Richelle Mead - A szukkubusz éjszakája

Kiadó: Agave, 2012

Oldalszám: 304

Ár: 2980 Ft

A sorozat többi kötetéről 

Georgina Kincaid #2

Ahogyan egyre közeledett a megjelenés dátuma, úgy járt az agyam egyre többet ezen a vegyes társaságon, és bizony nem bírtam ki, hogy ne vegyem elő A szukkubusz dalát és hangolódjak rájuk már jó előre. Ismét minden gond nélkül vonatkoztattam el az írónő Vámpírakadémia sorozatától és élveztem a kifejezetten pihentető, humorával igazi szórakozást nyújtó könyvet. Nem vártam egyebet a folytatástól sem, igaz volt bennem remény, hogy talán egy-két szereplőt jobban megismerhetek. Sajnos ebben a tekintetben csalódnom kellett, ha másban nem is.

A történet:

„Georgina Kincaid, Seattle város szukkubusza pokoli elismerésben részesül kiemelkedő lélek-megrontási teljesítményéért, és békességben él nagy szerelmével, a halandó Seth Mortensen regényíróval. Szerelmük egyetlen hiányossága a testi beteljesülés: könnyű csókokon és gyengéd simogatáson túl nem merészkedhetnek, mert azzal Georgina elszívná Seth életerejét. Kényszerű önmegtartóztatásuk dacára igen harmonikusan építik kapcsolatukat mindaddig, amíg meg nem jelenik a színen Georgina régi inkubusz barátja, a sármos csábító, Bastien. Az inkubusz rejtélyes feladattal érkezik a városba: meg kell rontania egy híres tévésztárt, a bigott Dana Daileyt, akinek szervezete szigorú konzervatív értékeket hirdet, így igyekezve gátat vetni a földi romlottságnak és az ördög csábításának. Georgina természetesen barátja segítségére siet, ám miközben Bastien Danát igyekszik a romlásba vinni, Georginának is szembe kell néznie saját démonaival.”

Gondolatok:

A fenti kijelentésem tartom, hiszen csalódott nem lettem, de az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy ez is egy olyan sorozatnak bizonyult, amely azonnal levett a lábamról az első kötettel, és a második ezt már nem tudta űberelni. Az utóbbi időben szinte az összes sorozatom ezt a tünetet produkálja, bár hangsúlyoznám, hogy igazi panaszra persze nincs okom, hiszen minden esetben jólesett a folytatás is, csak kevésbé volt "laktató".

A fülszövegből nagyon úgy tűnt, hogy Kincaid kisasszony aktuális epizódja egy barát, vagy mondhatni sorstárs felbukkanása köré fog épülni. Azonban úgy érzem, hogy ha mérlegre tenném Bastien küldetését és Doug, a könyvesbolti kolléga körüli furcsaságokat, akkor a két oldal egyensúlyban lenne. Ha pedig választanom kellene, én bizony könnyen dobtam a süllyesztőbe az inkubuszos szálat. Hogy miért? Egyrészt azért, mert nem barátkoztam össze az ipsével, sőt jól le is írta magát a szememben, bár annak örülök, hogy Georginában emlékeket ébresztett és a halhatatlansága előtti idők helyett a párizsi életébe nyertünk picurka betekintést. Másrészt pedig a végére semmi értelmét nem láttam ennek az egész csábítósdinak, nem hozott igazán kedvelhető szereplőket sem, maximum néhány mosolygós jelenetet, de szinte ugyanannyi bosszúságot is.

