinn abszolút kedvenc szerző, akinek a polcomon szeretném látni az összes könyvét. Nem mondom, hogy az előző kötet lehengerelt, és Daniel sem szerepelt túl sokat, de attól még nagyon várom ezt a történetet.

 

A sorozatról

Műfaj: történelmi romantika, 19. század, London

"Ha a zene lenne a szerelem tápláléka…

… a Smythe-Smith lányok nagyon nagy bajban lennének.

Honoria hegedül. Nagyon rosszul.

Daisy hegedül. Tényleg nagyon rosszul.

Iris elég jól csellózik, de ugyan ki hallaná meg ezt a hegedűk hangjától?

És szegény Sarah, aki zongorázik, megesküdött, hogy soha többé nem játszik közönség előtt.

De a család minden évben zeneestet rendez, és minden évben a felismerhetetlenségig szétcincálják Mozart muzsikáját.

Találkozhattak már a Smythe-Smith családdal, a Bridgertonok szemszögéből ismerhették meg őket…

Most a hölgyekkel közvetlenül is találkozhatnak."

Ez a sorozat az írónő legfrissebb regényfolyamai közé tartozik, a harmadik kötet is még csak idén fog napvilágot látni, így nem leszünk elkényeztetve a Smythe-Smith famíliával, de a Gabo kiadó azért nem hagy minket így sem JQ nélkül, hiszen jön majd a Slendid trilógia is.

A sorozat kötetei:

1. Just Like Heaven (2011) - Mint a mennyben (2012)
          Honoria Smythe-Smith - Marcus Holroyd
2. A Night Like This (2012) - Micsoda éjszaka! (2013)
          Ann Wynter & Daniel Smythe-Smith
   
3. The Sum of All Kisses (2013 június)
            Sarah Pleinsworth & Hugh Prentice

Az írónő honlapja itt.

 

US

 

UK

 

  

HU

Julia Quinntől magyarul már megjelent a
Bridgerton család és a Bevelstoke trilógia

 

Julia Quinn - Bevelstoke trilógia

Már régóta lehetett tudni, hogy idén fog érkezni egyik kedvenc romantikus írónőmtől, Julia Quinntől, a Bevelstoke trilógia. Amit azonban cseppet sem gondoltam volna, hogy a hosszan tartó hírzárlat után egyszer csak közlik, hogy a július lesz az a csodás hónap, amikor kézbe vehetem mindhárom történetet, ráadásul olyan szép és csábító borítókkal, amelyeknek akkor is nehéz lenne ellenállni, ha nem ismerném az írónő eddigi munkásságát.

Azonban a történeteket olvasva előtérbe került a "szőrös szívem", és bizony hiába élveztem az olvasást, mégsem éreztem végig azt az elsöprő humort, könnyedséget, mint a Bridgerton széria esetén, bár ennek ellenére is kötelező darabjai a gyűjteményemnek és máskor is elő fogom venni őket.

Kiadó: Gabo, 2012 

Oldalszám: 400

Ár: 2290 Ft

1. Miss Miranda Cheveer titkos naplója

Miranda Cheever - Nigel Bevelstoke (Turner vikomnt)

1810. március 2.
Ma szerelmes lettem.
Tíz éves korában Miranda Cheever nem sok jelét mutatta, hogy nagy szépség lesz majd belőle. És a kislány már tíz évesen is képes volt elfogadni a társadalom elvárásait a jövőjét illetően. Egészen addig, amíg egy délután Nigel Bevelstoke, a jóképű és elegáns Turner vikomt ünnepélyesen kezet nem csókolt neki, és megjósolta, hogy egy nap majd belenő a testébe, és éppen olyan szép lesz, mint amennyire már okos. És Miranda már tíz évesen is tudta, hogy örökké szeretni fogja Turnert.
Ám az eljövendő évek, amelyek kegyesek voltak Mirandához, nem bántak kesztyűs kézzel Turnerrel. A lány valóban olyan vonzó lett, mint ahogyan azt a vikomt merészen megjósolta azon az emlékezetes napon, a férfi viszont magányos, megkeseredett ember, akit meggyötört az élet. Összetörték a szívét, és úgy érezte, már soha nem lesz képes szeretni. Ám Miranda sosem feledte azokat a szavakat, amelyeket a naplójában egykor papírra vetett, és nem engedte, hogy ez a szerelem, amely az élete értelme, csak úgy kicsússzon a keze közül…

Számomra a trilógia legkedvesebb kötete, amelybe nem óhajtok igazán belekötni, mivel a történet befejezése annyira meghatott és kompenzálta azt az időszakot, amikor Thurner gyáva fafejként elmenekült a lány elől, majd kínlódik a szeretlek szóval, miközben minden tette az érzéseit bizonyítják, és csupán a nagy megdöbbenésre várunk, amikor hirtelen fejbe vágja a felismerés, hogy ő bizony szerelmes. (Hát igen,  ezek a romantikus történetek már csak ilyenek...)

A szimpátiámhoz nagyban hozzájárultak a kedvelhető szereplők, legfőképp Miss Miranda Cheever, akit józan ésszel, tartással és nyugodt jellemmel áldott meg a sors, na meg persze egy adag feminizmussal, amelynek okán összetűzésbe keveredett egy maradi könyvesbolti eladóval, amely a történet talán legviccesebb jelenetét produkálta, legalábbis én jót derültem rajta.

Turnernek megbocsátom romantikus karakterhez illő ostoba viselkedését és emlékeimben inkább az első találkozást, az első együttlétet és a megható befejezést őrzöm meg. Engem levett a lábamról, bár a történet folyamatos magázásába kevésbé illett a "cicus" becézgetés, de e felett is könnyen szemet hunyok, mert a "maga kis bolond" még annál is többször szerepelt, és ezzel folyamatos mosolyra késztetett.

