Jamie McGuire - Veszedelmes sorscsapás

Kiadó: Maxim, 2013
Terjedelem: 488
Ár: 2999 Ft

Egy évvel ezelőtt a magyar közönség ismerkedve a new adult műfajjal szinte azonnal szembetalálta magát Travis Maddoxszal, a Gyönyörű sorscsapás impulzív, felkavaró rosszfiújával. Az alkalmi kalandokba bonyolódó, illegális verekedések veretlen, nagyszájú tetovált bajnoka a 'bad guy'-ok elsőosztályú példánya, aki előtt vagy tócsába olvadt az ember lánya, vagy homlokegyenest menekülni akart tőle, de egyszerűen elsétálni mellette szinte lehetetlen volt. Akkor a lány szemén át bontakozott ki egy viharos románc, egy se veled, se nélküled kapcsolat, amely őrült módon ugyan, de hepienddel véget ért. Azonban búcsú helyett csupán türelmi állásba helyezkedtünk, mert már akkor tudni lehetett, hogy Jamie McGuire kihasználva veszedelmesen vonzó bikáját, ad Travisnek még egy esélyt, hogy még jobban magába bolondítsa rajongóit. A Veszedelmes sorscsapás azonban rendhagyó módon nem az előző következetes folytatása, hanem a már megismert történet Travis oldala.

Manapság már nem oly ritka, ha E/1-ben írt történetet olvasva felváltva mindkét nem mellé elszegődik az olvasó, de a fullos tesztoszteron jelenlét, ritkasága miatt szinte ínyencségnek mondható, kiváltképp igaz ez egy Travis Maddox típusú pasi esetében. Kétségtelenül az ő személye bírt a legnagyobb vonzerővel a könyvvel kapcsolatban és ellensúlyozta azon gyenge pontot, hogy mindenki számára már ismert eseménysorozatot elevenít fel. Mivel azonban Abby és Travis sem töltötték együtt idejük minden percét, így nem csak az eddig ki nem mondott gondolatok tárulnak fel előttünk, hanem néhány apró momentummal is gazdagabban zárhatjuk a történetet. A párbeszédek egésze sem ismétlődik meg teljesen, bizonyos részeken csak átsuhanunk, mindemellett a kötet megőrzi kerek történetét, hogy önálló olvasmányként is funkcionálhasson.

Már a Gyönyörű sorscsapásban is majd lángra gyúltunk a Travisből áradó érzelmek, a hevessége és ragaszkodása láttán, sokkal inkább meghatározta már azt a kötetet is, mint Abby, de azt kell mondjam, akkor csak a jéghegy csúcsához volt szerencsénk, ami itt és most fortyogó vulkánná változott. Megsokszorozódott a lapokból áramló vágy, a szenvedély, a féltékenység, a kétségbeesés és az indulat is. Érzelmi forgószélként önmagában és önmaga körül is újra és újra pusztítást végzett, míg a lány is felismerte, hogy nem élhetnek egymás nélkül.
Bár a könyv megható anyai búcsúval, Travis mozgatórugójának tekinthető útmutatással nyitott, a múlt és a gyerekkori pillanatok nem képezték részét a történetnek, az végig megmaradt a jelenben, ahol a Maddox család közül leginkább az édesapa és Trent kapott több szerepet, bár jómagam így is keveselltem jelenlétüket. Újból Shepley és America vette ki a támogatás és iránymutatás oroszlán részét, jóval többet, mint Abby mellett, miközben ugyanúgy megvívták a saját párkapcsolatai csatáikat. Ismét hangsúlyoznom kell, hogy szimpátiában és őszinteségben magasan az élen járnak olvasmányaim mellékszereplőit tekintve.

Travisnél tűnt mindig is intenzívebbnek az érzések megélése, így bepillantást kapva a fejébe a könyv is izzóbbra, megkapóbbra sikeredett és számomra fejcsóválós mosollyal zárult. Jamie McGuire a Gyönyörű sorscsapásnál is cifrább epilógust kanyarított, amely ugyan édes volt, hiszen a macsó srácnál már csak a szexi apuka a vonzóbb, mégis hősünk nem mindennapi munkáján magasba szökött a szemöldököm. Az írónő úgy látszik a végére nem ismer mértéket, de történetei így is függőséget tudnak okozni, mert Travis Maddoxból sosem elég.

 ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

  Sorozatinfó: 

BEAUTIFUL series

1. Gyönyörű sorscsapás (2012) - Beautiful Disaster (2011)
1.5. Mrs. Maddox (2013) - Valentin nap alkalmából néhány oldalas online novella
2. Veszedelmes sorscsapás (2013) - Walking Disaster (2013)
2.5. A Beautiful Wedding (2013 december) - az előzőnél jóval hosszabb (160 oldalas) novella a Las Vegas-ban zajló esküvőről

Kételkedem abban, hogy A Beautiful Wedding (hivatalosan) lefordításra kerülne, de bízom benne, hogy a kiadó figyelme nem siklott el azon tény felett, hogy jövőre új sorozat indul útjára, amelyben az írónő a négy Maddox testvér - Thomas, Taylor, Tyler és Trenton - történetét veszi sorra.

2014-ben tehát jön - remélem hazánkban is - a MADDOX BROTHERS első kötete, TRENTON főszereplésével.

Szerelem és boldogság Jennifer E. Smith szerint

A halhatatlan szépfiúk és a világvége után csábít a való világ. A young adult kedvelők eddig leginkább tinédzser pararománcokkal és földet letaroló, társadalmat megreformáló disztópiákkal kényeztethették olvasásra éhes lelküket és csak ritkábban botolhattak realisztikus történetekbe. Azonban az egyre népszerűbb new adult 'real life' érzése jótékony hatással volt a kistestvérre is, hiszen gyarapodásnak indultak - a Maxim kiadónak köszönhetően is - a mindennapi fiatalok egyszerű románcai. Az egyszerű jelzőt tekintsük idézőjelesnek, hiszen olyan érzelmek arzenálja sorakozik fel a lapokon, amelyeket a szereplőknek cseppet sem egyszerű megélniük.

Jennifer E. Smith immár két címmel képviselteti magát, hiszen a tavalyi Vajon létezik szerelem első látásra? után alig néhány hete került a boltokba a Milyen is a boldogság?. A történetek tálcán nyújtják Hadley és Oliver, Ellie és Graham válaszát, mély filozofálgatások nélkül, őrszintén, érzelmekkel átitatva, ártatlanul egyetlen, folytatást nem követelő kötetben.

