Marie Lu - Legenda

Kiadó: Könyvmolyképző, 2012
Oldalszám: 304
Ár: 2499 Ft
>>OLVASS BELE!<<

Legenda #1

Az Éhezők viadala egykor utat mutatott a műfajok egy új ösvényére, amely addig járatlan volt számomra. Perverz módon Panem kegyetlen világában élvezetre leltem és vágyni kezdtem hasonlóan sokkoló olvasmányokra. Nem volt épp nehéz dolgom újabb disztópiára akadni, hiszen egy trend kezdett kibontakozni, amely számos negatív jövőképet keltett életre, azonban az igazi lázas élvezet szinte kivétel nélkül elmaradt. Rájöttem, hogy a zombik cseppet sem izgatnak, így velük már nem nagyon óhajtok kísérletezni, de a disztópia műfajáról még nem mondtam le teljesen, hiszen még most is, ha meglátok egy-egy friss olvasnivalót, feléled bennem a remény, hogy hátha lesz olyan megdöbbentő, mint Katniss és a körzetek harca a Kapitólium ellen volt egykor számomra.

Eleinte nagyon úgy tűnt, hogy a Legenda sem fog egy középszerű olvasmánynál többet nyújtani, de egy eldördülő pisztoly bizony megakasztotta a lélegzetem, pillanatokra megállította a szívem és a kezemhez ragasztotta a könyvet. 

A történet:

Ahogy a disztópiák előszeretettel szokták, újfent Amerikát bolygatjuk meg és mondunk búcsút az Egyesül Államok egységének, hogy egy újabb elnyomó rendszer működésének, kegyetlenkedéseinek legyünk tanúi. Egy újabb háborúba cseppenünk, ahol a Köztársaság áll hadban a Kolóniákkal és ahol az ember sorsát 10 évesen határozzák meg, minden fiatalt próba elé állítanak, szellemi és fizikai tesztsorozatnak vetnek alá, hogy megtudják milyen jövőt szánjanak nekik.
June, a szerencse gyermekének tűnik, hiszen maximális pontszáma különleges helyzetbe juttatta: kivételes katonai kiképzés, elismerés járt számára osztályrészül, ő lehet a Köztársaság különleges fegyvere. Dayt azonban a hatalom a nyomorba taszította, a családjától elszakítva, bujkálva az utcán kényszerül tengeti mindennapjait, borsot törve az őt kiközösítő rendszer orra alá. Egy napon azonban útjaik keresztezik egymást, amikor is Day a családja megmentése érdekében újabb merényletre kényszerül, amelyben szembetalálja magát June bátyjával. Míg Day sérülten, addig Methias holtan kerül ki az összecsapásból, June pedig bosszút esküszik, így minden tudását arra összpontosítsa, hogy becserkéssze a hírhedt bűnözőt, akire halál vár. A hajsza vége azonban megdöbbentő eseménysorozatot indít el és June másképpen kezdi látni az őt körülvevő világot.

Gondolatok:
Személy szerint éles határt tudnék húzni a történetben, amely elválasztja az unalmast a letehetetlentől és ettől válik nehézzé a dolgom a véleményezés kapcsán. A könyv első százötven oldala abszolút a felejthető kategóriába sorolta volna a történetet, mert számomra lassú, unalmas volt és igazából nem történet semmi, ráadásul nem sikerült megkedvelni a főszereplőket sem. June le se tagadhatta volna, hogy tisztában van kiváltságos helyzetével, képességei teljes tudatában fényezte magát, azaz 15 éves létére kellő önteltséget szívott magába. Dayt hírhedt bűnözőként harangozta be már a fülszöveg is, azonban rosszfiús sármnak, amire igazából számítottam nyomát sem láttam, ő csupán egy túlélő, akinek van elég esze, kitartása, ereje és jóság, szeretet a szívében a családja iránt, amelyek cseppet sem rossz tulajdonságok, csak számomra nem tették őt igazi, emlékezetes karakterré. Vártam volna egy macska-egér játékot is, amelyben June üldözőbe veszi a fiút és hittem, hogy az újra és újra kicsúszik majd a kezei közül, ezzel töltve ki a sztorit, de Dayt nem elkapni volt nehéz, hanem megölni, amelyre a történet második felének egy része épült.

