Pokoli csók

Kiadó: Gabo, 2012 

Oldalszám: 256

Ár: 2290 Ft

A novellákat alapvetően vérszegény olvasmányoknak tartom, többnyire úgy érzem, hogy a fél fogamra sem elegeket, viszont ha a kedvenc műfajaimban íródnak, akkor nehezen állok ellent nekik. A Pokoli csók már csak azért is vonzott, mert az öt szerző közül négytől már volt szerencsém teljes regényt, sőt mi több teljes sorozatot olvasni. Ami viszont meglepett, az a kiadó volt, hiszen számomra a Gabo teljes mértékben a (történelmi) romantikus vonalat képviseli, ezek a novellák pedig igencsak ifjúsági szinten mozognak, annak is inkább a fantasy területén. Viszont mindegy is, hiszen a könyvet már kiadták, a vámpírrajongók talán örültek is, én pedig így olvasás után kissé megkérdőjelezem, hogy volt-e értelme papírra nyomni a történeteket.

1. Richelle Mead - Napfény 

Eric Dragomir az érettségi után, kissé komor hangulatban készül kilépni a nagybetűs életbe. Egy tragédia emléke vetül rá, apja akarata vezeti a kikövezett úton, de a nagy döntések előtt még barátaival és barátnőjével épp egy buliba tart, ahol  találkozik egy lánnyal.

Szerintem nem hazudok, ha azt mondom, hogy Richelle Mead neve egyet jelent a Vámpírakadémiával, annak ellenére, hogy teremtett szukkubusza, Georgina Kincaid is hódít már egy ideje hazánkban. Ez a kötet is a VA világában játszódik, a sorozat előtti időkben, pontosabban egy generációval azelőtt. Eric Dragomir neve szerintem nem hangozhat ismeretlenül a rajongónak, és azonnali kíváncsiságot von maga után.

A novellák közül ezt tartom a legjobbnak. Jó volt, hiszen rövidsége ellenére teljesen kerekre sikeredett, volt benne romantika, akadt némi izgalom is. Kissé klisés, de legalább úgy éreztem, tényleg éreznek a szereplők.

4 pont

2. Alyson Noel - Kelts életre! 

Danika, a fiatal művész lány azon kiválasztottak egyike, akik lehetőséget kaptak, hogy Angliába utazva, egy gótikus kastélyban részt vegyenek egy művészeti kurzuson. Azonban úgy tűnik, hogy néhány szolgálót kivéve nem érkezett meg senki, de végül csak feltűnik egy srác.

Nem túl meglepő a történet, Danikáról nem lehetne elmondani, hogy túl okos lenne, és nehéz vakságát arra fogni, hogy művész lélek. Azonban erre a történetre tudnám mondani leginkább, hogy igazi hangulatot árasztott magából. Gótos, sötét, kis Dorian Gray érzés.

Nagyjából egy szinten áll az Evermore sorozat színvonalával, már amennyit az első kötet alapján meg tudom ítélni.

3 pont

3. Kristin Cast: Idefent 

Biztos nagyon művészien, benyomásokkal és absztrakt módon akarta az írónő az olvasó tudtára adni, hogy miről is szól a történet, viszont ha engem kérdeztek, akkor ez a néhány oldal csupán véletlenszerűen kiválasztott szavak kusza halmaza. Talán volt egy lány, talán volt két fiú, voltak vágyak, őrültség, téboly, bosszú. Viszont felmerül a kérdés, hogy lány volt és fiúk? Vagy állatok? Vagy bármi, amit akarsz? Hol? Hol van, mi Idefent és Odalent? Én nem tudom, számomra ennek nincs értelme.

0,25 pont

4. Kelley Armstrong - Vérmacska 

Egy fiatal, genetikailag módosított vámpír lány elrablása után felébredve két sráccal találja magát egy zárkában. Cél a menekülés.

Igaz, hogy Kelley Armstrongtól még csak a Sötét erő trilógia első kötetéhez, A szellemidézőhöz volt csak szerencsém, de az alapján is fel tudom fedezni a karakterbéli hasonlóságokat, még ha két különböző sztoriról van is szó. Nincs is ezzel baj, de ahogy Chloé és barátai, így Katjana és a két srác sem lett különösebben szimpatikus. Maga a történet pedig olyan, mintha egy teljes regény, sőt akár egy trilógia közepét kiragadtuk volna. Volt előzménye, amire akad néhány utalás, hogy ne tapogatózzunk olyan vakon, és érezhetően benne van a folytatás íze is.

3 pont

5. Francesca Lia Block - Lilith 

Volt egy fiatal fiú, aki álmaiban egy más bolygón élt, majd találkozott Lilith-tel, aki megváltoztatta…

A legrövidebb történet, alig húsz oldal, és hiába volt érhetőbb, mint Kristin Cast halandzsája, akkor sem látom semmi értelmét. Az írónőnek így nem igazán sikerült felkeltenie az érdeklődésem más történetei iránt. 

0,25 pont

Spirit Bliss - A múlt árnyai

Kiadó: Könyvmolyképző, 2012 

Oldalszám: 480

Ár: 2999 Ft

Démoni érintés 1.

Spirit Blisstől mindig szívesen olvasok könyvet, de  most A múlt árnyaitól pluszban még reméltem azt is, hogy eltörli a rossz szájízt A garabonc után, és egy igazán jó középkori hangulatú ifjúsági történetet fogok olvasni. Nagyon örültem, hogy nem kellett csalódnom az írónő harmadik könyvében sem.

A történet:

"A Nap fénye elhalványult,

a Földre örök sötétség borult,

a korábban mítosznak hitt démonok pedig előbújtak rejtekhelyeikről.

Minden vámpírok atyja, Véreskezű Casimir irányításával a vérszívók átvették az uralmat a világunk felett. Az emberek többségére azonnali halál várt, akik életben maradtak, azok vagy a vámpírokat szolgálják, vagy űzött vadként élnek a csatornákban.

Az emberi lázadók vezetője őrült tervet eszelt ki. Hogy megmentse a világot, hosszú évek munkája során feltalált egy időgépet. A küldetés célja: visszautazni a középkorba, felkutatni Véreskezű Casimirt, mielőtt vámpírrá változott volna, és még emberként végezni vele.

