A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Könyvmolyképző. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Könyvmolyképző. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. ápr. 4.

Jessica Park - Szeretni bolondulásig

Kiadó: Könyvmolyképző, 2013
Terjedelem: 388
Ár: 2999 Ft
Julie Seagle kirepült a szülői fészekből, Ohiótól el egészen Bostonig, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait. Első napja azonban roppant érdekesen alakul, hiszen csomagjaival a lábánál értetlenül nézi egy burritós étterem villogó neonfeliratát és próbálja feldolgozni, hogy hiába a pontos cím, itt nem talál sem lefoglalózott albérletet, sem lakótársakat. A felültett lány kénytelen édesanyjához fordulni, aki a távolból is pillanatok alatt kerít a számára tetőt a feje fölé. A szintén egyetemista Matt fuvarozza el őt anyja egykori egyetemi barátnőjéhez és annak kissé furcsa családjához. 

Minden olyan könnyedén kezdődött... Julie könnyen beilleszkedett a család életébe, összebarátkozott a rendkívül elfoglalt szülőkkel, bármikor kapható volt egy képtelen csevejre a vicces feliratú pólókból kifogyhatatlan készlettel rendelkező Mattel, akit a matematika és fizika iránti vonzódása igazi kockaként definiál. Bátran vállalta a tizenhárom éves angyalarcú, ám igencsak antiszociális Celeste pesztrálását, könnyen elegyedett csevejbe a legidősebb testvér, a kalandos életet élő, nagy utazó Finn képmását ábrázoló kartonfigurával, Fotó Finnel, akihez Celeste rendkívüli módon ragaszkodik és a távolság sem tartotta vissza, hogy barátságot kössön magával Finnel is, akivel e-mail váltásaik egyre több válasszal szolgáltak a család furcsaságaira. A lány időközben célul tűzte ki, hogy kiszakítsa Celeste-tet a magányból, el Fotó Finntől, és gondtalan tinédzsert faragjon belőle.

Eközben az olvasó rájöhetett, hogy a többnyire fesztelen, poénokkal tarkított humoros történet a felszínt megkaparva komolyabb tartalmú regény, a problémáknak hátat fordító szereplőkkel.  Julie sem kivétel, hiszen barátságos, optimista természete ellenére látni rajta, hogy küzdelmet vív önmagával, hogy megőrizze az édesapjába vetett hitét és szeretetét, aki örökösen cserbenhagyja. Megértése és toleranciája irányába egy kétségbeesett igyekezet, amelyről nem hajlandó lemondani, hogy megóvja törékeny szívét.
A Watkins család titka hosszabb ideig lappang a sorok között, ám nem annyira furmányos, hogy Julie-val együtt rácsodálkozzak a nagy felfedezésre, ám azt mondhatom, annál jobban vártam azt a pillanatot, ami végül is a könyvről alkotott véleményem jelentősen befolyásolta. Szinte vízválasztónak mondható, hiszen drasztikus módon változtatta meg a regény hangulatát, amire nagy szükségem volt.

Hogy őszinte legyek, nem talált telibe az a fajta folytonosan megmosolyogtatni kívánó humoros stílus, amely a regény közel kétharmadát jellemezte. Ez valamelyest akadályozott abban is, hogy igazán rokonszenvezzek a szereplőkkel, - Julie néha kifejezetten fárasztott, leginkább a Mattből olykor előtörő felindultság és a szavai mögött felsejlő érzelmek fogtak meg csupán -, ám 'a pillanat' után bizony mégis megérintettek. Megindítóvá vált a fájdalmas emlékek felelevenítése, a rejtegetett érzelmek felszínre kerülése és megélése. Az az utolsó harmad vasmarokkal ragadta meg a lelkem és bolygatta fel az érzelmeim, így őszintén sajnálom, hogy a könyvet egészében nem tudom ennyire megkapónak mondani.

Beleestem abba a csapdába is, hogy a fülszövegnek és a műfaji besorolásnak hittem és nem szedegettem aprócska morzsákat a regényről, így kissé csalódásként ért, hogy semmiképpen sem tudtam beilleszteni a Könyvmolyképző első Rubin pöttyös könyvét a new adult kategóriába. Életérzésben semmiképp sem NA, pedig én kifejezetten e miatt részesítem előnyben a műfajt, Julie szerelmi élete pedig szinte teljesen elveszik a sorok között. Mattel és Finnel alakuló "románcának" kevésbé van romantikus felhangja, a teljes Watkins család áll a történet középpontjában.

Nem éppen az a történet tárult elém, amit elképzeltem, ezt olykor bántam, a végére azonban mégis úgy éreztem, hogy érdemes volt fellapozni a könyvet, mert nem hagyott hidegen.


2013. dec. 15.

Tammara Webber - Easy - Egyszeregy

Kiadó: Könyvmolyképző, 2013
Terjedelem: 334
Ár: 2999 Ft
A napbarnított, izmost testre rajzolt mintáknak már az említése is hihetetlen hatással tud lenni a romantikus lelkületű olvasókra. A tetovált szó, felbukkanása pillanatában képes egyeseknél vasmarokkal megragadni a kíváncsiságot, és érdeklődést kelteni egy ismeretlen iránt. Nem mindenki lesz ugyan emlékezetes karakter, - az Elcsábítani Hamupipőkét Reid Andrewsa például számomra nem volt az, - de így is akad, akik mellett vétek lenne egyszerűen elsétálni. Tammara Webbernek is sikerült egy olyan srácot megformálnia, aki említésre méltóvá teszi az Easy c. regényt, amely a nyár egyik legfelkapottabb kötetei közé tartozott. 