Egy lekésett repülő és egy rossz címre küldött e-mail, vagyis a véletlen sodor egymás felé két-két fiatalt, hogy egymásban rokon lélekre leljenek. Az írónő boncolgatja a szülő-gyermek kapcsolatokat, a fiatalok érzékeny lelki világát, de mindezt  édes és ártatlan első szerelembe csomagolja, amely tompítja a sorok között megbúvó komolyság ízét.

Kiadó: Maxim, 2012
Terjedelem: 276
Ár: 2999 Ft

A repülőjáratát négy perccel lekéső Hadley abszolút uralja a Vajon létezik szerelem első látásra? kötetet, egyrészt azért, mert egyedül az ő szemszögéből követhetjük az eseményeket, másrészt sokkal hamarabb megnyílik az első látásra is rokonszenves, úriemberként viselkedő ismeretlen brit fiúnak, Olivernek. Nem rejti véka alá utazása célját, hogy házasodni készülő apjához készül, egyenesen a templomba, ahol életében először látja majd az arát, a leendő mostohaanyját. A lánnyal ellentétben Oliver nagyon is elrejtette kusza érzelmeit, könnyedséggel és humorral leplezte azt a felindultságot, amit legbelül érzett, hiszen ő sem egyszerű családlátogatásra tér haza az egyetemről. Valódi célját azonban nem köti nyíltan sem Hadley, sem az olvasó orrára. Hadley véleményével szinte állandóan szembeszállva segíti a lányt, hogy félelmei, megbántottsága, dühe a felszínre kerüljenek és rendezni tudja viszonyát az édesapjával, miközben maga türelmesen vár, hogy az ő szíve is megkönnyebbüljön. Mindkettejük részéről intenzív érzések kúsztak ki a sorok közül, és Hadleyn keresztül a szerző elérte azt, hogy saját tapasztalat híján, én is jobban átérezzem azt az érzelmi hullámvasutat, amit egy elvált és továbblépett szülők gyermeke is megélhet. Huszonnégy óra telik el csupán a megismerkedésük és életük egyik legmeghatározóbb eseményének átélése között, időközben egymásra találnak, kicsit felnőnek, megbékélnek.

Feladó: EONeill22@hotmail.com
Dátum: 2013. június 8. szombat 13:18
Címzett: GDL824@yahoo.com
Tárgy: milyen is a boldogság?

A boldogság a napkelte a kikötő felett. A fagyi a kánikulában, a hullámok hangja az utca végéből. Ahogy a kutyám hozzám bújik a kanapén. Esti séták. Remek filmek. Viharok. Egy jó sajtburger. A péntek. A szombat. Még a szerda is. Ha vízbe dugom a lábujjam. Pizsamanadrág. Strandpapucs. Úszás. Költészet. Ha egy e-mailben nem szerepel egyetlen mosolygós pofi sem.
Szerinted milyen a boldogság?

Kiadó: Maxim, 2013
Terjedelem: 448
Ár: 2999 Ft

Ezeket a szavakat olvasva elsőként az jutott eszembe, ez a lány biztosan az élet pozitív oldalát nézi... és nem is tévedtem igazán. Ellie édesanyjával, szerény körülmények között él egy Henley nevű kisvárosban, de nem panaszkodik, két helyen is dolgozik egy nyári költészeti kurzus tandíjáért és cseppet sem esik hasra a városba filmet forgatni érkező Graham Larkintól, egészen addig míg meg nem tudja, hogy ő a titokzatos e-mailpartnere. Minden egy Wilbur nevű malaccal és egy váratlan e-maillel kezdődött...
A történet néhány hét eseményeit öleli fel, bár a valóban együtt töltött idő csupán napokban mérhető. Immár váltott nézőpontban tárul fel egy fiatal, magányos filmsztár és egy hétköznapinak tűnő lány egymásra találása egy napfényes kisvárosban.
Hadley és Oliver történetéhez képest a Milyen is a boldogság? kevésbé drámai, tán kevésbé valós is, hiszen nem gyakran találkozni tinisztárral és egy politikus eltitkolt lányával, de mint két tizenéves kamasz nagyon is megállják a helyüket.

Sokáig Grahamat éreztem a történet középpontjában, aki a magány elöl menekülve mesterkedett, hogy az ismeretlen lány közelébe férkőzhessen immár személyesen is. Kezdeményező, szerény srác volt, akinek kívülről csupán a szeme tükrözte azt a szomorúságot, amit valójában érzett. Először azonban nem volt bátorsága áttörni a falat, amelyet Ellie maga köré emelt ellene és az őt körülvevő hírverés ellen, de túlságosan belehabarodott a lányba, hogy a végén csak úgy hagyja elszalasztani az együtt tölthető időt. Lassan visszakúszik közéjük az a őszinte, könnyed és sokszor szellemes csevej, amely a hónapokon át tartó e-mailváltások közben már megszokottá vált számukra, néha őrültségre adják a fejüket és lassan az elvárásokra fittyet hányva felvállalják egymás iránti érzéseiket.

A Vajon létezik szerelem első látásra? ugyan jobban megérintett, de a Milyen is a boldogság úgyszintén szórakoztató olvasmánynak bizonyult. Üdítő volt ennyi szimpatikus szereplőt megismerni, tiszta és romlatlan romantikus érzéseket látni. Az írónő nem regélt a sírig tartó örök szerelemről, teret adott másfajta érzéseknek, amelyek könnyűszerrel léptek ki a lapokról. Mindenképpen remélem, hogy Jennifer E. Smith nevét még látni fogom más könyveken is.

Gyönyörű rohadék vs. Mr. Gyönyörű

Friss "húsra" vadászván akadt meg a szemem először a Gyönyörű rohadék borítóján, majd magán a kiadón, amely úgy tűnik az erotikus regények térhódításához akar hozzájárulni. A Lilith Könyvek immár két kiadványával ostromolja a műfaj szerelmeseit, az eddigi véleményeket látva inkább több sikerrel, mint csúfos vereséggel. Személyes tapasztalataimat inkább a szélsőségek jellemzik, hiszen a regények közül az egyik megjárta a csúcsot, a másik viszont egy centit sem mozdult a hegy lábától.