Ebben a történetben a középső és egyben a második kötet Bevelstoke-ja, az egyedüli hölgy, Olivia is élvezte a szimpátiám, hiszen ekkor még a hű barátsága, segítőkészsége került előtérbe. Hirtelen természete, nagy szája ellenére is, elég intelligensnek tűnt, azonban saját kötetében megváltozott róla a véleményem. Mindenesetre ez a történet humor és báj terén mindenképpen a legjobban sikerült Quinn darabok egyike a rangsoromban.

4,5 pont

Kiadó: Gabo, 2012 

Oldalszám: 397

Ár: 2290 Ft

2. Ami Londonban történt
Olivia Bevelstoke - Harry Valentine

Amikor Olivia Bevelstoke-kal közlik, hogy az új szomszédja állítólag megölte a menyasszonyát, egyetlen percig sem hiszi el. De azért nem állja meg, hogy ne kémkedjen a férfi után, biztos, ami biztos. Lecövekel az ablakánál, a függöny takarásában, és csak figyel, és vár… és felfedez egy hihetetlenül érdekes embert, aki határozottan készül valamire. Sir Harry Valentine a hadügyminisztérium egy unalmas részlegénél dolgozik, ahol a nemzetbiztonság szempontjából fontos dokumentumokat fordít. Bár ő nem kém, megkapta a szükséges kiképzést, így amikor egy gyönyörű szőke nő figyelni kezdi az ablakából, azonnal gyanút fog. És épp, amikor úgy dönt, hogy a lány nem több egy bosszantóan kotnyeles elsőbálozónál, megtudja, lehetséges, hogy Lady Oliviát eljegyzi egy orosz herceg, aki viszont, lehetséges, hogy összeesküvést sző Anglia ellen. Amikor pedig Harryt utasítják, hogy kémkedjen Olivia után, rádöbben, lehetséges, hogy még ő maga is beleszeret a lányba…

Van egy olyan érzésem, hogy azon kevesek közé tartozom, bár az sem kizárt, hogy én vagyok egyedüli, akinek ez a  könyv egy kissé unalom volt. Kivételt képeztek a 11. és a 20. fejezet közötti történések, és a nem hagyományos, de annál romantikusabb lánykérés. Egyáltalán nem tudok egyetérteni azon véleményekkel, mely szerint ez a kötet lenne az egyik leghumorosabb Quinn könyv, hiszen szinte végig hiányoltam egy jóízű nevetést, vagy legalább egy szélesebb mosolyt, és hogy Olivia és Harry zseniális páros lenne... hát nem az én szememben. Olivia végig bosszantó volt, viszont csak roppant nevetséges indokokat tudok felhozni ellene. Ne tessék kinevetni, de bökte a csőröm, hogy a hölgy könyvet nem olvas, csupán újságot, ha mégis kezébe adnak egy fiktív történetet, hát lapozgatva részleteket olvas itt-ott és gaz módon az utolsó oldalra lapoz. Fejben azonban időről időre néhány soros skiccekkel szórakoztatja az olvasót (de nem engem). Na de, félre a is tréfával, hiszen az intelligensnek beállított lány ugyanolyan könnyelműen ugrik a pletykára, mint kortársai, és szentül hiszi, hogy oly ügyesen műveli kémkedést, hogy a megfigyelt úriember észre sem veszi, de ha már a lebukás megtörtént, dacosan, állat megemelve úgy dönt, ő bizony nem kedveli szomszédját. Harry válasza sem különb, hiszen ő is nyíltan kimutatja ellenérzéseit és a történet egy jelentős része e két ostoba bolond - számomra kissé sótlan - szurkálódásaiból áll, amelyet fűszerez egy orosz herceg, akinek akkora arca van, hogy csoda ha befér a bálterembe, mégis olyan érzésem volt, mintha maga Quinn sem tudta volna eldönteni, hogy pozitív vagy negatív figurára akarja formálni. A kérdést a végjáték döntötte el, amelyet az egyik legfeleslegesebb jelenetnek tartok a történetben, számomra bosszúságot, nem izgalmat tartogatott.

Azonban pozitív dolgokról is tudok szót ejteni, hiszen olyan százötven oldalon keresztül tudtam maradéktalanul szórakozni is. Amint megtörténik az az igazán romantikus esemény, hogy a két szereplő az ablakban állva olvas egymásnak, nem tudtam mást tenni, mint megenyhíteni "kőkemény szívem" és élvezni a lassú egymásra találást, az epekedést, a lopott perceket, és igen, akad néhány nagyon is élvezhető párbeszéd. Kissé vidultam egy újabb idegeken táncoló Symthe-Smith előadáson, amely oly ismerősen csengett. És hát nem zárhatom soraim anélkül, hogy meg ne említeném Sebastian Greyt, azt könnyed humorú, nőcsábász csirkefogót, aki elorozta a főszerepet a harmadik Bevelstoke testvértől. Mr. Grey kétségkívül emlékezetes karaktere az írónőnek, nem lehet mást mondani rá, mint hogy elbűvölő, akinek egy másik oldaláról ekkor még csak sejtéseim voltak.

3,5 pont

Kiadó: Gabo, 2012 

Oldalszám: 392

Ár: 2290 Ft

3. Tíz dolog, amit szeretek magában
Annabel Winslow - Sebastian Grey

1 Sebastian Grey ördögien jóképű csirkefogó, akinek van egy titka. 

2 Annabel Winslow a családja szavazata alapján az a Winslow, aki leginkább hajlamos kimondani, amit gondol, és az a Winslow, aki leginkább hajlamos elaludni a templomban. 

3 Sebastian nagybátyja Newbury őrgrófja, és ha meghal anélkül, hogy örököst nemzene, Sebastian örököl mindent. 

4 Lord Newbury gyűlöli Sebastiant, és bármit megtenne, hogy ezt megakadályozza. 

5 Lord Newbury meg van győződve arról, hogy Annabel a megoldás minden problémájára. 

6 Annabel nem akar hozzámenni Lord Newburyhez, különösen, amikor megtudja, hogy valaha volt egy kis románca a nagyanyjával. 

7 botrányos, 

8 élvezetes és 

9 nagyon pajzán, és a végeredmény: 

10 boldog befejezés.