Lucas Maxfield lelke rejtelmeinek felfedezéséhez kétségtelen, hogy fel kellett lapoznom a könyvet, azonban ritkán fordul elő velem, hogy már olvasatlanul is teljes mértékben magam elé tudjam képzelni a főhőst. Mind kiderült, ez nem olyan meglepő, hiszen Dusan Novakovic részvételével készült - páros és egyéni - fotók meglehetősen passzolnak a történethez, mind a karakterek, mind a hevület tekintetében.

Annak ellenére, hogy a női figyelmét egyértelműen a titokzatos Lucas mozgatja, maga a sztori  egészében a hősnő, Jacqueline regénye, abból a szempontból, hogy mellőzi a new adult történetek sokak által kedvelt sajátosságát, a váltott szemszöget.

A lány párját követve választott főiskolát, alárendelve magát ezzel neki. Döntése azonban hibának bizonyult, hiszen Kennedy, a politikusi babérokról álmodó srác úgy dönt, mielőtt a karrierje megszállottja lesz, ideje egy kicsit kalandoznia és egy közel három éves kapcsolatot bont fel. A szakítás megviseli Jacqueline-t, mikor azonban újra visszatérne a társaságba, amely miután pártában maradt, úgy tűnik szinte azonnal el is felejtette létezését, egy újabb traumát kénytelen átélni. Az éjszaka sötétjében megpróbálják a kocsijában megerőszakolni, támadójában pedig nem mást vél felfedezni, mint egy barátnak gondolt személyt. A szerencse azonban annyira a lány mellé szegődik, hogy egy jóképű, motoros idegen megmentőként lép közbe és hagyja helyben a nemet nem ismerő Buckot. A támadás sokáig titokként lappang köztük, és az eddig láthatatlan Lucas nagyon is észrevehetővé válik, lassan testileg és lelkileg is egyre közelebb kerül a lányhoz, akire továbbra is veszély leselkedik.

Az írónő kétségtelen, hogy minden bemelegítés nélkül dobja az olvasót a nemi erőszak témájába, azonban a hangsúlyos kezdetből nem bontakozik ki egy komolyabb hangvételű regény. Jackie nem mély traumaként éli meg a vele történteket, nem nyomra rá bélyegét a mindennapjaira, nem tölti idejét rettegésben, így a történet java részében koncentrálhatunk egy kapcsolat bimbózására. Néha azonban emlékeztetők kap, hogy a veszély még les rá és a történet az utolsó harmadára tér vissza egy példamutató eseménysorral, amelyből az önvédelmi edzést élveztem a legjobban. Ámbár ennek ellenére sem tudom azt állítani, hogy véresen komolyan tudtam venni a lánnyal történteket, ahhoz nekem túlságosan elsumákolta a szerző, amelyen némiképp még az amerikai egyetemi feeling is árnyalni tudott.

Azonban nemcsak Jacqueline, a Kennedy nélkül az egyetemi társadalom perifériájára szorult lány, aki eddig hagyta magát vezetni szolgáltatott témát, hanem Lucas is, a maga személyével, nem kevésbé megrázó titkaival. Sokkal mélyebb és összetettebb érzéseket rejtőznek a tetovált, piercinges külső alatt, mint gondolnánk. Megrendítő vallomással tud szolgálni ez a szexi srác, akinek a keze által nemcsak művészi rajzok készülnek, hanem a női testet is könnyűszerrel lángba borítja vele. Nem állnak meg az első csóknál, hanem ráérősen fedezik fel egymás testét, ráadásul szex nélkül is majd felgyullad tőlük a lepedő. Bizony irigylem Jacqueline-től az ő odaadó barátját, aki mellett biztonságban érezheti magát. 

Remek választásnak tartom a regényt azok esetében, akik ismerkedvén a new adult műfajjal nem akarnak nagyon eltávolodni a ya iskolai légkörétől, de szeretnének valami kevésbé ártatlan történetet kézbe venni. Lehengerlőnek ugyan nem mondanám, de kiszámíthatóságával együtt is kellemes, romantikus és fiatalos olvasmány, Lucas alakja pedig hab a tortán.


 ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

  Sorozatinfó:

Az Easy tulajdonképpen egy önálló kötet, a Lucas rajongóknak azonban mégsem kell csak ennyivel beérniük, hiszen 2014 májusában jelenik meg külföldön a Breakable, amely a Veszedelmes sorscsapáshoz hasonlatosan, egyedi Lucas sztori lesz. Remélem a Könyvmolyképző is igent mond majd a könyvre.



2013. nov. 16.

Jegyzetlapok (1)

2013 nem lesz épp a legtermékenyebb évem a bejegyzések számát tekintve. A képernyő azon oldalán, ahol épp pötyögök, kissé döcögősen jutok egyről a kettőre, így számos olvasott könyvélménnyel adós maradtam. Ezek egy részét szándékozom az év végéig heti gyakorisággal, a megszokottól kissé kurtább formában valamelyest pótolni.

Egy hancúrkönyv:

VIRNA DEPAUL - A ROSSZ TESTVÉRREL ÁGYBA BÚJNI

  
Műfaj: erotikus-romantikus
Olvasás: szeptember
Értékelés: 3 pont

A sztori: Melina Parker elbűvölő, kedves lány, de nem éppen a legjobb szerető. Mikor egy újabb férfi szakít vele emiatt, úgy dönt, ideje fejleszteni ágybeli képességeit.
Gyerekkori barátját, Max Daltont kéri meg, hogy adjon neki szexleckéket, pedig titokban a férfi ikertestvérébe, Rhysbe szerelmes már évek óta.  Melina végül rossz ágyban köt ki, és Rhys tanítja meg neki, mi az igazi szenvedély.

