Karen Rose - Számolj tízig

Kiadó: Ulpius-ház, 2012
Oldalszám: 686
Ár: 3999 Ft
Az írónő további könyvei

Néhány héttel ezelőtt a türelmes előrendelők virtuális postaládájába érkeztek a leveket, melyek azt az örömhírt közölték, hogy végre megjelent Karen Rose legújabb regénye, a Számolj tízig. Hogy mennyit is vártunk erre a könyvre azonban nézőpont kérdése, tudniillik tavaly karácsony környékén a könyv már megélt egy megjelenést. Akkor a kitüntetett szerep a Tescoé volt, hiszen ő kapta meg a jogot, hogy az alacsony példányszámban nyomott könyvet értékesítse. Jóformán napok alatt elkapkodták a könyveket, így csak néhány szerencsés kiválasztott juthatott a maga példányához. Sajnos én nem voltam köztük, számomra csak a kiadó ígérete maradt, miszerint hamarosan kaphatóvá válik máshol is. Jóformán egy év telt el, mire az ígéret megvalósult, bár arra már nem vették a fáradtságot, hogy helyesbítsék a másodszori - talán nevezhető hivatalos - megjelenésnek a dátumát, hiszen a könyv első lapjain még mindig a 2011 virít. Igen, nekem még ez is böki a csőröm, de nem a könyvön verem le a port.

A történet:

Reed Solliday, a Chicagói Tűzoltóság elismert tagja, elborzadva lát neki új feladatának. A boncolás szerint a robbanásban szinte teljesen megsemmisülő házban holtan talált fiatal lányt megerőszakolták és meggyilkolták, mielőtt a tűz végigsöpört volna az épületen. Solliday kénytelen együttműködni a rendőrséggel, ha meg akarják találni a gyilkost…

Mia Mitchell elhatározta, hogy a munkába temetkezik, miután a társát meglőtték, de rögtön az első napon megbízzák nyomozói pályafutása legnehezebb feladatával: el kell kapnia egy pszichopatát, aki gyújtogatással kezdte, de végül nemi erőszakig és gyilkosságig jutott.

Gondolatok:

Az Érints meg posztjában már említettem, hogy most a chicago-i rendőrkapitányság nyomozóié a főszerep, így Mia Mithcell neve nem ismeretlen előttünk. Bár biztos vagyok benne, ha Abe sztoriját ismernénk már, akkor Miára, mint igazi régi ismerősre tekintenénk, hiszen ő Abe Reagan társa, nem mellesleg az Abe-t követő kötet párjának közeli barátja. Csakhogy az I’m watching you és a Nothing to fear története még a jövő zenéje, Mia Érints meg béli szerepe pedig alig-alig említésre méltó.

Most azonban bőven van lehetőségünk megismerni, és hamar rájövünk, hogy Mia a munkájának élő, kemény nő, akinek otthona bár kissé kietlen, a szíve mélyén azonban annál több titkot és sérelmet őriz. Igazi családra a nyomozók között lelt, és barátait is megválogatja. Csábító idomai ellenére sem egy túl nőies nő, ritkán engedi meg magának a gyengeséget, kissé önostorozó, de jó ember, lelkiismeretes zsaru. Mivel társa, Abe épp betegállományban van, így új ideiglenes társat kap egy ügy megoldásának erejéig, Reed Solliday személyében. Reed nem kifejezetten a védőruhában rohangáló tipikus tűzoltó, hanem tűzesetekre specializálódott „nyomozó” a Tűzvizsgáló Hivatalnál. Egy iszákos anya után, nevelőszülőknél mosolygott rá a szerencse, míg el nem vesztette szeretett feleségét. Tinédzser lányát a testvérével közösen neveli és már hosszú ideje él intimitás nélkül, magányosan. A leendő pár első találkozása nem ment túl zökkenőmentesen, nem mondhatni, hogy hamar egy hullámhosszra kerültek volna. Reed túl hamar ítélkezett, Mia pedig cseppet sem érzett késztetést, hogy felvilágosítással szolgáljon. Valahogy én is nehezebben barátkoztam össze Reeddel, sokáig méricskéltem ezt a kecskeszakállas fickót, de nem meglepő módon szimpátiám azért a végére elnyerte, bár idő közben sem mondanám, hogy megmozgatott volna bennem valamit. Mindenesetre becsülöm a szakértelmét, azt, hogy igyekszik jó apa lenni, és nagyon úgy tűnik, hogy megy is neki. Ráadásul Mia bizalmába is sikerült beférkőznie.