A végzetnek köszönhetően Katherine Glanville lesz a szerencsétlen kiválasztott. Visszaküldik őt a múltba, ahol férfiruhája és furcsa viselkedése miatt azonnal el is könyvelik boszorkánynak. Csak a véletlenen múlik, hogy megmenekül végül, mivel összekeverik Casimir úrfi sosem látott unokahúgával, Roderica Galahaddel.

A feladat végrehajtása innentől egyszerűnek tűnik, csak kettesben kell maradnia a férfival, hogy egy óvatlan pillanatban megölhesse. De mi van, ha az emberi Casimir kedves, önfeláldozó és jó lélek? Ha a valódi gonosz egy az egyházon belül működő szekta, a Vérző Rózsa Rend? Vagy ez csak a látszat? Katherine-nek rá kell jönnie, hogy egy ember életét elvenni még a jövő ismeretében sem olyan egyszerű, mint azt gondolta…

Izgalom, fordulatok, titkok és szerelem… A démon érintése téged is megborzongat!"

Gondolatok:

Kapcsolatom a történettel nem most kezdődött, hiszen akkor kezdtem el olvasni, amikor még csak egy blogon publikált írás volt. Csupán  négy fejezetig jutottam, na de nem azért, mert nem tetszett, sőt örömmel fogadtam a középkori témát, csupán úgy éreztem, nagyobb élvezet lesz egyben befalni, mint napokat várni egy újabb fejezetre. Mondhatni, hogy elég sok időre tettem parkolópályára, mert mire újra eszembe jutott, már azt vettem észre, hogy a kiadás útjára lépett. Jómagam pedig megfeledkeztem arról a tényről is, hogy hiába játszódik a trilógia első kötete a múltban, a sorozat alapvetően  nem történelmi ifjúsági, hanem vámpíros ya fantasy. Magam mögött tudva már a műfajban megjelenő könyvek java részét, eleinte még kétségek is gyötörtek, hogy a vámpírok nem fogják e a történetre rányomni kissé negatív értelemben a bélyegüket. Azonban félelmeim hiábavalóak voltak, hiszen egy remek történet született, amelyben megfelelő arányban van a jelen a középkor, a romantika, a vámpírok és persze az ifjúság.

Újfent viharos gyorsasággal száguldottam keresztül az oldalakon, mert egy idő után teljesen beszippantott a történet. Eleinte igaz úgy éreztem, kissé toporgunk, rendkívül lassan haladt a történet, viszont azt már nem tudnám felidézni mikortól ragadt a kezemhez a könyv. Ezt talán a hangulatnak, a finom romantikának és a szereplőknek tulajdonítom.

A hangulatot a középkor szolgáltatta, bár jó lett volna tudni melyik századba is pottyantunk vissza, azonban ezt "hiányosságot" könnyen el tudom felejteni, hiszen a helyszín igencsak leszűkült Casimir elzárt birtokára és a kor is leginkább csak a szereplők mindennapi szokásaiban és öltözködésében nyilvánult meg. A vámpírok későbbi megjelenésével pedig nem éreztem szükségét, hogy valaha volt valós múltba képzeljem a szereplőket.

Azt kellene mondanom, hogy a történet hősnője a fiatal Katie, csakhogy az írónő olyan szituációt teremtett, amelyben a lány egyedül pottyan vissza a múltba és (Rode)Ricaként tölti a kötet java részét és az én képzeletemben Ricaként testesült meg, és jelen pillanatban a fejemben különválik ugyanaz a személy. Mondhatni tipikus YA szereplő, akinek nyakába szakad a világ megmentésének feladata, és útközben nála is kopogtat az első szerelem. Egyetlen momentummal nem tudtam mit kezdeni vele kapcsolatban, mégpedig amikor Rica hosszú vonakodás és a kéretjük magunkat magatartást hirtelen ledobva jóformán átesik a ló túloldalára, és csak a kedves mama megjelenése szakítja félbe az eseményeket. Egyébként a sztori romantikus oldalával teljes mértékben elégedett vagyok. Élveztem Casimir olykor óvatos, olykor hirtelen és heves közeledését. Egy későbbi szerelmi háromszögre is vevő vagyok, annak pedig pláne örülök, hogy nem a kézenfekvő Keith kapta meg a harmadik szerepét. 

A könyv végére sem tudtam eldönteni, hogy a józan gondolkodású, végtelenül nyugodt Casimir, vagy a hangoskodó, kissé bosszantó Payton lett e kedvesebb számomra. Egymás ellentéteiként mindkettőt jó karakternek tartom, a favoritom kiválasztását pedig a későbbiekre bízom.

Amiről még szót szeretnék ejteni az a kezdeti kételyeimet okozó vámpírok. Már itt megtudhatjuk a későbbi világuralomra törő vámpírok történetét, amelyről csak azt mondhatom, hogy tetszett. Titkos rendek, szekták ármánykodása a középkorban... Az tetszett a legjobban, hogy itt nem csak vannak vámpírok és pont, hanem itt születnek.

Igazán sajnálom, hogy most sem tudok maximális pontszámot adni egy Spirit Bliss kötetnek, de a befejezést jellemző akció közepette feltárult információk némelyike bizony nem nyerte el a tetszésem és a "Melyik volt előbb? A tyúk vagy a tojás?" feladta nekem a leckét. A végére már kissé belevesztem a történések sorrendjébe és egyszerűen most nem tudom felfogni, hogy történhetett meg néhány esemény. Bízom benne, hogy a trilógia végére minden a helyére kerül a fejemben, bár attól még tartom azt a véleményem, hogy szívesebben olvastam volna kissé más... spoiler mentesen nem is tudom, hogy fejezzem ki magam... más kapcsolati szálakat bizonyos szereplők között.

Egyébként semmi mást nem tudok felhozni a könyv ellen, jól sikerült darab, nagyon várom a folytatást.

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak!

4,5 pont

Cat Adams - A vér dala

Kiadó: Egmont, 2012

Oldalszám: 360

Ár: 3999 Ft

A vér dala 1.