A vélemény: Rossz ágyban kikötni már egészen ismerős, hiszen nagyvonalakban a Rossz ágy, jó pasi is ugyanezen alapokon nyugszik: a kiszemelt szerető helyett véletlenül annak testvérével ágyba bújni, a tévedés ténye pedig már túl későn vág fejbe. Sorstársához hasonlóan a tálalás sokkal fülledtebb, mint valójában maga a történet, így inkább romantikus, mint merészen erotikus, pláne nem 'orrba-szájba' típusú. Fordításban túlszárnyalta ugyan a Katee Robert könyvet, de Melina Parker ugyanúgy bosszantóvá tette a sztorit, mint Elle. Kezdett már a frász kerülgetni a nőtől, aki mindent túlkomplikál, akinek az önbizalma abszolút nulla és nem tudott mást hajtogatni,  mint hogy nem elég jó nő, sosem lesz képes kielégíteni partnerét az ágyban, és máig felfoghatatlan számomra, hogyan tartozhat a kedvenc szexszel kapcsolatos szavai közé a közösülés, párosodás, korai magömlés... vagy esetleg a fordítót kellene szidnom? Mindenesetre, kedvesség, szerénység ide vagy oda, a folyamatos önmagát degradáló gondolatok negatív irányba befolyásolták a lányról kialakított véleményem.
Azonban a könyv mellett szólnak a Dalton ikrek és a tény, hogy még mindig szeretek megelevenedett emlékekről, gyerekkori titkos vonzalom beteljesüléséről olvasni, főleg, ha a pasi is teljesen bele van habarodva a lányba és nem csak női rajongást olvashatok. Rhys pedig évek óta epekedik egy elérhetetlen lányért, akit testvére, mint békejobbot szinte tálcán kínál fel neki, ő maga pedig gondoskodik, hogy az egy hétvégére szóló szexlecke minél élvezetesebb legyen.
Nem lehet elmenni szó nélkül a fiúk foglalkozása mellett, hiszen az írónők javarészt macsó sportolókat, öltönyös üzletembereket, rosszfiús zenészeket állítanak csatasorba, Virna DePaul mégis bűvészekről fantáziált. Ez a tény engem ugyan annyira nem hozott lázba, mégis egy kis változatosság nem árhat.  Rhys után pedig egyértelmű, hogy a sokkal inkább fenegyerek Max Daltonnak is kijár a szerelem. Nem fogok éppen nemet mondani neki sem, de nem is vagyok kétségbeesve, hogy ez nem a közeljövőben fog megtörténni, hiszen még eredetiben sem jelent meg.



Egy kis édes romantika:

 STEPHANIE PERKINS - ANNA ÉS A FRANCIA CSÓK


Műfaj: young adult 
Olvasás: július
Értékelés: 4 pont

A sztori:  Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. 

A vélemény: Hiába lett az Anna és a francia csók a megjelenés után látványosan kapós és százával keltek szárnya a dicsérő szavak, én tartózkodó maradtam. Étienne St. Clair egészen addig nem birizgálta a fantáziám, míg el nem kezdett bosszantani, hogy az idei Álompasi választáson azon kevesek közé tartozott, akikhez még nem volt szerencsém olvasmányaim kapcsán.  Így nyáron megadtam magam neki s a történetnek és bevallom, én is kellemes órákat töltöttem vele. Letaglózva ugyan nem lettem, de az aranyos, ártatlan és fiatalos, szerencsére nem túl csitri történet bőven megérintette a romantikus szívem. Az Anna és a francia csók pedig tényleg nem akar több lenni, többnyire mellőzi a komolyságot, abszolút realisztikus, minden misztikától mentes. Kiérződik a sorok közül némi franciásság, bár meghatározóbb jelenlétre számítottam, ha már az írónő elhagyta Amerika földjét. És Étienne... tény, hogy vonzó fiatalember, még vonzóbb, hogy lerí róla, hogy odavan Annáért, de ennyit tépelődni és ennyire hosszú ideig 'barátoknak' lenni... néha már idegőrlő volt.
Mivel a regény megjelenése tavalyi, a sikere pedig tagadhatatlan, így kissé megdöbbent, hogy 2013 úgy fog eltelni, hogy a folytatásnak se híre, se hamva. Tény, hogy boldog befejezéssel zárult, és köztudott, hogy más párocskák következnek, de Stephanie Perkinst akkor is érdemes lenne kiadni.


A képzelet birodalma: 

JON SPRUNK - AZ ÁRNY FIA


Műfaj: fantasy
Olvasás: szeptember
Értékelés: 2 pont

A sztori: Othir szent városában ármány és korrupció uralkodik, így eszményi hely a független és gátlástalan bérgyilkosok számára. Caim az egyik legjobb közülük, ám egy félresikerült megbízást követően rá kell döbbennie, hogy fondorlatos összeesküvésbe keveredett. A törvény tisztességtelen őrei, a rivális orgyilkosok és az Odaátról származó mágia ellenében csupán utolsó célpontjának előkelő leányára számíthat, és Kitre, az oltalmazó szellemre, aki mások számára láthatatlan. 

A véleményem: Egy újabb fantasy, amibe beletört a bicskám... Úgy tűnik, amint mindkét nemnek szórakozást ígérő fantasy történet kerül a kezembe, meredeken zuhan annak az esélye, hogy tetszeni fog. Az Árny fiát egyszerűen nem tudtam befejezni, bár jóval-jóval tovább kitartottam, mint a A szél neve, A penge maga vagy Tövisek hercege esetében. Ha nem ketyeg a könyvtári óra, akkor talán előbb-utóbb a végére érek, de így feladtam a küzdelmet. Egyrészről mérhetetlenül untam, úgy éreztem még a felénél is, hogy nem történik a világon semmi. Nem tudott felmutatni egyetlen szereplőt sem, akit szimpatikusnak találtam volna, Caim egyszerűen hidegen hagyott, pedig fura mód vonzanak az orgyilkosok. Biztos vagyok benne, hogy származása és Kit, a fel-felbukkanó szellemtárs is nyújthatna még érdekességeket, de érzésem szerint, nekünk itt örökre elváltak útjaink.



