Jessica Bird (J.R.Ward) - Egy felejthetetlen hölgy

Kiadó: Ulpius-ház, 2013
Oldalszám: 392+ajánlók
Ár: 3999Ft

Az Ulpius-ház kiadó nem bízta a véletlenre, hogy az olvasó első ránézésre is J.R. Ward keze munkájának tulajdonítsa a történetet, hiszen a borítón szereplő név mérete vetekszik a hölgy figyelemre méltó domborulatával. Nem maradt le azonban a Jessica Bird sem, jelezve ezzel azt, amit egy vérbeli Fekete Tőr Testéviség rajongó már tudhat az írónőről, miszerint pályafutását hétköznapi romantikus történetek írásával kezdte, bár igen hamar rátért a paranormális romantikusok ösvényére. Személy szerint meglepődtem azon, hogy az Ulpius nyitott a régi könyvei felé, hiszen nem látom az igyekezetet a futó sorozatai kapcsán sem, de végül is az a lényeg, hogy bővíthetem a Ward gyűjteményem.

A történet:

Grace Hall, az előkelő társaság szépséges tagja, a vagyona miatt egy őrült célpontjává válik. A gyilkos Manhattan legbefolyásosabb nőit öldösi. Grace új testőre, John Smith, egy kompromisszumokat nem ismerő, kemény férfi, a legkevésbé sem szeretne beköltözni Grace-hez a tetőtéri luxuslakásba, de nem tud nemet mondani neki. Miközben közli a szabályokat új ügyfelével, dühös szikrák pattognak közöttük, és lángra lobban a vágy. Az éjszakák lassan egyre forróbbakká válnak, a gyilkos egyre nagyobb veszélyt jelent, így Grace-nek és Smithnek választania kell: a szabályokat követik, vagy a szívük parancsát.

Gondolatok:

Határozottan pozitív visszhang követte a megjelenést, így magam is nagy hévvel ugrottam neki a történetnek, csakhogy épp azokban a napokban követelt magának egyre nagyobb figyelmet egy másik könyvsorozat is, amely kétségtelenül meghatározta az utóbbi heteimet, így kissé darabosra sikeredett az olvasás. A történet ráérős tempója, viszonylag nyugodt, inkább várakozó hangulata sem késztetett rohanásra, így vittem magammal, hogy ha alkalmam adódik néhány percre fellapozhassam.

Grace egy kitartó, erős, de finom hölgy, aki egyedül is megáll a lábán, bár szárnyait még csak most bontogatja, hiszen közel harminc éves létére eddig az illemet és a szülői szót megfogadva élte életét. Mentségére legyen mondva, a sznobok között sem lehet könnyű az élet, pláne nem egy olyan anyával, mint az övé. Életének aktuális szakasza a rá leselkedő veszélyen túl sem csupa móka, hiszen bálványozott édesapja halálának fájó emléke, egy titokban megkezdett válás és munkahelyi problémák nehezednek a vállára, így kétségtelen, hogy egy igazán férfias férfi ölelő karja, forró teste vigaszt tud nyújtani, előtte azonban még vele is meg kell nyerni néhány csatát.
John Smith a Titkos Megfigyelés vezetője, testőr, exkatona. A tipikus kötöttségektől elzárkózó férfi, aki nem engedi ki a kezéből az irányítást, nem fogad el parancsot, száll városról-városra, országról-országra, nőről-nőre. Neki nem való a párkapcsolat, a szerelem, a nyugalom... hát hogyne... csakhogy mégis szemben találja magát a kísértéssel. Két dolog tetszett benne igazán, egyrészt Ward/Bird nem dramatizálta túl gyerekkori és katonai múltját, éreztette ugyan, hogy mitől lett John ilyen józan, kemény és távolságtartó, de nem lovagolt annyit a témán, mint mások tették néha. Másrészt viszont, bármennyire is szabályok szerint éli az életét, Grace-szel kapcsolatban a fickó többször is elveszti a fejét és előtör belőle a hevesség, amit igazán tudtam élvezni.

Kíváncsi voltam mennyire lesz szexuálisan túlfűtött, ágyban hentergős a sztori, hiszen látva a kiadó jelenlegi koncepcióját, akár ez is lehetett volna a megjelenés oka. Szerencsére azonban az írónő egy finoman izzó kapcsolatot vetett papírra, amelyet elegancia, néha már-már fáradt csipkelődés, némi szarkazmus és abszolút vonzalom jellemzett inkább, mint lepedőakrobatika és vulgaritás.

A krimik izgalmát sem ebben a könyvben fogjuk megélni, hiszen azon kívül, hogy - előkelő rangja, és vagyona ellenére sem sznob - hősnőnk lelki nyugalmát igencsak feldúlják a halálesetek, nemigen leszünk tanúi igazi akciónak, netán nyomozásnak. A gyilkos személye sem túl nagy rejtély, nem kell lángelmének lenni, hogy olvasni tudjunk a sorok között, így koncentrálhatunk a történet romantikus oldalára, amely inkább kellemes, mint felejthetetlen.

Egy hölgy után pedig következik majd egy felejthetetlen úr, mégpedig egy kedves ismerős személyében. Amit már most tudok: Jack Walker elbűvölő az biztos.
 

J.R. Ward - Irigység

Kiadó: Ulpius-ház, 2012
Oldalszám: 541 (+ajánlók)
Ár: 3990 Ft

Bukott angyalok #3

A Fekete Tőr Testvériség sikere után mikor megjelent J.R. Ward hellyel-közzel spin-off sorozatként definiált új regényfolyamának nyitó kötete, a Kapzsiság, olyan természetesnek tűnt, hogy olvasni fogom. Meglepő könnyedséggel ugrotta meg az eddig vámpírok uralta Caldwellben játszódó pararománcok által támasztott lécet és annyira elvarázsolt Vin és Marie-Terese története, hogy azonnal besoroltam a kedvenceim közé és a sorozat is már fél lábbal átlépte a kitüntetett határt. Csakhogy a folytatás már mérsékelt sikert aratott, valahogy a Sóvárgásból áradó katonai hangulat miatt nem tudtam annyira szeretni, mint egyébként a szereplők megérdemelték volna, hiszen végül is Isaac udvariassága le tudott volna venni a lábamról. Szóval mondhatom azt, ahogy a sztoriban úgy nálam is 1-1 lett az állás a második menet végére. Azonban a Sóvárgás után a sorozat mondhatni parkolópályára került, köszönhetően leginkább a kiadónak, aki sokáig húzta - az egyébként kész fordítás - megjelentetését, és így időközben inkább már csak Ward neve tartotta fenn bennem az érdeklődés szikráját. Így viszont a kötet igazán kellemes meglepetéssel tudott szolgálni, amelyhez hozzájárult egyrészt az aktuális gerlepár, de talán még inkább az, hogy kezdett igazán elmélyülni a történet, erősödött a folytatásosság érzete, hiszen az előzmények egyre inkább befolyásolták a történet alakulását.

A történet:

Egy sorozatgyilkos fiaként a gyilkossági nyomozó, ifjabb Thomas DelVecchio a gonosz árnyékában nőtt fel. Most állampolgári kötelesség és vak gyűlölet között egyensúlyozva vezekel apja bűneiért, miközben saját démonaival harcol. Veck megfigyelésével Sophia Reillyt, a belső ellenőrzés hadnagyát bízzák meg, aki nem csupán szakmailag, de magánemberként is érdeklődik a férfi iránt. Vecket és Sophiát valami más is összeköti… Jim Heron, a titokzatos idegen, aki túl sok választ tud… ám olyan kérdésekre, amelyek halálosak. Amikor Veck és Sophia nyakig merül a jó gonosz ellen vívott harcában, a bukott angyal az egyetlen, aki megmentheti őket az örök kárhozattól.