Kissé meglepőnek találom, hogy a Bevelstoke trilógia nem a három Bevelstoke testvérről szól, de Winston oly keveset szerepelt, hogy nem is bánom különösebben, Sebastian sokkal jobban felkeltette az érdeklődésem. Az előzőekben említett sejtésem már az első fejezetben be is igazolódott, és ennek roppant mód örültem, hiszen több megmosolyogni valót tartogattak így a beszélgetések.
Kötözködő énem azonban újfent nem bírt magával és egész pontvesztéssel torolta meg azt a gaztettet, hogy az idegeimre mentek a pletykaéhes, képmutató, kárörvendő perszónák látogatásai, mikor szegény hősnőnket számkivetettségbe taszította a két viszálykodó rokon, az örökös után sóvárgó vénember, aki tenyészkanca módra méregette kiszemeltjét, és annak unokaöccse, az éppen nyakas módra viselkedő Mr. Grey.
De ha ettől eltekintek, akkor csak azt mondhatom, hogy igazán remekül sikerült romantikus történet, rendkívül rokonszenves szereplőkkel, humorral. Mr. Grey azon fiatalemberek közé tartozik, aki könnyűszerrel lebűvölné rólam is az alsószoknyát, bár meglepő módon egyáltalán nem kapkodta el, hogy Annabellre vesse magát, inkább könnyed flörttel, szellemes beszélgetésekkel hálózta be áldozatát, akit igazán meg se akart környékezni, de hát a körülmények máshogy akarták. Annabell igazi vidéki lány, aki az egyenes beszédet szereti, aki nem is akarja megérteni az arisztokrácia dolgait, mégis kénytelen e társaságban mozogni, ha házassága révén akarja eltartani a családját, de hát a szerelem közbeszól.
Nagymamája aztán igazán fura figura, igazán sokáig titkolta mulatságos oldalát, de megmentőként tűnt fel a befejezéshez közeledve, hiszen humorral elütötte a Mr. Newbury által agyoncsapott jelenetet. És ha már Mr. Gyűlölködő, akkor megemlíteném, hogy kis hiányérzet maradt bennem, hiszen nem értettem meg a lord mélységes gyűlöletét unokaöccsével szemben. Valami magyarázatra számítottam, amit sehogy sem kaptam meg.
Sebastian oldaláról szinte kötelezően bukkant fel a Valentine házaspár, azaz Harry, akinek szerepe leginkább a szótlanságban és hümmögésben testesült meg. Felesége, Olivia azonban az arisztokrácia nagyasszonyaként tündökölt és terelgette Annabellt és Sebastian a helyes út felé, kár, hogy most sem vált a szememben szimpatikussá.
A kötet mindenképpen szórakoztató volt, kellően humoros, romantikus, másodiknak tekintem a trilógia kötetei között. 

 4 pont

A Bevelstoke-ok, mint család kevésbé tartoztak össze a szememben, mint a Bridgertonok, bár nekik csak jóformán két kötet állt rendelkezésükre. Kissé hiányoltam a szereplők átjárását a történetek között, a Bevelstoke szülőket pedig teljes mértékben, pedig mind a ketten jó egészségnek örvendenek.
A legszerethetőbb hősnő szerepét személy szerint Mirandának adnám, míg a férfi oldalról Sebastian Greyt tüntetném ki e címmel.

Sorozat Szombat (12)

Julia Quinn - Bevelstoke trilógia

1. kötet

Gabo kiadó

június 29

2290Ft

1810. március 2.
Ma szerelmes lettem.
Tíz éves korában Miranda Cheever nem sok jelét mutatta, hogy nagy szépség lesz majd belőle. És a kislány már tíz évesen is képes volt elfogadni a társadalom elvárásait a jövőjét illetően. Egészen addig, amíg egy délután Nigel Bevelstoke, a jóképű és elegáns Turner vikomt ünnepélyesen kezet nem csókolt neki, és megjósolta, hogy egy nap majd belenő a testébe, és éppen olyan szép lesz, mint amennyire már okos. És Miranda már tíz évesen is tudta, hogy örökké szeretni fogja Turnert.

Ám az eljövendő évek, amelyek kegyesek voltak Mirandához, nem bántak kesztyűs kézzel Turnerrel. A lány valóban olyan vonzó lett, mint ahogyan azt a vikomt merészen megjósolta azon az emlékezetes napon, a férfi viszont magányos, megkeseredett ember, akit meggyötört az élet. Összetörték a szívét, és úgy érezte, már soha nem lesz képes szeretni. Ám Miranda sosem feledte azokat a szavakat, amelyeket a naplójában egykor papírra vetett, és nem engedte, hogy ez a szerelem, amely az élete értelme, csak úgy kicsússzon a keze közül…

2. kötet

Gabo kiadó

július 16

2290Ft

Amikor Olivia Bevelstoke-kal közlik, hogy az új szomszédja állítólag megölte a menyasszonyát, egyetlen percig sem hiszi el. De azért nem állja meg, hogy ne kémkedjen a férfi után, biztos, ami biztos. Lecövekel az ablakánál, a függöny takarásában, és csak figyel, és vár… és felfedez egy hihetetlenül érdekes embert, aki határozottan készül valamire. Sir Harry Valentine a hadügyminisztérium egy unalmas részlegénél dolgozik, ahol a nemzetbiztonság szempontjából fontos dokumentumokat fordít. Bár ő nem kém, megkapta a szükséges kiképzést, így amikor egy gyönyörű szőke nő figyelni kezdi az ablakából, azonnal gyanút fog. És épp, amikor úgy dönt, hogy a lány nem több egy bosszantóan kotnyeles elsőbálozónál, megtudja, lehetséges, hogy Lady Oliviát eljegyzi egy orosz herceg, aki viszont, lehetséges, hogy összeesküvést sző Anglia ellen. Amikor pedig Harryt utasítják, hogy kémkedjen Olivia után, rádöbben, lehetséges, hogy még ő maga is beleszeret a lányba…

3. kötet

Gabo kiadó

július vége

2290Ft

1 Sebastian Grey ördögien jóképű csirkefogó, akinek van egy titka. 

2 Annabel Winslow a családja szavazata alapján az a Winslow, aki leginkább hajlamos kimondani, amit gondol, és az a Winslow, aki leginkább hajlamos elaludni a templomban. 