PRO

Christina Lauren: Gyönyörű rohadék

Kiadó: Lilith Könyek, 2013
Terjedelem: 300
Ár: 3295 Ft

Chloe Mills kilenc hónapja Mr. Ryan gyakornoka, hősiesen tűri a férfi nehéz természetét, hiszen olyan pályázati projekten dolgozhat nála, amellyel az egyetemi tanulmányait záró utolsó próbán nagy sikert arathat.
A Gyönyörű Rohadék a beosztottak réme, hiszen "... a késés szó nem is szerepelt a Bennett Ryan faszfej szótárban. Csakúgy, mint a kedvesség, a jószándék, az együttérzés, az ebédszünet és a köszönöm sem."  Így nem is csoda, hogy Chloe gondolatai néha elkalandoznak... "Ha nem nyitná ki a száját, tökéletes lenne. Csak egy kis ragasztószalag kéne hozzá. Volt is a fiókomban egy tekercs, amit néha elővettem és megsimogattam, remélve, hogy egyszer hasznát veszem."

Azonban a hűvös munkakapcsolat egy megbeszélés közepén más irányt vesz, amikor is Chloe felhevült testtel az ablakhoz szorítva találja magát. Egy tiltott játékba kezdenek, ahol az egyre nyíltabb élcelőzést lépten-nyomon gyorsan lezavart légyottokkal színesítik, az érzések pedig megállíthatatlanul utat törnek maguknak.
"Ahogy rám nézett, abból arra következtettem, hogy más körülmények között most vagy meztelenül ülne rajtam, vagy egy vértócsában feküdnék a szőnyegen."

KONTRA

R.K. Lilley: Felpörgetve

Kiadó: Lilith Könyek, 2013
Terjedelem: 400
Ár: 3595 Ft

Mikor a zárkózott természetű légi utaskísérő, Bianca, megpillantja James Cavendisht, a multimilliárdos hoteltulajdonost, azonnal elveszti a nehezen megszerzett benső nyugalmát. Ő, aki 35 ezer láb magasan, tíz centi magas sarkú cipőben minden gond nélkül szolgálja fel az utasoknak a pezsgőt, elgyengül, amint meglátja őt. A mindig higgadt Bianca képtelen kivonni magát a férfi türkizkék tekintetének igézete alól. Ám, ha csak a megjelenése lenne olyan vonzó ennek a tökéletes és félelmetes embernek, Bianca könnyen lerázná magáról. De van valami őrült vonzereje is, amit másoknál nem tapasztalt: a domináns férfi ereje, a gyönyör és a fájdalom ígérete, amit a beszédes szeméből kiolvas. Ez abban a pillanatban leveszi a lábáról, ahogy meglátja őt.

~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤

• Első látásra...
  Az erotikus regények várólistára kerülése nálam jóformán automatikus, mert néha jólesik magasabb szintre lépni a romantikus történetekben. A Gyönyörű rohadéknak már a hangzása és a látványa is cefetül tetszett, továbbá az "Egy ambiciózus gyakornok. Egy perfekcionista igazgató. És rengeteg indulat." beharangozó is egy közelebbi szemrevételezésért kiáltott.
  Ezzel szemben a Felpörgetve felé inkább az az emlék húzott, amelyet a Christina Lauren könyvről őriztem, és bizakodással gondoltam a kiadó egy újabb regényére, amelyről feltételeztem, hogy szintén a szórakoztatóbb történetek közül került kiválasztásra. Azonban egy arculcsapásnak ért fel, amit valójában kaptam.


• Chloe Mills vs. Bianca Karlsson
  Nők, akiknek fontos a munkájuk. Az egyik karrierre, elismerésre vágyik, a másik egyszerűen biztonságra, egzisztenciára, az már csak ráadás, hogy a munkahelyen találják meg a szerelmet is.
  Chloe abszolút szimpatikus nő, aki nem hagyja elnyomni magát, nagyon is partner egy csintalan játékban és hála égnek nem csinál felesleges cirkuszt. Ambíciózus, de nem törtető cafka, belevaló, de nem könnyűvérű nő.
  Bianca látszólag egy kedves, figyelmes lány, aki megérdemelné a szerelmet és az olvasó együttérzését. A nagy vallomása előtt sokáig csak sejteti, hogy kemény gyermekkor, rettegés, küzdelem előzte meg a mára kialakított, nyugalmasnak mondható életét, amelyben segítségére volt legjobb barátja, a férfiakhoz vonzódó Stephan, aki egyben szomszéd, munkatárs, egy ölelő kar, egy elválaszthatatlan társ. Csakhogy nekem mégsem sikerült megkedvelnem. Túl gyorsan vált szendéből mindenre kapható szexpartnerre, James parancsainak engedelmeskedő, szexért könyörgő alárendeltre, aki a végén azért siránkozik, mert odaadta magát valakinek, akit nem is ismert és teljes depresszióba esik, hogy becsapták. Kissé bizarrnak éreztem azt is, hogy hobbifestészet közben saját magáról fest aktot, de biztos nem vagyok elég művészlélek, hogy ezt megértsem. Szóval Boglárka - már a beceneve miatt sem - ér fel Miss Millshez.


• Bennett Ryan vs. James Cavendish
  Újabb két főhős, akinek bankszámlája, libidója és állóképessége a csillagos eget verdesi. Bennett Ryan a Gyönyörű rohadék, James Cavendish pedig Mr. Gyönyörű. Gazdagok, piszok szexik és ellenállhatatlanok. Szeretnek mocskosan beszélni, szeretik kezükben tartani az irányítást. Előszeretettel szaggatnak bugyit és vágják zsebre, teszi ezt főleg Mr. Ryan, hiszen a Chloe-ról lebűvölt bugyigyűjteménye már halomban áll a fiókjában.
  Kettejük közül nem nehéz választanom, hiszen a nevével ellentétben a Gyönyörű rohadék sokkal emberibb fickóvá tudott válni azáltal, hogy a szerzők (Christina Hobbs & Lauren Billings) szemszögváltásokkal beengedtek Bennett Ryan fejébe is. Kiderült, hogy a látszat ellenére jóval bizonytalanabb, kevésbé szexista, intenzív vonzalmától őrlődő férfi.
  R.K. Lilley nem csak női, de férfi főszereplőjét sem kímélte, hiszen James Cavendish múltja is felkavaró eseményeket rejt, amelyek kétségtelenül befolyásolták jellemét. Mivel Bianca nem adta át a szót, így csak rajta keresztül ismerhettük meg, ami egy igencsak felületes képhez elég, amivel nem tudott még elbűvölni. Nem kétlem, hogy vonzalma Bianca iránt nem csupán szexuális természetű, de nehezen felejtem, hogy néha annyira közönséges tud lenni.
   