Gondolatok:

Bevallom őszintén, ha az Újjászületett szerető megjelenése előtt nem olvasom újra a Felszabadított szeretőt, azaz Payne és Manny történetét, akkor nem biztos, hogy ennyire eleven képként élt volna a fejemben Butch régi társának, José de la Cruz nyomozónak az új partnere, egy bizonyos Thomas DelVecchio, aki újoncként is hamar bajba került, hiszen először egy lesifotósnak húz be egy nagyot, majd gyilkos szándékkal akar rátámadni egy sorozatgyilkosnak vélt gyanúsítottra. Csakhogy egy vámpír az utolsó pillanatban megelőzi és memóriatörlés után egyedül találja magát a vérző áldozattal. Mi pedig a könyv végére érve szembesülünk azzal, hogy ez a történeti szál bizony nincs lezárva. A miértre a válasz most már teljesen egyértelmű... Veck sztorija a Bukott angyalokban folytatódik, hiszen a világ sorsáért folyó harcban ő a következő válaszút elé ért lélek, akit Jim és Devina egyaránt a maga oldalán akar tudni.

A démoné volt a lehetőség, hogy lelket válasszon és bizony nem is ő lenne Devina, a megtestesült gonosz, ha nem olyan személyt szemelt volna ki, akinek már régóta a nyomában jár, sőt mi több, a papát könnyűszerrel csábította a bűnre, a fiát azonban még csak kísérti, de most mindent belead, hogy a vesztét okozza. Nagyon úgy tűnik, hogy Devina eddig csak bemelegített, mert most látszott csak igazán, hogy mennyire egy gátlástalan, manipulatív ribanc. Aljas, hazug kis kurva, aki a szabályokat megszegve személyesen avatkozik bele az eseményekbe, szinte állandó jelleggel - fizikailag és mentálisan is - támadja mind Vecket, mind pedig a három bukott angyalt, Jimet, Adriant és Eddie-t.

A szereplők ellenségei nem csak felbukkanó démonok hadai voltak, hanem belső démonokkal is küzdeniük kellett. Szív harcolt az ész ellen, így  a kötet igazán érzelemdúsnak is mondható, néhol már-már drámainak, feszültséggel telinek.

A történet természetfeletti oldalát nézve a sorozat alapját Jim és Devina hét mérkőzéses meccse alkotja, mely a világ sorsát hivatott eldönteni, így elméletben a két ellenfélnek csupán egy cél kellene, hogy lebegjen a szeme előtt, ami nem más, mint a győzelem. Csakhogy Devina időközben túl sokat gondol Jimre és vonzalmát már nem is titkolja, ami Jim malmára hajthatja a vizet, hiszen eddig ez tűnik a démon egyetlen gyenge pontjának. Csakhogy Jimet nem csak az aktuális megmentendő lélek foglalkoztatja, hanem szeretné megmenteni Devina szűz áldozatát, az ártatlan Sissy Bartent is. Jim ragaszkodása a lányhoz feszültséget, már-már szakadást idéz elő a három bukott angyal között, amelynek bizony súlyos következményei lesznek. Adrian újfent a gyötrődő oldalát mutatja, és úgy tűnik képtelen feldolgozni Devina perverz játékait, és ez okozott néhány érdekes jelenetet. Meglepően sokat voltunk fenn a mennyország kapujánál az arkangyalok társaságában. Eddig ez a piperkőc négyes egész közömbös volt a szívemnek, de Nigel gondterhelt pillanatai és Colin tettre kész elszántsága pozitívan befolyásolt irányukban, kettejük kapcsolata pedig csak hab volt a tortán. Ezek után pedig őszintén remélem, hogy a későbbiekben még aktívabb szerepet fognak vállalni.

A "szerencsés" páros pedig, akivel a sors cicázik, nem más, mint a már említett Thomas DelVecchio és partnernőjévé vált Sophia Reilly. Volt bennem némi szándék is, hogy a végére hagytam őket, hiszen előző részekkel ellentétben most nem érződnek az ő jeleneteik hangsúlyosabbnak, mint a paranormális, amely jóformán beszippantja őket és játszik velük, mint macska az egérrel.
Határozottan kedvelhető párocska, akik nem igazán akarják titkolni vonzalmukat egymás iránt, de nem is esnek azonnal ágyba. Veck érdekes karakternek tűnt már az FTT-ben is, bár nem hittem volna, hogy itt fogok találkozni vele, mégis örülök neki, hiszen most még jobban kedvelem. Isaachez hasonlóan benne is meg van a kellő udvariasság, mégis a belőle áradó szexuális kisugárzás miatt legkevésbé sem nevezném úriembernek, inkább veszélyesen vonzó fickónak. Belső démonai, félelmei pedig emberivé tették.
Reilly sokáig igazán szimpatikus volt, sajnos azonban csalatkoznom kellett a nőben. Nem azt kérdőjelezem meg, hogy kételyeket tudtak benne ébreszteni, hanem az abszolút és azonnali elutasítását, amelyet nyomozó létére nem előzött meg teljes eszmefuttatás, csak azt látta meg, amit szerettek volna láttatni vele, pedig a történet során sosem volt benne igazi gyanakvás Veck tetteit illetően és nem is arra éleződött ki a munkaköre, hogy gyanúsítottként ellenőrzése alatt tartsa Vecket, amelyre személy szerint elsőnek számítottam volna, hanem ideiglenes társakként működtek együtt, a közös munka során pedig még a magát nem túl nőies nőnek tartó nyomozóból is előhozta a vágyat és a szenvedélyt. 

Szerintem jót tett a sztorinak, hogy halványodott benne az epizód jelleg, hogy az eddig ismert karakterek igazi személyiséggé kezdtek válni. Szerettem benne, hogy hozott néhány tipikus Wardos szituációt, és az írónő most igazán jól játszott a gonosszal is, sokkal jobban, mint az Alantasok társaságával tette. Mit ne mondjak, van miért várni a folytatást, hiszen az állandó szereplőket életében drasztikus változás is bekövetkezett, és fény derült arra, ki a következő kiválasztott, és személye engem meglepett, bár elsőnek nem töltött el túl nagy örömmel, de ezek után még bármi lehet belőle.

J.R. Ward - Újjászületett szerető

Kiadó: Ulpius-ház, 2012
Oldalszám: 628 +ajánlók
Ár: 4999 Ft
A sorozat köteteiről

Fekete Tőr Testvériség #10

Több mint egy hónapig tartottam magamba a gondolataim a könyvről, valahogy nem is éreztem késztetést, hogy „papírra” vessem őket, hiszen azon kívül, hogy sorra veszem a szereplőket és a hozzájuk fűzött érzéseim, mi másról tudnék írni. Viszont egy idő után arra jutottam, hogy egy sorozat 10. kötete esetében, amelyet már jóformán valóban csak a rajongók olvasnak, akik legtöbbje valószínűleg már a külföldi megjelenés után lecsapott a legapróbb információmorzsákra is, nem kedvcsinálót akarnak olvasni, hanem egyszerűen kíváncsiak lehetnek a véleményemre. Nem kell nekiállnom bemutatni a sorozatot, a szereplőket, egyszerűen csak jöhetnek sorban a benyomások, gondolatok. Szóval ezen elgondolás alapján kezdtem neki a bejegyzésnek, de azért igyekeztem spoilermentes maradni.

Tohrmentről nagyon jól tudjuk már, hogy a Megsebzett szeretőben vesztette el felét és meg sem született fiát, azóta pedig gyötrelem az élete, láttuk őt eltűnni, majd egy angyal karjaiban visszatérni. Láttuk némileg erőre kapni és bizony már egy ideje tudjuk, hogy Sen’ki mellett lel majd nyugalmat. Ward megszakítva hagyományát egy olyan történetet írt, amely fittyet hány az eddigi egyetlen szerelemre épített, meglátni és meghalni a másikért kapcsolatokra és új esélyt ad egy férfinak (vámpírnak) egy második nő mellett. Kissé merésznek tartottam ezt a lépést, mert hiába akarjuk boldognak látni a szereplőket, azért bizony felmerülhet a kérdés, hogy elhisszük-e majd, hogy az új kapcsolat is végzetes szerelem lehet. Erre a válaszom, így olvasás után az, hogy ha nem is végzetes szerelem, de egy végzetes kötelék valóban kilépett a lapok közül és elhiszem, hogy a sors egymás mellé rendelte ezt a két embert. Határozottan előnnyel indultak a szememben, hiszen nem egy égből pottyant szexi csaj élesztette fel Tohr érzéseit, hanem egy régi ismerős, aki ha egykor nem a halált választja, akár menedékre találhatott volna a férfi óvó karjai között (persze ez csak egy kósza gondolat a részemről, de akkor is el tudtam volna képzelni).

