Karen Marie Moning - Iced - Megnyílik az ég

A Tündérkrónikák egyet jelent számomra az egyik legpazarabb regényfolyammal eddigi olvasmányaim közül. Moning keze által született meg az egyik legkarizmatikusabb, legrejtélyesebb nagybetűs FÉRFI, több esetben szexi dög, Jericho Barrons. Világát csábító Seelie, ocsmány Unseelie tündérekkel népesítette, majd a Földet egy szerelmi sztori veszedelmes ivadékai által szinte porig rombolta. Már egy ideje posztapokaliptikus hangulat uralkodik a világ és Dublin utcáin, de az Új nap virradban Mac, Barrons és segítői leszámoltak a sötét könyvvel, a Sinsar Dubhval és ezzel egy nagyobb lélegzetvételű eseménysorozat a végére ért. A világunk azonban még korántsem gyógyította be sebeit, a gonosz sem távozott még, így nekünk sem kell búcsút mondanunk a történetnek. Mac mondhatni szabadságot vett ki és Danire "bízta" a mesélő szerepét néhány epizód erejéig, mielőtt újra visszatér. A Dani O'Malley krónikák első kötetében pedig a szupergyors kamaszlány dermesztő veszéllyel néz szembe és valóban megnyílik az ég.

Kétségtelen, hogy gondolkodás nélkül vágtam bele egy Moning neve által fémjelzett történetbe, főleg a tündéres spin-offba, de erőteljes kétely volt bennem, hogy valóban teljes lesz az élvezet. Ennek egyetlen oka volt. Dani "Mega" O'Malley, aki finoman fogalmazva sem lett a HAVEROM mikor még mellékszereplőként tűnt fel és 464 oldalt eltölteni a nem kissé önhitt és fellengzős társaságában már előre egy kis lelkierőt igényelt. Szerencsére azonban Moning oly mértékben felvette a Tündérkrónikák fonalát, még inkább hangulatát, hogy mondhatni ki sem zökkentett a szerepváltással, és az imádattal vegyes komfortérzet megkönnyítette a dolgom a leányzóval, aki bár nem vesztett semmit kivagyiságából, nem felejtett el kamaszosan idegesítő lenni, mégis lenyűgözött az éles esze és meglágyított a gyerekkora, így összességében Dani határozottan pozitív csalódást okozott.

Alapvetően úgy éreztem, hogy a könyv a szó szoros értelmében szórakoztatni kívánt, mert az általam animékből ismeretes  fanservice hatást keltette, amelyben több a szórakoztató elem, jelen esetben humoros szócsata, mint a végkifejletet elősegítő esemény, információ. Hiszen Ryodan nem túl kedves "állásajánlata" után Dani az ismeretlen erő -, amely megfagyasztja a város egyes részeit és lakóit -  utáni nyomozását kissé komótosnak éreztem, bár kétségtelen, hogy igen látványos jelenetben csúcsosodott ki, mégis a veszélyesebb mutatványok közben igencsak sokszor került Dani férfitársaságba, amely nem kevés derűt okozott, főleg ha mind egyszerre voltak jelen.

A tinédzser lány tudtán kívül válik három pasi vágyai tárgyává, akiket jobban megbabonázott a lány ereje, mint bimbózó nőiessége, így többnyire mellőzésre kerülhettek az igazán perverz gondolatok.

(...) Ráadásul én is csak ember vagyok.

Ryodan hirtelen pár centire van tőlem, az állam alá nyúl, és az arcához vonja az arcom.

- Sose leszel csak valami. A szökőár soha nem lesz "csak" egy hullám.

- Engedd el az állam.

- Ezt szeretem benned. A hullámok banálisak. A cunamik viszont átformálják a Föld felszínét. Kedvező körülmények között akár egész civilizációkat is.

Pislogok.

- Egy nap pokoli nő lesz belőled Dani. 