Mivel már régóta vártam ezt a könyvet, így azt hittem, hogy villámgyorsasággal fogom elfogyasztani a lapokat, amit az Érints meg esetében meg is tettem, de ez ennél a könyvnél sokkal mérsékeltebb volt. Ezt annak tudom be, hogy a rendőrség kifejezetten nehezen talált rá a helyes ösvényre, ahol a tettest kell keresni. Tudom én, hogy miért indultak el rögtön egy bizonyos irányba, az teljesen érhető, de meglepően sokáig keresték a nem létező összefüggéseket, miközben a gyilkos tovább tevékenykedett. Most kifejezetten nem volt nehéz rájönni kilétére, vagy már megszereztem a kellő rutint a Karen Rose könyvek esetében, de igen hamar biztosnak éreztem magam a kiszemeltemben.

Maga a gyilkos és a gyilkosságokat kicsit felemásak nekem. A tettes ugyan vonzódik a tűzhöz, de nem éreztem a tipikus gyújtogatónak, annak ellenére sem, hogy az általában velejáró nemi erőszak is a rituáléját képezte. Élvezte a gyilkolást, és a hatalmat az áldozatai felett, de alapvetően bosszúhadjáratba kezdett, hogy revansot vegyen az ifjúkori sérelmeiért, veszteségeiért. Korábbi élete, munkája, az hogy teljesen el tudott vegyülni a normális emberek között és az áldozatok felkutatása és megölése együttesen azt mutatja, hogy elég okos, mégis néha akkora bakikat követett. Ez betudható egyrészt az elvakultságának, másrészt olykor-olykor felszínre kerülő gyerekességének. Elég sokszor vagyunk a gyújtogató mellett és olvashatjuk gondolatait, tetteit. Kiléte pedig úgy a történet utolsó harmadában nyilvánvalóvá válik a rendőrség számára is, utána pedig már nyílt macska-egér, gyere a csapdámba játékot játszanak egymással, több-kevesebb sikerrel.

Ahogy rákerült a nyomozás a helyes vágányra, úgy került egyre inkább a középpontba Mia és Reed bontakozó románca és családtagjaik is. A gyújtogató, akaratán kívül ráveszi Reed-et, hogy túllépjen felesége árnyékán és új életet kezdjen, közelebb kerüljön a lányához és Miához. Miából akaratlan is kibuknak az eltemetett titkot, eljön végre a megkönnyebbülés számára, és új családi kötelékek alakulnak.

Igen sok szereplőről lenne kedvem még beszélgetni, de ígérem rövidre fogom. A nyomozókat még mindig kedvelem, összeszokott,  együttműködő társaság. Az újságírók az agyamra mentek, de főleg az lepett meg, hogy az előző kötetből ismert Joanna Charmichael a személyes vesztesége ellenére, vagy pont azért még ádázabb riporterré nőtte ki magát, bár egy másik törtető spiné még őt is simán lekörözte gátlástalanságban. Dana és Ethan egy korábbi Rose könyv hősei, akiket határozottan szép párnak tartok és kíváncsivá tettek. Viszont akire most igazán fájna a fogam, az David Hunter, a tűzoltó, akinek összetörték a szívét. Bár kevés szerepet kapott, de azonnal szimpatizáltam vele. Kár, hogy sokára kerül sorra, ha az eredeti megjelenést követjük, bár ez a kiadónál nem az első gondolat, de majd kiderül.

Összességében Karen Rose megint kellemeset alkotott, nem csalódtam, de fél pont mínusszal azért szeretném érzékeltetni, hogy nem azonnal kerültem egy hullámhosszra a történettel és a gyújtogatások sem tüzeltek fel annyira, mint a lelki terror (Érints meg) vagy az inkvizíciós kínzások (Halj meg értem).