Még mindig vevő vagyok az urban fantasy műfajára és elég gyorsan kiszúrom az új darabokat. Jelen esetben a borító kacsintgatott felém, egyértelműen jelezve, hogy a könyv az érdeklődési körömbe tartozik. Az Egmont Dark logót meglátva pedig megörültem, hátha Nalini Singh imádott művei mellé egy újabb sikersorozat nyitó kötetét vehetem majd kezembe a kiadótól, amely elsősorban nem az ifjúságot célozza meg. Tehát reményekkel telve vágtam bele a történetbe.

A történet: 
„Celia Graves, a profi testőr számtalan különös megbízást teljesített már, felvéve a harcot mind az emberi, mind a természetfeletti lényekkel. Ám a legújabb feladata minden eddigin túltesz. Különc ügyfelét, a kis kelet-európai állam hercegét nem csak a terroristáktól kell megvédenie, a túlvilági lények egész hada is az arisztokrata nyomába ered. Celia balsejtelme a megbízással kapcsolatban nem alaptalan: egy váratlan támadás utáni reggelen arra ébred, hogy szervezete részben átalakult. Néhány barátja – egy különleges képességű mágus, egy vérfarkas és egy tisztánlátó rendőr – összefog annak érdekében, hogy Celia túlélje a támadásokat, miközben fel kell kutatnia ellenségeit, és rá kell jönnie arra is, kinek áll érdekében, hogy eltegye az útból a fiatal uralkodót.” 

Gondolatok:

A Cat Adams írói név egy szerzőpárost takar, C.T. Adams és Cathy Clamp fogott neki közösen az írásnak, A vér dala pedig nem az első és egyetlen sorozatuk. Azonban ennek ellenére sem éreztem azt, hogy oly sok tapasztalattal a hátuk mögött bocsátották útjára egy újabb történetüket. Szomorú vagyok, mert egy kissé csalódtam. 

Érezhetően bevezető kötet, aminek a végére érve azt éreztem, hogy ennek se füle, se farka. Elindultunk valahonnan, egy bizonyos eseménytől, amelyben két fontos momentum volt, egyrészt a fülszövegbéli herceg melletti testőrködés, másrészt Celia átváltozása. Míg az átváltozás utáni problémák – Celia problémái - ha kissé csapongva is, de kitették a könyv jelentős részét, addig maga a herceggel kapcsolatos hercehurca, annak az ügynek a felgöngyölítése  és az igazi nyomozás jóformán el lett sumákolva, valahol a végén hirtelen meg lett oldva, de olyan mellékesnek tűnt, ahogy oly sok minden más is.

Főszereplőnk, Celia, a belevaló nők egyike, aki munkamorálban, precizitásban, férfiasságban egy kicsit még Anita Blake-re is emlékeztetett. Testőri teendőit letudta az első néhány fejezetben, majd magánnyomozóvá lépett elő, és saját ügyének kibogozását tűzte ki célul. A könyv feléig igen elnéző voltam, gondoltam be kell melegíteni és viszonylag könnyen túltettem magam azon, hogy Celia a történet java részét olyan információk keresésével tölti, amit már ismertem, hiszen Celiaval ellentétben, én nem fejeltettem el az első fejezetek történéseit. Közben sorakoznak fel sorra a szereplők, néha olyanok is, akik fontosabb szerepet töltenek/töltöttek be a nő életében, azonban igazi megismerésükre nem adódik lehetőség.

Megörültem az elején, hogy egy újabb soklényes történet lesz, amelyet én kifejezetten élvezni szoktam. Elsőre úgy tűnt, hogy a démoni jelenség fog jelentősebb szerepet kapni, csakhogy a hősnőnk vámpírokba botlik, a szereplők pedig denevéreket kiabálnak. Majd felbukkan egy vérfarkas barát, néhány látó, valami varázslóféle ex, akad szellem és még amit nem is említek. Azonban az én elvárásaimhoz mérve rendkívül keveset használják a szerzők a teremtményeiket, alig szerepeltetik őket és bizony sokszor elfelejtkeznek a magyarázatokról, hogy jobban megérthessük néhányukat.

A kötet végéig vártam, hogy majd fény derül a múlt egy szeletére, amely miatt Celia rossz gyermekkort tud maga mögött, amiért gyötri a bűntudat. Újra és újra megemlítette a testvérét és célozgatott tragikus és meghatározó pillanatokra, azonban hiába vártam, mert annak az ominózus eseménynek a történetét nem tudtam meg, viszont a nagyi előállt egy hihetetlen vallomással. Bevallom őszintén nem kellett volna. Ezzel számomra jelentősen lerontotta a könyvet, annak ellenére, hogy egyúttal megteremtette a folytatás alapjait.

Erős túlzással mondható, hogy a romantikus érzelmek sem maradtak ki a történetből, hiszen van egy ex, aki még igencsak vonzó Celia szemében, sőt a romantikus lelkem bele tudna képelni a történetbe egy későbbi szerelmi háromszöget is, de valahogy úgy érzem ez a sorozat nem a romantika híveinek való. Nincs igazi lángoló vágy, nincs mély szerelem, se testiség és Celia sem egy romantikus alkat.

Összességében elég felejthető a szereplőgárda és felejthető maga a történet is, de még mindig vallom, hogy egy sorozatot vétek az első kötet után leírni.

A könyvet köszönöm az Egmont kiadónak!

3 pont

Jeaniene Frost - Eternal Kiss Of Darkness

Night Huntress World 2.

Nem volt megállás, amint végeztem Spade-ékkel figyelmem már irányult is Mencheresre, aki második a sorban teljes történetével.

A történet:

Mencheres, a több ezer éves vámpír életébe betoppan a nő, Kira Graceling személyében, amikor is puszta kötelességtudatból megmenti a férfi életét, amit igazából csak saját maga veszélyeztetett. Ez a nemes tett azonban meghatározó a lány további életére, mivel először is kénytelen napokig a vámpír fogságában élni, majd pedig Mencheres ősi ellensége is rá irányítja nem túl megtisztelő figyelmét. Mencheres harcba száll Radjedeffel, de azt nem tudni még, hogy önként elbukik vele együtt, vagy a lányt és az életet választja.

