Leiner Laura - Bábel

Kiadó: Ciceró, 2013
Terjedelem: 528
Ár: 2990 Ft

Ha listát kellene készítenem a legnépszerűbb hazai szerzőkről, a legelsők egyikeként biztosan Leiner Laura jutna eszembe. Először is azért, mert jómagam is behódoltam neki a Szent Johanna gimit olvasva, másrészt olyan tömegeket mozgatott meg, amit szerintem még nem láttam.

Az Örökkével lezárult egy korszak, a diákélet hétköznapjai, nagy kalandjai és eljött az idő, hogy az eddig gyorsan átugrott időt is papírra vessék. A Bábel arról szól, ami az SZJG-ből kimaradt, a házi feladatot maguk mögött hagyva, a tankönyveket a szoba egy sötét szegletébe rejtve elérkezett a nyár, a vakáció, amely ugyanolyan élményekben gazdagon telhet, mint a gimis félévek. Egy kissé lökött társaság mutatja meg a nyári élmények egy fajtáját, a fesztiválok rejtelmeit, a kitalált Bábel feszt hét napját megélve.

Mivel a magam mögött tudott fesztiválok száma egy nagy nulla, így tapasztalat hiányában pellengére állítani biztosan nem fogom az esetleges valóságtól eltérő momentumokat, nekem annyi bőven elég, hogy hangulatában teljes mértékben egy zenei fesztiválon éreztem magam, ahol a móka érdekében néha el kell rugaszkodni a valóságtól. Bár tény, hogy Leiner Laura nekem már sokszor túl szórakoztató akar lenni.

Latter Zsófia narrálásán keresztül ismerhetünk meg egy újabb, összeszokott baráti társaságot, akik öten vágnak neki a nyár egy meghatározó eseményének, de már az első nap végére jócskán kibővül körük, hiszen további barát, haverom haverja vagy teljesen ismeretlen fazonok csapódnak hozzájuk.

Zsófi (velem együtt) élete első fesztiválján vesz rész, hiszen kihagyhatatlan számára, hogy élőben lássa élete mozgatórugóját, a Red Hot Chili Peppers frontemberét, Anthony Kiedist. Legjobb barátnője a fiúk figyelmét azonnal megragadó 'eszem nincs, de szép vagyok' Napsugár, röviden csak Napsi. Két helyes és igencsak rendes srác, Szasza (Szabolcs) és Abdul (aki tényleg Abdul) vigyáz a lányokra, hiszen a hipochonder Márton, alias Hipó a nap huszonnégy órájában szenved és változatos tünetektől kíván elhalálozni. Hozzájuk csatlakozik Boldizsár (Boldi), aki Napsi eszement bátyja, hozza magával szerelmi bánatban szenvedő haverját, a hivatalos zenei bloggerként tevékenykedő, VIP belépővel rendelkező Kolost, aki már az első pillanattól Zsófi "ellensége". A lista végére pedig még odabiggyeszthetünk egy névtelen punkot, akit egyszerűen melléjük sodort a sors és Punk bizony még akkor is levakarhatatlan, ha nincs is mindig velük. A sose látott Ateszt pedig már csak zárójelesen említeném.

Hasonlóságokat lehet keresni és lehet találni is, egy SZJG fan pedig önkéntelenül fogja ezt tenni, mégis abszolút ugyanaz a forma senkire sem fog passzolni. Önmagukban mindegyikük egyedi - bár nem túl kidolgozott - személyiség, tüzetesen megvizsgálva pedig ismerős vonások összekuszált egyvelege. Sajnos, ahogyan az SZJG-nél, úgy a Bábel szereplői sem tudtak az első pillanattól teljes mértékben a szívemhez nőni. Reniéknek annyi előnyük volt, hogy még további kötetek által rendelkezésükre, hogy barátság mélyüljön el köztünk, Zsófiéktól azonban az utolsó oldalon búcsúznom kellett. Többségükről elmondható, hogy mosolygásra késztettek, mert a szó pozitív értelmében voltak agyamentek. Napsitól sajnos kiütést kaptam, nem csak azért mert sötétség honolt csinos buksijában, de már a becenevétől is frászt kaptam. És akiről igazán sokat lehetne beszélni, az kedves fő-főszereplőnk a 17 éves Latter Zsófia. Életrevalóbb, mint 'elődje' a szerencsétlenkedő Rentai Renáta, de szimpátiában már nem tudta lekörözni őt. Mivel nagyobb volt a szája, mint Reninek több konfliktusba is keveredett, csak az volt a kár, hogy többször túldramatizálta, túldurcizta a semmiséget. Vehemens harciassággal és egyúttal gyerekes daccal szállt szembe Kolossal, aki talán a legfelnőttesebb karaktere volt a történetnek, így pedig a szópárbajban rendszerint a lány maradt alul. Hihetetlen hűen adta elő álmát, amelyben Anthony Kiedis feleségül veszi, amint meglátja és Chili Juniorral hármasban boldogan élnek majd míg meg nem... Az írónő nem tudta kihagyni, hogy ősellenséget teremtsen leányzójának, így a Vladár vs. Reni küzdelmek után szemtanúi lehetünk, ahogy Zsófi kerül folytonos összetűzésbe a szigorú securityis emberekkel, kiváltképp egy bizonyossal. Mindezek közül a végére még odatűzött fegyverszünet vitte a pálmát, az biza nagyon tetszett.