A duplázó

SUSAN DONOVAN - A KITARTOTT NŐ


Műfaj: romantikus chick lit
Olvasás: 2010. január, 2013. november
Értékelés: 4 pont

A sztori: Samantha Monroe háromgyerekes elvált édesanya, foglalkozását tekintve remek fodrász és nem mellesleg egy elkeseredett nő. Anyagi gondokkal küzd, legkisebb fia nem hajlandó megválni a pelenkájától, pedig már rég ideje lenne és annyi nyugodt perce sincs, hogy kedvenc hobbijában, a festészetben kikapcsolódást kereshessen. Egy csajos este folyamán kicsúszik a száján, hogy szívesen lenne kitartott nő, ezt meghallva pedig az asztaltársaság egy tagja terveket sző. Így kerül közelebbi (ál)kapcsolatba Sam és a szenátori címre pályázó, rossz reputációjú Jack Tolliver. A nőnek pénzre, a férfinek pedig jó hírnévre van szüksége, amelyet egy hétköznapi többgyermekes nő melletti lehornyozás által akar megszerezni, és megszületik egy hat hónapra szóló szerződés, amely ugyan kimondja, hogy ez csapán egy megjátszott románc, a két ember azonban ennek ellenére is végzetesen elkezd egymáshoz vonzódni. 

A vélemény: Akinek a szerződést és a kitartott nőt hallva valami mostanság futó erotikus történet jutott eszébe, az gyorsan felejtse is el. Susan Donovan ugyan nem veti meg a szexet regényeiben, olykor szabad szájú is, mégsem a mostanság felkapott erotikus történeteket írja. Évekkel ezelőtt olvastam először, az első Kelly kiadós könyveim között volt és határozottan kellemes olvasmánynak tartottam, ezért is gondoltam egy váratlan pillanatban, hogy újra el kellene olvasnom. Szerencsére leporolás után sem változott a véleményem, nekem még mindig tetszik. A szereplőkben van kurázsi, belevalók, nem ritkán humorosak. Jack egyértelműen a női nem nagy rajongója, és tudja is mit kezdjen velük, főleg ha a vonzalom kölcsönös. Munkáját tekintve cseppet sem egy törtető sznob, mint aki lehetne, így igazán nincs ellenemre a fickó. Samantha esetében talán meg kellene kérdőjelezni, hogy jó anya-e, hiszen gyermekeit is hazugságra, színlelésre kényszeríti, de legalább magába roskadás helyett a tettek mezejére lép. Őszinte, nyílt nő, aki három gyerek, szenvedélytelen rutin menetek és egy melegnek álló férj után is tud csábító lenni, aki megszédíti kiszemelt áldozatát, jelen esetben Jacket. A legjobb barátnő, Monté és a gyerekek sem semmi figurák. Dakota, a legifjabb poronty külön említést érdemel, annyiszor késztetett mosolygásra. Mivel a történet hazugságra épül, így várható, hogy akad valaki, aki a látszat mögé lát és a maga javára akarja fordítani a teremtett helyzetet, ezáltal pedig kissé több intrika tanúja lettem, mint szerettem volna, de még épp belefért.

2013. okt. 13.

Jennifer L. Armentrout - Obszidián

Kiadó: Könyvmolyképző, 2013
Terjedelem: 424

Ár: 2999 Ft
A nyár slágere YA fronton kétségkívül a Luxen sorozat első része, az Obszidián volt, az Álompasik között is versengő Daemon Black főszereplésével.

Először a kötelező kör lefutásához átadnám a szót Katynek, még akkor is, ha nehezen tudom elképzelni, hogy ne hallottatok volna még a történetéről. 

Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. 
Az ég kiderült. Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam… 

Mint kívülálló szemlélő hamar megállapítottam, hogy az olvasóknál azonnali függőség alakult ki, mind a főszereplő srác, mind a sorozat iránt. Hihetetlenül sokakat, hihetetlenül gyorsan bevonzott a kötet és rabjává váltak a regénynek. Jómagam óvatosan kezeltem ezt az impulzív rajongást, kellett is némi idő, mire kölcsönpéldány formájában közelebbi ismeretségbe kerültünk. Ekkor már magam mögött tudtam az írónő egy más jellegű történetét, az abszolút csajos Vetkőzik a tanú felnőtt karaktereket szerepeltető romantikus regényét... bár jobban illik rá a szösszenet kifejezés, hiszen nemcsak igen karcsú, hanem kissé kidolgozatlan, elnagyolt sztori volt. A vérszegény élmény kedvem nem szegte, hiszen abban a tudatban kezdtem neki az Obszidiánnak, hogy nagy eséllyel fog ledönteni a lábamról egy szexi zöld szemű pasi, úgy hírlett ha nem is köztünk, de a fiatalok között szikrázni fog a levegő mind a kémiától, mind a parázs vitáktól. A gerinc vastagsága pedig további bizakodásra adott okot, hogy most Jennifer nem kapkodta el az írást. Ezek után igencsak meglepődtem, hogy mégiscsak a Gamble fivérek első kötete az élvezetesebb olvasmány, mert az Obszidián bizony nem igazán nyerte el a tetszésem.