Gondolatok:

Csak azt mondhatom, micsoda kellemes meglepetés. Nem voltak elvárásaim, hiszen Mencheres eddig nem volt kedvenc karakter, pedig mindig is szimpatizáltam vele, így mérhetetlen türelmetlenséget sem éreztem, hogy végre az ő kötetét is olvashassam, ráadásul több helyen futottam bele olyan értékelésekbe, amelyek gyengébb kötetnek minősítették az eddigieknél, így csak egy következő lépést láttam a történetében, amelyen át kell lépnem, hogy újra Boneséké legyen a teljes figyelmem. Azonban azt kell mondjam, hogy nem értek egyet, hogy gyengébb kötet lenne, sőt magasan veri nálam Spade és Denise sztoriját, és vetekszik a vámpírpároséval is.

Tény azonban, hogy nem volt különösebben akciódús, izgalmas, inkább a szerelem, az érzések domináltak, viszont nekem ez így volt jó.

Közhely lenne azt mondanom, hogy Mencheres mostantól bekerült a kedvenceim közé, mert hát Bones és Vlad első felbukkanásuktól kedvencek, Ian is felküzdötte magát jó magasra, most pedig Mencheres férkőzött mélyebben a kegyeimbe és ha megnézzük akkor lényegében felsoroltam majdnem az összes jelentősebb szereplőt, így pedig a kedvenc szónak nincs is jelentősége, csak annak, hogy még jobban imádom a több ezer éves hapsit.

Mencheres kissé belefáradt már az életbe, és szinte önként megy a kaszás elé, hogy véget érjenek monoton napjai, már csak egy utolsó harc megvívására készül, amely már több mint négyezer-ötszáz éve várat magára. Eleinte talán úgy tűnik, hogy a bátor és makacs Kira sem tudja meggátolni a végzetes tetteket, de az egyiptomi vámpír érzései mélyebbek az iránt a nő iránt, akiért lángol és akivel úgy érzi feladhatja a több évszázada tartó cölibátust.

Talán Kirát mondanám, a sorozat egyik legszimpatikusabb hősnőjének. Bátor, becsületes, kitartó, talpraesett, tehát egy erős nő. Csupán néhány óra alatt zúdul a nyakába egy eddig ismeretlen világ létezése és nem csak azt kell felfognia, hogy vámpírok márpedig vannak, de néhány napig még biztos, hogy egy nagyhatalmú vámpír vendéglátására kényszerül, és a további eseményekről még nem is beszéltem. Amikor pedig ráébred érzéseire, nem küzd ellene, hanem harcba száll a szerelemért.

Most nem panaszkodhatok, hogy Vlad hiányzott volna a történetből, de kicsit biggyesztem a szám, mert kissé jelentéktelen volt rövid felbukkanása, ahogyan Bones sem tolakodott be túlzottan sorok közé, bár mindketten erőteljes aggódást és féltést éreztek nagyuruk iránt. Akit még megkedveltem az Mencheres szolgája, bár jobban jellemzi az egy kedves barátja, Gordon volt.

A sztoriból nem hiányozhatott egy kis fekete mágia sem, amiből már egyszer Mencheres villantott, így pedig nekem kifejezetten tetszett a végső összeütközés. Az aktuális ellenségről meg csak annyit, hogy Radjedef egy számító, hazug, hataloméhes vámpír, akiről el se tudom képzelni, hogy tölthetett be ennyi időn át egy ilyen magas pozíciót. Rendkívül könnyű volt utálni.

Úgy érzem, romantikus szívem most jobban értékelt egy érzelmesebb, nyugodtabb, szerelemre és a párosra koncentráló kötetet, mint egy izgalmakban, összecsapásokban gazdagabb egyéb Frost könyvet. Nem vártam, hogy ennyire élvezni fogom, így pedig rendkívül jólesett olvasni.

5 pont

A sorozat kötetei:

1. First Drop Of Crimson

Jeaniene Frost - First Drop of Crimson

Night Huntress World 1.

Nem bírtam tovább, nem volt türelmem tovább várni az Ulpius-ház kiadóra, hogy kegyeskedjenek boldogítani engem egy újabb Frost könyvvel, így a kezembe vettem az irányítást.

Spade már az első kötettől jelen van a vámpírvadász páros történeteiben, mindig bizonyította hűségét, barátságát és egyre jobban beférkőzhetett a rajongók kegyeibe is, így azt mondom, megérdemelte, hogy ő nyissa a sort a spin-off sorozat(ok)ban, ahol immár főszerepben tündökölnek az eddig csak segítő kezet nyújtó barátok.

A történet:

Denise MacGregor, Cat legjobb barátnője, férje halálát követően úgy döntött, hogy távol akar maradni a természetfeletti világtól. Azonban gyászát és magányát megzavarja egy démon, aki az ajtaján kopogtat és „visszautasíthatatlan ajánlatot” tesz. Denise-nek meg kell találnia egy elveszett ősét a vámpírok között, vagy halál vár rá és családjára. Segítségért pedig csak Spadehoz fordulhat. Mindketten emlékeznek még az első szikrázó pillantásra, és elhatározásuk, szabályaik csak ideig-óráig tarthatják távol őket egymástól, miközben egyre nagyobb veszélybe keverednek.

Gondolatok:

Frostnak nem volt nehéz dolga remek történetet írni Bonesék nélkül is, hiszen a barátok, szövetségesek folyamatosan jelen voltak az eddigi kötetekben, és megmutatták, hogy ők is elég egyedi karaktereket egy saját regényhez. Az eredeti páros azért nem tűnt el, csupán csak háttérerősítésként jelent meg a szükség órájában, ettől mégsem érződött a sztori kevesebbnek. Teljesen kielégített az elegáns báró és a halandóságától ideiglenesen megfosztott lány harca a démonnal és természetesen egymással.

Mondhatjuk, hogy aktuális párosunk tagjai, két – szerelemben - megtört lélek. Denise életében bekövetkező szomorú eseményeknek magunk is szemtanúi voltunk, láttuk férjét meghalni, hallottuk Randy utolsó szavait. Spade – ha emlékeim nem csalnak - eddig őrizte titkát, csupán azt tudhattuk, hogy kerüli a halandókkal való kapcsolatot, érzelmeket, ami érthető is, hisz egy szeretett nőt már eltemetett. Egy év vagy száz, gyász és bűntudat esetén nem számít, de most a közös út alatt lehetőség adódik, hogy megbocsássanak maguknak és újra igaz szerelembe essenek. Lassan adják meg magukat, küzdenek az elvek és érzések ellen, viszont van az a pont, amikor már ők is tudják, hogy a tagadás felesleges.