Ez a fél adta szerintem a történet sava-borsát, amelyben az olvasó szeme tágra nyílhat a nyílt erőszaktól és felpezsdítheti a vérét az izgalom, amely folyamatosan mozgásban tartotta a sztori ezen részét. Nagyon tetszett a folyamat, amely során lassan felnyílik June szeme, hogy a Köztársaság, amelynek szolgálatába állt, akinek parancsot teljesített nem egy tisztességes rendszer, a felszínt megkaparva előbukkan a mocsok és titkok sora. Megdöbbentett, hogy egy 15 éves fiú nyilvános kivégzésével akartak példát statuálni és pillanatok alatt adtak ki parancsot tömegmészárlásra. A Köztársaság emberei nem hamis szavakkal, ígéretekkel állítják maguk mellé az embereket, hanem vérrel és kegyetlenséggel, ez a brutalitás pedig kellőképp felrázott, hogy le se tudjam tenni a könyvet. Míg az első felén napokig rágódtam, addig a másodikat egy szuszra behabzsoltam és kaptam volna a folytatás után. Egyszerűen hihetetlen milyen pálfordulást vitt véghez bennem, azt kívántam bárcsak az első oldaltól így magába tudott volna szippantani, mert akkor igazi kedvencet avattam volna. Talán majd a folytatásban?! Az biztos, hogy vannak még lappangó titkok, amelyek további összecsapást generálnak a hatalom és a két tehetséges fiatal között, akik szövetségét a szerelem is erősebbé teszi, igaz ennek ellenére sem a romantikus love storyk közé sorolandó a történet, hiszen árnyalatnyit fűszerezi csak a vonzalom, de ez most így jó.

Lissa Price - A testbérlők

Kiadó: Agave, 2012

Oldalszám: 328

Ár: 2980 Ft

Mivel elég ritkán fordulok meg könyvesboltban, így jóval a megjelenést követő hónapokban lehetett, amikor először kezembe vettem a könyvet és kissé ledöbbentem, hogy élőben mennyivel hatásosabb a borító. Figyelemkeltő és kissé félelmetes. Ekkor tudatosult bennem az is, hogy röpke órák alatt bekebelezhető, hiszen nem csak rövid, de igen szellős sorokkal került ki a nyomdából, és ahogy lenni szokott, hirtelen kedvet is kaptam az olvasáshoz, azonban még jó néhány hét szükségeltetett, hogy a könyvtárban ráleljek.

A történet:

A Földet háború pusztította, emberek milliói haltak meg. Ebben a világban valóra válik az emberiség régi álma: végre lehetséges egy másik személy testébe bújni. A 16 éves Callie rábukkan egy titokzatos helyre, ahol rászorult tinédzserek bérbe adhatják fiatal testüket a társadalom idős, de tehetős polgárainak. Amikor azonban a fejébe ültetett szerkezet meghibásodik, Callie öntudatára ébred, és dúsgazdag bérlőjének mesés életét kezdi élni. Aztán a lány ráébred a halálos tervre, aminek ő is része. Az összeesküvés szálait befolyásos emberek mozgatják, és Callie kénytelen lesz végére járni a rejtélynek, ha életben akar maradni. Ez pedig nem lesz egyszerű, mert ebben a világban tényleg senki sem az, akinek látszik.

Gondolatok:

Hasonló élmény volt olvasni a könyvet, mint anno a Matchedet. Tetszett az alapgondolat, a szereplők megmaradtak teljesen semlegesnek és olvasás közben folyton nőtt bennem a harag.

Érdekes elgondolás a testbérlet, egyszerre félelmet és kíváncsiságot keltett bennem, a folyamatot látva pedig a Mátrix és az Avatar filmek jutottak eszembe, bár itt ugye egy tizenhat éves lány lép a főszerepbe. Ez a lány tartja életben az öccsét és barátját, szó szerint bármi áron és minden viszolygása ellenére kénytelen élni a titkos lehetőséggel. Őszintén semmi bajom nem volt Callie-vel, hiszen erős és bátor, talpraesettségnek és észnek sincs híján, viszont számomra teljesen közömbös karakter maradt. A családját a legjobb barátja, Michael és az öccse alkotta, missziója közben találkozott egy néhány baráttal, ellenséggel, de egyiket sem éreztem elég érdekesnek, igazán szimpatikusnak, főleg úgy, hogy annyira kevés szerepet kaptak.

Fentebb pedig említettem a haragot. Egyre inkább dühös lettem a társadalomra, mert szegény szerencsétlen, elszegényedett gyerekeket szinte emberszámba sem vették, pedig nekem az lenne a logikus, hogy a fiatalokat kellene leginkább védeni, hiszen ők képviselik a jövőt, főleg hogy a középkorúak eltűntek a föld színéről, de úgy tűnik, akik nem gazdagok, nem maradtak idős rokonaik, azok már nem is említésre méltók, csak patkányok az alagútba. Dühös voltam a testbankra, mert annyira behízelgők voltak, és hátsó szándékkal kihasználták a kétségbeesett kamaszokat. A kapzsiság, a hatalom utáni vágy egyre nagyobb méreteket öltött, bár ezen nem kellett volna meglepődnöm. És persze nem maradhatnak ki a szépkorúak sem, na jó csak a gazdagabb réteghez volt szerencsém, de mégis dühítő, amikor a sokat megélt embereknél, akikről feltételezném, hogy nem kevés bölcsességet és élettapasztalatot szereztek már, azt látom, hogy gondolkodás nélkül megszüntetnének fiatal életeket, csak hogy nekik jó legyen.