Testi épségem megőrzése érdekében sem fogom hosszúra nyújtani panaszaim sorát, sőt ha akarnám sem tudnám, mert legnyomósabb indokom a történet ellen, hogy unalmasnak találtam. Se az elején, se a közepén, de még a végén sem éreztem semmiféle elragadtatást, vonzódást sem a szereplők, sem sztori iránt. Eseménytelen volt, jelen pillanatban is nehezen tudom felidézni, mivel is töltött meg majdnem négyszáz oldalt az írónő. Nem tudom dicsérni a könyv humorát, mert nem éreztem emlékezetesen szórakoztatónak Katy és Daemon szócsatáit, amelyek az utálva vonzódom hozzád játszma jegyében zajlottak. Nem tudom áhítozva, álmodozó sóhajjal rebegni Daemon nevét, mert az én fejem nem csavarta el, távol áll még egy felejthetetlenül vonzó pasitól. A beharangozott arcátlansága, amelyért a seggfejség koronáját is megérdemelné, számomra csupán Katy eltúlzott reakciójának lecsapódása. Tény, hogy szaladt ki a srác száján nem csak pimasz, de valóban durva beszólás is, mégis úgy érzem Katy minden második kiejtett mondatot csak túlontúl felfújt, és  akaratosan szállt vitába mindenért, így nem Daemont tartom bunkó pöcsnek, inkább a lányt kissé gyerekesnek. Leiner Laura Latter Zsófiája is hasonló szindrómában szenvedett a Bábelben. Enyhítő körülményként tekintetek azonban a lány könyves blogos tevékenységére, amely rokonszenvet ébresztett bennem.
Kettősüket még nem érzem annak az az izzó párosnak, amelyet el akartak hitetni velem a fanok, bár kétségtelen, hogy egy-két testközeli pillanatban még én is megéreztem a tüzes szikrákat.

Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de úgy érzem, az írónő nem erőltette meg a fantáziáját, hogy története igazán távol essen egy Twilight ihlette sztoritól. Különösebben nem volt érdekfeszítő a fénylény Luxenek léte, harca sem, így nem tudom mire számítsak igazán a folytatásban. Mivel azonban nyomós negatívumokat nem tudok felsorakoztatni, így úgy gondolom, hogy ha túlnő a történet a langyiságán, akkor még akár be is jöhet.



~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~
 

  Sorozatinfó:

LUXEN
Lux series
1. Obsidian (2011) - Obszidián (2013)
2. Onyx (2012) - Ónix (várhatóan 2013)
3. Opal (2012)
4. Origin (2013)


2013. okt. 3.

On Sai - Calderon, avagy hullajelölt kerestetik

Kiadó: Könyvmolyképző, 2012
Terjedelem: 288

Ár: 2499 Ft
Rendszeresen visszajáró olvasóim tudhatják, hogy nem ragadok billentyűzetet szépirodalmi művek, keleti témájú könyvek és sci-fi regények véleményezése kapcsán, azon nyilvánvaló okból, hogy nem akad meg rajtuk a szemem... általában. On Sai műve azonban a kivétel esete, hiszen annak ellenére, hogy a történetben az űr az úr, kíváncsivá tett, amelyért talán a kissé eszelős és képtelen fülszöveg volt leginkább a ludas, amely így kezdődött...

Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember pedig nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg... és micsoda kapitány válik belőle!

Egyik kedves barátnőm szava járásával, Genius Calderon egy unikum. Utánozhatatlan, nehezen felejthető, hatalmas figura. Árad belőle a groteszk humor, szarkazmus, némi hanyag eleganciával viselt seggfejség. Állítólag halni vágyik, hiszen a történet kezdetén már a nyolcadik kísérlete dőlt dugába, pedig nem válogatott az eszközökben, mégis mikor közel a vég és csak meg kellene adnia magát, inkább harcba száll. Leginkább a játék kedvéért és ha nem is vallja be, de a legénységéért... némi jóság is megbújik tehát a nemtörődöm, nagyképű felszín alatt. Ráadásul tagadhatatlanul eszes és éles látó, így mindenfajta szorult helyzetből kivágja magát, hiszen Calderon szavakat bűvölve, szenvedéllyel szédíti a körülötte lévőket, kihívásokat keresve játszik egy kimondatlan játszmát szinte mindenkivel, aki az útjába akad. Ők pedig hol tudatosan, hol tudtukon kívül partnerek ebben. Taina Tives, a tradícionális japán családból származó fiatal kadét mélyebbre lát a férfiban, felfedezi a szavak mögöttes tartalmát és hamar méltó ellenfél válik belőle, aki már nem csak egzotikus szépségével, hanem éles eszével és nyelvével is vonzza Calderont. Összefogva pedig méltó páros a  Wellston legénységét likvidálni és a hajót elfoglalni akaró bűnözők ellen.

A támadással vált számomra igazán érezhetővé, hogy fantasztikus irodalmat olvasok, az előzményben Genius problémája, a különböző kultúrák pedzegetése, kiemelve a japán hagyományokat hősnőnk részéről és a nemesi bálok látogatása valahogy elhalványította a végtelen űr birodalmát a számomra. Mivel nem vagyok járatos a műfajban, ez talán  szerencsésnek is mondható, hiszen fokozatosan fogadtam be a bolygók és űrsiklók világát.

Szumma-szummárum, kellemesen érintett a történet humora. Tetszett, hogy nem csak a levegőbe puffogtak a poénok, a kissé abszurdnak tűnő kezdet komolyabb, politikával, cselszövéssel megtöltött történetet kapott. Volt itt kedvemre való leheletnyi romantika, némi misztikum, véres, áldozatokat követelő fegyverropogás és egy szemfényvesztő kapitány, aki akár egymaga elviszi a hátán a történetet. Ezek után ki nem hagynám a folytatást.