Maga a sztori nem túl pörgős, a nyomozás, kutakodás kissé lassú, de mindig bebizonyosodik, hogy jó taktikai érzékkel vannak a szereplők megáldva, bár Denise néha megy a saját feje után, amit lehet, nem kellene, de én megbocsátom neki.

Jóleső frissítés volt ez a kis démonológia is, így a vámpírok, ghoulok, szellemek, némi fekete mágia mellett nem mondhatjuk, hogy Frost ugyanazt szajkózná.

Spade és Denise mögött most Ian mondható jelentősebb szereplőnek, hiszen Caték és Mencheres szerepe alig említhető, bár kissé vicces volt látni Bonest, mint párkapcsolati tanácsokat adó jóbarátot.

Tehát Ian… a Karó és sírhant óta barátkozom vele, többször megnevetetett, de eddig a könyvig nem mondtam volna, hogy különösebben csípem a fazont, pedig tudom, hogy kötözködőse ellenére egy hűséges barát. Most viszont azt hiszem őt is a szívembe zártam, mert dilis és humoros, már várom, hogy az ő fejét is bekösse valaki.

Sajnos Vlad nem emelte a kötet fényét, személy szerint nekem hiányzott, hiszen Bones mellett még mindig ő a nagy kedvencem. Na de sebaj, Frost akkor sem okozott csalódást.

4,5 pont 

A sorozat kötetei:

1. First Drop Of Crimson

2. Eternal Kiss Of Darkness

Amanda Hocking - A vér szava

Könyvmolyképző, 2012
296 oldal

2999 Ft

e-book, előolvasás

A vér szava 1.

A Könyvmolyképző könyvheti megjelenési listáján találkoztam először az írónő nevével, amely számomra teljesen ismeretlenül csengett. Lehetőségem adódott előolvasónak lenni, és miután az eredeti fülszöveg olvasása után rábólintottam, hogy igen ez engem érdekel, nem is törődtem azzal, hogy jobban utánajárjak a szerzőnek. Azonban néhány oldalt elolvasva igencsak elkezdett furdalni a kíváncsiság, mivel sejtéseim támadtak. Ezek után nem is lepett meg, hogy egy 1984-es születésű hölgy kezei alatt született meg a történet, akinek karrierje 2010-ben – a Twilight megjelenése után - vette kezdetét. Egy kezem nem elég, hogy megszámoljam hány könyvet termelt ki abban az évben – bár azt nem tudhatom, hogy ezek megírása tényleg akkor történt-e vagy már (fél)kész műveket tökéletesítettek a megjelenéshez -, és úgy tűnik máig fáradhatatlanul dolgozik.

A történet

„A tizenhét éves Alice Bonham élete a feje tetejére áll, mikor megismerkedik Jackkel. A fiú, aki imádja a rózsaszín tornacipőket és a nyolcvanas évek alternatív rockzenéjét, teljesen más, mint akikkel eddig találkozott. Aztán Alice-t bemutatják Jack öccsének, Peternek... Bár Peter látni sem bírja, a lány megmagyarázhatatlan erővel vonzódik hozzá. Képtelen választani a két, nagyon különböző fiú között, de van ennél nagyobb problémája is: Jack és Peter vámpírok, és neki el kell döntenie, a szíve vagy a vére szavára hallgat...”

Gondolatok:

Eleinte kissé elszomorított, hogy már a fülszöveg elárulta, hogy vámpíros történettel állok szemben, azonban erre az első oldalakat olvasva is gyorsan rájöttem volna. Sőt ahogy haladtam a történetben egyre biztosabb lettem, hogy az írónő igen szerethette Stephenie Meyer történetét, főleg a Cullen családot és tágas lakhelyét. Hát igen, a könyv igencsak hajaz a nagy sikereket elért Twilightra, bár Alice nem egy Bella, Jack pedig cseppet sem Edward, de egyébként stimmelnek a dolgok.

Mivel Alice látványosan lusta, rendetlen, nemtörődöm lány, aki az órákat is inkább végigalussza, és a jegyei a legkevésbé sem érdeklik, így az iskola szinte teljes egészében mellőzésre kerül, és átadja a helyszínt Jack és családja házának, luxusautók utasterének és az éjszakának.

Elsőnek lép be a képbe mindenki imádatát elnyerő Jack, aki huszonnégy éves, vámpírévekben sem jelentősen több, szellemi színvonala – saját bevallása szerint is – azonban inkább egy tizenkét évesé, amely többek között videojáték szenvedélyében testesül meg. Legjobb válaszai a most nem mondhatom el, ne kérdezd, nem beszélhetek róla, kérdezd Ezrát, ő öregebb, jobban el tudja magyarázni, így Alice-szel folytatott párbeszédei többségét értelmetlennek találtam. Bár a lány tetteiben sem lelhetünk fel sok logikát. Számomra minden olyan természetellenesen zajlott, bár így igen könnyen fel tudta dolgozni a vámpírok létezését.

Igen hamar megismerjük Jack családját és velük kapcsolatban kifejezetten zavar, hogy nincs családnevük. A Twilight esetében ott voltak Cullenék, de itt csak annyit tudunk, hogy három testvér és egyikőjük felesége él egy fedél alatt, a nevük pedig Peter, Jack, Ezra és Mae. Úgy látszik hősnőnket pedig annyira se érdeklik a nevek, hogy legalább rákérdezzen. Mae a szeretni való tyúkanyó, Ezra a mindentudó, mindent megoldó „családapa”, Peter pedig a magának való különc és egyben a történet legérdekesebb karaktere.