Doug és csapatának hirtelen sikerszériája azért is tetszett jobban, mert Dougot mindig is kedveltem és tetszett az a felállás is, hogy a sötét oldal akar segíteni a halandóknak. Persze Georgináról már tudjuk, hogy cseppet sem gonosz(kodó), hiába léleklopó szexdémon, hiszen nagyon is emberi, számos érzelemmel a lelkében. Így pedig hű barátként nem ül ölbe tett kézzel, nézve a helyzet elfajulását, hiszen szemmel láthatóan nincs minden rendben a kollégájával. Amikor Georgina ezen a szálon kutakodott, többet bukkant fel – bár véleményem szerint még így sem eleget - a két jóbarát, Carter és Jerome is, akikről mindig az Elveszett próféciák béli duó, Crowley és Azirafael jut eszembe. Kicsit jobban megmozgatja a fantáziám Carter, a törődő angyal, de az ellenpólus, a parancsolgató főnök is jó alapanyag. Ők szolgáltattak információkat a könyv mitológikus részéhez, hogy a nefilimek után legyen valami változatosság.

Na és persze ott volt Seth és az igaz szerelem. Én azt a fickót egyszerre zabálom és megyek tőle a falnak. Tetszik a pasi, mert író (iszom is minden szavát), csendes, kissé szétszórt. Tetszik ahogy gondolkodik, tetszik, hogy egyik pillanatban teljesen papucsnak tűnik, de két mondattal később úgy érzem mégsem az. Viszont akkor is ki tudnak borítani a nem féltékeny, mindent megértő karakterek. Hősiesen tűri, hogy szerelme mással bújik ágyba, hősiesen ellenáll a testi vágynak, szóval túl jófiú. Nem akarok én tőle túl sokat, csak egy kicsit látványosabb vívódást. Lett volna lehetőség kis drámára, de túl könnyen elintézte a helyzetet, ezt kompenzálva azonban a végére rosszalkodott is egy kicsit. Egy icipicit, amin jót somolyogtam.

Szeretem, hogy a sötét oldal ilyen szerethető, szeretem, hogy ilyen soklényes a társaság. Jólesik, mert könnyed. Nem egy humorbomba, de sokszor mosolyra görbíti a szám.

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!

 

Sorozat Szombat (15)

Richelle Mead - Georgina Kincaid
Georgina Kincaid 

A szukkubusz éjszakája

2. kötet

Agave kiadó

október 18.

  2980 Ft

Georgina Kincaid, Seattle város szukkubusza pokoli elismerésben részesül kiemelkedő lélek-megrontási teljesítményéért, és békességben él nagy szerelmével, a halandó Seth Mortensen regényíróval. Szerelmük egyetlen hiányossága a testi beteljesülés: könnyű csókokon és gyengéd simogatáson túl nem merészkedhetnek, mert azzal Georgina elszívná Seth életerejét. Kényszerű önmegtartóztatásuk dacára igen harmonikusan építik kapcsolatukat mindaddig, amíg meg nem jelenik a színen Georgina régi inkubusz barátja, a sármos csábító, Bastien. Az inkubusz rejtélyes feladattal érkezik a városba: meg kell rontania egy híres tévésztárt, a bigott Dana Daileyt, akinek szervezete szigorú konzervatív értékeket hirdet, így igyekezve gátat vetni a földi romlottságnak és az ördög csábításának. Georgina természetesen barátja segítségére siet, ám miközben Bastien Danát igyekszik a romlásba vinni, Georginának is szembe kell néznie saját démonaival.

Megjelenés:
Az Agave kiadónak lehet hinni, tehát október 18-ra várható.

A borító: 5/3

Örülök, hogy az első sémájára épül, de nekem ebben már túl sok a fekete.

Érdeklődési indexem:  5/5

Mindenképpen a nagyon várom kategória és előtte szeretném újra elolvasni az első kötetet, hogy dupla legyen az élvezet. A szukkubusz dalát nagyon szerettem, tetszett a vegyes felhozatal a fantasy lények tekintetében, ahol a szukkubusz igazán felfrissítette a szereplőgárdát és ezek a szereplők közül nem egy felkeltette az érdeklődésem, vagy rögtön belopta magát a szívembe.

A sorozatról 

Műfaj: urban fantasy

Szerintem igazi ínyencség, hiszen szukkubuszról még nem sok sorozat szól. Ha többet akarsz tudni róluk, ajánlom egy korábbi blogbejegyzésem.