2013. júl. 8.

Brent Weeks - A Fekete Prizma

A FÉNYHOZÓ #1

Kiadó:
Könyvmolyképző, 2013
Oldalszám:
792

Ár:
3499 / 4499 Ft

OLVASS BELE!
A puding próbája az evés... számomra egy fantasyé pedig többnyire az első néhányszáz oldal, mivel akárhogy nézem az írók azonnal a határtalan képzelet mélyvízébe dobnak. Egyszerre kell letapogatnom a teremtett világ földrajzát, társadalmát, politikáját és be kell fogadnom nem kevés mágiát, varázslatot. Saját tapasztalatból tudom, hogy aki nem falja az ilyen könyveket nagy mennyiségben, annak könnyű búcsút mondani egy történetnek már az elején, ha nem könnyű eligazodni az ismeretlenben, és felcsigázni sem igazán tud az, amit nehezen értünk. Brent Weeks sem osztogatta bőkezűen az információkat, így közel háromszáz oldalon keresztül csak csipegettem a morzsákat, próbáltam nem kétségbeesni a fejemben kavargó káosztól. Viszont egyértelmű volt, hogy nem adom fel, hiszen az író már maga mögött tud  egy regényfolyamot, az Éjangyal trilógiát, amelyet személyes kedvencként tartok számon, így bizalmam ellensúlyozta a félelmeim.  

A fekete prizma kalauzol minket elsőként a kromaturgia, azaz színmágia világába, a Hét Szatrapia földjére, ahol Orholam után a Fehér, a szatrapiák képviselőiből álló Spektrum és a Prizma a legnagyobb hatalom. A Prizma a legtehetségesebb színmágus, hiszen önmagában elemeire tudja bontani a fényt és az összes színből képes luxint önteni. Ő őrzi a mágia egyensúlyát a világban, abban a hét, tizennégy, szerencsés esetben huszonegy évben, amelyet egy Prizma uralkodhat, míg el nem veszíti a színek erejét és meg nem hal. Gavin Guile a valaha élt legnagyobb Prizmák egyike, azonban valódi énjét csak kevesen ismerik, és mindent el is követ, hogy titkai ne kerüljenek napvilágra. A történet elején szembesül azzal, hogy van egy kamasz fia. Kip abban a Szatrapiában született, amely a 16 évvel ezelőtt lezajló Prizmák háborúja helyszínéül szolgált, ahol Gavin és öccse, Dazen harcolt a pozícióért, és most Gavin a fia keresése közben szerez tudomást, hogy a tartomány feje, Garadul király megelégelte az elnyomást és a szabadságért, hatalomért háborút akar indítani.

Az író elég sok karakter sorsát követve meséli el a jelen hatalmi viszályait, a múlt háborús tetteit és Kip mellett ismeri meg igazán az olvasó a színmágia rejtelmeit. A tizenöt éves fiú a szükségben feléledt képességét Chromériába, a Hét Szatrapia központjába, mondhatni fővárosába megy próbára tenni, majd igyekszik minél több tudást magába szívni. A hétköznapi színmágus attól függően, hogy hány - általában egymás melletti - színből képes különböző halmazállapotú anyagot materializálni, azaz luxint önteni, lehet monokróm, bikromát, polikromát vagy szuperkróm. Egy színöntő élete azonban igencsak véges, minél többet és nagyobb mennyiségben él a mágiával, annál inkább megrövidíti az életét. A véghez közeledve választhatja önként a halált a Felszabadulók ünnepén, vagy színholttá válik, akit már csak az őrület vezet (állítólag).

A papírra vetett mágiarendszer kellőképp egyedi, művelése elég látványos, Chroméria pedig tagadhatatlanul a varázslat kézzel fogható bizonyítéka. Ám a színöntés elképzelése néha már majdnem kifogott rajtam, kezdetben kifejezetten nehezen vizualizáltam a leírtakat, de ahogy kezdtem egyre otthonosabban mozogni a szereplők társaságában, úgy vált egyre könnyebbé a luxinöntés is. 
Az Éjangyalhoz hasonlóan a Fényhozó is bővelkedik színes személyiségekben, és szintén elég magas a központi karakterek száma. Jómagam valamiért a hölgyekkel szemben éreztem nagyobb szimpátiát, Fehértölgy Karris, a nemeshölgyből lett Fekete Gárdista és Liv Danavis a fiatal színmágus is talpraesett, bátor harcosként viselkedett. Gavin legtöbbször kedélyes, humoros, a nők számára igencsak vonzó oldalát mutatta, ereje kétségtelenül bámulatos, cseppet sem picinyke titka pedig árnyékot vetett a tökéletességére és ez így jó. Kip nem egészen apja fia, bár amilyen suta tudott lenni, ő is könnyen mosolyt csalt az arcomra és a duckó srác tapasztalatlanságát kompenzálta a bátor szíve és akaratereje.
Jó fantasy nem ér véget csata nélkül, az író pedig nem hagyta az utolsó pillanatra a harci jeleneteket, épp csak kezdtem magabiztosabban járni a világban, amikor már vonult a több ezer fős sereg és az ütközetek izgalma határozottan ellensúlyozza a hosszadalmas tapogatózást a világba. A sztorit pedig az eltitkolt igazság, egy-egy kósza emlék teszi csavarossá.

Nem tudok eltekinteni attól, hogy milyen rajongással szeretem az Éjangyal trilógiát, így hozzá mérve tudom csak értékelni eme történetet. A Fekete Prizma pedig bár szinte teljesen eltér tőle és abszolúte erős és kidolgozott fantasy, remek rituálékkal, attraktív mágiával, mégis karakterek és események tekintetében mégsem tudom a trilógia elé helyezni. Még.