Szentül hittem, hogy ez egy igazi könnyfakasztó történet lesz, annak ellenére is, hogy Tohrment nem tartozik kifejezetten a kedvenc, vagy a várva várt karakterek közé. Azt gondoltam, hogy erősen depresszív hangulatú, lehangoló könyv lesz, de Ward inkább elfojtott dühvel, keserűséggel árasztotta el a lapokat, adott hozzá némi mazochizmust, és a szívszorító jelentekben a minőségre helyezte inkább a hangsúlyt és nem a mennyiségre. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor borult könnyfátyol a szememre, de azok igazán emlékezetesek maradtak és felértek egy tucattal.

Nem csak a kötet nem volt annyira megrázó, de Tohr se kifejezetten azt a viselkedést produkálta, amit előre megkomponáltam a fejemben. Bizony a logikus gondolkodású, fegyelmezett vezetőből egy kissé nyers, néha kifejezetten bunkó, indulatos seggfej lett. Határozottan van rá mentsége, és a kötet hivatott egy új mederbe terelni őt, így nem mondanám, hogy negatívan érintett volna a modora és habitusa. Sen’kivel szembeni tetteit pedig egyrészről ösztön, másrészt meg kényszer szülte, hiszen Lassiter határozottan ultimátumot adott. Vagy továbblép, így vagy úgy, vagy Wellsie és fia sosem térnek nyugalomra az Árnyékban.
Ahogy Tohrt, néha Sen'kit is megráztam volna kissé, annyira lealacsonyította magát, annyira megértő volt. Szívesen olvastam volna részletesebb leírást, ahogy Xhexszel közelebb kerülnek egymáshoz, egyébként egész közömbös maradt a nő számomra

Egy ideje Ward már több mint egy párost helyez előtérbe és egy-egy adott főszereplőhöz úgymond kötelező sleppként tartozik egy kiválasztott szereplőgárda. Tohr esetében ez főleg Lassiter és John. A néma harcoshoz pedig már fél is tartozik, és most ők cáfolnak rá a „boldogan élnek, míg meg nem…” tündérmesére. Nem az lepett meg, hogy probléma adódott köztük, hiszen a kiváltó ok mindig is adott volt, az viszont megdöbbentett, hogy ennyire nem tettek semmit egymásért. Lassitert Tohrral együtt eddig a kissé semleges kategóriába soroltam és nem mindig értem a nyúlfarknyi szerepei után az olvasók rajongását irányába. Nekem attól, hogy vicces egy faszon, még nem biztos, hogy azonnal be is lopja magát a szívembe, de ebben a könyvben határozottan közelebb került hozzám. Bizony a bukott angyalnak is vannak érzései és most meg is mutatja.

Egy másik díszes társaság a szintén már több köteten keresztül szenvedtetett fiúkák, Qhuinn és Blay, tartozékaik pedig Layla és Saxton. Kevesebb szerep jutott nekik, mint szerettem volna, de amitől tartottam, így is bekövetkezett. Bármennyire nem akartam, Qhuinn és Layla között megtörtént az elkerülhetetlen, és a hogyan volt az, ami igazán elszomorított. Szóval kifejezetten nem örültem a körülményeknek. Layla viszont érezhetően megváltozott, és határozottan jobban tetszik az új kiválasztott.

Az Alantasok Társasága elleni harcot, már a Felszabadított szeretőben felváltotta egy új „ellenség”, az óhazából jött banditák bandája, azaz a régi módszerekkel küzdő, barbár vámpírcsoport, akik vezetője, Xcor Wrath helyére pályázik. Mivel ez a csoportosulás újabb kötetek főhőseinek „lelőhelye” így érthető is, hogy többször visszatértünk hozzájuk, különösen Xcor és Throe gondolataiba. Nem mondom, hogy örömmel tölt el a felbukkanásuk, mert bizony rosszul érint, hogy a szeretett vámpírjaimat akarják elkaszálni, mindenesetre Ward azért néha őket is tudta szerethetőbb pillanatukban mutatni, de még nagyot kell változniuk ahhoz, hogy a szememben valóban megérdemeljék a boldogságot. Mindenesetre egy szép szőkeség elhúzta orruk előtt a mézesmadzagot és lángra lobbantott néhány szereplőt, kíváncsian várom, mi lesz belőle.

Számomra még igazi kérdőjel az új karakter, Assail, aki kicsit olyan, mint Rhev kistestvére. Egész izgalmas fickó, de ha nem kezd vele komolyabban az írónő valamit a folytatásban, akkor nem érte meg színre léptetni. Szóval remélem ez egy ígéretes kezdet volt vele.

Számomra Ward még nem tudott csalódást okozni, ezt a történetet is pillanatok alatt kivégeztem, mert tetszett, pedig nem egy rövid sztori. Akadt emlékezetes szomorú jelenet, akadt hangosan felröhögős, erotika tekintetében pedig inkább szükséglet hajtotta, mint érzelmekkel teli, de az idő, a vágy, a közös emlékek egy idő után a két megtört embert eggyé olvasztják.

A folytatás pedig egyértelműen a fiúké, Qhuinn is megmondta „Eljött a mi időnk.”. Johnék óta nem vártam már ennyire FTT kötetet, mint most a Lover At Last-ot.

J.R. Ward - Felszabadított szerető

Fekete Tőr Testvériség 9. 

Manuel Manello - Payne

Ha a Fekete Tőr Testvériség sorozatról van szó, nagyon nehezen állom meg, hogy ne olvassak el minden apró információmorzsát az eljövendő kötetekről, de az igyekezet mindig meg van bennem, és büszkén mondhatom, hogy javuló tendenciával egyre kevesebb spoiler jut el hozzám. Erről a kötetről előre tényleg nagyon minimális információim voltak. Drukkoltam, hogy minél hamarabb megjelenjen magyarul is, főleg, hogy az Ulpiusnál sose lehet tudni hogyan is fognak alakulni a dolgok. Azonban most nem a kiadó szívatott meg, hanem a futárszolgálat, de egy hét késéssel, kicsit bosszúsan, de sikerült nekem is kezembe vennem ezt a kötetet.

J.R. Ward - Beavatás

Fekete Tőr Testvériség kulisszák

Az igazi fanoknak egy köztes kulisszatitkokkal, írói őrültségekkel, jópofa dolgokkal teletűzdelt hosszú könyv. Nem mondom, hogy minden sora hatalmas élmény, vagy hogy élvezet az elejétől a végéig újra és újra olvasni, mert vannak „hivatalosabb” leírások benne, de amikor csak kis időre szeretnél újra a testvérekkel lenni, kedved szerint válogatni szereplők, jelenetek között épp a megfelelő könyv. A Bella – Zsadist novelláról nem is beszélve.

A könyv egy novellával kezdődik főszerepben Bella, Nalla, Zsadist és a problémák. Számomra hatalmas kedvenc és igen azért, mert imádom a szereplőket. Boncolgatja a gyerek által ellaposodott házasság problémáját, Zsadist további lelki nehézségeit, amik csak most kezdenek igazán rendeződni.

J.R. Ward - Sóvárgás

Bukott angyalok 2.

Pont tegnap írtam, hogy nem értek egyet azzal az állítással, miszerint a Sóvárgás jobb, mint a Kapzsiság. Ezt nagyon egyszerűen meg tudom magyarázni. Egyrészt ebben a kötetben szerintem nagyon elveszett a fantasy vonal. Hiába volt benne szellem, angyalszárny és "pokoli buli" is. Nem adták azt az érzést, hogy egy különleges világban is vagyok. Én fantasyra számítottam, de nem érzem azt, hogy meg is kaptam. Másrészt, előző postom azzal zártam, hogy kell a kötetekbe egy megfelelő pár, akik megszerethetek. Nem mondom, hogy Grier és Isaac nem volt szimpatikus, csak nem lettek kedvenceim. Viszont több olyan tett, mondat, változás volt, amik úgy érzem kárpótolták a "hiányérzetem." Összességében élveztem az olvasást.