A sorozat kötetei:

1. Succubus Blues (2007) - A szukkubusz dala (2012) véleményem
2. Succubus On Top (2008) - A szukkubusz éjszakája (2012)
3. Succubus Dreams (2008)
4. Succubus Heat (2009)
5. Succubus Shadows (2010)
6. Succubus Revealed (2011)

Az írónő honlapja itt.

Képek forrás az írónő honlapja.

Hasonló rovatok a Könyves blogok oldalán.

Richelle Mead - A szukkubusz dala

Georgina Kincaid 1.

Az Agave kiadó aztán igyekezett megalapozni a könyv iránti érdeklődést. Először is, a blogokon terjedt a szukkubusz híre, és a sokasodó történetek, információmorzsák sokak érdeklődését felkelthették. Időközben a borítóterv leváltásra került, és mint olvasóbarát kiadó a többség zúgolódása előtt meghajolva egy - szerintem is - sokkal tetszetősebb külalakkal örvendeztette meg a leendő olvasókat. Majd jött a megjelenés előtti ajándékzápor, ahol könyveket osztogatottak apróságokkal. Nem mellesleg Richelle Mead már néhány éve megvetette a lábát hazánkban és számos rajongót szerzett a Vámpírakadémia sorozat által. A VA után, ami köztudottan ifjúsági - bár kellemesen felnőttes szereplőkkel -, számomra az volt a kérdés, hogy mit tud nyújtani egy nem kifejezetten tiniknek íródott történetben.

Georgina Kincaid, a gyönyörű könyvesbolti eladónő látszólag mindennapi életet él Seattle-ben. Reggelente a macskájával játszik, napközben elbűvölően csacsog a vásárlókkal, este pedig táncórákat ad barátainak, vagy éppen valamelyik környékbeli banda koncertjén lóg. Legjobb barátai két vámpír és egy kisördög. Ja, igen, ő maga pedig szukkubusz. Férfifaló, alakváltó démon, aki áldozatai gyönyöre közben elszívja életerejüket, s lelküket a kárhozat felé taszítja. Nem ma kezdte a pályát, mintegy 1600 éve, 16 évesen adta el a lelkét a halhatatlanságért, azóta csábítja a hímnemű halandókat, főnökei legnagyobb megelégedésére.

A hangulatos estéket azonban egy gyilkos zavarja meg, aki a halhatatlanokat vette célba, és aki ráadásul szerelmes vallomásnak szánt levelekkel bombázza Georginát. Angyalok, démonok, vámpírok és más különös lények bukkannak fel, és bár a pokol és a mennyek harca folyamatos, az örökkévalóknak ez meg sem kottyan…

Megidézve

Adrian az ég felé fordította a tekintetét.

– Álmok, álmok. Bennük járok; bennük élek. Velük csapom be magam. Csoda, hogy egyáltalán képes vagyok még érzékelni a valóságot.

Richelle Mead - Örök kötelék

 

 

Richelle Mead - Vérvonalak

A magyar rajongók igen jól jártak az Agave kiadóval, hiszen szinte nem is volt okunk elkámpicsorodni A végső áldozat, azaz a Vámpírakadémia sorozat záró kötetének olvasása közben, hiszen már köztudott tényként kezeltük, hogy igen hamar kezünkbe vehetjük a spinoff sorozat első kötetét, a Vérvonalakat. Nem kellett félnünk, hogy búcsút kell vennünk a világtól, a főszereplőktől és az utolsó oldalakat olvasva mindkét szemünk nevetett, mert Rose és Dmitrij boldogsága szinte határtalan, de a függőben lévő szereplők élete már folytatódik is, de úgy is mondhatjuk, hogy igazán most kezdődik.

Sokakat maguk mögé utasítva Sydney szerves részévé válik a vámpírok világának és Jill, Adrian és Eddie társaságában, szinte új kis csapatot alakítva veszik át a főszerepet.