Dani bármelyikük társaságában is volt, mindig akadt emlékezetes riposzt. Ryodan Barronshoz hasonlóan mélyen hallgat, nem enged be a fejébe, pedig néhány kérdés igazán foglalkoztat vele kapcsolatban, mégis rejtélyességének egyik felét elvesztette azáltal, hogy már birtokunkban van némi információ a Chester's vezető köréről. Személyes varázsa kevésbé tudott a bűvkörébe vonni, de annál inkább élveztem heves szóváltásaikat a makacs teremtéssel. Christian mindig is szimpatikus volt és most határozottan őt érzem a kötet legérdekesebb férfi karakterének. Olykor-olykor átvette Danitől a szót, aminek nagyon örültem és ezzel bepillantást engedett egyre inkább tündérré váló, bomlott elméjébe. A perverzség határát súrolja Dani iránti imádata, de egyben érdekessé is teszi a történetet. Táncos pedig egy szintén kamasz zseni fiú, Dani legjobb ember barátja. Meghagyja a lánynak a szabadságát, szó nélkül segíti, de még hogy... már csak az eszéért és túlélő képességéért is szeretni tudnám.

Mac és Barrons meg sem próbálta elorozni a rivaldafényt az "új" szereplőgárdától, csak messziről láthattuk őket és azt mondhatom többnyire nem is éreztem égető hiányukat, bár örömmel látom majd őket újra a csapatban. Azonban nélkülük is igazán élvezetes olvasmányban volt részem, az atmoszféra számomra teljes mértékben változatlan volt, a nézőpontváltásoknak örültem, bár több Christian még jobban esett volna, hiszen akkor kevesebb 'szuperhős vagyok' és haverozás jutott volna az oldalakra. Kate, a sidhe-látók új vezetője a Cruse csábítása ellen folytatott néma harcába is betekintést engedett a szerző, amely annyira elenyésző volt, hogy nem mindig láttam értelmét, bár nem okozott különösebben problémát sem.

Szeretem ezt a világot, ezt a hangulatot, ütősek a karakterek, egyedi a történet, így mi mást mondhatnék, mint hogy ez is egy igazán remek könyv volt.

~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

 
Sorozatinfó:

DANI O'MALLEY KRÓNIKÁK

#1 Iced - Megnyílik az ég ~ 2013
#2 Burned ~ 2014


Kiadó: Cor Leonis
Terjedelem: 464
Ár: 3490 Ft

OLVASS BELE!

Karen Marie Moning - Új nap virrad

Kiadó: Cor Leonis, 2012

Oldalszám: 597

Ár: 3490 Ft 

A sorozat köteteiről

Tündérkrónikák #5

Olyan könnyen tudta túlszárnyalni a Rossz hold kelt fel a harmadik kötetet, hogy fel sem merült bennem, hogy az írónő ne tudná tovább fokozni az élvezetet, pláne egy – fogalmazzunk úgy – évadzáró epizód esetében, arra viszont már nem számítottam, hogy szó szoros értelmében kétszeresen is túlteljesít. Közel hatszáz oldalnyi – tehát jóformán kétkötetnyi - gyönyör, fájdalom, sötétség és persze spekuláció töltötte meg a lapokat.

Szeretnék sejtelmes maradni a továbbiakban, mert úgy érzem van bennem annyi erő, hogy a spoilereket megtartsam magamnak, hiszen senkit sem akarok megfosztani a Mackel való spekulálás rögös útjától, pláne nem akarom csökkenteni a meglepetés erejét, ami nem egy esetben az állat a padlóra küldheti. Na de azért mégis ejtenék néhány szót a könyvről.

Szerintem a lelke mélyén mindenki tudta, kinek a halála következett be az előző kötet végén, de talán arra nem számítottunk, hogy a megkönnyebbült sóhaj ilyen sokára következik majd be, és addig jelentősen depresszív hangulatban indul meg egy eltökélt, hidegvérű, egyetlencéllebegaszememelőtt Mac a könyvért folytatott harc végső csatájába.

Azt is sejthettük, hogy sok újdonsággal tudnak a szereplők még szolgálni, és azt kell mondjam, igen, kevés azon szereplők száma, akikről ne lehetne még egy leplet lerántani, ne tudnának valami sorsfordítót mutatni magukból. Dani, Rowena, V’lane, Cruce, az Unseelie király, az ágyasa, Christian, az álmodozó tekintetű srác, úgy egészében a tükörbirodalom valóban nem véletlenül kerültek bele a történetbe. Ennyi hűűű-t, hááá-t, oohhh-t már régen produkáltam olvasás közben, de igazán jól esett a sorozatos megdöbbenés.