3 Sebastian nagybátyja Newbury őrgrófja, és ha meghal anélkül, hogy örököst nemzene, Sebastian örököl mindent. 

4 Lord Newbury gyűlöli Sebastiant, és bármit megtenne, hogy ezt megakadályozza. 

5 Lord Newbury meg van győződve arról, hogy Annabel a megoldás minden problémájára. 

6 Annabel nem akar hozzámenni Lord Newburyhez, különösen, amikor megtudja, hogy valaha volt egy kis románca a nagyanyjával. 

7 botrányos, 

8 élvezetes és 

9 nagyon pajzán, és a végeredmény: 

10 boldog befejezés.

 

A borító: 5/5

Mindhárom borító igényes, szép, hívogató, hangulatos és összeillő. Sokkal jobban tetszik, mint a Bridgerton család köteteié.

Érdeklődési indexem:  5/5

Julia Quinn kedvenc, az írónő Bridgerton család sorozata kedvenc, így nem kérdés, hogy érdekel-e egy újabb regényfolyam tőle. A pénztárcám viszont jobban örült volna havi egy kötetnek, három egymást követő hónapban, mint így gyorsan néhány héten belül, de valahogy megoldom a vásárlást, mert a Gabo könyvei hamar elfogynak az online boltokban és aztán még hoppon maradok.

A sorozatról

Műfaj: történelmi romantika, 19. század

Állítólag a felbukkannak benne ismerősök a Bridgerton szereplők közül.

A trilógia kötetei:

1. The Secret Diaries of Miss Miranda Cheever (2007) - Miss Miranda Cheever titkos naplója (2012)
2. What Happens in London (2009) - Ami Londonban történt (2012)
3. Ten Things I Love About You (2010) - Tíz dolog, amit szeretek magában (2012) 

Az írónő honlapja

Julia Quinn - Smythe-Smith Kvartett

Ha a zene lenne a szerelem tápláléka…

… a Smythe-Smith lányok nagyon nagy bajban lennének.

Honoria hegedül. Nagyon rosszul.

Daisy hegedül. Tényleg nagyon rosszul.

Iris elég jól csellózik, de ugyan ki hallaná meg ezt a hegedűk hangjától?

És szegény Sarah, aki zongorázik, megesküdött, hogy soha többé nem játszik közönség előtt.

De a család minden évben zeneestet rendez, és minden évben a felismerhetetlenségig szétcincálják Mozart muzsikáját.

Találkozhattak már a Smythe-Smith családdal, a Bridgertonok szemszögéből ismerhették meg őket…

Most a hölgyekkel közvetlenül is találkozhatnak.

Oh, igen, még én is emlékszem, hogy a Bridgerton család egyes tagjai bizony mindig megtisztelték jelenlétükkel ezt a hírhedté vált eseményt és kötélidegekkel hallgatták végig a borzalmas előadásokat. Emlékszem még Hyacinth és Gareth sziporkázó beszélgetéseire az első közös (zene)estéjükön, Penelophé és Lady Danbury heves tapsaira, amivel támogatást nyújtottak a szerencsétlen kvartett hölgytagjainak. És most itt vannak "testközelből" is a Smythe-Smith lányok, akik hagyományból és kötelességből hangszert ragadnak.

1. Mint a mennyben

Honoria Smythe-Smith - Marcus Holroyd

Honoria a Smythe-Smith család utolsó férjezetlen lánya, a sorban is az utolsó, korban jóval lemaradva a testvéreitől. Azonban 21 éves korában célként tűzi ki a mihamarabbi férjhezmenetelt. Azonban a kissé magányos, de rendkívül jóravaló, naiv leányzó a kiszemelt jelöltről megfeledkezve szerelemre lobban bátyja legjobb barátja, Marcus Holroyd iránt, akivel már tizenöt éve ismerik egymást.
A férfi megörökölve a grófi címet sem tudott megszabadulni a múlt árnyaitól és neveltetéséből fakadóan távolságtartó, magányos farkas, aki óvón figyeli barátja húgát, és riasztja el a nem megfelelő kérőket. Azonban az ifjú hölgy férjbecserkésző terve rosszul sül el és így Marcust ágynak dönti a láz, Honoria pedig rohan a segítségére. Természetesen a hírhedt zeneest sem maradhat el, ahol Honoria bátran és józan esze ellenére szinte boldogan vállalja magára a nyilvános kínokat, az este pedig eseményekben gazdagnak és sorsfordítónak bizonyul a számára.

Rendkívül jól indult a történet, hiszen nehéz kibírni mosoly nélkül egy csípőre tett kezű, haragos tekintetű hatéves pöttöm lányka próbálkozásait látni, ahogy igyekszik bátyja és annak barátja társaságában múlatni az időt. Mivel a fülszövegből jóformán semmi sem derül ki, itt tudtam és örültem meg az alapszituációnak, miszerint gyerekkori barátok kerülnek közel egymáshoz. Majd jöttek az első „véletlen” találkozások, és szintén vigyorogva olvastam Honoria álvakondtúrásos munkálkodását, aminek következtében - ha csak említés szintjén is -, de Gregory Bridgertonnak is szerep jut.
Ezek után azonban azt kell mondanom, hogy sajnálatomra a történések jelentős ideig egy bizonyos esemény körül összpontosultak, mégpedig, hogy a gyógyításban tapasztalatlan lány igyekszik életet lehelni a mormogó, lázban égő Marcusba. Kis távolságtartással és bizony egy hangyányi unalommal olvasgattam Honoria csacsogását, amely egyben elismerem egy kedves gesztus volt, de a szinte végig eszméletlen férfi mellett magában beszélő lány nekem egy kicsit furcsán hatott, és szerettem volna mihamarabb a gyógyulás útjára lépni. Számomra túl hosszú idő telt el ápolással, elvéve az időt a későbbi eseményektől, így kis oldalterjedelembe kellett sietősen összerakni néhány nélkülözhetetlen momentumot, így pedig kedvem támadt megdorgálni az írónőt a történet menetének alakulása miatt.
Rövid ideig kacarászhattunk csupán a hevesen vitatkozó Smythe-Smith lányok elkeseredett próbálkozásain, hogy kihúzzák magukat a fellépés alól, de már el is érkezett az este, ahol Honoria egyik-pillanatról a másikra követ el egyáltalán nem baráti tetteket, hogy pár oldallal később már be is csukhassuk a könyvet. Rendkívül gyorsnak és elkapkodottnak éreztem az egymásra találást, hiszen addig - véleményem szerint - alig-alig kaptunk utalást a kölcsönös vagy egyáltalán az ébredező érzésekről, idézőjeles vagy épp majdnem csókocskák csattantak csupán, hogy utána mint a gyorsvonat száguldjanak egymás karjába.