• Az erotika...
  Nem lehet mondani, hogy a Gyönyörű rohadék esetében szűkmarkúan bántak volna a pajzán jelenetekkel, sőt merem állítani a regény zsebre vágná a legtöbb hancúr/könyv díját is, hiszen hihetetlenül sokszor estek egymásnak a szereplők. Kipróbálták szinte a létező összes helyet, ott lettek egymáséi, ahol éppen összefutottak, így inkább a helyszínek tették színessé a jeleneteket, mint bármiféle egyéb extremitás. Hevesen és szenvedélyesen szexeltek a falnál, autóban, liftben, fürdőszobában, ágyban, félig nyilvános helyen... A történet előrehaladtával egyre kevesebbet, hiszen az együttléteket felváltotta a romantikus érzelmek boncolgatása.
  A Felpörgetve már határozottan a BDSM jegyében íródott. Fenekelés, kikötözés, alá-fölérendeltség jellemezte a jeleneteket, amelyben a tapasztalatlan lánykát jól megbasszák. Nem kérnék elnézést a szóhasználat miatt, mert nem véletlenül éltem ezzel a kifejezéssel, hiszen a szereplők állítása szerint is basznak.
  

  "De annyira szeretnélek most is megbaszni, hogy kettőt látok tőle!
  Izegtem-mozogtam az ujjai alatt. - Akkor basszál meg! Kérlek."

  Nem kell ám azt hinni, hogy a Gyönyörű rohadékban virágnyelven nyilvánítják ki vonzalmukat, sőt cseppet sem mentes a mocskos - többek között a bizonyos b-vel kezdődő - szavaktól, de fele ennyire sem éreztem obszcénnak. Talán azért, mert többször humorral is párosult.
  Kissé röhejesnek tartom a Felpörgetve esetében, hogy az eddig minden intimitástól elzárkózó hősnőnk pillanatok alatt cuppan rá egy férfi farkára, majd az ajtóból a tervezett vacsorára fittyet hányva sétál egyenesen a hálóba, ahol a kötelek felkerülése után veszti el szüzességét. Legtöbbször parancsra élvez, néha nem is akármilyenre ("Élvezz, baszd meg!"). A figyelmes férfi pedig miután jól eldöngölte szíve hölgyét, rendszerint amatőr nőgyógyászati vizsgálatot végez a lába között, megszemlélve munkája eredményét és dilemmázva, hogy legközelebb nyelvét vesse csak be, vagy már képes egy újabb menetre. Nem mondanám kifejezetten extrémnek a jeleneteket,  de semmi vonzót vagy bizsergetőt nem láttam az együttléteikben.
  Azért azon egész jót mosolyogtam, hogy egy kis szexmentes időben anime, azaz japán rajzfilm nézésére adták a fejüket. Ettől nem lettek ugyan szimpatikusabbak, de nem felejtem el, ahogy egy erotikus regény hősei a tévé előtt Vampire Knightot néznek, ami ráadásul az én egyik kedvencem is.
  
  
• Sziporkák...
  A visszatérő, fogvillantó vigyor elkerülhetetlen mellékhatása két látványosan civódó embernek, mint amilyen Chloe és Mr. Ryan. Mérhetetlen vonzalmuk palástolásaként, még kamaty közben is képesek szópárbajt vívni, szinte minden percben igyekeznek szóval és tettekkel is ingerelni a másikat. Ez a csipkelődés pedig igazán üdítően hat, a magázódást pedig még jobban imádtam.
  
A Felpörgetve esetében azonban a humor inkább nem létező fogalom.


• Az ítélet...
  
  A Gyönyörű rohadék kétségkívül olvasmányos, fülledt, pajzán kis könyvecske. Egyszerűsége, cseppet sem rendhagyó volta ellenére is remek szórakozásban részesített, így hálám jelélül öt csillagocskát ajánlok fel, amit erotikus regények kapcsán igencsak ritkán osztogatok. 
  

  

  
  A Felpörgetve esetében cseppet sem tudom ily bőkezűen osztogatni a csillagokat, szerintem egyszerűen nem érdemel egynél többet. Ordít róla, hogy általános recept alapján íródott, egy regény két lelkileg megnyomorított emberről, akik nem hagyományos keretek között élik ki vágyaikat. Hiába volt lehetetlen megfeledkezni a lány munkájáról, ami valljuk be nem egy hagyományos regénybéli foglalkozás, mégis rendhagyó volta nem dobott igazán sokat a történeten. Kellemes emlékeket nem igazán fűzök hozzá, minőségi írásnak nemigen nevezném és rejtély, hogy a Goodreads olvasóbázisa hogyan vélekedhet róla mégis erős négyesként.
  

  
  
  
• A folytatásról...
  A Gyönyörű Rohadék nem csak a regény, hanem a háromrészes sorozat címe is. Novellákban ugyan folytatódik Chloe és Mr. Ryan románca, nagyregényekben azonban már mások veszik át a stafétát, és bonyolódnak újabb felpezsdítő viszonyba. Főszerepben...
  

  Beautiful Stranger (Gyönyörű idegen) ~ Sara Dillon és Max Stella
  Beautiful Player (Gyönyörű játékos) ~ Hanna Bergstrom és Will Sumner

  Egyértelmű, hogy kihagyhatatlan könyvek!
  
  A Felpörgetve a Vágyak szárnyán sorozat első kötete, amely végig Bianca és James történetét öleli fel. A kissé viharos befejezés is egyértelművé tette, hogy rögös út vár még rájuk, amire ha őszinte vagyok kevésbé vagyok már kíváncsi.

Tiffany Reisz - Az angyal

EREDENDŐ BŰNÖSÖK #2

Remélem sokaknak nem kell már bemutatni Nora Sutherlint, a szégyentelen erotikus írónőt, az exdominát, egy katolikus pap szexuális alárendeltjét. Annak  a Sørennek a szerelme, aki "kétségtelenül a legjóképűbb férfi volt (...) A legszebb arc, a legragyogóbb elme, a legdurvább libidó, a legszexisebb test és a legodaadóbb szív" és ez utóbbi teszi a férfit egy olyan emberré, akit nem lehet egyszerűen csak megvetni. Mivel az évfordulós ajándékként "tálalt" 15 éves kamasz és Nora ágyjelenete erősen határokat feszegetett, így Michael sem egy felejthető karakter. A Nyolcadik Kör pedig tartogatott még egy szexpajtást, az akkor szolgát játszó gazdag, nagyszájú srácot, Griffin Fiskét.