A könyvben egyébként van minden, hiszen a testbérlés kissé sci-fis, egy háború utáni világ disztópikus, bár ezzel a nagy háborúval és spórabombákkal nem foglalkoztunk túl sokat. Akad néha egy kis akció, hiszen Callie-t üldözik, és akaratlanul is küldetésre indul, melynek célja nem csak saját életének megmentése, hiszen sorstársai, generációját is veszély fenyegeti. Időközben elkerülhetetlen egy kis romantika, bár ez a könyv sem tocsog benne, és az én ízlésemhez mérve erősen gyenge lábakon, de található egy szerelmi háromszög. Kétségtelen, hogy süt Michaelról, a legjobb barátról, hogy odavan a lányért, de ezt fordítva már nem mondanám meg azonnal, viszont mindegy is, mert a fiú nem zavar sokat a képben. Blake pedig, a gazdag idegen, jelenléte kissé jelentősebb ugyan, mégis nehezen nevezném az érzéseiket valósnak. A helyzet hozta és formálta, egyszer így, máskor úgy.

Annak ellenére, hogy elég rövid sztoriról volt szó, a kezdeti oldalfalást, amelyben jóformán „megettem” a fél könyvet, már nem követett ugyanilyen folytatás. Igen is le tudtam tenni, és hullámokban éreztem azt, hogy ismét nyeregben van a történet. Persze, ahogy az lenni szokott, az utolsó oldalak nem csak a folytatást alapozták meg, hanem az én kíváncsiságom is. Viszont úgy érzem, hogy A testbérlők egyszer volt csak kellemes olvasmány.

 

Ally Condie - Matched - Egymáshoz rendelve

Matched trilógia 1.

Mikor már kezd lecsengeni a „nagy Matched-láz”, - hiszen újabb trónkövetelők törtek be a magyar disztopiás regények világába, - én is elmondhatom magamról, hogy bizony elolvastam. Nem elvárásokkal, csupán kíváncsisággal telve vettem a kezembe a könyvet, mert hát az ódák az én fülembe is elértek.

A Globális Felmelegedés után a rendszer összeomlott, és a helyén létrejött a Társadalom, ahol nincs éhezés, nincs betegség, nincs bűnözés, és a hivatalnokok döntenek róla, hogy kit szeretsz, hol dolgozol és mikor halsz meg.

Cassia harmonikusan él ebben a steril világban és meg van győződve róla, hogy ha betartja a szabályokat, hosszú élete, tökéletes munkahelye és társa lesz. Amikor a Párosító Bankett után legjobb barátja jelenik meg számítógépe képernyőjén, Cassia biztosan tudja, hogy ő az igazi…A képernyő azonban hirtelen elsötétül, és egy másik fiú arca villan fel rajta. Cassia nehéz döntés előtt áll. Merre induljon? Xandert kövesse a jól ismert, kitaposott úton, vagy esetleg Ky után eredjen az ismeretlenbe vezető, sötét ösvényen? Tökéletesség és szenvedély között kell választania.

Julianna Baggott - Tiszták

Julianna Baggott könyve még csak most kezdte meg útját a nagyvilágban, hiszen az Egmont kiadó a külföldi megjelenéssel egy időben jelentette meg a könyvet, ami a disztopiás regények sorát erősíti. Néhány hazai blogger is hamar lecsapott az újdonságra és adták az olvasók tudtára, hogy egy igazán kegyetlen világ született az írónő tollából, ahol a fiatalokra nem sok remény vár, élethalál harcot vívnak a túlélésért. Be kell vallanom, elkezdte birizgálni a képzeletem ugyan mennyire lehet brutális a világ, milyen hangulatot kelt, és meg tud-e érinteni. Különösebb elképzeléseim nem voltak, csak kíváncsi voltam és egyben volt bennem egy erőteljes kétkedés is, hogy talán sok hűhó lesz a semmiért.