Ami viszont abszolút melengette a szívem, hogy a kedvenceim kedvence, az imádnivaló Colin Bridgerton is megtisztelte a történetet személyes jelenlétével egy röpke párbeszéd erejéig. Lady Danbury sem hazudtolta meg magát és elmaradhatatlan botjával testi sérüléseket okozott vagy épp a nyelvét köszörülte másokon halálos őszinteségével. A mindig csak emlegetett báty - és mint később kiderült számomra a következő kötet főszereplője - is befutott a végére, hogy néhány másodperc alatt felkeltse az érdeklődésem.

Mindent összevetve egy Quinn könyvhöz híven bájos és megmosolyogtató volt, de Honoria és Marcus akkor sem lépett be a kedvencek sorába, csupán kellemes órákat okoztak.

4 pont

Ezt pedig az írónő honlapján találtam és nagyon megtetszett.

Julia Quinn - Bridgerton család

Johanna Lindsey A Malory család c.  sorozata volt az első olyan romantikus szériám, ahol egy család tagjainak történetét ismerhettem meg számos köteten keresztül. Alig fejeztem be az akkor utolsónak megjelent Malory kötetet, amikor új névként Julia Quinn is megjelent a magyar piacon. Amint lehetett le is csaptam az első könyvre, hátha egy hasonló élményben lesz majd részem. Most már elmondhatom, hogy olvastam az összes kötetet, és itt sorakoznak a polcomon, Julia Quinn neve felkerült a kedvencek közé és bármit adjanak is ki tőle, nálam biztos helyet kap.

Nem mondhatom, hogy minden könyv bekerülne egy top kategóriába, viszont Quinn írásait mindig öröm volt olvasni, mert egyszerűen bájosak. Többször megcsillogtatta sziporkázó humorát, néha adagolt egy kis drámát, a problémák, konfliktusok egyik párt sem kímélték, de mindenki mással küzdött meg.
Az első könyvek megjelenése után úgy tűnt, hogy el jól felépített sémára épít mindig az írónő, de egy idő után eltért a megszokottól és úgy éreztem, hogy mindig valami mást fogok kapni, sosem ugyanazt a hangulatot, hiszen hol előtérbe került a humor, máskor kalandosra sikeredett a kötet, de akad olyan is, hogy inkább szomorkodtunk a nagy boldogság előtt. Úgy gondolom mindenki a megfelelő párt lelte meg, és nem csak szerelmet találtak, hanem sokszor az igazi önmagukat is.

Mindig öröm volt erről az összetartó családról olvasni, hiszen annyira kötődnek egymáshoz, mindig ott vannak egymásnak. Néha én is a család részének éreztem magam.
Nagyon örülök, hogy a Gabo kiadó felfedezte nekünk Julia Quinn nevét, annak meg pláne, hogy a 8 rész kiadása csupán két évbe telt a kiadónak. Úgy érzem a mai világban, a mostani helyzettel és tapasztalattal ez igen ritkának mondható és ezért kell külön dicsérni a kiadót. 

Így előre elárulnám, hogy Colin Bridgerton nyerte el az én szívem, de nem csak szólóban, hanem duóban is elvitték Penelopéval a legjobb páros címét, amely szerény személyen adományozna. Anthony és Kate szorosan liheg a nyakukba. Humorban a Csókja megmondja vinné a díjat, hiszen szinte nem volt olyan oldal ahol ne kacarásztam volna. Pikáns szenvedélyével, csábításával pedig  Michael Stirling viszi a pálmát, bár olyan beszédet, mint Colin ő sem tudott összehozni. De hogy kik is ők... nézzük...

1. A herceg és én

Simon Basset - Daphne Bridgerton 

A beszédhibás herceg kompromittálja egy kedves barátja húgát, és jöhet az esküvő, a csodás nászéjszaka és a gondok. Simonban túl mély sebek élnek még mindig a gyerekkora miatt. Apja elutasította, mert dadogott. Ő pedig már csakazért is megtanult beszélni és elment világot látni. A múlt beárnyékolja jelenét és házasságát. Nem akar gyereket, mert fél, hogy rossz apa lehet és visszavágásként nem akarja továbbörökíteni a hercegi címet. 

Kellemes olvasmány volt, az elején egy hosszú jelenettel, ahol megismerkednek a szereplők. Majd jönnek a további bálok, a pletykák, a kirándulások. A nászéjszaka utáni események tetszettek kevésbé. Elszomorított, hogy távol voltak egymástól a szerelmesek, de hát a szerelem mindent legyőz elven jött a happy end. 