Karen Rose - Érints meg

Kiadó: Ulpius-ház, 2010
Oldalszám: 628
Ár: 3999 Ft
Az írónő további könyvei

Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt volt szerencsém először a könyvhöz és már akkor nagy Karen Rose rajongónak tudtam magam. Két év alatt a kiadó nem tudott kitermelni magából több könyvet az írónőtől, de a böjtöt a néhány hete - már hivatalosan is - megjelent Számolj tízig törte meg. Nem haboztam lecsapni rá, befejezve pedig vitt tovább a hangulat, és úgy éreztem, hogy Aidan és Tess sztorijára is szükségem van. Rá kellett jönnöm, hogy hiába több mint hatszáz oldal, akkor is villámgyorsasággal tudom falni az oldalakat, és a Halj meg értem után a második kedvenc kötetet tisztelhetem benne az írónőtől. Egyszerűen imádom.

A történet:

Valaki gyötri dr. Tess Ciccotelli orvosnő pszichiátriai betegeit, addig a pontig, míg végül kétségbeesésükben öngyilkosságot követnek el. Az eseteket pedig úgy rendezi meg, hogy a gyanú Tessre terelődjön. A doktornő azonban még a rendőri kérések ellenére sem hajlandó megszegni az orvosi titoktartási esküt.

Aidan Reagan nyomozó tökéletesen megérti, hogy Tess óvja a betegeit, de minden jel arra mutat, hogy ez a név és arc nélküli ellenség eltökélte, hogy tönkreteszi Tess karrierjét, családját, és végül elpusztítja magát Tesst is. Aidan és Tess mindent megtesz azért, hogy megállítsák a gyilkost, de egyre nyilvánvalóbb, hogy Tess nyaka körül szorul a hurok, és a nő sehova sem menekülhet, sehova sem rejtőzhet.

Gondolatok:

A Gyilkolj értem c. könyvvel lezárult egy szövevényes történetfolyam, amely a Vartanian család és a georgia-i Dutton városának mocskos titkait fedte fel. A kisvárost elhagyva Chicago lesz az új helyszín és biztos vagyok benne, hogy az elkövetkező kötetek a chicagoi rendőrkapitányság nyomozóinak ügyeibe, szerelmi életébe fognak betekintést engedni. A kiadótól pedig nem is várhattam volna mást, mint hogy ismét fittyet hány a logikára, ami azt követelné, hogy minimum Abe Reagan és Kristen Mayhew I’m watching you című kötetével kezdjék a sort, hiszen velük már egy kisbabás boldog párként találkozhatunk ebben a kötetben, arról nem is beszélve, hogy Kristen szájából elhangzik egy poéngyilkos mondat is a saját történetére vonatkozóan. Így viszont, hogy az Érints meg került hamarabb terítékre egy ismerősre mindenképp számíthattunk, hiszen Tess Ciccotelli a Halj meg értem béli Vito Ciccotelli húgocskája, Vito pedig nagyon is felbukkan, hogy a védelmező báty szerepét eljátssza, igaz a történtek idején Sophie Johanssen még nem rabolta el a férfi szívét, hiszen időben jóval az ő kötete előtt járunk.

E történet párocskája határozottan közel áll a szívemhez és jóformán az első perctől kezdve szimpatikusak nekem. Egyszerűen nagyon tetszett, hogy ha közvetlenül nem is ismerték egymást, mégis előtörténetük volt, ami által Aidanből az első igazi találkozás a közös ügy kapcsán ellenszenvvel, már-már megvetéssel vegyes vonzalmat váltott ki. Nem is igazán hibáztatom a férfit, hiszen a doktornő rendkívül jól ölti magára a rideg, érzelemmentes, profi pszichiáter szerepét, pedig az álca fenntartása hatalmas erőfeszítéseket követel a nőtől. Azonban Aidan gyűlölete viszonylag hamar szertefoszlik és támasza és védelmezője lesz a nőnek, akit egy őrült célpontjául szemelt ki. Aidan határozottan az a fickó, aki nem fél beismerni, ha tévedett, remek zsaru, sokat tanult, mire megtalálta igazi hivatását, és ráadásul nagyszerű testvér. Határozottan megkedveltem a Reagan családot. Tess mindenképpen megérdemli a tiszteletet, mert mindig tisztességes maradt és hiába sújtotta újabb csapás, erős maradt és sosem adta fel.

A rendőrség munkáját csak dicsérhetem, nem futottak fölös köröket, nem volt igazi toporgás, hanem szépen lassan rakták ki a kirakós darabjait és nem dőltek be a félrevezető nyomoknak. Határozottan szimpatikussá váltak a nyomozók, akik a későbbiekben is fel fognak még bukkanni.