Négy köteten keresztül evett a fene a válaszért arra a kérdésre, hogy Ki, - egy idő után pedig már - mi vagy te, Barrons? Gondoltam most jött el az igazság pillanata, csakhogy JZB azért (is) olyan emlékezetes, felkavaró karakter, mert rendkívül titokzatos és úgy érzem még most is nagyon sok mindent megtartott magának, mindamellett, hogy Macnek nagyobb betekintést engedett a múltjába, helyet talált neki a jelenében. Most nevezném igazi kapcsolatnak azt, ami kettejük között van, hiszen a vággyal, feszültséggel, harccal teli macska-egér játék kötelékké kovácsolódott. Erotikától nem is lehetett volna mentes, de jó volt látni már igazi meghittséget is.

Ez a kötet a végső harc mellett, az elmélkedésé volt, Mac belső monológjaié egyrészről a világról, az életről, szerelemről, másrészről saját magáról, hogy Ki is az a Mac? Ki vagyok én? És, hogy ki valójában? Moning egyik legzseniálisabb ötlete. A kötet pedig a sorozat legjobbja, kétségtelen, hogy méltó egy „befejezéshez”.

Az első sorokban úgy fogalmaztam, hogy ez a kötet egy évadzárónak felel meg, hiszen hiába tettünk pontot a Sinsar Dubh utáni hajsza végére, nem kell búcsút mondani a világnak és a szereplőknek. Egy időre Dani veszi át a stafétát saját krónikáiban, de Moning ígérete szerint Mac és Barrons is visszatér még.

A könyvet köszönöm a Cor Leonis kiadónak!

Karen Marie Moning - Rossz hold kelt fel

Kiadó: Cor Leonis, 2012

Oldalszám: 399

Ár: 2980 Ft

Tündérkrónikák 4.

Máig érthetetlen számomra, hogy történhetett meg a Tündérkrónikákkal, hogy bekerült a hányatatott sorsú sorozatok közé. Bizony a Kelly kiadó kétségek között hagyta a rajongókat, hogy megtudhatják-e valaha is, ki az a Jericho Barrons vagy mi lesz Mac és a világ sorsa. De amire a Kelly nemet mondott, arra a Cor Leonis igennel válaszolt és szinte hősként lépett színre a Moning rajongók szemében. Rajongók pedig vannak, szerintem nem is kevesen, hiszen aki egyszer elkezdte – természetesen néhány kivételtől eltekintve – azt előbb-utóbb magába szippantotta a stílus, a világ vagy a karakterek.

A történet:

„A Rossz hold kelt fel ott folytatódik, ahol a Hajnalra várva vége szakadt.

Amikor a világok közötti kapu kinyílt, a Dublinra szabaduló szörnyű hercegek Prí-yát csináltak Macből, aki így immár a szabad akaratától is megfosztatott.

Meztelenül fekszik egy templom kőpadlóján, kiszolgáltatva a lelket is porrá zúzó szexuális éhségtől, s immár nem az a kérdés, hogy a sidhe-látó véghez tudja-e vinni tervét – hogy megszerezi a Sinsar Dubh-t és megöli testvére gyilkosát –, hanem, hogy van-e még egyáltalán esély arra, hogy valaha újra önmaga legyen.

Van-e még remény ott, ahol minden elveszettnek látszik? Van-e kiút abból a borzalomból, amitől Mac egész végig tartott, s ami nővére életét is követelte?

Vajon a titokzatos Barrons és a MacKeltarok, vagy V'lane, az érzéki Seelie herceg segíthet-e még ezek után, vagy ők is elbuktak azon az éjszakán, amikor az Árnyak elözönlötték a világunkat?
Arra az éjszakára, melyre rossz hold kelt fel, virradhat-e még reményt és enyhülést hozó hajnal?
Mindig maradj a fényben! „

Gondolatok:

Hogy rossz hold kelt fel, az nem kifejezés, hiszen a világot elárasztották a sötét és gonosz Unseeliek, másodpercek alatt kebeleznek be milliókat az árnyak, emberek halnak meg és Mac vágytól fűtve, csupán szex után sóvárogva hánykolódik, miközben ő is egyike azoknak, akik megmenthetik a világot, az embereket, akik most szembesültek a természetfeletti létezésével.