4,5 pont

2. A vikomt, aki engem szeretett

Anthony Bridgerton - Kate Sheffield 

Anthony a legidősebb Bridgerton fivér, úgy dönt ideje megházasodni. Úgy gondolja korán fog meghalni, mint az apja és nem akar maga mögött hagyni egy szerelmes hitvest és családot, így olyan menyasszonyt keres, akibe nem tudna beleszeretni. A tökéletes menyasszonyjelölt megtalálása után, már csak a nővérét kell meggyőzni és itt kezdődnek a bonyodalmak. A nővérke igazán lázba hozza Anthony-t, de kitart elhatározása mellett. Aztán jön a fránya méhecske, a nagy ijedelem és az esküvő. Hogy itt se menjen minden gond nélkül Anthony makacssága viszályt szít. 

Nagyon tetszett a visszatérő vihar és a tőle való félelmek története. Vicces volt a közös labdajáték és hát maga a kompromittáló helyzet is. Igazából itt még a gondok se tudtak nagyon elszomorítani, nem idegeskedtem rajtuk. Nagyon tetszett a könyv minden sora. 

5 pont

3. Tisztességes ajánlat

Benedict Bridgerton - Sophie Beckett 

Igazi hamupipőke sztori. Sophie a törvénytelen gyerek, apja nősülése után kap egy mostohát és két nővér és innentől igazán mostoha körülmények között él. Mígnem jön Bridgertonék álarcos bálja és egy röpke pillanat alatt egymásba szeretnek főhőseink, csakhogy éjfélkor felkapja szoknyáját és rohan az ezüstruhás szépség és csak két év után találkoznak újra. Akkor viszont Benedict fejét elcsavarja a szobalány és évődnek, vitáznak majd jön az a "tisztességes ajánlat". Az igazság kiderül mind a bálról, mind Sophie származásáról. Kiabálás, fenyegetőzés, börtön majd boldogság. 

Kedvesek a szereplők, ismerős a történet (ami számomra nem volt baj egyáltalán) viszont különösebb mély nyomott nem hagyott maga után. Szerettem amikor a szerelmesek vitáznak, hogy Benedict mindig Sophie után jár, hecceli. Violet Bridgerton is kitett magáért, igazán belevaló édesanya és harcias nő. Nekem igazán az eddig megszokott hosszú jelenet hiányoztak, a sok közös jelent a szerelmesek között.
Colin felkeltette érdeklődésem. Volt egy kijelentése, hogy ő ugyan egy adott kisasszonyt nem fog feleségül venni és hát én már tudom, hogy dehogynem, dehogynem. És hát már kíváncsi vagyok, hogy ők hogy is fognak összekerülni. 

4 pont

4. Mr. Bridgerton csábítása

Colin Bridgerton - Penelope Featherington

Elérkezett az az rész, mikor Lady Whistledown mindenki számára lelepleződik. Szinte az egész könyv körülötte forgott, ez persze azért nem vette el a szerelmesek elöl a főszerepet. De most igen jelentős szerepet kapott a találgatás ki is ő. Röviden megismerjük a bálokon csak petrezselymet áruló, mára már vénkisasszonnyá lett Penelope szerelembe esésének pillanatait. Hogy nagyot nőve az szemünkbe megmutassa sziporkázó, bátor énjét, lassan felkeltve a szíve választottja, Colin Bridgerton érdeklődését. 

A nem éppen fiatal főhőseink viták során át ébrednek rá, hogy mennyi mindent titkolnak egymás elől, mi minden rejlik a másik erős jelleme, mosolya, vagy saját magán való gúnyolódás mögött.
Előző kötetben tett kijelentése után magát is meglepve, hogy ama bizonyos hölgy keltett benne eddig ismeretlen érzéseket egy meglepő, de kacagtató lánykérés után, a Társaságot megdöbbentve esküvőre adják fejüket. Ezt követi egy kis idegeskedés, feszültség,  de a vége felhőtlen boldogságot, szerelmet hoz számukra. 

Nagyon reméltem, hogy az előző kötet okozta hiányérzetemet nem fogja tovább tetézni egy újabb Quinn történet, és lám, most határozottan boldog vagyok, hogy ilyen hamar már el is olvashattam a könyvet. Jelen pillanatban azt mondom, hogy ez lett a kedvencem, de ha lenyugszom és nem a hév beszél belőlem, akkor  állítom majd, hogy méltó párja Anthony történetének. Nagyon tetszettek a viták a főszereplők között, ahogy Colin ráébred, hogy szerelmes. Az első csók, az első intimebb pillanatok és az igazi együttlét minden pillanata szenvedélyes volt. A befejezés, az a beszéd... hát olvadoznék, ha nekem mondanának ilyeneket. Egyszóval imádtam. Most elsőszámú kedvenc szereplőim eme boldog pár. 

5 pont

5. Sir Philipnek szeretettel

Phillip Crane - Eloise Bridgerton

Phillip Crane gyerekkora és múltja inkább mondható szomorúnak és komornak, mint boldognak. A múlt meghagyta a maga nyomait a férfi testén és lelkén, és ezért lett olyan, amilyen. Magába zárkozó, társaságban nehezen oldódó, szavakat nehezen találó 30 éves, két gyerekes magányos férfi. A sors úgy hozta, hogy levelezés által mellé szegődik a beszédes, vidámsággal teli, a fenekén megülni sosem tudó, mára már vénkisasszonnyá lett Eloise Bridgerton. Az első találkozás senkinek nem a megálmodottak szerint alakult, de Eloise nem adja fel. Egy kis családi csetepaté a gyerekekkel, majd a fivérekkel és jöhet az esküvő, ami után - Quinnél már megszokva - jönnek az újabb gondok, amik azért gyorsan meg is oldódnak.