J.R. Ward - Kapzsiság

Bukott angyalok 1.

A Bukott angyalok az FTT spin-off sorozata,  így nem csodálkoztam mikor anno a megjelenéskor sokan várakozva, mások félve vették a kezükbe a könyvet. Azt tapasztaltam nem aratott osztatlan sikert, amit én személy szerint nem értek. Bár az elvárás tényleg magas volt, de mégis annyira más hangulatot, világot közvetít, hogy felesleges a hasonlítgatás, és szerintem semmi unszimpatikus dolog nem volt benne. Legalábbis ez az én véleményem.

Én 2009 karácsonyán olvastam a könyvet először és nem tudom, hogy az ünnepi hangulat, vagy csak a vizsgák melletti pihenés tett rám ilyen nagy hatást, de az is lehet, hogy csak Vin-be lettem szerelmes, szó mi szó én ugyanúgy szerettem, mint bármely más Ward művet. Ezt bizonyítja az is, hogy a második olvasást is élveztem, bár a könyv szinte szétesett a kezemben.

Most a második kötet megjelenése után, csak azt olvasom, mennyivel jobb a folytatás. Elárulom, hogy nemsokára azt is be fogom fejezni, és eddig nem értek egyet ezzel az állítással, de erről majd később.

J.R. Ward - Halhatatlan szerető

Fekete Tőr Testvériség 8.
John és Xhex

Mit ne mondjak, már tegnap délelőtt letettem a könyvet, délután meg már kezdtem újra a közös jelenetetek újraolvasását és azóta is küzdök, hogy egy új könyvet bírjak a kezembe venni. Egyszerűen nem tudok kilépni a világukból, John és Xhex történetéből. A hangulat, az érzések magába szippantott.
Nagyon tetszett!

Erről a könyvről nem tudok és őszintén nem is akarok virágnyelven, spoiler mentesen írni, ezért hát előre is bocsánat.

Előbb gyorsan túlesnék a többieken, majd áradozok a főszereplőkről. A kis párocska előkelő 3. helyet foglal el nálam, ha maga a könyv nem is éri el ezt a helyezést.

Fórumok vitatott témája mostanság Qhuinn - Blay páros életének alakulása. Valaki akarja, hogy együtt legyenek, valaki idegenkedik tőle, mást már untat ez a huzavona.
Személy szerint nekem már az elejétől egyértelmű, hogy ők együtt lesznek és kell is, hogy együtt legyenek. Qhuinnt én nem tudom nő mellett elképzelni. Én úgy fogom fel, hogy a lányok Qhuinn számára, csak szórakozás.
A könyv első felében Blay szomorú és elkeserítő helyzetén át látjuk az eseményeket. Küzd, hogy elviselje az elé táruló intim jeleneteket. Próbálja elfogadni a helyzetet és meglepődik, mikor ő kerül Saxton érdeklődésének középpontjába.
Majd miután ő is érdeklődést mutat, Qhuinn kezdi a féltékenységi jeleneteit és összeszoruló szívét tequilával próbálja gyógyítani.
Kis butus mind a kettő. Qhuinn szerintem rossz indokkal tartja magát távol Blaytől, Blay pedig sokszor félreérti a helyzetet. De az egyértelmű, hogy milyen mély érzéseket táplálnak egymás iránt.
Saxtonnról azt írtam az előző könyvben, hogy kedvelem. Na ez most megváltozott. Nem lehet vele bajom, mert egy rendes alak, Qhuinn is értékes férfinak tartja (igaz előtte már kurvának is nevezte). Viszont nekem szálka a szemembe, és nem akarom látni Blay oldalán.
Fair visszavágás volt, hogy most Qhuinn volt a szemtanúja (inkább fültanúja) Blay szexuális életének, de most már Saxton elmehetne. (Ami valószínűleg nem fog megtörténni.)

Tohr kezd visszatérni az életbe, a végén egy nagyon kedves gesztust tesz a házasulandók érdekében.
Továbbá Darius és Tohr közös múltjába is bepillantást nyerhetünk. A visszaemlékezések a könyv végére nyernek teljes értelmet és alátámasztják Tohr mondatát, hogy Johnnak és Xhexnek együtt kell lenniük és a végzet akarta így. Mi, olvasók még néhány plusz értékes információ által még jobban látjuk ezt a furcsa, de szerintem nagyon édes helyzetet.
Most már értjük Darius műgyűjtő szenvedélyét, a kifinomultságát és barátságát Tohrral. És még nagyobb jelentőséget kap így szerintem, hogy John Darius reinkarnációja.

Volt egy másik kis mellékszál a történetben, mégpedig egy szellemüldöző kis csapat. Igazából nem nagyon értettem miért is kellett így végigvinni Holly és Greg jeleneteit, ahhoz, hogy Xhex és mi is megtudjuk, hogy Murder még mindig él. Én kevesebb körítéssel is elintéztem volna, bár az tény, hogy kellemes volt olvasni, ahogy Greg ráébred Holly értékeire és beleszeret.

Payne sokak számára egy várva várt szereplő. Hát én még nem ugrálok érte. Elszomorít, hogy ilyen körülmények között kellett élnie, hogy nem mehetett szabadon a másik oldalra, az anyja korlátozta, azt hitte, hogy Vishous halott. Nem volt sose boldog. A könyv végére kiderül, hogyan is fog belépni az életébe Manny. Az ő figurája már V történetében is szimpatikus volt, már várom, hogy újra felbukkanjon.

Lashnek aztán hullámvölgy volt az élete ebben a könyvben. Egyszer ő a főalantas, minden rendben, dől a lé, hazamegy az elrabolt asszonykájához és azt csinál vele, amit akar. Mert miért is vártuk volna el tőle, ha már nőt rabol magának nem is ér hozzá. Aztán jön a meglepi, hogy igenis apuci őt is eldobhatja, előjönnek gyengeségei, a szerelmét is elveszti és még rothadásnak is indul. Utána jön a felismerés, hogy "hé én is olyan leszek mint az apám", amit meg sikerül Johnnak és Xhexnek megakadályozni. De tényleg megakadályozták? Szkeptikus vagyok abban, hogy Lashnek csak úgy annyi. Bár nem bánnám, nem bírom a pofáját. De azért vigyorogva olvastam végig, amikor meg volt rémülve, hogy most mi lesz vele. Az meg inkább megrázott, hogy szerelmes Xhexbe, persze elég groteszk, perverz módon.

Egy új szereplőt ismerhetünk meg Se'nki személyében. Hiába mondja LadyA (a fordító), hogy azért van lefordítva a neve, mert így jobban nyomatékosítva van a személye, de nekem a No'one jobban tetszik. Hogy ki is ő, nem annyira szeretném elárulni.
Aztán ott van a másik kiválasztott Layla. Kicsit szerelmes lett Qhuinnbe és hát jelentős jövőbeni tervei vannak. Én most rá csak azt tudom mondani, hogy kis butuska, túl sokat képzel, túl naiv és álmodozó.

Na és a lényeg... JOHN és XHEX.
Istenem annyira édesek voltak együtt, nagyon megszerettem őket. John igazi férfi volt, sok szempontból ő uralkodott, ő volt a kemény támasz és megértő társ.
Xhex nagy traumát élt át, nem is elsőnek, de most majdnem feladta. De John gyönyörű kék szeme megmenti. Kijött belőle a gyenge nő, a bőgömasina, a rémült hisztérika. Persze mind érthető okok miatt. Furcsa, de mégis jó volt látni nevetni, ölelkezni a régi barátokkal.
Sok közös van bennük, hasonló dolgokat éltek át az életben. Úgy érezték eddig magukat, hogy nem tartoznak sehova, tömegben is mindig magányosak voltak, de túlélték és most egymás mellett boldogan élhetnek.
Ez persze Xhex makacskodása miatt nem is egyszerű, mert mániákusan ő akar végezni Lash-sel, egyedül vág neki a harcnak a napfényben, ezzel halálra rémítve John, aki tudja, hogy nem tudná megállítani. De kötnek egy furcsa egyezséget, aminek az egyik felét már akkor tudtuk, hogy nem fogják teljesíteni. Együtt harcolnak, megbosszulják a történteket és útjaik külön válnak. Már a feltételezés is vicces volt, de hát ha így nekik könnyebb.