Pressia hétéves volt a Robbanások idején, amikor az egész addigi világ megsemmisült. Már nem emlékszik sem a szüleire, sem születésnapi ajándékokra. A nagyapjával él egy romos üzlethelyiség hátsó raktárában, és csak a porig égett házakat, a kétségbeesetten túlélni próbáló embereket, a levegőben kavargó hamut és port, a mutánsokkal vívott harcot ismeri. Éjszakánként egy szekrényben elbújva arról ábrándozik, hogy egyszer talán visszatér a régi világ, vagy legalább valahogy bejuthat a Kupolába, ahol a szerencsés kevesek, a Tiszták élhetnek, akik sebhelyek nélkül vészelték át a világ pusztulását.
Eközben a Kupolában Partridge, a Kupola egyik legbefolyásosabb vezetőjének fia úgy érzi, megfojtja a szigorú új rend, ráadásul hiányzik neki az édesanyja, aki sohasem jutott be a Kupolába. Így, amikor rájön, hogy az anyja esetleg még életben lehet, elhatározza, hogy az életét kockáztatva megszökik, hogy megtalálja.
A romok között négy fiatal vívja élethalálharcát a szörnyetegek és egy gonosz, embertelen hatalom ellen. Miközben feltárul előttük a múltjuk, minden erejükre és bátorságukra szükségük van ahhoz, hogy életben maradjanak és megmaradjanak embernek.

Suzanne Collins - A kiválasztott

Éhezők viadala 3. 

Mostanság szembe szoktam találni magam néhány könyvvel, amiről szinte csak ódákat zengenek a rajongók, ilyen például a Matched, Delírium, Incarceron, vagy az újonnan megjelent Simone Elkeles könyv, a Tökéletes kémia. Ezekben az esetekben még nem tudhatom személyes tapasztalatokból, hogy nagyobb e a füst, annál a bizonyos lángnál, de nemegyszer tapasztaltam, hogy nálam nem mindig égnek olyan magas hőfokon az ehhez hasonló „kiemelkedő” művek, mint az olvasók többségénél.

És hát Susanne Collins trilógiájának befejező részével kapcsolatban is igencsak dobálóznak a fanok a „zseniális”, „fantasztikus” szavakkal, és már nagyon vártam, hogy én is belekezdjek az olvasásba. Egy remek és szerintem is zseniális sorozat befejező kötetétől én is extázist, felkavaró történetet vártam és úgy tűnik, hogy a többiek ezt meg is kapták, így kíváncsi voltam, hogy én mit fogok kapni, amikor becsukom a könyvet és lezárom a történetet.

Elölről kezdtem a sorozatot, hogy mindent a kezdetektől lássak, hogy hangulatba kerüljek. Imádtam az első részt és máig az marad a kedvencem és rá kellett jönnöm, hogy hiába kukacoskodtam kicsit a második kötettel, amint bejelentik a Nagy mészárlást már ugyanolyan fantasztikus könyv lett, mint az első volt. A befejező sorok sok jót nem ígérnek és gondoltam lelkiekben már felkészülve kezdek neki az utolsó könyvnek, azonban a háború nem ilyen leírására számítottam.

Suzanne Collins - Futótűz

Az éhezők viadala 2.

Mondhatnám magam szerencsésnek, hogy a Futótűz megjelenése előtt nemsokkal vettem csak kezembe az első könyvet, így egyáltalán nem kellett túl hosszú időt várnom a folytatásra. Buzgott bennem a hév, hogy újra megborzongjak a sorokat olvasva, szerettem volna ugyanazt a sokkot átélni és kíváncsian vártam ugyan mit tartogat számunkra a Viadal utáni időszak és mivé fog fajulni a Kapitólium fenyegetése. Azonban a hév talán nagyobb volt, mint kellett volna, mert igencsak sok oldalnak kellett eltelni, hogy úgy érezzem valamit visszakaptam az első színvonalából.

Főhőseink néhány hónap nyugalom és úgymond „távolságtartó különélés” után kénytelenek újra magukra ölteni a mosolyt, a szerelmes érzéseket és elindulni a győzelmi körútra, végigjárva a körzeteket és hajbókolni a Kapitóleum akarata előtt. A körúton azonban főhőseink szembesülnek a valósággal, hogy Katniss „lázadása” futótűzként terjed, és a nép háborog. Snow elnök pedig újabb kegyetlenségek elé állítja az elátkozott szerelmeseket, hiszen itt a 75. Éhezők Viadala, azaz a Nagy Mészárlás, ami minden tekintetben rendhagyónak tekinthető.

Suzanne Collins - Az éhezők viadala

Az éhezők viadala 1.

 Mielőtt a kezembe vettem volna a könyvet, szinte teljesen ismeretlen volt előttem a disztópiás regény fogalma. Nem igazán tudtam elképzelni mire is kellene számítanom, azon kívül, hogy elég ütős témának találtam az egymást gyilkolászó fiatalokat. Arról nem is beszélve, hogy számos dicsérő értékeléssel találtam szembe magam. Nem sejtettem, hogy amint kinyitom a könyvet ott ragadok és sokkolva, dobogó szívvel fogom olvasni a sorokat és szívem szerint csak akkor tenném le a könyvet, ha már az utolsó oldalt is elolvastam.

Mára már másodszor is olvasásra került a könyv és még mindig csak dicsérő szavakat tudok róla írni.

Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.