Az ő szereplésükkel játszódik eme regény, amelyben egy váratlanul megüresedett püspöki cím és egy szimatoló újságíró miatt kényszerül az egy éve újra együtt "huncutkodó" Nora és Søren különválni a nyári hónapokra. Søren és Kingsley otthon igyekszik eloszlatni a veszélyt, míg Nora Griffin alárendeltjeként és Michael dominájaként múlatja az időt, próbálva eltemetni Wes iránti érzéseit.

A szirént csupán egy kis ízelítőnek tartom az írónő perverz fantáziájából. Egy kis kóstolóval engedett bepillantást egy más világba, amelyről az olvasó folytatást köszöni szépen nem kér, vagy a szirén csábító hangját meghallva nyitottan, kíváncsisággal telve szeretne még többet kapni. Na, nem azért, mert maga is vágyik egy kiadós véres szexre, egyszerűen a karakterek zsenialitása és az ellentmondásos érzések, szélsőséges vágyak nem hagyják őt hátat fordítani a történetnek.

Ebben a kötetben van alkalmunk jobban megismerni Sørent, aki egyáltalán nem rejtegeti múltját. Olvasni róla számomra igazán megrendítő és  felkavaró volt, nem mellesleg a gyermek és ifjúkori élményeivel az írónő ismételten tabukat dönget. Sørenhez kapcsolódóan kúszott be egy mellékszál a történetbe, hiszen Suzanne, az újságírónő S. atya után kezd szimatolni, mit sem sejtve arról, hogy ezzel egy veszélyes játékba kezd, hiszen a hittel és a vallással hadilábon álló nőt Søren jóképűsége és őszinte szavai érzelmileg és testileg is teljesen felbolygatják. Hálásan köszönöm az írónőnek, hogy ezt a szálat is ennyire érdekfeszítőnek írta meg, így nem kellett egy percet sem nyavalyognom magamban, hogy vissza akarok térni a főszereplőkhöz.

A könyv címe nem véletlenül lett Az angyal, hiszen egy fiatal angyalarcú srác kap lehetőséget, hogy kiélhesse vágyait. Az elveszett Michael, aki eddig igyekezett elfojtani nem túl hétköznapi vágyait, most Norával együtt kezdi feszegetni a határokat és a fájdalomban megtalált felszabadító gyönyör mellett vágyni kezd vendéglátója, a játékos Griffin után.  Egy öngyilkosságot megkísérelt 17 éves, biszexuális mazochista, aki egy idősebb fickóba szeret bele... Tiffany Reisznek újabb vérlázító ötlete támadt, igaz?! Azonban mindezt annyi érzelemmel képes tálalni, hogy csak pozitívan lehet róla beszélni. Nagyon tetszett Michael és Griffin kapcsolatában az, hogy az azonnali kölcsönös testi vonzalom ellenére, és Søren parancsának engedelmeskedve, hosszú ideig kerülgették egymást, majd látványos gyötrődés és erősebb érzelmek megélése után teljesedett csak be a szerelmük. Édes egy páros, amellyel a szado-mazo mellett egy kevés M/M jelentet is változatossá tette a regényt.

A Wesley rajongóknak mondhatni egy kicsit érvágás a kötet, hiszen A szirénbéli távozása után háttérbe szorul. Megfeledkezni azonban nem tudnánk róla, Nora gondolataiba is befurakodik a csábító tisztaságának és ártatlanságának emléke. Kiléte szolgál némi meglepetéssel, de társaságában így is igen keveset lehetünk. 

Tetszik, hogy bár a szereplők egyazon körhöz tartoznak, mégis kellően változatos és egyedi személyiségek, mindig egyre többet mutatnak magukból, ezzel képesek újra és újra elképeszteni, érzelmileg megérinteni és vigyort varázsolni az arcomra. Többek között képtelenség volt vihogás nélkül olvasni egy gazdáját megvető komornyik szűkszavú, ám annál hatásosabb szavait.

A BDSM szex ebben a könyvben egyfajta háttérzaj, folyamatosan jelen lévő tevékenység és mégsem lesz tőle közönséges szexkönyv, hiszen abszolút az érzelmekre koncentrál, hihetetlen intenzíven. A múlt felelevenítésé pedig egyre szilárdabbá teszi a karaktereket és a történetet. Okosan felépített, fordulatos regény. Kemény és megdöbbentő, néha már-már drámai. Számomra mérföldekkel megelőzi A szirént és az év egyik legjobb könyvének tartom!

~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

  Sorozatinfó:

EREDENDŐ BŰNÖSÖK
The Original Sinners

1. A szirén (2013) ~ The Siren (2012)
2. Az angyal (2013) ~ The Angel (2012)
3. A herceg (2013) ~ The Prince (2012)
4. The Mistress

Kiadó: Egmont, 2013
Terjedelem: 472
Ár: 3999 Ft

Laurell K. Hamilton - Ezüstgolyó

A Fogat fogért c. kötet talán sok kiábrándult Anita Blake rajongónak adta vissza a reményt, hogy az írónő újra kalandosabb vizekre szeretne evezni, hiszen a slepptől távol töltött, az Obszidián Pillangó hangulatát felelevenítő nyomozásban sokan újra kedvüket lelték. A tavalyi kisregények rövidségük miatt nem voltak épp alkalmasak teljes mértékben felvenni a visszatért lendületet, de a közel ötszáz oldalnyi Ezüstgolyó már bizakodásra adhatott okot... egészen a megjelenése napjáig.

Személy szerint újfent élvezetes olvasmányt találtam a lapok között, de tény, hogy Las Vegast maga mögött hagyva, Anita kénytelen olyannyira a belső köreire fordítani figyelmét, hogy csupán halovány kísérletként jelenik meg némi rendőri munka.  Jóformán a Kárhozottak Cirkusza alagsorának elhagyása nélkül lavírozik a sértett szeretők, egy testetlen vámpírúrnő uralta Tanács és vértigrisek hada között, emellett pedig már nemigen fért meg egy kis paranormális nyomozás, csupán néhány tanácstalan rendőr kér távoli segítséget  a szörnyszakértőtől.