Mint tudjuk, ők már az előző kötetekben is szeretkeztek, de azok nem voltak az igaziak. Egyszer egy hálaszex, mely összetöri John szívét és ürességet ültet helyére, a másikban pedig a nagy harc előtt John elveszi amire vágyaik, gyorsan, hevesen nem törődve a nővel.
Most a történtek miatt érthető, hogy nem a könyv első felében olvashatjuk az igazi szenvedélyes szeretkezésüket. De azért mikor odaérünk micsoda jelenet vár minket, na meg a többi. Régen olvastam Wardtól ilyen izzó jeleneteket.
John nagyon tud és nagyon magabiztos és nagyon odaadó.

Számomra egy különleges hangulatot adott pluszban John némasága. Szerintem így még jobb is, mintha bármikor megszólalhatott volna. Nem voltak felesleges fecsegések, szavak. Sőt ők aztán szavak nélkül is megértik egymást. Nagyon tetszett az a jelenet, amikor John betűket írt Xhex tenyerébe.

A dobogóra első 3 helyére ugyan a könyv nem lép fel, de maga a páros mindenképpen kedvenc. Most tényleg a főszereplőkkel foglalkozott Ward, a néhány mellékszál nem kap annyi oldalt, mint az előző kötetekben, amit én hálásan köszönök. Igaz Qhuinn-Blayből bármikor, bármennyi jöhet. Azt viszont sajnálom, hogy több mint 100 oldallal kevesebb, mint Rhev története. Még szívesen olvastam volna azt a 100 oldalt.

Most elfogytak azok a szereplők, akiknek a történetét már nagyon vártam. Igaz a többieket is szeretem, de azért nem halok majd bele a legalább 1 év várakozásba. Mindamellett maradok nagy rajongó.

5 pont

J.R. Ward - Megbosszult szerető (FTT 7.)

Fekete Tőr Testvériség 7. 

Rhevenge - Ehlena 

Jelentős mennyiségű spoilert tartalmaz. Olvasása csak saját felelősségre! 

Megjelent a várva várt Megbosszult szerető. Szerintem sokaknak volt eddig is kedvence Rhevenge, ahogy nekem is. A kötet elolvasása után még jobban szeretem. Zsadist után még nem döntöttem, hogy Rhev vagy Vishous foglalja-e el a dobogó második fokát. Nehéz döntés.

Terjedelmes 943 oldalra sikeredett a könyv. Olyan jó érzés volt, hogy nap végén elmondhattam, hogy „Azta mennyit olvastam ma, és megnézem, azta még mennyi oldal van hátra.” Szóval a terjedelem csak pozitívan érintett.

A borító szép, a színe különösen tetszik. Hogy matt az még inkább.

Számomra fontosak az ajánlások is, mindig sokszor olvasom őket. Ward most is eltalálni, mondanivalójának lényegét. 

„A jó és a rossz még sosem voltak olyan relatív fogalmak, 

mint amikor a hozzád hasonlókra alkalmazták. 

De egyetértek vele. Számomra te mindig is hős voltál.”

Rhev mellett még néhány szereplő több szerepet kapott, mint mások. Főleg John-Xhex, Wraht-Beth.
Akkor kezdem is kiről mit gondolok.

Rhev… drogbáró, strici, félig manipulátor. Ezek a sötét oldalához tartoznak, mégis ettől az aki. De mindenekelőtt azért egy jó ember. Teszi a dolgát, hogy mentse magát és másokat.
Nagyon tetszett, hogy Ehlenát már régen kiszúrta magának és amikor ápolónőként vizsgálta, mindig flörtölt vele. Szerintem sose hitte, hogy igazán bármi lehetne is közöttük. Hát igen, általában az emberek/vámpírok nem szeretnek a közelében lenni.
Imádtam a telefonbeszélgetéseiket, olyan kis édesek voltak.
Egyik kedvenc jelenetem az volt, mikor Ehlena elvitte Rhev-nek az antibiotikumokat, de vacsorára már nem akart maradni és Rhev miután kikísérte a lányt bement és elült a gyertyafényes megterített asztalhoz és szomorkodott, hogy mit is gondolt, mi fog történni közöttük. Utána persze megváltoztak a dolgok, a lány visszatért és nagyon kellemesre sikeredett az este.
Másik kedvenc jelentem Rhev-vel, mikor elbúcsúzik Bellától és Nallatól. Altatódalt énekelt és a Nagy Bumm előtt visszaszámol és gondolkozik, emlékezik. Most őszintén akkor és a könyv során csakis akkor, de elpityeregtem magam.
Szerettem Rhev visszaemlékezéseit, mikor a Bella még kicsi volt és ő volt a Tarajos bátyó.
A feláldozása, a hibátlan terve, hogy senki ne akarja megmenteni, nagyon jó volt.
Annyira látom magam előtt, az elegáns öltönyében, kakastaréjjal és cobolyprém bundában, bottal. És persze nem hiányozhat az ametiszt színű szem. Ez nagyon tetszik nekem.
Kicsit Zsadist-Bella hasonlóságot vélek felfedezni. Rhev a munkája, a manipulátor énje miatt érzi magát mocskosnak. A hercegnő zsarolása még tetézi a bajt. És úgy érzi nem lehet méltó párja Ehlenának, hogy a lány jobbat érdemel.

Az elején Ehlenát nem tartottam elég erősnek Rhev-hez. Mármint mindig úgy gondoltam, hogy egy határozott, erős, csipkelődös nő illene hozzá. Akivel tényleg tud egy kicsit harcolni, majdnem úgy mint Rhev a hercegnővel. De aztán bizonyított nekem Ehlena, amikor felhívta Xhex-et és szembeszállt vele, jó ötletei voltak és nem adta fel.

Most már úgy érzem, tökéletes párt alkotnak együtt. Rhev sötét énjét, múltját ellensúlyozza Ehlena kedvessége, szeretete.

Wrath is több szerepet kap. Először is meg akarják ölni. Hát ez nem volt szép húzás az elittől. Aztán ott van a hazudozása Beth-nek és a testvéreknek a harcról. Valamilyen szinten megértem. Megrendült egy kicsit a házassága Beth-szel. De kibékültek, nem is akárhogyan.
Ha jól emlékszem, ez volt az első olyan könyv, amiben nemcsak a főszereplő szerelmi jelenetei voltak. Én nem bántam, szóval nem panaszkodom. Jó látni a szerelmeseket, és hogy a szerelmük tényleg örök, míg a halál el nem választ.
Wrath megvakult, sajnáltam is érte, pedig Wrath sose volt a kedvencem. George-nak csak a nevével van bajom. Valahogy nem érzem odaillőnek a könyvbe, mármint nem a kutyát, csak a nevét.. Bár jobb ötletem nekem sincs.  
Payne-vel a találkozása és kapcsolata elég viccesre sikeredett. De jó. Már várom, hogy Payne már állandó szereplő legyen.