Küzdelmes volt a kezdet, de megérte.


~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~
 
Sorozatinfó:
Sorozat: Lightbringer
Részek száma
: 4
Eddig 2 kötet készült el.
Műfaj: fantasy
Trailer:

2013. júl. 1.

Rachel Vincent - Pride - Falka

VÉRMACSKÁK #3

Kiadó:
Könyvmolyképző, 2013

Oldalszám:
468
 
Ár: 2999 Ft

>>OLVASS BELE!<<
Emlékeztető:
A Latrok végén beharangozott 8 hét immár eltelt és Faythe három nagyhatalmú vérmacska előtt kénytelen megmagyarázni az elmúlt események láncolatát és meggyőzni őket a véletlenről. Már azt is nehéz elhitetni a nagyérdeművel, hogy ez a cicalány képes egy részleges átváltozásra, amellyel akaratlan megfertőzte a mára halott exet, főleg ha a látványos bemutatóhoz "lámpalázas", de bizonyítania kell az önvédelmet is egy olyan tanács előtt, ahol a többség inkább holtan látná a lázadó lányt, aki nem akar jólnevelt tenyészmacska lenni. Faythe és barátai így igencsak vesztésre állanak, ráadásul a lány ellen a sors is összeesküdött, mert szinte minden - segítő - tettével is csak bajba keveredik. Egyetlen esélye, ha hasznosnak mutatja magát a falkában.
A Pride a dolgok közepébe csap, egyenesen a "tárgyalóterembe" repít, ahol Faythe immár igen türelmetlenül ismételgeti igazát. Alapvetően sem a higgadtságáról ismerjük, de most már tényleg kezd kijönni sodrából és tudatosul benne, hogy szorul a hurok. Jómagam is azt hittem, hogy az ítélet csupán kimondásra vár és felmerült bennem a kérdés, hogy akkor ugyan mivel fog folytatódni a sztori, de a kóborok felbukkanása további taktikázásra ad időt mindkét félnek, hogy harcolhasson céljai eléréséért és az egyszerű per nagyon is elhúzódik és lehetőségek tárházává válik: engedelmességre kényszerítés, hatalmi harc, szerelmi egyesülés, újabb összecsapások, tudományos felfedezés.

Faythe makacs természete, függetlenségéhez való ragaszkodása már az első kötettől állandó probléma, hiszen erőteljesen szembehelyezi őt a vérmacska társadalom elfogadott szabályaival, amelyre most a törvény által készülnek pontot tenni. A bírák pedig sunyin kihasználják az alkalmat az önös érdekek érvényesítésére is, amely a maradi urak szemében talál a társadalmat (is) szolgálja, de az írónő remekül rámutat arra, hogy az élelmes kor nem csak bölcsességet szül, hanem szűklátókörűséget, túlzott ragaszkodást a megszokotthoz.
A Sanders falkát tehát több oldalról is támadás éri az alfa lányának lázadó viselkedésén túl. Veszélybe kerül Marc, majd az alfa pozíciója is, hiszen a modern és rugalmas szabályok által mutatott haladás szálka mások szemében. Azonban a kóborokkal történt összecsapások egy fiatal cicalányt sodornak a szereplők karjaiba, az őt körülvevő furcsaságok befogadására pedig kellő nyitottság szükségeltetik.

Faythe a történet szinte egyetlen női szereplője, ráadásul a mesélő, így vele kellene együtt éreznem, szolidaritást vállalnom, csak hogy nem mindig egyszerű. Egyrészt elég vagány csaj, mégpedig úgy hogy közben nem egy sebezhetetlen wonderwoman, így nyögi is rendesen a harcokban szerzett sérülések fájdalmát, és a kimondott hiszti is távol áll tőle, de néha akkor is azt kívánom, bár ne lenne ennyire meggondolatlan és indulatos. Legtöbbször bizonyítja, hogy valóban vág az esze, olykor mégis fáziskésésben esik le számára a nyilvánvaló. A szabályokkal való szembeszegülés egyenes következménye szerelmével, Markkal való kapcsolatának se veled, se nélküled volta. Mindig sajnáltam a fickót, mert ő kifejezetten tisztességesen játszik, harcol Faythe-ért és természetesen a falkáért, amiért cserébe a Tanács képviselőinek nyílt gyűlöletét kapja és szemére vetik, hogy kóbor vérmacskának "született".
Rachel Vincent tehát nem könnyíti meg a pár dolgát, és érzelmi konfliktus helyett most valódi távolságot kényszerít közéjük. Látom a rációt, hogy valóban célravezető, de ajánlom is neki, hogy Mark maradjon szerves része a történetnek, mert kifejezetten bírom a fickót és ha szent a béke, olyan aranyosak együtt.

Persze a turbékolás nem viszi romantikus irányba a történetet, megmaradt kellőképp érdekes urban fantasynak, igaz a kötet második felét érzem ütősebbnek. Az írónő a fejleményekkel egy újabb problémakört teremtett, új utat nyitott a szereplők előtt, akik még mindig kellemes társaságot alkotnak, hiszen a többség jófej kandúr.
Jobban tetszett, mint a Latrok.

~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~
 
Sorozatinfó:
Sorozat: Shifters
Részek száma: 6
Befejezett: igen
Műfaj: urban fantasy
Magyar megjelenés:  4. Prey - Préda - 2013 ősz
Az írónő további futó sorozata: Sikoltók

2013. máj. 23.