Az írónő igyekezett múltbéli fájdalmakat csempészni a történetben, jelenben pedig Alice családját gazdagította problémákkal. Alice és öccse, Milo igazi összetartó testvérpár, akik egyedül kénytelenek boldogulni az életben, hiszen anyjuk jóformán csak aludni jár haza, nem ismeri őket, így szeretetet csak egymástól kapnak. Milo, tizenöt éves létére lépett elő családfővé, aki ételt tesz az asztalra és igyekszik összetartani a családot, miközben saját szexualitásával küzd. Alice nem sok segítséget nyújt neki, főleg, hogy ő is egyre gyakrabban tölti máshol az éjszakáit, és senki nincs aki gátat szabna a kimaradozásainak, ha mégis, akkor egy lázadó tini nemtörődömségével, eszetlenül cselekszik.

A szerelemről nem győzött meg az írónő, hiszen egyik pillanatban Alice azt hajtogatja, hogy nem érti miért zúg bele mindenki Jackbe, és őt teljesen hidegen hagyja, a másik pillanatban már úgy érzi szerelmes, de ha meglátja Petert, akkor alig bírja visszafogni magát, hogy transzba esve rá ne vesse magát. A vérük, és vámpírlétük azonban olyan keszekuszán csavarja a szálakat, hogy hiába a vonzalom, akkor sem lehetnek igazán együtt senkivel. Tehát ez még nem igazi szerelem számomra, ez csak a vér szava, ahogy a cím is mondja.

Miután nem dicsértem agyon a könyvet, azért még hadd jegyezzem meg, hogy a minden hibája, koppincs hatása ellenére is az olvasmányos kategóriába tartozik. Nem esett nehezemre átrágni magam rajta és a folytatás se lenne ellenemre, de nem tartom egy kiemelkedő történetnek, sok különlegességet nem tartalmaz. Viszont így is biztos vagyok benne, hogy sokan teszik majd le a voksukat a történet mellett, mert ez tényleg a fiatalságnak való ízig-vérig Vörös Pöttyös történet.  

3 pont

Megjelenik a Könyvhétre (2012. június 07-11).

MaryJanice Davidson - Egy haláli szingli meséi

Talán azzal kezdeném a „mesémet”, hogy megemlítem milyen „rögös” út vezetett az olvasáshoz. Először is láttam egy nevet egy címmel, ami egész érdekesen hangzott, amelyhez egy idő után már fülszöveg is tartozott, de a borító helyén bizony elég sokáig csak nagy üresség tátongott. Majd egyszer pont várakoztam egy barátnőmre, hol máshol, mint egy könyvesbolt előtt, unalmamban természetesen kirakatot nézegettem és megakadt a szemem egy könyvön. Nem láttam mást, csak a hófehérséget, egyszerű, de annál figyelemfelkeltőbb. Nem vagyok egy borítómániás alkat, nem rohanok megvenni valamit, csak mert jól néz ki, de itt erős késztetést éreztem, hogy azonnal birtokolni akarjam, nem érdekel miről is szól. Mikor már az agyam eljutott odáig, hogy a könyvnek címe is van, sikeresen összeraktam a puzzlet és meglepve vettem tudomásul, hogy tudtomon kívül bizony már megjelent az Egy haláli szingli meséi első kötete. Az olvasás váratott magára, de ahányszor újra találkoztam a könyvvel motoszkált valami az agyam hátsó zugában, ami egyre inkább sejtéssé, majd bizonyossággá vált. Mégpedig, hogy a MaryJanice Davidson nemhiába csengett nekem ismerősen, hiszen már olvastam tőle történetet, mikor pedig fellapoztam gyorsan ama bizonyos könyvet, mosolyogva vettem tudomásul, hogy Betsyvel és Sinclairrel nem ez lesz az első találkozásom, de ígérem a bejegyzés végére visszatérek még erre is.

Richelle Mead - Vérvonalak

A magyar rajongók igen jól jártak az Agave kiadóval, hiszen szinte nem is volt okunk elkámpicsorodni A végső áldozat, azaz a Vámpírakadémia sorozat záró kötetének olvasása közben, hiszen már köztudott tényként kezeltük, hogy igen hamar kezünkbe vehetjük a spinoff sorozat első kötetét, a Vérvonalakat. Nem kellett félnünk, hogy búcsút kell vennünk a világtól, a főszereplőktől és az utolsó oldalakat olvasva mindkét szemünk nevetett, mert Rose és Dmitrij boldogsága szinte határtalan, de a függőben lévő szereplők élete már folytatódik is, de úgy is mondhatjuk, hogy igazán most kezdődik.

Sokakat maguk mögé utasítva Sydney szerves részévé válik a vámpírok világának és Jill, Adrian és Eddie társaságában, szinte új kis csapatot alakítva veszik át a főszerepet.

A történet szerint Sydney, az Alkimista élete teljesen új fordulatot vesz, amikor kegyvesztett státuszából hirtelen a mora vámpírtársadalom egyik legrangosabb és legféltettebb tagja, Jill Mastrano személyes testőrévé nevezik ki. A vámpírok közelsége miatti viszolygása hirtelen eltörpül egy sokkal ijesztőbb probléma mellett: magántanulóként töltött gyermekkora után Sydney belecsöppen a gimnáziumi élet kellős közepébe. Miközben egy zaklatott lelkivilágú – mellékesen vámpír – kamaszról gondoskodik, és az iskolai klikkek között próbál eligazodni, az Alkimista berkeken belüli ármánykodással is meg kell küzdenie. Sydney hamarosan ijesztő események középpontjában találja magát. A diákok különleges képességeket biztosító tetoválásainak titkát, valamint a vámpírgyilkosságok rejtélyét is kénytelen lesz felderíteni. A tét a szeretett húga jövője, a saját karrierje és az akarata ellenére egyre jobban megkedvelt Jill élete.

J.R. Ward - Felszabadított szerető

Fekete Tőr Testvériség 9. 

Manuel Manello - Payne

Ha a Fekete Tőr Testvériség sorozatról van szó, nagyon nehezen állom meg, hogy ne olvassak el minden apró információmorzsát az eljövendő kötetekről, de az igyekezet mindig meg van bennem, és büszkén mondhatom, hogy javuló tendenciával egyre kevesebb spoiler jut el hozzám. Erről a kötetről előre tényleg nagyon minimális információim voltak. Drukkoltam, hogy minél hamarabb megjelenjen magyarul is, főleg, hogy az Ulpiusnál sose lehet tudni hogyan is fognak alakulni a dolgok. Azonban most nem a kiadó szívatott meg, hanem a futárszolgálat, de egy hét késéssel, kicsit bosszúsan, de sikerült nekem is kezembe vennem ezt a kötetet.