Na és ott van még John Matthew. Szívemnek nagyon kedves és bárki bármit mond, én ebben a kötetben nem csalódtam benne. Mostani viselkedésére úgy gondolok, mint egy szükséges és átmeneti állapotra.
A könyv elején még mindig az a kedves, ártatlan kis harcos bárányka, aki eddig. Reméli, hogy visszakapja Tohr-t, az apját. Hogy alakul majd valami Xhex-szel, mert nyilvánvaló, hogy vonzódnak egymáshoz. Aztán fokozatosan elszakad benne valami. Nagy változáson megy keresztül.
Először is megtudja, hogy Xhex manipulátor. Tohr eltűnik, és úgy érzi megint elhagyta. Na és a legnagyobb megrázkódtatás, mikor Xhex házában tölti a nappalt. Megjelenik Xhex és a nő egy hálaszex során elveszi a szüzességét. Ezek után mit várt a csaj. Szó szerint elvette az ártatlanságát. Szóval innentől már csak iszik-kefél-másnapos. Túlzásba viszi? Igen. De én nem bánom. Megbántották és már unja a helyzetét. Nem kap igazi élvezetet. Csak üresség van benne.
Végre valahára látom rajta, hogy igazi férfi, hogy már nem sajnáltatja magát. Nem akar senkinek megfelelni. 
Rhev megmentése előtti nap, szintén lefekszik Xhex-szel. Nem egy nagy szenvedélyes-szerelmes együttlét volt. Elvette amit akart, Xhex pedig odaadta.
Örültem, hogy láttam Xhex-et törékeny nőnek. Tudjuk, hogy neki se volt mindig szép élete. És most újra szerelmes. Jó lesz az ő történetük is.
Szerintem John viselkedése ellenére, senki nem kételkedhet Xhex iránti szerelmében.

A testvériség többi tagja néhány jelenetben vannak csak benne, inkább harci jelenetekben, megbeszéléseken.
Tohr végre kezdi összeszedni magát. Ideje volt. Rhage továbbra is nyalókázik. Butch és V poénkodnak, szócsatáznak. Zsadist imádnivaló Nallaval a karjában. Lassiter meg…. nagyon bírom. A szövegei… mikor Rhage-dzsel elkezdték nézni a beszélgetős showműsort… Vicces volt.

A főgonosz Lash… hát még mindig azt sajnálom a legjobban, hogy nem impotens. Nem fair, hogy ilyen erős lett. Jó ötlet volt, hogy kinyírta a konkurenciát, a kábítószer-kereskedőket. Legalább van esze, persze sose szurkolnék neki. Szadista állat. Na de, hogy a hercegnőt tekintette a nőjének. Kicsit bizarr volt nekem. Értem én, hogy szereti a kemény szexet, de pont a hercegnővel. Na meg hogy gerjed Xhexre, csak mert kemény csaj. Szegény nő, mi lesz most vele. Pont John leendő felét kellett elvinnie. Ügyes húzás volt azért ez Wardtól. Mindig is Lash igazi ellensége John volt.

Sok információ már kiszivárgott tényként vagy csak elejtett morzsaként eddig erről és a további kötetekről. Most néhány dologra fény derült.
Murderről megtudtunk néhány infót. Belépett a képbe Saxton. Egy nagyon szimpatikus vámpír személyében. Én már nem tudom mit higgyek Blay kivel fog összejönni. De ha tényleg Saxtonnal annak is nagyon fogok örülni. Megkedveltem a fickót. Elég bátornak tűnik, okos, kedves.
Payne nem semmi, csak jöjjön már elő.

A végkifejletről, a kiszabadító akcióról nem sokat tudok mondani, jó volt, izgalmas, olvasni kell, nem beszélni róla.

Sok szállón futó cselekménysor van a könyvben, választhatunk a szereplők, jelenetek között. Egyhamar nem fogy el az olvasnivaló. És hát mégiscsak J.R. Ward könyv, FTT szóval csak jó lehet és csakis kedvenc.

5 pont

J. R. Ward - Megsebzett szerető

Fekete Tőr Testvériség 3.

Zsadist - Bella

Egy barátnőm azt mondta az ő történetükre, hogy kicsit olyan, mint a Szépség és a szörnyeteg. Egy külsőre megsebzett, elcsúfított, kegyetlen szörnyeteg. Akit lelkileg is megtörtek, megsebeztek. Úgy érzi mocskos és értéktelen, nincsenek érzelmei, rideg és antiszociális, így nem meglepő, hogy nehezen hiszi, hogy őt is lehet szeretni, hogy ő is megérdemli a boldogságot. Az ő megmentője nem Belle, hanem Bella, egy csodaszép tiszteletreméltó lány.

Előző kötet ott maradt abba, hogy Bella fogságba esett és most 6 hét eltelte után Zsadist kétségbeesve, szinte beleőrülve kergeti az alantasokat, szinte már gyászolja a lányt, miközben nem érti azokat a dolgokat, amik a szívéből törnek elő. De a lány él, megmentik. A sebek gyorsan begyógyulnak, már csak az a kérdés, hogy a lelkükben is összeforrnak-e.

Megismerjük Zsadist múltját, 100 éves fogságát, megaláztatását, ami révén lett olyan, amilyen. Szomorkodunk a visszaemlékezéseken, a kegyetlen múlton, ami megtörte ezt a hatalmas harcost. Bella pedig a jelenben megismerteti vele az igazi testi szerelmet és élvezetet.

Az alantasok persze most sem hagynak nekik nyugtot, a végére megint jön egy nagy harc, ahol Phury megint magára akarja vállalni a megmentő szerepét, ahol talán a két testvér még közelebb kerül egymáshoz.

Zsadist hiszi, hogy Bellát úgy mentheti meg, hogy eltaszítja magától, de tetteiknek következménye van és most már biztosított a szerelmesek összetartozása. Nem írhatom, hogy boldogsága, mert majd látni fogjuk, hogy a Zsadistot nyomasztó emlékek, a mocskosság érzése még korántsem tűnt el örökre.

A többieket élete sem mindig csupa öröm és boldogság. További veszteségek érik a testvéreket és Johnt, ezzel elszomorítva minket. További szereplők is belépnek pillanatokra a sorozatba, akik fokozatosan kapnak egyre több szerepet.

Szerintem ha akarnám se tudnám szavakban kifejezni, mennyire fontos ez a könyv nekem, hogy mennyire szeretem.

Nem állíthatom, hogy túl sokszor végigolvastam volna, de azt igen, hogy a kedvenc részeimet már vagy ezerszer olvastam, egyszerűen nem tudom megunni. Néha kell, hogy elővegyem, hogy kicsit velük legyek, megnyugtatnak. Ha akarom megríkatnak.

Zsadist a kedvenc, ő a Minden. Imádom. Azt ahogy láttam lezajlani benne a változást. Látni, hogy nem tudja megnevezni azokat az érzéseket, amik felélednek benne. Küzdeni és reménykedni abban, hogy talán ő is lehet boldog, hogy megpróbálhatná, hogy merjen engedni. Az első csók, az első orgazmus. Na meg a végén a szerelmi vallomás. Számomra nincs ennél jobb.

Szegény Phuryt sajnáltam, úgy gondolja szerelmes és most kezdi igazán a züllést. Pedig ő olyan jó, olyan kedves, akire mindig lehet számítani.

Rehvenge is egyre több szerepet kap, egy újabb kedvenc szereplőm. Igazából mikor elsőnek olvastam, nem lepett meg, hogy ki is ő valójában.

Szóval, igen… nekem ez a sorozat kedvenc könyve, nincs és nem is lesz nála jobb, mondhatom ezt 8 kötet után. A sors keze lehetett, hogy ezt a követet vettem meg a leghamarabb és csak egy napra rá az első kettőt.

5 pont

J. R. Ward - Síron túli szerető

Fekete Tőr Testvériség 2.

Rhage - Mary

Rhage egy szörnyeteggel elátkozott hollywoodi szépfiú, megnyerő humorral és hatalmas izmokkal. A szőke herceg. Számolja vissza a napokat, hogy átka alól felszabaduljon, mit sem sejtve, hogy ennél is van rosszabb. Egyszer csak betoppan az életébe egy gyönyörű hangú, törékeny emberi virágszál. Hiába a tiltás, minden szabályt megszegve küzd, hogy a nőt megtartsa és megmentse, de akár kész elengedni, ha ha nincs mit tenni.

Mary egy jótét lélek, akit nem kímél a sors. Betegség visszatérőben van, úgy érzi hamarosan itt a vég, mikor megismeri Rhage-et. Meg kell küzdenie magával, hogy elhiggye a férfi az övé lehet, be kell bizonyítania, hogy Mary és a pikkelyes sárkány jól kijönnek, arról nem beszélve, hogy szembe kell szállnia a halállal.