A romantikára vágyók is megkapják a szeletüket, de folytonos ácsingózást, álmodozást nem fognak találni. Zsófinak bizony sokára esik le, hogy nem csak a RHCP frontembere után érdeklődik, majd megél egy kissé hisztis válságot is, hogy akkor most kiért is dobog a szíve.

Ha már zenei fesztivál, ejtsünk szót a zenéről is. Az RHCP-n kívül oly sok zenekar és számai nem lett megemlítve, sokszor Zsófi sem tudta, hogy épp mit és kit is hallgat, de nem is nagyon érdekelte, hogy épp a világ mely kontinenséről elnevezett színpad körül ugrándozik, hiszen amit tervbe vett rendszerint le is késte. Ha szerény személyemet kérdezitek, akkor igencsak jó választásnak tartom Zsófi kedvencének megválasztani a RHCP-t, mert ha hasonló elvetemült rajongás nem is buzog bennem, de volt idő, amikor sokat hallgattam őket. Ez a rockbanda a központi témája Zsófi blogjának is, amely jóformán meghatározza az elbeszélés módját. A Szent Johanna gimi naplóként íródott, a Bábel pedig blogformában, majdnem egy a kettő és majdnem ugyanazok a gyenge pontjai... számomra. Reni naplójánál sokszor úgy éreztem ki vagyok zárva számos eseményből, egyrészről azért, mert Reni nem vett részt rajtuk, másrészt ha ott is volt, két mondattal félreseperte. A napok végére tűzött összefoglalókat többnyire feleslegesnek véltem és ezeknek a bábelbéli megfelelője a blogra feltöltött fotók, amelyet Zsófi az olvasó számára igyekszik körülírni. A szerző néhány esetben teljes mértékben elkapta a fonalat és hangulatilag is éreztem, hogy hozzátettek a történethez, többnyire azonban csak üres szavaknak tűntek. Ennél jóval vizuálisabban jelentek meg a facebook, twitter, chat beszélgetések, amelyek a mai fiatalok népszerű kommunikációs csatornái.

Összességében Leiner Laura egy újabb abszolút fiatalos, modern ifjúsági regényt adott ki a kezei közül, egyértelműen szórakoztató szándékkal. Egy szülőnek sem kell félteni a gyereket a könyvtől, a fesztiválok igazi árnyoldalai (alkohol, drogok, szex) jótékonyan a homályba vesztek, vagy Zsófi járt nagyobb szemellenzővel. Amondó vagyok, tudjuk hogy vannak, a könnyed olvasmányt azonban nem mindig kell velük traktálni. A könyv poénjaival teljes mértékben nem vagyok elégedett, nekem néhol már túl volt humorizálva. Vicces szituáció, poénos párbeszéd egymás hegyén hátán, minden szerencsétlenkedés hülyüléssel elütve kissé tömény, már-már erőltetett, miközben a napok nem túl érdekes körforgása (öltözködés, fürdés, kajaszerzés, lefekvés) ugyanazzal a részletességgel ismétlődik. Mindezek ellenére azonban azt mondom igazán olvasmányos történet.

Mint már említettem a Bábel feszt egyszeri élmény, a kötet önálló, a társaság vissza nem térő, erősítette meg ezt Laura is az utolsó ustream videójában. Márciusig kell várni az újabb könyvre, amelyről még csak annyit tudni, hogy egy másik fiatal társaság téli története lesz. 