Christine Feehan - Sötét vágyak

A Kárpátok vámpírjai 2.

Nem érzem magam a moly közösségben definiált Mazochista Molynak. Félreértés ne essék, hogy nem olvasnám ezen molyok által jól megrugdosott sorozatokat, viszont velük ellentétben nekem nem okoz kínszenvedést egy-egy újabb kötet olvasása. Nem azért veszem elő az újabb megjelenő részeket, mert valami belső kényszer által szükségét érzem a megkezdett sorozat befejezésének, még ha közben a kínok kínját élem is át.

Most viszont mégis egy Mazochista Molyként viselkedve végigküzdöttem a Kárpátok vámpírjai sorozat második kötetét, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy kínokat éltem át közben, mert szerencsére ez most elmaradt.

Richelle Mead - A végső áldozat

Vámpírakadémia 6.

Így a bejegyzés megírása előtt végignéztem a könyveimet, főleg a sorozatokat vettem számba és igazából nem túl meglepve vettem tudomásul azt a tényt, hogy igen kevés a már befejezett. Akad néhány trilógiám, ami közelebbről megfigyelve nem is ér teljesen véget, és azt mondhatom, hogy ez a világ sem fog eltűnni a süllyesztőben, hiszen a Boodlines címmel már meg is jelent külföldön a spin-off sorozat első kötete. Viszont Dmitrij és Rose története lezártnak tekinthető, így mégiscsak egy befejező kötetként kell kezelni A végső áldozatot.

Richelle Mead Vámpírakadémia sorozata nem mondható egy sablon történetnek, sem az események, sem a karakterek tükrében. Szerintem sokak szívéhez férkőzött közel a bátor Rose és az orosz testőr, Dmitrij. Egy Adrianról, esetleg Christianról már nem is beszélve. Szóval szerintem Mead egyre magasabbra tette a lécet az újabb kötetei után. Egy befejezéstől pedig valami nagyot vár az ember lánya. Szeretnénk, ha elérnénk a csúcsra, ahonnan már nincs feljebb és úgy tegyük le a könyvet, hogy ennek így kellett lennie. És akkor én megkaptam ezt az érzést? Nem is olyan könnyű erre válaszolnom, mert egyrészt igen, másrészt nem. De csak szép sorjában.

Jeaniene Frost - Sírig hű szerelmed

Cat & Bones  4. 

Szerintem sokan el se hiszik, hogy a 4. kötetet a kezükben foghatják, pedig ez tényleg valóság. Megértük ezt is, és a mondás igaz: „A türelem rózsát terem.” Kellemes meglepetésként ért az eredeti borító megtartása, jelen esetben nem különösebben zavar, hogy elüt az előző kötetektől, hiszen nagyon tetszetősre sikeredett.

A félvámpír Catherine Crawfield és élőhalott szerelme, Bones az izgalmakban és véres csatákban bővelkedő évek után némi pihenésre vágyik. Párizsba utaznak, hogy végre gondtalanul élvezhessék egymás társaságát, ám közbeszól a múlt…

Cat egy éjjel lidérces álomból ébred. Egy nagy hatalmú vámpír, Gregor furakszik be az álmaiba, olvas a gondolataiban, s ami a legijesztőbb: azt állítja, Cat az ő felesége, s Bones elrabolta tőle. A vámpírtörvények rendkívül szigorúak. Ha egy házasság megköttetett, az immár felbonthatatlan. De hogyhogy Cat nem emlékszik semmire? Mi ez a nyomasztó őrület? Gregor hajthatatlan, és semmi sem tántoríthatja el, hogy visszaszerezze, ami az övé…

Rachel Caine - Élőhalottak bálja

Morganville-i vámpírok 2. 

Őszintén ritkán találkozok olyan könyvvel, vagy jelen esetben sorozattal, ami többet idegesít, mint szórakoztat. Első kötet nem nőtt a szívemhez, jobban mondva nem különösebben tetszett, de gondoltam, ha már ennyi részt megélt külföldön én sem adhatom fel. Így jött az új megjelenés, a második kötet és most sikerült nekem is kivégeznem. Azt mondhatom, hogy talán jobban tetszett, mint az első, de nem lett kevésbé idegesítő.

Előző részre spoileres lehet.

Ugye megérkezett Shane apja és a motorosok. Elkövették azt a szörnyű tettet, amitől az olvasó szívrohamot kapott az utolsó sorokban, most pedig minden onnan folytatódik. Bár az üvegház lakói védettséget élveznek a vámpírokkal szemben, azonban ez nagyon ingatag és nem árt vigyázni, főleg ha Shane papa be akar kavarni a képbe. És be is kavar, ezáltal Shane nagy bajba kerül, az élete forog kockán. A három barát, - igen jól olvasod, három – mentőakcióba kezd. Oliver tovább ármánykodik, Amelie pedig hol segítőkész, hol nem.

Csepegtetnek nekünk emlékeket Shane és Eve múltjáról. Michael és Claire sorfordító döntést hoz, közben megejtjük az Élőhalottak bálját is.

Laurell K. Hamilton - Fogat fogért

Anita Blake, vámpírvadász 16.

Lévén későn érő lelkes olvasó és Anita Blake rajongó vagyok, így ez még csak a második alkalom volt, hogy egy teljes évet kellett várnom egy új AB kötet megjelenésére. Mondhatni bearanyozta a napom a postás, vagyis anyukám, mikor a vártnál majd egy héttel hamarabb egy csomagot nyom a kezembe kora reggel. Még szinte csipás szemmel pislogok, hogy ez meg mi, na de csak az Agave pecsétet kellett meglátnom, és már tépjem is szét az egész zacskót, hogy a kezemben foghassam az új dupla kötetet. Nagy küzdelmek árán, de mihamarabb sikerült is befejeznem a sok tanulás ellenére is.

Előrebocsátanám, hogy az előző kötetekre spoileres lehet, így csak saját felelősségre.

Karen Chance - Átölel az éjszaka

Cassandra Palmer 3.