Hosszú időnk volt gondolkozni A hajnalra várva befejezése után, hogy Moning hogyan fog majd kikecmeregni az általa kreált állapotból, hogyan tölti meg újra gondolatokkal Mac fejét és oszlik fel elméjében és testében a vágy. Bevallom őszintén fel sem merült bennem az, amelyet megvalósított. Tágra nyílt szemmel, hitetlenkedve olvastam a sorokat és alig hittem el, hogy megtette velük azt, amit csak a legvégén mertem remélni. Jelentősen előtört belőlem is egy nimfomán lény és még többet követeltem volna, mert egy ilyen Barronsszal úgy éreztem nehéz betelni. Nem csak erotikus volt, hanem tele olyan elhangzó mondatokkal, tettekkel, amelyek Barrons érzéseit sokkal jobban közvetítették, mint eddig valaha is. Bár nem elképzelhetetlen, hogy rajongásom nagyban hozzájárult ahhoz, hogy több mindennek nagyobb jelentőséget tulajdonítsak.  Eddig sem volt kérdés, hogy melyik teambe tartozom, de ezek után végképp elköteleztem volna magam mellette.

Ahogy Mac újra köztünk volt, én is észhez tértem, mivel a düh igazán kijózanítja az embert és néha Macet jól megráztam volna, hiszen ha már mindenre emlékezett, akkor miért nem tudott jobban olvasni a sorok között. Na de az idő többségében még mindig inkább kedveltem. Ha pedig Macről eddig azt gondoltuk, hogy egyre inkább sötétté vált, felvette egy harcos sidhe-látó szerepét, akkor most már egy fekete Macről beszélhetünk, aki, ha kell, egyedül száll szembe a gonosszal.

A Nagyúr és a Sinsar Dubh a lány nyomában jár, bár ez fordítva is igaz. Rowenát szívem szerint a rosszakarók közé sorolnám, hiszen állandóan lejáratókampányt indít Mac ellen, basáskodó, követelőző, tehát minden tekintetben kivívta ellenszenvem. A szintén sidhe-látó Dani, a fiatal, száguldozó lány egyre távolabb kerül tőlem, kezd egyre inkább idegesíteni. Egyszerűen nem tudok megbarátkozni a stílusával és a sidhe-látók közötti hányatatott sorsa sem tud meghatni annyira, hogy kedvelni tudjam.

Christian MacKeltar a legváratlanabb helyen bukkant fel, és addig talán nem is fogtam fel mennyire hiányzott és igazán kedvelem ezt a karaktert, bár vetekszik vele a titokzatos Álmodozó tekintetű srác, aki bizony izgatja a fantáziám. Örülnék, ha többet szerepelne, és többet tudhatnék meg róla.

Személyesen találkozhattunk végre Ryodannal, aki bár kegyetlenül őszinte, hasonlóan veszélyes és arrogáns, mint Barrons, de a titkok felfedésében a legkevésbé sincs segítségünkre. Valahogy úgy éreztem, hogy V’lane most nagyon a háttérbe szorult, bár ez nem gátolta meg, hogy néhány jelenet erejéig olvadozzak tőle, vagy épp kissé megsajnáljam.

Nagy Tündérkrónikák rajongó lévén nem tudom mi értelmeset lehetne még elmondani erről a kötetről, mert igazából csak halmozni tudnám a fantasztikus, fergeteges, letehetetlen szinonimáit.
Az írónő újabb dimenziókat teremtett, új világokba repített minket és hőseit, a tér tovább tágult, mondhatni a végtelenségig, az idő pedig kiszámíthatatlanul telt. A titkok titkok maradtak, a kérdések nem csupán megválaszolatlanul tovább lebegnek a fejemben, de sokasodtak is, és így egy rendkívül pörgős, mindent elsöprő lezárásra számítok az utolsó kötetben.
Addig is, a mostani befejezés sem volt függővégtől mentes, amely az olvasónak adrenalint, magas pulzusszámot, hitetlenkedést, némi kétségbeesést hozhat és erős vágyat, hogy kezei közé kaparintsa a befejezést. Reményeim és a kiadó ígéretei szerint nem kell hosszú várakozásra számítani, bár ez relatív, hiszen hiába csupán röpke hónapok vannak a célig, nekünk ez szinte örökkévalóságnak tűnhet.