Leiner Laura - Szent Johanna gimi #1-2

Kiadó: Ciceró, 2010
Oldalszám: 386
Ár: 2990 Ft

Személyes ráhatás kellett ahhoz, hogy eme igen széles körben népszerű sorozattal szorosabbra fűzzem a kapcsolatom. Figyeltjeim pozitív vélekedésén túl kellett nekem kedves barátnőm szerelembe esése  és órahosszás, fülig érő mosollyal tartott élménybeszámolója, hogy jómagam is elcsábuljak.

Benyomások az első tanév (két kötet) alapján:

• olvasmányos
• nosztalgikus
• helyenként jópofa, humoros

DE legtöbbször azt kívánom, bár ne naplóregényként íródott volna. Sok eseményt nincs módunkban átélni, mert Reni két sorban elintézi azokat (pl.: első hosszabb kötetlen csevej Cortezzel a korrepetálás végén, közös hétvége Virággal, színház Arnoddal), helyette folyamatos tudósítást kapunk az iskolai életről, amely a gimi programjai miatt nem olyan unalmas, de akkor is folyamatos mókuskerék, ismétlések sora, hiszen Reni véletlenül sem felejti el megemlíteni, hogy milyen órán járunk, ki a tanár, mi a feladat, hogy segíti ki az osztály léhűtő felét dolgozatnál, szünetben milyen könyvet olvas és hasonlók. Viszont ezek ellenére is kétségtelenül olvasmányos.

Kiadó: Ciceró, 2010
Oldalszám: 394
Ár: 2990 Ft

A suli:

"A gimi, ahová mindenki szívesen járna..." az biztos, hogy van benne némi hívogató vonás (bár az istenért sem vágyódom vissza). Kellemesen ötvözi egy magyar és egy amerikai suli hangulatát, mert bár suliboxok és iskolai rendezvények, sulibulik nálunk is voltak, na de ennyi központi témájú bált, bulit, egész hetes programsorozatot,  suliújságot, sulirádiót, félegyenruhát inkább csak filmekben lát a magyar diák.

Viszont 14 évesen nem túlzás majdnem perfekt francia nyelvtudást elvárni? 10 oldalas esszék kidolgozását követelni (amit azért Reni két óra alatt megír)? Számomra furcsa a 45 percig olvassuk a szöveggyűjteményt irodalomóra is, vagy a rajztanár egyszavas instrukciói a feladatról és már tessék is szépen nekilátni.

A szereplőkről:

Rentai Renáta a napló szerzője, akinek a kamaszkorát (első szerelembe esését) követhetjük végig és akivel sok olvasó tud azonosulni. Egyrészt azért, mert Reni is 'moly, aki falja a könyveket, másrészt visszahúzódó, szerény, segítőkész lány. Viszonylag jól is hangzik egy ilyen barátságos mesélő, na de Renit igen nagy szerencsétlenségként indította gimnáziumba Leiner Laura. Több közös vonásunk van/volt vele, de kissé túlzónak érzem, hogy ennyire kívülálló korosztályában. Nem egészen 14 éveseknek való szépirodalmat olvas, abszolút tudatlan zenéket, sorozatokat, játékokat illetően (ezzel nem azt kifogásolom, hogy nem követi birka mód a trendi dolgokat, de hogy abszolút még nem is hallott semmiről, de tényleg semmiről, az már igencsak furcsa). A stréberség azon fokán áll, ahol nem fakad sírva négyes jegy láttán, DE szabadidejében szorgalmasan tanul, házit ír (akár egy héttel előre) és péntek délutánját inkább egy előadásra felkészüléssel tölti, minthogy a barátai meghívását elfogadná... a barátság és nem szeretek bunkó lenni hozzáállásának köszönhetően remekül kihasználható, így nem csoda, hogy ő írja a házi feladatot és dolgozatokat másoknak. Szóval lúzer, mégis egy valós szereplő, aki valamilyen formában mindenkinek az emlékezetében él, mint (volt) osztálytárs, vagy mint önmaga. A gimihez pedig nem csak az iskolai mindennapok, de a barátság és szerelem is hozzátartozik, Reni pedig tökéletes példája a félénk epekedő szerelmesnek is, aki sóvárog, sír az iskola szépfiúja... bocsánat, menő csávója után.  Viszont ezzel együtt sem ő  a történet igazi húzóereje, sőt egymaga igen sótlan sztorit tudna csak összehozni. Jelen pillanatban az "éppencsak, hogy nem idegesít" kategória, - bár néha falnak megyek így is tőle - de ha fejlődik a karakter a további kötetek során, amiben igencsak bízom, akkor nem lesz vele baj.