A történet egy ártalmatlan művészeti előadással kezdődik, ahol Jason, Nathaniel és Stephen mutatják be tánctudásukat, mellőzve sztiptíztáncosi szerepkörüket. A nagy gratulációk hevében pedig akaratlan is Asher lelkébe gázolnak, aki úgy dönt, bevágja a durcit és mindent vagy semmit alapon igyekszik érvényesíteni akaratát, és ezzel egy igencsak kitárulkozó, őszinte beszélgetést indít meg, amelynek következménye a szexen kívül egy erősebb, szorosabb hatalmi szövetség. Erre szükségük is van, hiszen a halottnak hitt Minden Sötétségek Anyja visszatérőben van. Szívós egy öreglány, de mit várhatunk a vámpír faj teremtőjétől, akitől még a Tanács tagjai is tartanak.

Erősen karakterközpontú történettel találtam szembe magam, ami már azért is örömet okozott, mert A harlekin óta nem volt így együtt Anita gyarapodó "udvartartása". Asher feldúltsága kissé emlékeztetett a Haláltáncbéli viselkedésére, "hisztije" első pillanatra ugyan gyerekes, mégis teljesen érhető. A végére pedig egy szava sem lehet, hiszen szinte minden tekintetben kielégítették igényeit, álmai pasijai játszadoztak vele. Már csak az a kérdés, hogy az olvasók is elégetettek-e a kialakult helyzettel, befogadóak-e arra, hogy az írónő többekből előhozta - az egyeseknél eddig nem is létező - biszexuálitásukat és nem sumákolta el az M/M jeleneteket is tartalmazó orgiákat. Ezzel pontot tettek az Asher & Jean-Claude között hosszú ideje elhúzódó se veled, se nélküled kapcsolatra, hiszen Jean-Claude végre elhitte, hogy Anita meg bír birkózni a testiséggel két férfi között és nem fog fejvesztve menekülni előle, ha Asherrel is gyönyörteli pillanatokat él át. Richard nem csak homofóbiájának levetkőzésével okozott meglepetést, hanem azzal is, hogy szinte teljesen új személyiségként kínálta fel segítségét. Átváltozása kissé hihetetlennek tűnik, de így elmondható, hogy maga mögött hagyta hisztis viselkedését. Nem úgy, mint Haven, aki nem tudja a köz érdekében levetkőzni teljes dominanciáját, így az osztozkodásra képtelen Rex már nem csak kellemetlenség, hanem igazi veszedelem is. A drasztikus következmények pedig nem maradnak el. Egy kissé meglepett, hogy a Végzetes flört "Anita-áldozata", azaz a volt bérgyilkos Nicky ennyire előtérben mozgott, azon meg még inkább, hogy roppant szimpatikussá vált. Hiába csüng Anita minden szaván, parancsán, mégsem érzem ezért kevésbé férfinak, sőt esze és leginkább humora szórakoztatóvá tette őt. A szereplők sora itt nem ér véget, hiszen Edward kivételével szinte minden ismerős arc felbukkan, még ha rövid időre is... Micah, Nathaniel, Damien, Domino, Gonosz és Igazság, A harlekin és még sokan mások.

Bár igen vegyes az alakváltó felhozatal, most a vértigrisek uralták a történet második felét, és ezen a fronton nem ártott volna egy gyorstalpaló ismétlés, hiszen emlékezetemben nem maradtak meg kellőképpen a vértigris törzsek vagy minek is nevezzem a különböző színváltozatokat. A Kárhozottak Cirkusza egy estély színhelye lett, hogy Anita egy újabb titulussal bővíthesse így sem rövid listáját, és a túlélés érdekében a Tigrisek Úrnőjévé váljon és magához csábítsa a nagymacskák képviselőit. Kicsit több sztorizgatást még jobban élveztem volna a legendákról, mitológiáról, de így is ébren tartotta az érdeklődésem.

Bár a nyomozás elmaradt, mégis a drámázás, a fenyegetettség, a taktikázás miatt, így is tartogatott a kötet izgalmakat, meglepetéseket. Kicsit hirtelen lett ugyan vége, de számomra az Anita Blake könyvek varázsa mit sem kopott.

 

~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

Sorozatinfó:

ANITA BLAKE, VÁMPÍRVADÁSZ

Ez volt a 19. Anita Blake kötet és még 3 évig biztosítva van a folytatás.
OLVASS BELE a kiadó oldalán!

Kiadó: Agave, 2013
Terjedelem:  496
Ár: 3280 Ft

Ryan Loveless - Ethan és Carter

Kiadó: Könyvmolyképző, 2013
Oldalszám: 243
Ár: 2490 Ft/ 2990Ft

>>OLVASS BELE!<<

Ethan és Carter... egy különös szerelem története... igen, két fiú szerelmi története... A romantikus könyvek esetében már szinte nem is meglepő, hogy a hősnő egy közeli barátja, családtagja a saját neméhez (is) vonzódik, ritkábban még akár hangsúlyosabb mellékszálat is kapnak ezen szereplők, így kis adagban már szinte mindenki olvashatott róluk, ha akart, ha nem. A Könyvmolyképző azonban új, Szivárvány kör kategóriában egész könyves M/M történetet hozott a nyitott olvasóknak. Mivel szeretem yaoi (boys love) anime és manga történeteket, így természetesen megörültem Ryan Loveless könyvének is, mert nyelvtudás híján előttem nem áll nyitva a külföldi könyvpiac, amelyben ez a műfaj is igencsak megállja a helyét. 

Eddig azért szerettem ilyen történeteket olvasni, mert a legtöbbnek, amihez szerencsém volt, volt  egy tiltott szerelem beütése, vívódás a lélekben, harc a világgal, mindezt romantikusan, japánoknál persze nyakonöntve humorral is, de most Ethan és Carter mutatott valami mást, valami szomorkásan mosolygósat.

A történet:

Carter Stevenson folytonos dadogásával és tikkelésével huszonnégy éves korára teljes magányra kárhoztatta magát. Jóllehet, a barátai is azzal nyúzzák, hogy a Tourette-szindrómának rendeli alá az életét, Los Angelesből egy csöndes kaliforniai kisvárosba költözik. Meghúzza magát, kerüli az embereket. Nem is sejti, hogy újdonsült szomszédja, Ethan Hart, hamarosan feldúlja magányát, és kilöki őt a nagybetűs életbe.
Ethan már a kezdet kezdetén megvallja az érzelmeit Carternek, bár közben retteg, hogy agysérülése kettejük közé áll, noha Ethan sokkal fogékonyabb az érzelmekre, mint az átlag. Carternél sokkal több forog kockán: ő többször megégette magát, és nem szeretné, ha megint összetörnék a szívét.
Ethan minden alkalmat megragad arra, hogy bebizonyítsa, ő és Carter összetartoznak. Aztán Ethan tragikus hírt kap. Végső kétségbeesésében Carterhez fordul segítségért. Vajon Carter kiállja a próbát?