Mary szomszédja személyében egy új szereplő kerül a képbe. Egy gyönyörű nő, Bella, aki két férfi szívét is meghódítja. Elkezdődik története Zsadisttal és Phury szenvedése is.

John, egy átváltozás előtt álló, nyomorúságos emberi élettel rendelkező fiú is megkezdi útját a testvériségbe, ahol először családra lel, Wellsie és Tohr személyében.

A végére pedig az írónő otthagy minket és Zsadistot a kétségbeesésben, mikor az alantasok újabb szörnyű tettet hajtanak végre.

Mary és Rhage… egy újabb pár, akiket szeretek ugyan, de nem kerülnek a kedvencek közé. A dögös szőke, humorgyár, a laza csajozós csávó sose vonzott. De itt Rhage még nagyon sok mindent tartogat a felszín alatt. Nem akarja így élni már az életét, üres és elkeseredett. Többször késztett arra, hogy elgondolkozzak az ő helyzetén és ez a könyv volt, ami először megsiratott. A vége felé, mikor úgy tűnik végleg el kell válniuk… szomorú volt és megható. Meglepő módon a nagy szexuális étvággyal rendelkező Rhage elég sokára teszi magáévá Mary-t, mondjuk azon is lehet vitatkozni, hogy első alkalommal ki tett magáévá kit. De az biztos, hogy néhány jelenet extrémebbre sikeredett, mint eddig megszoktuk. (Igen ez még a kezdetek kezdetén volt, mikor épp csak ismerkedtem az erotikus-fantasy világával. Mára már… szinte megszokottá váltak számomra a hasonló jelenetek.)

Másik bontakozó párocskánk Zsadist és Bella. Hiába figyelmeztetik a lányt, ő nem tud ellenállni Zsadist, a kegyetlen harcos vonzerejének. Mit sem sejtve múltjáról, okairól bőszen ostromolja a férfit, úgy tűnik sikertelenül. De ha nem is érti Z, hogy mi is történik vele, érzi, hogy valami kezd más lenni.

Nem titok, hogy nekem Zsadist a szívszerelmem, nagyon örültem, hogy már most megkezdődött a történetük.

Másabb kötet mint az első, kevésbé nyers talán, több gyengédség van benne, több szomorúság. Tetszett, hogy Rhage mennyire tiszteli Mary-t, hogy csak neki akar örömet szerezni, tetszett, hogy végre a nagy macsó lett egy pillanatra kikosarazva. Mary lelkileg egy nagyon erős, de rendkívül jólelkű teremtés. 

5 pont

J. R. Ward - Éjsötét szerető

Fekete Tőr Testvériség 1.

Wrath - Beth

Mondhatni az első vámpíros könyveim egyike. Ma már a J.R. Ward nevet a legtöbb paranormális fantasy rajongó ismeri. Én kb. két évvel ezelőtt csak ismeretlenül szemeztem ezzel a könyvvel, mit sem tudva a külföldi ismeretségről, a sorozatról. Éreztem, hogy jó lesz, éreztem, hogy kell nekem, de hosszú hónapokig hallogattam a megvételt. Mikor becsuktam egy új élménnyel gazdagodtam, nem hittem, hogy jobb lehet. De nagyon is lehet ezt fokozni, mint később kiderült. Mára már nem tartozik a kedvenc Ward könyveim közé, de mondhatom erős kezdés volt.

Caldwell városában az emberek szeme elől bujkálva harc dúl az alantosok és a vámpírok között. A sorozat felöleli a Fekete Tőr Testvériség harcosainak szerelembe esését és csatáit az ellenséggel. Veszteségek vannak és mindig lesznek, de a szerelem akár meg is mentheti ezeknek az elátkozott harcosoknak a lelkét.

Elsőként a testvériség vezetője - a faj trónját még el nem foglaló királya -, kapja meg méltó párját Beth Randall személyében.

Egy zsúfolt szórakozóhelyen veszi kezdetét a Testvériség története. Darius megkéri tisztavérű királyát, hogy segítse át lányát az átváltozáson. Be kell vezetni a lányt a vámpírok világába, mivel eddig emberi életet élt. Darius kérése úgy tűnik teljesítetlen marad, de a sors közbeszól. Egy robbanás során Darius életét veszti és így pecsételi meg a leendő pár sorsát.

Beth egyedül éli életét, macskájával Boo-val, mikor egy idegen bukkan fel a házában. Sajnos az első találkozás nem alakul túl jól, de hamar az élvezetek tengerére eveznek a szereplőink.

A történet során megismerjük a többi harcost: Rhage, Zsadist, Phury, Vishous és Tohr személyében. Betoppan a testvériség életébe egy emberi zsaru, Bucth O’Neal szerepében, aki bár vonzódott Beth-hez, hamar megpillantja élete párját, Marissa személyében, de nekik még igen sokat kell küzdeniük egymásért.

A szex mellett a harcé is a főszerep, most sem marad el a végén egy nagy összecsapás, ahol Beth megmutathatja, hogy milyen erős nő és méltó a királynéi szerepre.

Wrath-ra nagyon is illik az éjsötét szerető kifejezés. Hatalmas, hosszú fekete hajú harcos, csupa feketében. De ő nem az én álompasim. Nekem ő túl nyers, túl vezér, és hát a külső alapján se favorizálom. De attól még tisztelem és szeretem.

Beth egy erős nő, méltó pár egy Wrath karakternek.

A többiekről igen kevés dolgot tudunk meg, szinte csak Rhage villantja meg humorát, a többiek még igen rejtélyesek, ők csak később kapják meg a nagy szerepet. Butch kezdetektől egy nagy kedvenc.

Az Őrző és az Omega örök harca hívta életre a vámpírokat és alantasokat. A világ jól kidolgozott, kemény. A testvériség sötét és szinte elátkozott.

Erős kezdés és ennél csak jobb jöhet.

5 pont

Halálos Csók

Izgalom, borzongás, vérfarkasok, vámpírok, bosszú, szerelem, szenvedély, érzéki gyönyörök - négy lebilincselő történet négy világhírű szerzőtől, köztük az itthon is sikerlistás Fekete Tőr Testvériség írónőjének remeke.

Sherrilyn Kenyon: A hold árnyékában

Angelia szülőföldjén harcok dúlnak, és a lány megesküszik, hogy legyőzi a farkasemberek klánját, de a vadászból vad lesz, és az utolsó esély Angelia számára, ha megbízik a farkasban, akit esküje értelmében meg akart ölni…


Angelia - Fury története. Kezdetben egy törzsben éltek, barátok voltak, de kiderült Fury titka, mely mindent megváltoztatott. A barátból ellenség lesz, felnőve azonban újból egymásra találnak. Az istenek egymásnak szánták őket. A végén még a törzsi ellentétek se tudják szétválasztani őket, még életüket is áldoznák egymásért.

A már nálunk is megjelent Dark Hunter (Sötét vadász) sorozat sokadik története. Mikor először olvastam nem teljesen fogtam fel az egész természetfeletti dolgot, hogy is vannak itt az ellentétek és kik is pontosan a katagóriaiak és az árkádiaiak. Tehát, ha ez az első Kenyon történet, amit olvasnál nem garantált, hogy minden tiszta. Viszont a Végzetes ölelés és az Ördögi tánc olvasása után, már szépen letisztulnak a dolgok és  régi ismerősként köszöntheted a legtöbb szereplőt.
Emberek, akik farkas alakba is át tudnak alakulni és farkasok, akik emberi alakot is képesek felvenni, de természetes alakjuk az állat. Ez igen meghatározza szerintem a novella hangulatát. A nő tüzel, vackol, fészket rak. Néhányan idősíkok között tudnak utazni és brutális háború dúl. Angelia szép lassan levetkőzi a belé diktált hazugságokat, félreértéseket és elfogadja szerelmét, úgy ahogy van.
Miután már ismertem a szereplők közül néhányat és értettem a dolgokat már mindjárt könnyebben tudtam élvezni a történetet.