Két további hölgyike gazdagítja a Szent Johanna 9b osztályát, Virág és Kinga. Virág egy naiv, barátságos emós lány, de ő is kissé a túlzás kategória, mert Arnold szavaival élve, valóban sötét, mint az univerzum. A valóságban hosszú távon biztos nem tudnék egy társaságban lenni egy ilyen lánnyal, de mellette szól, hogy két kötet alapján jó barátnő, csak ne lenne ennyire buta. Kinga viszont az osztály népszerűtlen okoskája, a minidiktártor, akinek minden versenyt meg kell nyerni, a legnépszerűbbnek kell lennie, a legjobb tanulónak és hasonlók. Kissé hasonlít az Éjszaka Háza sorozat Aphroditéjére és hozzá hasonlóan, Kingát sem tudom kifejezetten utálni, pedig nem kevésszer szemétkedik, túl őszinte és nyers, de akkor is ő van a legjobb hatással Renire. 

A 12 diákot számláló osztály fiú tagjai igencsak fölényben vannak, de közülük - jelenleg - 7 említésre méltó karakter akad. Gábor és Jacques, akik elvesznek a "tömegben", bár a francia srác azért kis ari és néha még meg is szólal. Andris és Robi az informatikai zsenik, veszekedéseik állandóak, de olyan sok vizet nem zavarnak, csínytevésekben is elmaradnak a balhés négyes mögött. Zsolti, aki mindig kajál (talán a fiúk közül őt kedvelem a legjobban), Dave (Dávid) a "fontos ember", akinek a kezéhez ragadtak a különböző hipermodern technikai kütyük, ők ketten pedig remek szórakozást találnak egymás szívatásában. Ricsi is benne van minden mókában, és Cortez legjobb barátja. Cortez pedig... a suli menő csávója... legalábbis azt mondják róla, Reni is és az egész iskola is... jelen pillanatban nem értem miért olyan kúl, de elfogadom. Még a bevezetőben járok, tehát egyszer még igazán kedvelhetem őt is, majd kiderül. És Neményi Arnold, a zseni, Reni legjobb (fiú) barátja. Igazából annyira passzív karakter volt ebben a két kötetben, hogy nem tudtam eldönteni szeretem vagy nem. Mikor ügyvédesdit játszik akkor nagyon bírom, de egyébként ő is igen keveset beszél (annál többet olvas) és abszolút kivonja magát a közösségből, így még megmaradt egy fura karakternek.

Jaj és majdnem kihagytam a szülőket... Reni anyukája és apukája az a típus, akik valóban törődnek a kamasz lányukkal, jó viszonyt ápolnak vele, igyekeznek felelős szülős lenni, de istenem miért ragaszkodnak a szakkönyvekhez és az anyja miért beszél a 14 éves kamasz lányához néha úgy, mint egy óvodáshoz (az állandó kis barátozás, babázol? és hasonlók). Többször megyek tőlük, főleg az anyától a falnak, mint igazán kedvelném őket.

Ami tetszett:
- suliújság
- bár elég rövid volt a halloween-i parti, de egész vicces
- Valentin hét is egész jóra sikeredett
- verseny a könyvtárban
- Reni és Kinga párbeszédei
- kirándulás, pedig féltem, hogy féloldalban ezt is elintézzük
- többnyire szórakoztatók a fiúk szívatásai

Ami nem tetszett
- sok az ismétlés
- Reni és az esőkabátja
- Reni rajztudása már nem vicces, inkább fájdalmas
- Reni szerencsétlenkedése a jelmezzel
- rajzkorrepetítor micsoda kihagyott lehetőség, szinte alig említik
- a második kötetben kezdett sok lenni a sírás és összezuhanás Reni részéről
- előbb megírni más dolgozatát, mint a sajátomat? (Soha!!!!!)
- a fejezetek végén lévő pontszámos összegzés (felesleges)

Gayle Forman - Hová tűntél?

Kiadó: Ciceró, 2012
Oldalszám: 270
Ár: 2990 Ft

Ha maradnék #2

A történet:

HÁROM ÉV MÚLVA

Képzeld el, hogy azt az életed éled, amiről álmodtál. A világ egyik leghíresebb rockzenésze vagy, az újságok címlapon hozzák a képedet, és a lábad előtt hever a világ. Az első lemezed olyan sikeres lett, hogy soha nem lesznek már anyagi gondjaid. A barátnőd nem elég, hogy tehetséges és felkapott filmproducer, de jobban megért téged, mint bárki a világon.

Képzeld el, hogy mindennek ellenére mégsem lehetsz boldog, mert három évvel ezelőtt olyasmi történt, amitől valami meghalt benned.