Ryan Loveless - Ethan és Carter

Kiadó: Könyvmolyképző, 2013
Oldalszám: 243
Ár: 2490 Ft/ 2990Ft

>>OLVASS BELE!<<
Ethan és Carter... egy különös szerelem története... igen, két fiú szerelmi története... A romantikus könyvek esetében már szinte nem is meglepő, hogy a hősnő egy közeli barátja, családtagja a saját neméhez (is) vonzódik, ritkábban még akár hangsúlyosabb mellékszálat is kapnak ezen szereplők, így kis adagban már szinte mindenki olvashatott róluk, ha akart, ha nem. A Könyvmolyképző azonban új, Szivárvány kör kategóriában egész könyves M/M történetet hozott a nyitott olvasóknak. Mivel szeretem yaoi (boys love) anime és manga történeteket, így természetesen megörültem Ryan Loveless könyvének is, mert nyelvtudás híján előttem nem áll nyitva a külföldi könyvpiac, amelyben ez a műfaj is igencsak megállja a helyét. 
Eddig azért szerettem ilyen történeteket olvasni, mert a legtöbbnek, amihez szerencsém volt, volt  egy tiltott szerelem beütése, vívódás a lélekben, harc a világgal, mindezt romantikusan, japánoknál persze nyakonöntve humorral is, de most Ethan és Carter mutatott valami mást, valami szomorkásan mosolygósat.
A történet:
Carter Stevenson folytonos dadogásával és tikkelésével huszonnégy éves korára teljes magányra kárhoztatta magát. Jóllehet, a barátai is azzal nyúzzák, hogy a Tourette-szindrómának rendeli alá az életét, Los Angelesből egy csöndes kaliforniai kisvárosba költözik. Meghúzza magát, kerüli az embereket. Nem is sejti, hogy újdonsült szomszédja, Ethan Hart, hamarosan feldúlja magányát, és kilöki őt a nagybetűs életbe.
Ethan már a kezdet kezdetén megvallja az érzelmeit Carternek, bár közben retteg, hogy agysérülése kettejük közé áll, noha Ethan sokkal fogékonyabb az érzelmekre, mint az átlag. Carternél sokkal több forog kockán: ő többször megégette magát, és nem szeretné, ha megint összetörnék a szívét.
Ethan minden alkalmat megragad arra, hogy bebizonyítsa, ő és Carter összetartoznak. Aztán Ethan tragikus hírt kap. Végső kétségbeesésében Carterhez fordul segítségért. Vajon Carter kiállja a próbát?
Gondolatok:
Kíváncsiságomba nem tagadom félelem is vegyült, hiszen tartottam egy kicsit a fiúk betegségétől, amely az ismertető alapján is szembeötlően meghatározza a karaktereket. Sem a Tourette-szindróma, sem pedig az agykárosodás nem olyan betegség, amelyet egykönnyen figyelmem kívül lehet hagyni és féltem, hogy ettől kissé nyomasztó lesz a könyv. Félelmem az első sokk után alaptalannak bizonyult, hiszen miután Ethannel való első találkozásom nem kissé megdöbbentett, rá kellett jönnöm, hogy pont az ő magabiztos, kedves személye miatt lesz - néhol ugyan bánatos, de - a legkevésbé sem nyomott vagy depressziós.
Aki pedig távolságot tart a meleg témától, annak csak azt mondhatom, hogy a kisváros toleranciája, elfogadása nagyban segíthet, hogy az olvasónak is természetes(ebb)nek tűnjön két férfi kapcsolata. Mind a szülők, mind a barátok hihetetlen törődést, szeretetet és megértést tanúsítottak, mind a betegséggel, mind pedig a melegséggel kapcsolatban, az persze nem igaz, hogy mentes lenne minden gyűlölettől.

Carter nehezen irányítható testben, ép elmével él, visszahúzódó természete és megpróbáltatásai azonban 24 éves létére úgy tíz évvel öregítették, így cseppet sem egy fiatal felnőtt benyomását kelti. Ethan azonban egy 28 éves felnőtt férfi helyett, egy tiszta szívű gyermekded lélek, aki ugyan tudja, hogy szellemileg nem olyan mint mások, de teljes mértékben sosem foghatja fel mennyire más, de így sem búsul, hiszen a körülményekhez képest is szinte teljes él, munkával, pasikkal, barátokkal, szerető családban, egy problémás kamasz öccsel. Két érzékeny lélek ők, akiknek bizony könny szökik a szemükbe, ha megbántják, megsértik őket, de ezentúl egymás támaszai lesznek.

Hihetetlen milyen hamar kinyilvánították érzelmeiket egymás iránt, de ennek és a rövid terjedelem ellenére is még sok idő kellett, hogy igazán egy párt alkothassanak, így a témában járatlan olvasónak is van ideje hozzászokni, hogy ők egyszer valóban egymáséi lesznek. A szex a könyv folyamán végig jelen van, eleinte csak szavakban, majd - nem sokat hagyva a képzeletre - tettben is, hiszen Ethan erősen szexcentrikus, számára a szex inkább olyan jóleső szükséglet, mint az evés, nem pedig mint egy igazán intim és személyes együttlét. Érzéseit is sokáig inkább a "meglátom-tetszik-akarom" kategóriába soroltam, de ezzel nem lealacsonyítani akarom, egyszerűen csak jobban meg kellett ismernem őt, hogy ragaszkodásának, rajongásának igazi jelentőséget tulajdonítsak.

A könyv érzelemmel teli aranyos, mosolygós és szomorkás jelentek váltakozása (kedvencem a színházi előadás estéje), amely közben van ugyan mit megemészteni, elfogadni, de szerintem megéri elolvasni. Remélem a hazai molyok többsége is lesz elég nyitott, hogy más történetek is megjelenjenek a témában.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...