Moning ismét fantasztikusat alkotott, amiről azt hihettük, hogy nem lehet jobb, megcáfolódott és egy újabb szintre emelkedett.

A könyvet köszönöm a Cor Leonis kiadónak!

5 pont

A Tündérkrónikák kötetei:

Keserű ébredés  |  Álomés valóság  |  A hajnalra várva  | Rossz hold kelt fel  |  Shadowfever

Sorozat Szombat (10)

Karen Marie Moning - Tündérkrónikák
Fever series

4. kötet 
Cor Leonis Kiadó 
KÖNYVHÉT
2980 Ft

Elvesztette a nővérét, távol került a családjától, az otthonától, a régi, gondtalan életétől. Egy új, veszélyes helyen, két világ között üldözi testvére gyilkosát, ám őt még többen akarják kiiktatni. MacKayla Lane azt hitte, készen áll, hogy szembenézzen a pokollal is, ám rá kell döbbennie, hogy sokkal rosszabb is van, mint a halál.

A Rossz hold kelt fel ott folytatódik, ahol a Hajnalra várva vége szakadt.

Amikor a világok közötti kapu kinyílt, a Dublinra szabaduló szörnyű hercegek Prí-yát csináltak Macből, aki így immár a szabad akaratától is megfosztatott.
Meztelenül fekszik egy templom kőpadlóján, kiszolgáltatva a lelket is porrá zúzó szexuális éhségtől, s immár nem az a kérdés, hogy a sidhe-látó véghez tudja-e vinni tervét – hogy megszerezi a Sinsar Dubh-t és megöli testvére gyilkosát –, hanem, hogy van-e még egyáltalán esély arra, hogy valaha újra önmaga legyen.

Van-e még remény ott, ahol minden elveszettnek látszik? Van-e kiút abból a borzalomból, amitől Mac egész végig tartott, s ami nővére életét is követelte?
Vajon a titokzatos Barrons és a MacKeltarok, vagy V’lane, az érzéki Seelie herceg segíthet-e még ezek után, vagy ők is elbuktak azon az éjszakán, amikor az Árnyak elözönlötték a világunkat?

Arra az éjszakára, melyre rossz hold kelt fel, virradhat-e még reményt és enyhülést hozó hajnal?

Mindig maradj a fényben!

Megjelenés:
Az ünnepi könyvhétre: 2012. június 07-11.

A borító: 4/5  

Nem éppen a szívem csücske ez a borító, nem azt mondom, hogy nem illik a sorozathoz, csak egyszerűen nekem ez nem a legjobb választás, főleg nem a betűtípus.

Érdeklődési indexem:  5*/5

Egy kedvenc sorozat esetében, amikor már szinte a remény is elveszni látszott, hogy befejezésre kerül, az öt pont is kevéssé fejezi ki, mennyire várom már az újabb kötetet.

A sorozatról

Műfaj:  urban fantasy

Egyre sötétebb, komorabb, egyre több titkot rejtő, tündéres urban fantasy, emlékezetes karakterekkel.

Katamano is Moning rajongó, és volt kedves néhány érdekességet fordítani az írónő oldaláról. Nézzetek körül nála is.

Befejezett történet, bár úgy tűnik, hogy az írónő nem hagyja cserben a rajongókat és további művek fognak születni a teremtett világában. Hír a facebookon.

A  sorozat kötetei: 

1. Darkfever (2006) - Keserű ébredés (2010) (Kelly kiadó)
2. Bloodfever (2007) - Álom és valóság (2010) (Kelly kiadó)
3. Faefever (2008) - A hajnalra várva (2011) (Kelly kiadó)
4. Dreamfever (2009) - Rossz hold kelt fel (2012) (Cor Leonis kiadó)
5. Shadowfever (2010) 

Az írónő honlapja itt.

  

Hasonló rovatok a Könyves blogok oldalán.