A történet szerint Sydney, az Alkimista élete teljesen új fordulatot vesz, amikor kegyvesztett státuszából hirtelen a mora vámpírtársadalom egyik legrangosabb és legféltettebb tagja, Jill Mastrano személyes testőrévé nevezik ki. A vámpírok közelsége miatti viszolygása hirtelen eltörpül egy sokkal ijesztőbb probléma mellett: magántanulóként töltött gyermekkora után Sydney belecsöppen a gimnáziumi élet kellős közepébe. Miközben egy zaklatott lelkivilágú – mellékesen vámpír – kamaszról gondoskodik, és az iskolai klikkek között próbál eligazodni, az Alkimista berkeken belüli ármánykodással is meg kell küzdenie. Sydney hamarosan ijesztő események középpontjában találja magát. A diákok különleges képességeket biztosító tetoválásainak titkát, valamint a vámpírgyilkosságok rejtélyét is kénytelen lesz felderíteni. A tét a szeretett húga jövője, a saját karrierje és az akarata ellenére egyre jobban megkedvelt Jill élete.

Richelle Mead - A végső áldozat

Vámpírakadémia 6.

Így a bejegyzés megírása előtt végignéztem a könyveimet, főleg a sorozatokat vettem számba és igazából nem túl meglepve vettem tudomásul azt a tényt, hogy igen kevés a már befejezett. Akad néhány trilógiám, ami közelebbről megfigyelve nem is ér teljesen véget, és azt mondhatom, hogy ez a világ sem fog eltűnni a süllyesztőben, hiszen a Boodlines címmel már meg is jelent külföldön a spin-off sorozat első kötete. Viszont Dmitrij és Rose története lezártnak tekinthető, így mégiscsak egy befejező kötetként kell kezelni A végső áldozatot.

Richelle Mead Vámpírakadémia sorozata nem mondható egy sablon történetnek, sem az események, sem a karakterek tükrében. Szerintem sokak szívéhez férkőzött közel a bátor Rose és az orosz testőr, Dmitrij. Egy Adrianról, esetleg Christianról már nem is beszélve. Szóval szerintem Mead egyre magasabbra tette a lécet az újabb kötetei után. Egy befejezéstől pedig valami nagyot vár az ember lánya. Szeretnénk, ha elérnénk a csúcsra, ahonnan már nincs feljebb és úgy tegyük le a könyvet, hogy ennek így kellett lennie. És akkor én megkaptam ezt az érzést? Nem is olyan könnyű erre válaszolnom, mert egyrészt igen, másrészt nem. De csak szép sorjában.

Richelle Mead - Örök kötelék

Vámpírakadémia 5.

Előző részekre nézve spoileres.

Előző kötetről írt postomban írtam, hogy van sejtésem, hogy mi is lesz Dmitrij és az egész sorozat sorsa, befejezése. Na ezen kötet elolvasása után annyit mondhatok magamnak, "Te kis butus, dehogy tudod!"

A könyv már az angol megjelenéstől kezdve visszhangzott, úton-útfélen lehetett olvasni a nyitó levélről, ami nagyon felpörgette a rajongókat. Tény és való, hogy igen "érdekes egy levél", viszont nekem nagyobb sokkot okozott a harmadik kötet utolsó mondata. ("Útnak eredtem, hogy megöljem a férfit, akit szeretek.") Bár nem kellene előre szaladnom, de már most megemlíteném, hogy az Örök kötelék is igen "szép" sorokkal zárul.

Most nem lehet panasz a borítóra sem. Csodaszép, főleg élőben.

Richelle Mead - Véreskü

Vámpírakadémia IV.

Érdekes ez a sorozat, mert sose mondtam még rá, hogy a kedvenceim között lenne, mégis minden egyes kötetét a legmagasabb ponttal jutalmaztam. Az első három könyvet egyszerre faltam fel néhány nap alatt, Rose és Dimitrij, na és aztán Adrian szívemnek kedves szereplők lettek.