Amikor egyetlen éjszakán találkozik a múlt és a jövő, esélyt kapsz, hogy mindent helyrehozz, ami félresiklott, már csak az marad kérdés, hogy tudsz-e élni vele.

De létezik egyáltalán újrakezdés? És milyen árat kell fizetni érte?

Önmagában nem hiszen, hogy különösebben érdekelt volna egy depressziós rocksztár panaszáradata, hiszen tisztában vagyok vele, hogy a félisteneknek tekintett sztárok minden látszat ellenére emberek és nem csak felhőtlen boldogságban élik életüket. Egyszerűen csak teljesen más nehézségeik akadnak, mint nekem. A könyv első fele pedig nem tűnne többnek, mint egy újabb fiatal, a sikerben megtört és kiégett lélek belső monológjának, aki depressziójának okairól mesél. Csakhogy Adam nem egy ismeretlen srác, hanem egy megható történet szerelmespárjának egyik fele, egy fiatalember, aki az előzményben barátnője életéért imádkozott, aki 24 óra leforgása alatt választott élet és halál között. Ez volt a Ha maradnék, amelyben Mia, a teste mellett töltött órákat visszaemlékezéssel töltötte, amelyben feltárult - többek közt - egy komolyzenész lány és egy rocksztárjelölt fiú kapcsolatának kezdete. Bármennyire is lehetett volna egy sztereotip gondolatunk egy jókislány - lázadó srác kettősről, hamar bebizonyították, hogy nemcsak a történet más, de a kapcsolat is érettebb egy rajongással, rózsaszín ködfelhőben lebegő kamaszszerelemnél és ha egy részből állt volna a történet, akkor Mia ébredése után, lassan megemésztve a tragédiát, könnyű lett volna elképzelnem nekik egy "örökké együtt" életet. Azonban Gayle Forman úgy döntött, hogy szerelem egyedül nem elég a boldogsághoz, így értünk el a három év múlva történéseihez, egy újabb 24 óra lassan pergő perceihez, immár az elhagyott Adam narrálásában.

Az írónő pedig rendkívül jól közvetítette egy boldogtalan, kiüresedett, idegileg már-már ronccsá vált srác érzéseit. Egyszerre szerettem, sajnáltam és akartam megvigasztalni, életet lehelni belé. Erre azonban csak egyetlen személy képes, az a Mia Hall, aki szó nélkül mondott búcsút a srácnak és akivel most újra összetalálkoznak, hogy Adam végre választ kapjon az eltávolodás okára. Azonban a Miért?-et nem lehet csak az első pillanatban a másiknak szegezni, így számomra türelmetlen várakozással telt a könyv második fele. Először udvariassági köröket tesznek, mint két távoli ismerős, majd a feszengés elmúlik és egy közös este még több emlékeket idéz fel Adamben és pillanatképekkel ajándékozza meg az olvasót a baleset előtti és az utáni időkről is. És egyszer csak illeszkedik a legfontosabb kérdés is a beszélgetésbe, amelyre egy érzelmileg ellentmondásos, mégis érhető magyarázat születik.

Érdekes volt látni egy erős, emlékekkel körülvett Miát, aki egyedül is nagyszerűen megáll a lábán, és egy labilis Adamet, akit hiába vesznek körül sokan, mégis oly magányos és otthontalan. Talán lehet mondani, hogy még Miát sem lehetett ennyire szétesve látni, viszont Adam karaktere sokkal jobban megfogott, mint Miáé, így a történetét is jobban magaménak éreztem. Hihetetlen gyorsan a bűvkörébe vont, és minden depresszív hangulata ellenére pont az volt, ami igazán megfogott. A melankolikus atmoszférát csak fokozták a nagyon is kifejező dalszövegek, amelyek a fejezeteket díszítették. Ezt a könyvet szerintem olvasni kell, írásban rendkívül nehéz visszaadni az eszenciáját, hangulatát, amely a történet egyszerűsége ellenére teljes mértékben be tudja szippantani az olvasót és ehhez bőven elegendő az elsőnek talán rövidnek tűnő 270 oldal, pedig nem az.

 

Szösszenet Az imádott Jenna Foxról

Mi az a szösszenet?
Rövid értékelés azokról a könyvekről, amelyek nem ihlettek meg igazán, de néhány sorban azért szeretnék megemlékezni róluk.