Ez nem egy vidám Bridgerton történet volt. Több és mélyebb probléma lakozott a sorok között, a szereplők lelkében. Távol Londontól, a legtöbb Bridgertontól, egy vidéki birtokon egy gyermekeinek anyára vágyó férfi küzdelme magával, később pedig Eloise-ért. Inkább éreztem, hogy szól Phillipről, mint Eloiseról ez a könyv.  Szerelmes volt? Romantikus? Többé-kevésbé.
Többektől olvastam, hogy hiányolták Lady Whistledown írásait. Én nem hiányoltam, egyszerűen nem illett volna hozzájuk. Eloise levélkéi jól illettek Eloisehoz, és a társasági pletykáktól mentesség pedig Philliphez.
A Bridgerton fiúk megjelenése hozott egy kis kacagást  olvasás közben. Imádom Colint és azt, hogy mindig enne valamit. A két rosszcsont gyerek szerintem teljesen szerethető karakter és a végére okoztak ők is néhány megható jelenetet.
Sir Phillip nem az a természet, akit én is elképzelnék magamnak, de valahogy mégis kedveltem. Sőt, ha levedlette a zavarát és elfelejtettem néhány nem szimpatikus gondolatát, egész megemberelte magát a szememben. 

4 pont

6. Rossz kor

Michael Stirling - Francesca Bridgerton

Egy új kötet, egy más hangulat, egy kicsit más Bridgerton történet.

Michael Stirling az első pillanatban szerelmes lesz, a nagy nőcsábász fejét elcsavarja egy nő. Na de milyen nő… unokatestvére -, akit szinte édes testvéreként szeret - felesége, Francesca Bridgerton. Két évig szenved, hogy aztán nyakába szakadjon a nem irigyelt grófi cím, a bűntudat és a lehetőség terhe, hogy Francesca újra szabad, mégis tiltott gyümölcs. 6 éven át adva a boldog szoknyapercért, önként adott kést Francesca kezébe, amit Ő számos alkalommal a szívébe döfött. De Colin Bridgerton elhinti a gondolatot a fejében, hogy megkaphatja, amire oly hevesen vágyik és megkezdi a csábítását, hogy a házasságba hajszolja a szeretett nőt.

Francesca első férjében egy igazi társra lelt, akinek ismerte minden gondolatát és kellemes két évet töltöttek együtt, de a sors elvette tőle, és egyedül maradt. Michael is eltávolodott tőle, de egyszercsak elkezdi látni ebben a barátban a FÉRFIT, akinek nem tud ellenállni, de nehezen szánja el magát a végső döntésre.

Michealt szívembe zártam az első pillanattól. Melengeti a lelkem egy szerelmes férfi gyötrődése, sóvárgása. Átéreztem minden fájdalmát, minden tőrdöfést, amit Francesca okozott. A csábítási „hadművelete” Quinn stílusához képest is pikáns volt, bár ebben segített, hogy Frannie, már egy tapasztaltabb özvegy volt.

Francesca Bridgertonról teljesen más elképzelésem volt. Nem tudom, hogy nem figyeltem-e rá eléggé, vagy már elfelejtettem, de én úgy gondoltam, hogy ő nem szerelemből házasodott és nem sajnáltam, mikor megtudtam az előző kötetekben, hogy özvegy lett. De hamar kiderült, hogy nagyon félregondoltam a dolgot és a lány természete se az a kifejezetten visszahúzódó, inkább csak egy kicsit más, mint a család többi tagja, más fontos a számára és szeret önálló háziasszony lenni. Eleinte nem igazán kedveltem, nem volt szimpatikus, ahogy Michaellel beszélt. Úgy tűnt, hogy ő mindent jobban tud nála, bele akart szólni az életébe, persze mint segítő jóbarát. Majd szinte durcásan haragudott rá, hogy megváltozott, eltávolodott tőle. A könyv második felében, kétségei közepette már sokkal szimpatikusabb lett, de akkor ez a „nem tudom” hozzáállássa lett nem túl szimpi. Hát igen, úgy tűnik ő áll a legtávolabb tőlem a család tagjai közül.

A könyv tetszett. Nem volt túl humoros, hiányoztak a család tagja, mégha egész sokan fel is bukkantak egy-egy szerep erejéig. Viszont örültem, hogy Colin – az én kedvencem, a szívem csücske – adta a lovat Michael alá. Tetszett a két szereplő közötti intimitás, a csábítás. Egy hangyányit a végére eltúlzottnak éreztem ezt, a nagy „Megsértem Johnt és emlékét?” kérdést, és mégis ettől lett hitelesebb a történet. Saját magukat kellett legyőzni, hogy a boldogságukat elérjék.

Nagyon tetszett, hogy az írónő még intéz hozzánk némi magyarázatot a férj elhalálozását illetően, illetve Michael betegségéről is közöl információkat.

Összességében tetszett a könyv, bár kedvenc nem lesz Francesca miatt.

4 pont

7. Csókja megmondja

Gareth St. Clair - Hyacinth Bridgerton

A Bridgerton család legifjabb tagja az okos, versengő lélekkel megáldott, kíváncsi Hyacinth. Bár mindenki igen szimpatikusnak találja, a férfiak mégis inkább csak távolról csodálják, hiszen nem sokan tudnak versenyre kelni az eszével. Kivéve Gareth St. Clairt, aki igen rossz hírnévnek örvend és a hírhedt Lady Danbury legkedvesebb unokája. A vénasszony szépen kavarja a szálakat, hogy a pár töltsön minél több időt együtt, amire rásegít egy régi olaszul írt napló, amely nagy igazságokat tartalmazhat Gareth számára, már ha el tudná olvasni. Ebben pedig Hyacinth lesz a segítségére és ketten együtt egy kis kincskeresésre is vetemednek, melynek során lassan, de biztosan szerelembe esnek. 

Már az első oldalaknál egyértelművé vált számomra, hogy most nem a mélabú, a szomorúság fog helyet kapni a lapok között, hanem a humor. Lady Danbury erre egyszermélyben alkalmas lenne (csúcs egy vén szatyor, nagyon-nagyon kedvelem), de hála égnek besegítenek Gareth és Hyacinth roppant mulatságos párbeszédei is. Be kell valljam a mostani főhősünk eddig nem igen keltette fel az érdeklődésem, sőt az előző kötetbeli felbukkanásai sem fokozták ezt, sőt kíváncsiságával akkor valahogy kicsit unszimpatikus volt. Így igazán kellemesen csalódtam a hölgyeményben. Tetszett a stílusa, az éles esze. 