Gondolatok:

Kíváncsiságomba nem tagadom félelem is vegyült, hiszen tartottam egy kicsit a fiúk betegségétől, amely az ismertető alapján is szembeötlően meghatározza a karaktereket. Sem a Tourette-szindróma, sem pedig az agykárosodás nem olyan betegség, amelyet egykönnyen figyelmem kívül lehet hagyni és féltem, hogy ettől kissé nyomasztó lesz a könyv. Félelmem az első sokk után alaptalannak bizonyult, hiszen miután Ethannel való első találkozásom nem kissé megdöbbentett, rá kellett jönnöm, hogy pont az ő magabiztos, kedves személye miatt lesz - néhol ugyan bánatos, de - a legkevésbé sem nyomott vagy depressziós.
Aki pedig távolságot tart a meleg témától, annak csak azt mondhatom, hogy a kisváros toleranciája, elfogadása nagyban segíthet, hogy az olvasónak is természetes(ebb)nek tűnjön két férfi kapcsolata. Mind a szülők, mind a barátok hihetetlen törődést, szeretetet és megértést tanúsítottak, mind a betegséggel, mind pedig a melegséggel kapcsolatban, az persze nem igaz, hogy mentes lenne minden gyűlölettől.

Carter nehezen irányítható testben, ép elmével él, visszahúzódó természete és megpróbáltatásai azonban 24 éves létére úgy tíz évvel öregítették, így cseppet sem egy fiatal felnőtt benyomását kelti. Ethan azonban egy 28 éves felnőtt férfi helyett, egy tiszta szívű gyermekded lélek, aki ugyan tudja, hogy szellemileg nem olyan mint mások, de teljes mértékben sosem foghatja fel mennyire más, de így sem búsul, hiszen a körülményekhez képest is szinte teljes él, munkával, pasikkal, barátokkal, szerető családban, egy problémás kamasz öccsel. Két érzékeny lélek ők, akiknek bizony könny szökik a szemükbe, ha megbántják, megsértik őket, de ezentúl egymás támaszai lesznek.

Hihetetlen milyen hamar kinyilvánították érzelmeiket egymás iránt, de ennek és a rövid terjedelem ellenére is még sok idő kellett, hogy igazán egy párt alkothassanak, így a témában járatlan olvasónak is van ideje hozzászokni, hogy ők egyszer valóban egymáséi lesznek. A szex a könyv folyamán végig jelen van, eleinte csak szavakban, majd - nem sokat hagyva a képzeletre - tettben is, hiszen Ethan erősen szexcentrikus, számára a szex inkább olyan jóleső szükséglet, mint az evés, nem pedig mint egy igazán intim és személyes együttlét. Érzéseit is sokáig inkább a "meglátom-tetszik-akarom" kategóriába soroltam, de ezzel nem lealacsonyítani akarom, egyszerűen csak jobban meg kellett ismernem őt, hogy ragaszkodásának, rajongásának igazi jelentőséget tulajdonítsak.

A könyv érzelemmel teli aranyos, mosolygós és szomorkás jelentek váltakozása (kedvencem a színházi előadás estéje), amely közben van ugyan mit megemészteni, elfogadni, de szerintem megéri elolvasni. Remélem a hazai molyok többsége is lesz elég nyitott, hogy más történetek is megjelenjenek a témában.

Brandon Sanderson - Ködszerzet I-II. A végső birodalom

Kiadó: Delta Vision, 2009
Oldalszám: 384
Ár: 2490 Ft

Anne McCaffrey és Brent Weeks könyvek olvasása óta kacsingatok a vérbeli fantasy felé, de eddig igazából csak a várólistám gyarapítottam a lehetséges jelöltekkel, és csak az utóbbi időben léptem a tettek mezejére. Szárnypróbálgatásaim azonban kudarcba fulladtak, hiszen a nívósnak tartott Patrick Rothfuss A szél neve és a viszonylag friss Mark Lawrence Tövisek hercege c. könyvek olvasását igen hamar feladtam. Az utóbbi zavaros volt, az előbbi pedig 90 oldal után sem mozgatta meg a fantáziám. Halvány emlékeim vannak még Joe Abercrombie Első törvény trilógiájának első kötetéről, de ismeretségünk szintén rövid úton véget ért. A Ködszerzetről azonban már az első oldalon éreztem, hogy megtöri a sikertelen próbálkozások rövid sorát.

A könyvtár sorait róttam, amikor megpillantottam 4 vaskos kötetet és eszembe villant milyen régóta "porosodik" az első a várólistámon. Már szorított az idő, így jóformán gondolkodás nélkül kaptam le gyorsan kettőt, amelyek együtt alkotják az első kötetet és már ott sem voltam. Akkor még naivan azt hittem, hogy sokat "markoltam" és érintetlenül kerülnek majd vissza, de a moly közbeszólt. @Shannara és @Titti tudtukon kívül buzdító üzemmódba kapcsoltak és minden elismerő szavuk, amellyel a történet nagyszerűségét illették, egy-egy nyilacska volt a kíváncsibb felembe, a tudat pedig, hogy csak karnyújtásnyira van tőlem is, nem hagyott nyugodni. Közel három héttel ezelőtt volt, amikor kényelembe helyeztem magam az ágyikómban, ölemben a könyvvel és engedtem magam beleélni a Végső birodalom világa. Hiába tanultam és készültem a vizsgákra napközben, a gondolataim sokszor vándorolnak a történet felé és vártam a lenyugvó napot, hogy elérkezzen a legális olvasási idő, amikor újra visszatérhetek hozzájuk és bizony sokszor éjjel kettő körül kényszerítem magam, hogy letegyem. Ebből pedig egyértelműen kiderül mennyire egy hullámhosszra kerültem a történettel és nem kis rajongás buzgott bennem.