Másodszorra már elkerülhetetlenül minden szemöldökráncolást és gyanút keltő mondatot elsőre kiszúrtam, ami a gyilkos kilétére utalt, és rájöttem, hogy hiába tippeltem jól már első olvasáskor is, elég későn szúrta ki a szemem az igazság. Maga a gyilkos munkamódszere határozottan tetszett, jómaga csak a romeltakarítást, a tanúk elhallgattatását végezte, minden más csupán szervezettség kérdése és a türelem játéka volt. A gyilkosságok nem az élvezetét növelték, hanem eszközök voltak, hogy lelkileg gyötörjék az igazi célpontot, Tess Ciccotellit. Halottak akadtak szép számmal, a szerencsétlen áldozatoktól kezdve a cinkostársakig. Mondhatni, hogy az őrült elme elég okos volt, hogy szépen szövögesse a terveit, de önhittsége a vesztét okozta, ráadásul lebecsülte a barátság erejét. Tess és a gyilkos szemtől szembeni találkozása hozta a nagy vallomásokat, amelyek számos szituációt új megvilágításba helyeztek, a rendőrségi nyomozás vége pedig a bosszú egy másik kiindulópontjára adott magyarázatot.

Egy negatívumot sem tudnék mondani a könyvre, személy szerint hibát sem látok benne, bár az is lehet, hogy mégis van. Azt tudom, hogy nagyon szerettem olvasni, nagyon kedvelem a szereplőit, a szerelmi szál számomra tökéletes, a gyilkosban és tetteiben van fantázia, tehát úgy jó, ahogy van.

Karen Rose - Halj meg értem

Daniel Vartanian trilógia 1.

Miután elkezdtem rendszeresen olvasni, egy picit megrekedtem a már jól bevált műfajoknál és nemigen nyitottam újak felé, de mindig is reméltem, hogy a krimi izgalma is meg tudja dobogtatni a szívemet. Első szárnypróbálgatásaim Agatha Christie-hez fűződtek. A Tíz kicsi néger természetesen le is vett a lábamról, viszont további két AC könyv olvasása után rá kellett jönnöm, hogy nem ő az én írom, nem az ő stílusa lesz az, ami megkedvelteti velem a krimit. Nekem ő túl lassú, túl sok alapozással készíti elő a könyveit, amiből én azt a néhány sornyi, esetleg oldalnyi levezetést tudom élvezni igazán, amikor minden kiderül. Szóval úgy éreztem, hogy az ő művei túl kevesek nekem. Fórumon azonban egyre többet olvashattam Karen Rose nevét, és csak áradoztak az akkoriban megjelent könyveiről. Be kell vallanom először a terjedelme tartott vissza, hogy belekezdjek, de addig-addig került állandóan a szemem elé, hogy nem bírtam ellenállni. Mit ne mondjak két nap alatt felfaltam a több mint 800 oldalt és repestem a boldogságtól, hogy már kaphatok a folytatás után is. Azután persze beállt a huzavona a további kötetek megjelenéséről, ami szerintem máig tart, de mégis úgy tűnik, hogy Karen Rose kiharcolja magának a megjelenéseket, még foggal-körömmel is.

Karen Rose

Karen Rose az egyik kedvenc íróim közé tartozik. Minden magyarul megjelent könyve itt van a polcomon és imádom őket. Számomra ő írja a legjobb krimiket. Romantikus kriminek van titulálva, és ez néha úgy érzem elveszi a kedvet az igazi krimiket olvasóktól, mert mindig meglepődnek, hogy nem erre számítottak. 

Ezek ízig-vérig gyilkolászós, rendőrségi nyomozást végigvezető, pörgős történeket, amelyben helyet kapnak a főszereplők érzelmei egymás iránt. 

Remélem az Ulpius kiadó végre rájött a kezdeti bizonytalankodás után, hogy igenis folytatni kell a kötetek kiadását. 

Rossz voltam, mert eddig nem írtam a Daniel Vartanian trilógiáról, de egy újraolvasás után nem fogom elmulasztani még egyszer. Vagy hamarosan pótolom, még nem tudom. 

Addig is az írónő könyveiről.