4 pont

J. R. Ward: A fiú története

Claire Stroughton, a csinos, fiatal és dörzsölt ügyvédnő csak a munkájának él. Egy nap azonban ördögi csapdába csalják, és kábulatából magához térve egy varázslatosan szép és vérfagyasztóan hideg férfi karjaiban találja magát, aki halálos játszmába kezd a nővel…


Claire az okos, elszánt nő. Csak a munkának él. De Miss Leeds-nél tett látogatás megváltoztatja az életét. 3 napot tölt összezárva Michael-lel, akit ő nevezett el így. A férfinek szomorú sors jutott. Anya börtönbe zárta, mert vámpír. De jó vámpír. Szereti a könyveket, rajzol. Már több mint 5 évtizede van bezárva, leláncolva egy alagsori szobába. Évente hoznak egy nőt neki, akiből ihat. Claire azonban más mint a többi nő. Nem rémül meg tőle, sőt izgalomba jön. Kölcsönös vonzalmuk beteljesedik, de el kell válniuk. Mikor Claire elveszett emlékei arról a bizonyos 3 napról visszatérnek, megmenti a férfit, hogy örökre együtt legyenek.

Tipikus Ward történet. Nem lehet benne csalódni. Ez az abszolút kedvenc a novellák közül. A vámpír hatalmas, erős, ugyanaz a birtoklási vágy uralja, mint az FTT harcosait, de a nő védelme mindenekfelett áll.

5 pont

Susan Squires: Az éjszakán túl

Drew Carlowe visszatér családi birtokára, hogy felkutassa elhagyott szerelmét és bosszút álljon a lány apján, aki megkeserítette az életét. A szóbeszéd szerint a kastélyt kísértet szállta meg, és Drew hamarosan érzéki kalandba keveredik a gyönyörű jelenéssel, aki szintén bosszúra szomjazik…


Drew, a volt istálófiú meggazdagodva tér vissza a faluba, hogy bosszút álljon, régi urán, aki börtönbe zárta és megfosztotta lánya szerelmétől. Megveszi volt ura házát, ahol kísértet jár. Mivel nem hisz a kísértetekben, így a szóbeszédnek sem. Első éjszakáján már megjelenik Freyja, hogy igyon belőle, mivel a lány vámpír. Mindkét félben feltámad a vágy a táplálkozás közben, de Freyja nem hagyhatja, hogy a férfi maradjon, így próbálja, mint kísértet elüldözni. Drew azonban nem ijed meg. Nappal intézkedik és egyáltalán nem a tervezettek szerint alakulnak a dolgai. Éjszaka pedig szenvedélyes, sose tapasztalt együttlét következik. Lassan megismerjük Freya múltját is, és a szerelmesek megküzdenek egymásért.

Lassú, komótos történet, kicsit középkorias hangulattal, egész jó erotikus jelenetekkel. Bár a szereplőket különösebben nem szerettem meg, az olvasást megérte.

4 pont

Dianna Love: Éjféli búcsúcsók

Két régi szerelmes története, akik újra találkoznak és összekötik életüket. Trey és Sasha az emberi világban élnek, természetfeletti képességekkel. Trey belador harcos, Sasha boszorkány. Trey, hogy megkímélje a lányt a vele töltött elkövetkező nehéz évektől 9 évvel ezelőtt elhagyta. Mit sem tudva egymás képességeiről újra összehozza őket a sors és a Beladorok és Kujook közötti harc. Együtt veszik fel a harcot, az év azon napján, amelyen a beladorok épp a legsebezhetőbbek. Megjelennek az istenek, harcosok, segítők, boszorkányok. Miközben a szerelmesek újra egymásra találnak.

Ez a leginkább akciódúsabb novella, de nekem nagyon tetszett. Ebben nagy szerepe volt, hogy sokféle lény felvonult főleg a végén és hát én azt szeretem, amikor minél több a fantasy.

4,5 pont


Összességében elmondhatom, hogy a novellák szerintem jók. A Pokoli báléjszakák után egy kellemes csalódásként ért az olvasása. J.R. Ward egy jó ok az olvasásra. Aki szereti a vámpírokat, természetfeletti lényeket, akciót, erotikát annak kötelező olvasmány. Inkább a romantikusabb változat, a Karó akciósabb novelláihoz képest, de nem csöpögős, inkább a már megszokott paranormális fajta.

J. R. Ward

Meg kell mondjam, nehezen választok kedvencet a sikeres írók, inkább írónők között. Imádom mindnek a stílusát.

Számos olyan írónő van, aki a mostanság felkapott témában ír, tehát a vámpírszerelemről. Vesztemre rajongó vagyok, és nem tudok ellenállni az olvasásnak.

Imádom az Anita Blake sorozatot, szerintem kedvenc lesz Lara Adrian is. Stephenie Meyer és a Twilight saga. Jön Sherrilyn Kenyon és még jó pár új könyv.

És itt van J.R. Ward. Az imént olvastam el a Halálos csók azon novelláját, amit J.R. Ward írt. Most pedig muszáj kiírnom magamból, mennyire kedvelem ezt a nőt. Komolyan, nem tud rosszat írni. Szerintem, ha akarná se tudná elrontani a műveit. Képtelenség.

A Fekete Tőr Testvériség sorozat eszméletlen, nagy kedvenc. A szereplők a szivem csücskei. Egyre terjedelmesebb könyvekben ismerkedünk meg még közelebbről velük. Az erotika fantasztikus, a cselekmény, az események meglepőek. Megsiratnak. Engem mindenképp.

Ward saját bevallása szerint a férfialakjai kemények, elbizakodottak és arrogánsak, főhősnői pedig erősek és okosak.

És itt A fiú története c. novella. Nagyon bejött. Egy rövid történet, de mégis kerek egész, lezárt. Jól felépített. A főhös Wardos, a stílus Wardos és mégiscsak egy rövidke epizód. De annak is nagyon jó.

Ugye nem is olyan régen megjelent a Pokoli báléjszakák paranormális novellás kötet. 5 történettel. Nekem kicsit csalódást okoztak. Néhányat el tudtam volna képzelni hosszabb könyvben és akkor azok is igazán élvezhetőek lehettek volna, de így novellába a Meg Cabot történet tetszett csak úgy istenigazából. A többiben viszont, nehezen hoztam össze, hogy ki-kicsoda, mit akar. Mindig belevágtak a közepébe, nehéz volt követni, hogy mi is történik. Néhány végét meg egyenesen lezáratlannak éreztem. Stepheni Meyer se alkotott valami fantasztikusat. A története nem lenne annyira rossz, ha hosszabb lenne. Attól még persze ezt soroltam a második helyre az öt közül.

Jött a Halálos csók. Ez már egy inkább erotikusabb fantasy kötet. Eddig csak két novellát olvastam. Sherrilyn Kenyon története csak annyiban volt nekem kicsit furcsa, hogy a szereplőket néha inkább állatnak lehetett tekinteni, mint embernek. Ezt persze a szóhasználat hozta így. De amúgy nem volt rossz. A többiről még nem nyilatkozhatok.

J.R. Ward, mondjuk Meyer-rel ellentétben nem okozott csalódást. Ezért tartom őt fantasztikus írónak. Úgy hallom egy új sorozatba is belekezdett. Remélem a magyar fordításban is meglesz. Nekem a neve már egy nyomos indok egy könyvhöz.

Mindenesetre most csak azt akartam leírni, hogy mennyire pozitív a véleményem Wardról. Örülök, hogy megtalálta a férjét, aki biztatta, hogy adatassa ki műveit. Tetszik a neve, bár ez csak író álnév. Az eredeti neve Jessica Rowley Pell Bird.

Néhány idézet tőle. (Most már egy kicsit szégyellem magam, hogy nem gyűjtöttem őket a könyvek olvasása közben, de ami késik, nem múlik)

"Claire jobban szerette őt ma, mint tegnap, de kevésbé, mint amennyire holnap fogja."

/Halálos csók – A fiú története/


"Nem találok szavakat kedvesem, mert egyetlen kiejtett szavam sem méltó arra, hogy meghalld."
/Síron túli szerető/


"Amíg nem találtál rám, halott voltam, bár lélegeztem. Világtalan voltam, bár láttam. Aztán eljöttél, és megsebzett lelkemet életre keltetted."
/Megsebzett szerető/