Kiadó: Cicero, 2011
Oldalszám: 352
Ár: 2990 Ft

MARY E. PEARSON: AZ IMÁDOTT JENNA FOX

A történet:

A 17 éves Jenna Fox felépülőben van egy borzalmas balesetből, amelynek következtében egy éven át kómában feküdt. A balesetet megelőző életéből semmire sem emlékszik. Szülei átadják neki a családi videótárat, s a filmek láttán előtörnek az emlékképek. Csakhogy felmerül benne a kétség: a saját emlékeiről van-e szó? És miért nem hajlandó beszélni vele a balesetről a család egyetlen tagja sem? Jenna kíváncsisága egyre fokozódik, miközben rájön, hogy hazugságok hálójában vergődik. Ki kell derítenie az igazságot, bármi áron…

   Alapvetően örülök neki, hogy egy ideje nem csak a felnőtt irodalomban, de az ifjúsági regények között is terjednek a komolyabb problémákat, kérdéseket feszegető művek, de látva a sok pozitív véleményt felmerül bennem a kérdés, hogy egy elgondolkodtató téma egyenlő-e a sikerrel? A többség véleményét nézve a válaszom inkább az 'igen' lenne, de számomra ez a könyv épp az ellenkezőjét bizonyítja. Vagyis szembe megyek az árral és kijelentem, hogy ez a történet számomra nem volt több egy egyszer olvasós, érdekes alapokra épített könyvnél, de a kivitelezéssel nem vagyok elégedett.
   Legnagyobb problémám a rövid tőmondatok tömkelegével volt, amelytől úgy éreztem, hogy teljesen egysíkúvá, monotonná vált a történet. Az elején ez még nem is volt baj, hiszen Jenna elméje egy tiszta vászon, emlékek nélkül, azt se tudva ki is valójában Jenna Fox, de hiába érte egyre több inger, hiába töltötte el egyre több érzelem (izgalom, félelem, düh, kétségbeesés), akkor is ugyanolyan szürkének, színtelennek és üresnek éreztem a karakterét, mint legelőször.
   Nem mondanám, hogy az olvasásidőn túl is beférkőzött volna a gondolataimba a történet, bár kétségtelen, hogy közben véleményt alkottam a szülőkről és meghánytam-vettetem magamban én vajon hogyan éreznék és mit tennék Jenna helyében, mégis alig érintett meg a lány sorsa. Távoli volt végig, pedig alapvetően egyáltalán nem unszimpatikus szereplő.
   A nagy rejtély nem is volt akkora rejtély, az olvasó szerintem jóval hamarabb összerakta azt a bizonyos puzzle-t, mint Jenna, viszont hála égen ennek ellenére is maradt még az írónő tarsolyában annyi "petárda", hogy a könyv végéig legyen mivel feldúlni a kedélyeket.
   Mondhatjuk rá, hogy ifjúsági, hiszen egy fiatal lány beilleszkedését követjük nyomon egy új környezetbe, ahol igyekszik a körülményekhez képest normális kamasz lenni, azaz barátságot köt, egy kicsit romantikázik, mégis az elsődleges feladata, hogy ráleljen és elfogadja új önmagát és pont azért lesz talán kortalan is a regény, hiszen a lányban felmerülő kérdések mindenkit foglalkoztathatnak. Kár, hogy nekem ez nem volt elég.

Sorozat Szombat (5)

Ally Condie - Matched trilógia

2. kötet
Ciceró Könystúdió

Könyvfesztivál

MEGJELENT
2990 FT

A TÁRSASALOM HATÁRAIN KÍVÜL MÁS TÖRVÉNYEK URALKODNAK

A bizonytalan jövővel dacolva Cassia elindul, hogy felkutassa Kyt, akire biztos halál vár a Külső Tartományokban zajló háborúban. Hamarosan kiderül, hogy a fiú megszökött a katonai táborból, és a fenséges, de veszélyes kanyonokban talált menedéket. A vadregényes határvidéken teljesen más az élet, ráadásul úgy tűnik, minta lázadás szerveződne a Társadalom ellen. Bár Cassia mindent feláldoz azért, hogy együtt lehessen Kyjal, Xander most is képes meglepetéseket okozni, és a maga javára fordítani a játszmát.
A Matched trilógia várva várt következő részében Cassiát és Kyt a Társadalom peremvidékére veti a sors. Váratlan események, találkozások és összefonódások teszik minden eddiginél tekervényesebbé útjukat. A történetet Cassia és Ky felváltva mesélik el, egyes szám első személyben.

Megjelenés: 

Tulajdonképpen már arról számolhatok be, hogy megjelent. Információim szerint a jelen pillanatban is zajló Könyvfesztiválon is kapható (gondolom e jeles alkalomra időzítették a megjelenést), és már láttam néhány nagyobb online áruházban is.