És végre megérkezett az újabb kötet, ami már megjelenése előtt elég beszédtémát adott. Úgy láttam két dologba kötöttek bele a rajongók... a cím és a borító. Átlagban az ilyenek, csak kicsit tudnak bosszantani, ha már tudom, hogy egy jó könyvről van szó. A cím hála égnek egy sokkal hűebb fordítást kapott, a borító viszont maradt, amit elsőre terveztek. Mivel a kedvenc színem mostanság a lila, így én is örültem volna, ha nem változtatunk az átvett borítókon és igen itt a leányzó kicsit előnytelenül néz ki.

És a történet?... Úgy gondolom, hogy aki már a 4. könyvről akar kritikát olvasni, az ismeri az előzményeket, tehát nyíltan beszélhetek az előző kötetek történéseiről. Ha nem annak spoiler is következhet.

Ott fejeztem be A halál csókja olvasását, hogy sokkolva bámultam ki az ablakon és a szívem szakadt meg Dimitrijért. Annyira rosszul esett, hogy az édes, bátor, határozottan jólelkű, jófiú... na hát mégis csak Dimitrij... striga lett. Rose pedig még rátéve egy lapáttal elindul, hogy megölje. Kíváncsi voltam, hogyan is fogom viselni a gonosz, lelketlen Dimitrijt, mert biztos voltam benne, hogy drasztikusan meg fog változni a személyisége. Ez be is jött, de egyáltalán nem éreztem iránta szánalmat, szomorúságot.
Merész húzás volt az írónőtől ezt a 180 fokos fordulatot megtennie, de én néha egy picit örültem is neki.

Számomra eddig a VA kötetek, mindig a végére pörögtek fel, ott történt valami izgi, a könyv első fele, csak folydogál. Itt Rose járja Oroszországot, keresi Dimitrijt, megismerkedik új emberekkel, baráttal, ellenséggel. Elmegy felkeresni Dimitrij szüleit, ott éli a mindennapokat, néha bepillant Lissa életébe, hogy ők se maradjanak ki a könyvből. Majd jön a nagy találkozás és belép a képbe az új Dimitrij.
Hát mit mondjak néha jobban tetszik a rosszfiú D. mint a jó. Szeretem, ha egy eddig nyugodt szereplő, hirtelen mást mutat. Ahogy beszélt a terveiről, ahogy Rose-t kezelte, hogy majd ők ketten a világ tetején és mindent megkaphatnak, csak Rose, Rosa adja be a derekát. A szerelme is más lett egy kicsit és nem féltek akár bántani egymást.
Sokaknak híressé vált már a következő kötet elején a levél, hát már itt is kap majd Rose egy pár soros üzenetet és hát nekem már az is bejött.

A szülőknél töltött nyugalmasabb oldalakat a nagyi személyisége és Abe megjelenése tette számomra jópofává. Meg ott volt még a segítő mora-drampyr házaspár.
Akárhányszor megláttam Abe nevét, nekem mindig egy kép ugrott be a hapsiról. Lehet kinevetni (már aki látta a filmet), de nekem akkor is úgy él a fejemben, mint a St. Trinian's - Nem apácazárda Flash Harry-je. Persze a hapsi élőben elég más stílus, sőt elég dilisnek tűnik, de ebben szerelésben nekem ő Abe. Aztán belegondolok ki is ő és hát... kellemes meglepetés volt.

Adrian hiányzott a könyv során, kicsit hanyagolva lett és a végén meg megsajnáltam, mert érzem, hogy nem úgy fognak végződni az események, ahogy ő reméli, pedig megérdemelné.

Annyira nem vagyok jó az előre megjósolt történésekben, az apró árulkodó jelek felfogásában, de van egy tippem, hogy mit is kezdünk majd Dimitrijjel és hogy lehet happy end a vége.

Összességében hozta a VA könyvek stílusát, menetét. Nyugalmasabb események után jön a hajrá, az izgalmak, mind Dimitrij és mind Lissa részéről. Dimitrij nekem kellemes csalódás volt, de nehezen lesz már az a jófiú, akit eddig láttunk.

Várom a folytatást és köszönöm a könyvet az Agave kiadónak.

5 pont