A Cassandra Palmer sorozat sokakat megoszt. Többen szeretik, de szerintem még többen kevésbé. Én azok táborát erősítem, hogy szeretem olvasni a köteteket, de kedvenc nem lesz. A harmadik kötetnél láttam azt, hogy akik nem adták fel pozitívan csalódtak ebben a részben. Úgymond én akkor már olyan reménnyel kezdtem neki a könyvnek, hogy ez még akár feljebb is tornázhatja magát a tetszési listámon. De nem jött össze neki.

A történetet ott hagyjuk abba, hogy Cassie megkapta a Pythia hatalmát, ugráltunk térben, időben. Van egy geis Mircea munkálkodása által, ami szegény vámpírunkat már duplán űzi Cassie felé, amibe akár bele is őrülhet. Pritkin, a hadmágus ellenségből segítőtárssá lépett elő, egy közös cél érdekében. Mégpedig megtalálni a Codex Merlinit, egy nagyhatalmú varázskönyvet, benne a geis ellenvarázslatával. A könyv azonban sok mindenkinek kellene, de senki nem tudja hol is van, hiszen annyi legenda kering körülötte.

Tehát ezen könyv lapjai között a fő cél a Codex megtalálása. Hogy ne legyen egyszerű a helyzet jól megkavarjuk a már jól ismert eseményeket, személyeket. Néhány titok fellebben, többen megmutatják valódi szándékaikat. Lesz élet-halál harc, csábítás, időutazás.

Richelle Mead - Örök kötelék

Vámpírakadémia 5.

Előző részekre nézve spoileres.

Előző kötetről írt postomban írtam, hogy van sejtésem, hogy mi is lesz Dmitrij és az egész sorozat sorsa, befejezése. Na ezen kötet elolvasása után annyit mondhatok magamnak, "Te kis butus, dehogy tudod!"

A könyv már az angol megjelenéstől kezdve visszhangzott, úton-útfélen lehetett olvasni a nyitó levélről, ami nagyon felpörgette a rajongókat. Tény és való, hogy igen "érdekes egy levél", viszont nekem nagyobb sokkot okozott a harmadik kötet utolsó mondata. ("Útnak eredtem, hogy megöljem a férfit, akit szeretek.") Bár nem kellene előre szaladnom, de már most megemlíteném, hogy az Örök kötelék is igen "szép" sorokkal zárul.

Most nem lehet panasz a borítóra sem. Csodaszép, főleg élőben.

L.K. Hamilton - Telihold kávézó

Anita Blake, vámpírvadász 4.

„A tündérmesék, a szerelmes regények és a szappanoperák mind hazudnak. A szerelem nem győz le mindent.”

Anita Blake szerelmes, hirdeti a borító. És tényleg, Richard berobbant az életébe (na nem úgy mint, majd Micah fog), de azért nem minden szép és jó. El tudja fogadni Richard farkas énjét és természetét? Lelke sötét oldala mennyire befolyásolja Jean-Claude-hoz való viszonyát? Mert Jean-Claude aztán nem adja fel.

Ez a kötet a favoritok között van, azok közül is az első nagy kedvenc-kedvenc kötet. Ehhez nagyban hozzájárult az, hogy igen központi szerepet kap most a vérfarkasok falkája, maga Richard minden mondatával és tettével, továbbá Jean-Claude se mutatja a nyugodt arcát, sőt féltékeny és alkudozik.

Laurell K. Hamilton - A kárhozottak cirkusza

Anita Blake, vámpírvadász 3.

„Én nem randizom hullákkal. Az embernek kell, hogy legyenek elvei.”

Elvek... változnak... hála égnek... de nem most.

Ez volt az első könyv, az Obszidián Pillangóval együtt, amit elsőnek birtokolhattam. Egy kedves barátnőm ajándékozott meg vele, mikor még vaciláltam, hogy kiadjak e ennyi pénzt, mégiscsak 14 kötetet kellet akkor megvennem. De ő eldöntötte helyettem. Ez a könyv a borítók közül is kiemelkedő, az egyik kedvencem, bár rossz Anita Blake könyv és borító sincs. Hát igen, még mindig rendíthetetlen vagyok. 

Anitának újból meggyűlik a baja a vámpírokkal. Szembetalálja magát egy vadászó vámpírfalkával, valaki a Város Urát akarja, belecsöppen a képbe egy jóképű ismeretlen „srác”, Richard Zeeman. Új munkatársat is köszönthetünk Larry Kirkland személyében, a nagy összecsapásokat pedig csak néhány nyugodt pillanat választja el egymástól. Anitának dönteni-e kell, Jean-Claude "élve" vagy halva.

Karen Chance - Árnyak vonzásában

Cassandra Palmer 2.

Egy kis emlékezetfrissítő újraolvasás után, már folytattam is a sorozat 2. kötetével. Mit mondjak Karen Chance-nek van egy sajátos stílusa, mondhatni mindent szeret halmozni. Az akciót, a természetfeletti lényeket, az ismert személyeket. A folytatás semmit sem változott az előző részekhez képest, de azt kell mondjam, jobban tetszett. Ehhez gondolom hozzájárul, hogy egyáltalán nem zavar ha telezsúfolnak egy könyvet számtalan fajta lénnyel, ahol akad köztük a történelem számos híres alakja. Akció akciót követ, pihenni nem lehet és az írónő fantáziája pedig csak szárnyal.

Laurell K. Hamilton - Nevető holttest

Anita Blake, vámpírvadász 2.

"Halottkeltő vagyok. Én vagyok a Hóhér. De most már tudom, hogy valami más is vagyok. Az, amitől Flores nagyi a legjobban félt. Nekromanta vagyok. Mesterségem a halál."

Míg a Bűnös Vágyakban elmerültünk a vámpírtársadalom útvesztőiben, kicsi ízelítőt kaptunk az erejükből, addig most a vudu és a boszorkányság kerül terítékre. 

Mondhatni Anitát több fronton támadják, de a végére kiderül, hogy szinte minden mindennel összefügg. Mindenki készítse a gyomrát, elő az erős idegzettel, mert a hullák most az igazán véres fajtából valók. Lényegében véres cafatok maradnak utánuk, a rendőröknek sem árt elővenni a sajátos humorukat, ha ép elmével túl akarják élni a helyszínelést.