A borító: 5/5 

Valljuk be, nem csak a könyv híre vonzotta az első kötet olvasóit, hanem az egyszerű, de annál szebbre sikerült borító is, amit a magyar kiadó is méltónak talált. Bár szerintem az olvasók puffogtak volna, ha változtatást  merészeltek volna eszközölni. A folytatásban is megmaradt a lényegretörő utalás, de zöld színt a kék váltotta fel. Nekem nagyon tetszik. 

Érdeklődési indexem: 3/5

Még csak most volt szerencsém az első részhez, aminek olvasása nem eredményezte, hogy csillogó szemmel rajongjak érte. Nem fogok a folytatás után futni, viszont mindenképpen érdekel, de bőven lesz türelmem kivárni, hogy valamilyen módon a kezeim közé kaparintsam. Majd egyszer.

A sorozatról

Matched - Egymáshoz rendelve

Műfaj: ifjúsági, disztópikus

A trilógia kötetei:

1. Matched (2010) - Egymáshoz rendelve (2011)
2. Crossed (2011) - Összefonódva (2012)
3. Reached (2012) - külföldi megjelenés: november

Hasonló rovatok a Könyves blogok oldalán.

Ally Condie - Matched - Egymáshoz rendelve

Matched trilógia 1.

Mikor már kezd lecsengeni a „nagy Matched-láz”, - hiszen újabb trónkövetelők törtek be a magyar disztopiás regények világába, - én is elmondhatom magamról, hogy bizony elolvastam. Nem elvárásokkal, csupán kíváncsisággal telve vettem a kezembe a könyvet, mert hát az ódák az én fülembe is elértek.

A Globális Felmelegedés után a rendszer összeomlott, és a helyén létrejött a Társadalom, ahol nincs éhezés, nincs betegség, nincs bűnözés, és a hivatalnokok döntenek róla, hogy kit szeretsz, hol dolgozol és mikor halsz meg.

Cassia harmonikusan él ebben a steril világban és meg van győződve róla, hogy ha betartja a szabályokat, hosszú élete, tökéletes munkahelye és társa lesz. Amikor a Párosító Bankett után legjobb barátja jelenik meg számítógépe képernyőjén, Cassia biztosan tudja, hogy ő az igazi…A képernyő azonban hirtelen elsötétül, és egy másik fiú arca villan fel rajta. Cassia nehéz döntés előtt áll. Merre induljon? Xandert kövesse a jól ismert, kitaposott úton, vagy esetleg Ky után eredjen az ismeretlenbe vezető, sötét ösvényen? Tökéletesség és szenvedély között kell választania.

Gayle Forman - Ha maradnék

Mostanában egyre több olyan könyvet találok, régit, újat, amik ifjúsági körökben bukkannak fel, mégis sokkal több mondanivalójuk van, mint egy átlag tini könyvnek. Én szeretem az ifjúsági regények, a tiniszerelemmel, az olykor felszínre kerülő butuskaságukkal is, de rá kellett jönnöm, hogy ha komolyabb húrokat is megpendít igazán felüdülés az olvasás.

Nem akarok hazudni, így kicsit bizonytalankodva írom, hogy az első ilyen gondolatébresztő ifjúsági olvasmányom, John Green Alaszka nyomában c. könyve volt. Nem aratott nálam sikert, mondhatni nagy csalódás volt, nem érintet meg, viszont Sarah Dessen Tökéletese rögtön kedvencé vált (bár a másik könyve, a Figyelj rám, már visszafogottabb sikereket aratott). Innentől úgy gondoltam sorra kell vennem a hasonló könyveket és a Ciceró kiadó kínálja a legfrissebb és talán a legtöbb ilyen csemegét.

Meg Cabot - A fiú a házból

Na a sok szereplő közül kezdjük ott, hogy egy gazdag hölgyet leütnek a saját lakásában, és a szomszéd nő talál rá. Főhősünk Melissa Fuller, a pletykarovat újságírója a New York Journalnál. Lelkiismeretesen sétáltatja a kómában fekvő hölgy kutyáját, ami már majdnem a munka rovására megy. Így hát bekerül a képbe a mammer unokaöccse, Max Friedlander. Csakhogy ő inkább cicázik a tengernél egy topmodellel, minthogy hazatérjen. Így egy régi "szívesség" kapcsán küldi maga helyett John Trentet, hogy játssza el a szerepét. John kelletlenül, de a "mi baj lehetne belőle" elv alapján elvállalja. John egy gazdag család különc tagja, milliomos lévén bűnügyi újságíróként rendes állással rendelkezik, mégpedig a rivális lap, a New York Chronicle-nél. És gyengéi a vörös nők. Mit ad isten, Mel épp vörös. Szóval fülig szerelmesek lesznek egymásba, de mint tudjuk már hazugsággal kezdődött a kapcsolat, amiből sok jó nem sülhet ki.