Gareth múltjára már a legelején fény derül számunkra és az apjával való ellentét miatt igen szimpatikussá nőtte ki magát, hiszen az erős álarc, a rossz hírnév alatt megtalálható a sebezhető fiú, aki apja elismeréséért küzd, még ha nem is akar. Ez azonban néhány oldal erejéig vissza is ütött, a könyv háromnegyede körül. Sem a tetteivel, sem a gondolkodásával nem voltam elégedett, kicsit fel is bosszantott, de utána aggódásával, igazi szerelmi vallomásával az én szívemet is elnyerte és megbocsátás lett a jutalma.

Humorban kétségkívül veri szinte az összes eddigi könyvet, hiszen végig az arcomon ülő mosollyal olvastam. Egyik kedvencem jelenetem mikor Anthony hálát ad az égnek, hogy véget értek szenvedései, az eladó sorba kerülő húgai miatt. Az előző rész pikáns szerelmi jelenetei most mellőzve lettek, és a kaland vette át a romantika helyét. Ezt egy kicsit bántam, de tényleg csak egy kicsit.
Roppant találónak éreztem a fejezetek előtt lezajló kis "mesét" a hősről és hősnőről, mint egy kis forgatókönyv vetített elő jeleneteket. Igaz ezek már nem a régi Bridgerton könyvek kis újságcikkei, de engem ugyanúgy elszórakoztatnak.  

Az utolsó kötet főhőse Gregory is megcsillogtatta kötekedő testvéri énjét, nagyon várom már a szerelembe esését. Ahogy a fülszöveg sejteti, nem hiszem, hogy könnyű dolga lesz.

4,5 pont

8. Esküvő lesz

 Gregory Bridgerton - Lucinda Abernathy

Gregory Bridgerton ismerősei közt egyedüliként hisz az igaz szerelemben. Meg van győződve arról, hogy ha megtalálja álmai asszonyát, azonnal tudni fogja, ő az igazi. Pontosan ez történt. Csakhogy…
Nem ő volt az igazi. Sőt, a megtalálni vélt igazi, Miss Hermione Watson más férfiba szerelmes. Legjobb barátnője, a talpraesett Lady Lucinda Abernathy azonban mindenképpen meg akarja menteni Hermionét egy katasztrofális frigytől, ezért segítséget ajánl Gregorynak, hogy elnyerje Hermione szívét. Ám Lucy a nagy segítség közepette szerelmes lesz. Gregoryba! Csakhogy…
Lucy jegyben jár. Nagybátyja nem hajlandó engedélyezni a jegyesség felbontását, azok után sem, hogy Gregory észhez tér és rájön, Lucy, az okos, bájos mosolyú Lucy dobogtatja meg a szívét. És most, útban az esküvőre Gregorynak mindent kockára kell tennie azért, hogy amikor a hitvesi csókra sor kerül, csak ő álljon az oltárnál Lucinda mellett…

Már nagyon vártam a könyv megjelenését, hiszen Gregory történetével teljessé válik az összes Bridgerton gyerek boldogsága. Gregory is azok közé tartozott, akiket még kis suhancként láttunk a történetek elején és mára már férfivé érett. Az első oldalakat olvasva arra gondoltam, hogy milyen csodás lehet, ha valaki a családjától azt örökli, hogy hisz a boldogságban, az igaziban és az örökké tartó szerelemben. Nem is csoda ez, hiszen ha a szülei házasságát is nézzük, nyolc példa is áll előtte. Izgatottam vetettem magam a könyvre, hogy mihamarabb ő is beléphessen a sorba, de ahogy lapoztam az oldalakat azt vettem észre, hogy bizony csalódást okoz. 

A könyv első fele Gregory képzelt szerelme körül forgott, amely őszintén bosszantó volt. Egyszerűen képtelen voltam nyugodtan olvasni olyan ostobaságokat, miszerint egy kecses nyak lángra lobbantja a hősünk szívét, miközben a kiválasztott hölgy ugyan udvarias vele, de mégse veszi férfi számba. Gregory pedig nem adja fel, hiszen eddig még mindig megkapta, amit akart és teljes mértékben hihetetlen, hogy az „igaz” ne akarná őt.  Miután Gregory és Lucy egyre többet beszélget láttam némi esélyt a történet javulására, de aztán egyre rosszabb dolgok következtek. Talán a mámoros pillanatok, az éledező vágy tudott leginkább eljutni a romantikus szívemhez. Utána azonban már inkább idegesítővé váltak a szituációk, amibe az írónő kényszerítette a szereplőket. 

Se Gregoryt, se Lucyt nem tudtam igazán megkedvelni. Gregory túl sokszor ismételte a "Lucy" és a "szeretlek" szavakat, így egy idő után számomra elvesztették jelentésüket, sőt bosszantóvá váltak, mintha Gregory nem tudott volna semmi mást kinyögni. Mindenre a válasz ez a két szó volt, mégis valahogy már olyan üresnek tűntek.

Teljes mértékben hiányzott a könyvből a sziporkázó humor, a szenvedély. Nem éreztem a romantikát, a szerelmet. A legtöbb szereplőt nem kedveltem, ez annyit tesz, hogy a felbukkanó, eddig ismeretlen szereplők, legyenek akármennyire pirinyó szerepben tetszelgők is, vagy ellenszenvesek vagy egyszerűen bosszantók voltak, talán az utolsó tíz oldalon képeztek néhányan kivételt.

Gregory butaságai a könyv első felében okoztak bosszúságot, míg a folytatásra Lucy tisztességessége nyomta rá a bélyegét. 

Így rossz szájízzel tettem le a sorozat befejező kötetét. Őszintén örülök, hogy különálló kötetekként is lehet a könyveket kezelni, mert így könnyebben tudom elkönyvelni magamban, hogy ez igenis egy nem túl tetszetős könyv volt a számomra, viszont csak egy botlás a többi remek könyv között.

Annyi azonban biztos, hogy esküvő lesz, vagyis volt, több is mint kellene és számomra ezek nagyon nagy baklövések voltak. 

3 pont