Cat Adams - A vér dala

Kiadó: Egmont, 2012

Oldalszám: 360

Ár: 3999 Ft

A vér dala 1.

Még mindig vevő vagyok az urban fantasy műfajára és elég gyorsan kiszúrom az új darabokat. Jelen esetben a borító kacsintgatott felém, egyértelműen jelezve, hogy a könyv az érdeklődési körömbe tartozik. Az Egmont Dark logót meglátva pedig megörültem, hátha Nalini Singh imádott művei mellé egy újabb sikersorozat nyitó kötetét vehetem majd kezembe a kiadótól, amely elsősorban nem az ifjúságot célozza meg. Tehát reményekkel telve vágtam bele a történetbe.

A történet: 
„Celia Graves, a profi testőr számtalan különös megbízást teljesített már, felvéve a harcot mind az emberi, mind a természetfeletti lényekkel. Ám a legújabb feladata minden eddigin túltesz. Különc ügyfelét, a kis kelet-európai állam hercegét nem csak a terroristáktól kell megvédenie, a túlvilági lények egész hada is az arisztokrata nyomába ered. Celia balsejtelme a megbízással kapcsolatban nem alaptalan: egy váratlan támadás utáni reggelen arra ébred, hogy szervezete részben átalakult. Néhány barátja – egy különleges képességű mágus, egy vérfarkas és egy tisztánlátó rendőr – összefog annak érdekében, hogy Celia túlélje a támadásokat, miközben fel kell kutatnia ellenségeit, és rá kell jönnie arra is, kinek áll érdekében, hogy eltegye az útból a fiatal uralkodót.” 

Gondolatok:

A Cat Adams írói név egy szerzőpárost takar, C.T. Adams és Cathy Clamp fogott neki közösen az írásnak, A vér dala pedig nem az első és egyetlen sorozatuk. Azonban ennek ellenére sem éreztem azt, hogy oly sok tapasztalattal a hátuk mögött bocsátották útjára egy újabb történetüket. Szomorú vagyok, mert egy kissé csalódtam. 

Érezhetően bevezető kötet, aminek a végére érve azt éreztem, hogy ennek se füle, se farka. Elindultunk valahonnan, egy bizonyos eseménytől, amelyben két fontos momentum volt, egyrészt a fülszövegbéli herceg melletti testőrködés, másrészt Celia átváltozása. Míg az átváltozás utáni problémák – Celia problémái - ha kissé csapongva is, de kitették a könyv jelentős részét, addig maga a herceggel kapcsolatos hercehurca, annak az ügynek a felgöngyölítése  és az igazi nyomozás jóformán el lett sumákolva, valahol a végén hirtelen meg lett oldva, de olyan mellékesnek tűnt, ahogy oly sok minden más is.

Főszereplőnk, Celia, a belevaló nők egyike, aki munkamorálban, precizitásban, férfiasságban egy kicsit még Anita Blake-re is emlékeztetett. Testőri teendőit letudta az első néhány fejezetben, majd magánnyomozóvá lépett elő, és saját ügyének kibogozását tűzte ki célul. A könyv feléig igen elnéző voltam, gondoltam be kell melegíteni és viszonylag könnyen túltettem magam azon, hogy Celia a történet java részét olyan információk keresésével tölti, amit már ismertem, hiszen Celiaval ellentétben, én nem fejeltettem el az első fejezetek történéseit. Közben sorakoznak fel sorra a szereplők, néha olyanok is, akik fontosabb szerepet töltenek/töltöttek be a nő életében, azonban igazi megismerésükre nem adódik lehetőség.

Megörültem az elején, hogy egy újabb soklényes történet lesz, amelyet én kifejezetten élvezni szoktam. Elsőre úgy tűnt, hogy a démoni jelenség fog jelentősebb szerepet kapni, csakhogy a hősnőnk vámpírokba botlik, a szereplők pedig denevéreket kiabálnak. Majd felbukkan egy vérfarkas barát, néhány látó, valami varázslóféle ex, akad szellem és még amit nem is említek. Azonban az én elvárásaimhoz mérve rendkívül keveset használják a szerzők a teremtményeiket, alig szerepeltetik őket és bizony sokszor elfelejtkeznek a magyarázatokról, hogy jobban megérthessük néhányukat.

A kötet végéig vártam, hogy majd fény derül a múlt egy szeletére, amely miatt Celia rossz gyermekkort tud maga mögött, amiért gyötri a bűntudat. Újra és újra megemlítette a testvérét és célozgatott tragikus és meghatározó pillanatokra, azonban hiába vártam, mert annak az ominózus eseménynek a történetét nem tudtam meg, viszont a nagyi előállt egy hihetetlen vallomással. Bevallom őszintén nem kellett volna. Ezzel számomra jelentősen lerontotta a könyvet, annak ellenére, hogy egyúttal megteremtette a folytatás alapjait.

Erős túlzással mondható, hogy a romantikus érzelmek sem maradtak ki a történetből, hiszen van egy ex, aki még igencsak vonzó Celia szemében, sőt a romantikus lelkem bele tudna képelni a történetbe egy későbbi szerelmi háromszöget is, de valahogy úgy érzem ez a sorozat nem a romantika híveinek való. Nincs igazi lángoló vágy, nincs mély szerelem, se testiség és Celia sem egy romantikus alkat.

Összességében elég felejthető a szereplőgárda és felejthető maga a történet is, de még mindig vallom, hogy egy sorozatot vétek az első kötet után leírni.

A könyvet köszönöm az Egmont kiadónak!

3 pont