Ehhez adjunk még hozzá egy bátyt és terhes feleségét. Egy legjobb barátnőt és leendő férjét. Rengeteg munkatársat az újságnál. 

Mindez e-mailes levelezéseken keresztül tárul az olvasó elé Meg Cabot tollából, könnyed, szórakoztató stílusban. Kikapcsolódás garantált.

Nem ez az első e-mailes történetem az írónőtől. Az Esküvő olasz módra anno megvett magának. Imádtam minden sorát, kellemesen könnyed és szórakoztató volt. Így nyugodt szívvel vettem a kezembe ezt a könyvét is, habár először azt hittem az ifjúság számára íródott. Nem is kellett csalódnom, bár a másik történet jobban magával ragadott. 

Olvasás közben Sophie Kinsella Tudsz titkot tartani? c. könyve jutott állandóan az eszembe. Nagyon hasonló hangulatot kaptam.

Kedvenc szereplőim John mellett, a terhes és hormonoktól túltengő, szexuálisan kiéhezett sógornő, Mell főnöke és a legjobb barátnő vőlegénye volt. Nem mondom, hogy a barátnők és munkatársak idegesítettek volna, inkább csak közelítettek néha ahhoz a határhoz, amikor már túl sok lesz belőlük. 

Nincs semmi extra a történetben, nagyon gyorsan olvasható mégis kikapcsol, megmosolyogtat. Egy hangyányit bugyuta, de a szórakoztató módon. Szeretem az ilyen történeteket. 

4 pont

Meg Cabot - Misztikus szerelem

Az Avalon gimi első látásra tipikus amerikai sulinak tűnik, tipikus diákokkal, mint például Lance, a focicsapat hátvédje, Jennifer, a pom-pom lány vagy Will, a csapatkapitány, a diákönkormányzat elnöke és egyáltalán, a legmenőbb srác a suliban. Csakhogy az Avalon gimiben senki sem teljesen az, aminek látszik… ahogy arra Ellie-nek, az új lánynak fokozatosan rá kell döbbennie. Vajon neki magának milyen szerepe lesz az egyre sűrűsödő drámai eseményekben? És vajon közbe tud-e lépni annak érdekében, hogy ne következzen be a tragédia?

Határozottan jó, kis cuki történet, de nem szokványos.

Ellie-nek professzor szülei vannak és középkorkutatók, de igazán jó fejek, azon kívül, hogy nem mozdulnak ki otthonról. Most éppen mindketten könyvet írnak, ezért egy évre elköltöznek Annapolisba. Az anyuka Shalott asszonyára, az apuka pedig egy kardról. Ez azért egy fontos tudnivaló.

Szóval Ellie új iskolába fog járni és a szülők szerint lehetőleg több barátot szerez. Még az iskola elkezdte előtt a parkban futás közben összefut az álompasival, majd az iskola első napján szó szerint belebotlik.

Will az iskola szépfiúja és persze a jó fiú. Focizik, mindenki szereti. Legjobb barátja Lance és persze van barátnője, a pom-pom lány Jennifer. És.... még aznap szinte a semmiből felbukkan Ellie medencéje mellett, pancsiznak, majd vacsiznak. Mintha már régóta ismernék egymást.

Will szegény, mostanság elég rossz hangulatban van, családi gondok, miegymás, de Elle - ahogy ő hívja - mindig felvidítja. Szegény lány fülig szerelmes lesz.

Eddig ugye nincs sok misztikus dolog a történetben. Itt jön a képbe Arthur király és legendái. Lancelot és Guinevere, ja és az irodalom tanár. Nem nehéz kitalálni ki is lesz Arthur király és Lancelot. Azt azért elárulom Jennifer lesz Guinevere. Na de akkor Ellie kicsoda is.

Hát ez az. Rosszul osztják fel a szerepeket, legalábbis neki, aminek majdnem tragikus vége lesz. De a végére a fiatalok boldogok és szerelemesek, ahogy az meg van írva.

Aranyos, kedves kis történet, misztikus kaland. Nekem tetszett.

5 pont