Kiadó: Delta Vision, 2009
Oldalszám: 544
Ár: 2790 Ft

Brandon Sanderson történetében ezer évvel ezelőtt a Megdicsőülés Kútjánál egy megjövendölt hős legyőzte a Mélységnek nevezett erőt, és ezzel elfoglalta a Végső Birodalom trónját. A magát istennek kikiáltó Uralkodó rettegett királlyá vált és alattvalói egyik felét természetfeletti képességekkel ruházta fel, akik allomantaként képesek a fémekből belső égetéssel különleges erőt meríteni, míg másokat rabszolgasorba taszított, így elnyomva élik életüket. Nemesek és szkák alkotják tehát a népet, egy olyan világban, ahol a nap vörösen ég, nem ismerik a növények zöldjét, mert nappal hamueső esik, éjjelente pedig köd száll a tájra. 

A nemesség közül nem mindenki rendelkezik allomantikus képességekkel, és félvér szkákban is éledhet erő. Míves lesz az, aki a 8 alapfém - acél, vas, ón, forrasz, sárgaréz, cink, vörösréz és bronz - egyikét tudja csak égetni, így egy különleges képesség birtokában van. Ködszerzetként híresültek el azok a kiválasztottak, akik mindegyik fémből mágikus erőt nyernek, sőt az alapfémeken túl a főfémek is segítik harcukat.

"A köd a barátod, Vin. Elrejt, megvéd... és erőt kölcsönöz. A minisztériumi tanok szerint - amiket aligha osztanak meg a szkákkal - a ködszerzetek annak a férfinak a leszármazottai, aki egyedül maradt hű az Uralkodóhoz a megdicsőülés előtti napokban. Más legendák még az Uralkodó hatalmánál is nagyobb erőt tulajdonítanak nekünk. Olyan erőt, ami aznap született, amikor a köd először ereszkedett a földre."

A Ködszerzet első része pedig félvér mívesekből és két ködszerzetből verbuválódott tolvajbanda cselszövéseit meséli el, akik meg akarják buktatni az Uralkodó hatalmát és felszabadítani a szkákat a rabszolgasorból. 

Mivel még nem vagyok túl járatos a műfajban, így gondolom a komótos történetvezetés sajátos vonása, bár Sanderson gördülékeny mesélése mellett cseppet sem bántam a ráérős tempót. A több mint 900 oldal is elég teret ad az események kibontakozásának, amelynek egyik fele a szavak játéka, vagyis tervezés, taktikázás és politikai cselszövések  sora, megtűzdelve akrobatikus mutatványokban gazdag összecsapásokkal, némi véres, megtorló mészárlással. A végső harc előtt pedig rájön az olvasó, hogy csak hitte, hogy mindent tud a tervről.

A mágiára épített világ bejövős, és egész hamar érhetővé is válik, kellőképp kidolgozott. A szimpatikus szereplőgárda - akiket sokadik látásra is igen nehezen lehetne elnyomott szkának mondani - egyéniségekből áll, bár kétségtelen, hogy igazi főszerepet csupán két szereplő követel, így mester és tanítványa szemszögéből követhetjük leginkább az eseményeket.

Kelsier, Hathsin Túlélőjeként elhíresült ködszerzet vakmerő terve hívta életre a történetet, és az ő jelenléte, kitartása, bátorsága buzdítja az elnyomott népet a harcra. A határozottan kulcsfiguraként fellépő fickó azonban állandó vigyorgásával, olykor könnyelműnek tűnő viselkedésével borzolja társai idegeit.
Kelsier vette pártfogásába Vint, az utcán élt, allomantikus képességeit csak tudat alatt használó tolvajlányt. Beilleszkedése a csapatba nem volt könnyű, hiszen eddigi életét félelemben, magányban és legfőképp bizalmatlanságban töltötte, így nehéz elhinnie, hogy létezik valódi bizalom és barátság a világban. A rendkívül ügyes lány azonban sorra társul szegődik a mívesek mellé, hogy finomítsa képességeit és tudását, közben pedig akaratlanul is barátokra, szinte már családra talál. Megtanulja, hogy a fémek és képességek párban járnak, hatás és ellenhatásra épülve egymás ellentettjei, így az érzelmeket csillapítani és buzdítani lehet, a fémtárgyakat vonzani vagy taszítani, fizikai erőt vagy belső érzékeket élesítése, allomanciát felfedni vagy elrejteni. Az átium egy pillanatnyi jövőjét, az arany pedig a ködszerzet saját múltját mutatja.

Ködszeretté válás közben Vin vidéki nemes kisasszony szerepébe bújik, hogy nyitott füllel tudjon járni a parádézó nemesség között. A bálokon járva-kelve pedig óvatlanul szerelmes lesz a leghatalmasabb nemezi ház örökösébe, Elend Venture-be. Az én számízemnek bizony kissé sovány a romantikus szál, de így is garantálta, hogy Elendet a kedvenc szereplőim közé soroljam. Már az első mondatával mosolyt csalt az arcomra 

"- Lám, lám: ez történik, ha az ember elmegy újratöltetni a poharát.
A váratlanul megszólaló hangra Vin aprót ugrott, és megpördült. Fiatal férfi állt mögötte. Öltönyénél látott már szebbet, és a mellénye sem volt olyan díszes, mint a többieké. A zakó és az ing kicsit lógott rajta, és a haja is kissé ziláltnak tűnt. Egy pohár bort tartott a kezében, és külső mellényzsebe könyv alakban kidudorodott, de a könyv túl nagynak bizonyult börtönéhez képest.
- Az a baj - folytatta a fiatal férfi -, hogy mire az ember visszaér, egy csinos lány elrabolja a kedvenc helyét. Nos, egy úriember ilyenkor keres magának egy másik helyet, és hagyja, hogy a hölgy tovább elmélkedjen. Ugyanakkor ez a legjobb hely az erkélyen; az egyetlen olyan, ami elég közel van a lámpákhoz, hogy olvasni lehessen.
Vin elvörösödött. - Sajnálom, uram!
- Ó, ne! Én érzem magam bűnösnek. Minden egy pohár bor miatt. Nézze, van itt bőven hely két ember számára is csak húzódjon odébb egy kicsit!"

és kivétel nélkül élveztem minden közös csipkelődő, évődő párbeszédüket Vinnel. Az idealista nemes úrfin még látszik, hogy van mit fejlődnie, de a kissé faragatlan, látványosan lázadó viselkedése mögött megbúvó álmodozó fiatal bennem igen  hamar szimpátiát ébresztett.
Akit még kifejezetten szerettem, az Sazed, a szolgalelkű  Őrző, aki a mágia egy másik válfaját, a ferukimiát képviseli a történetben. Kedvelem, mert egyszerűen barátságos, segítőkész és a terrisi nép tagjaként hatalmas tudásszomj jellemzi.

Sok mindenről lehetne még írni, hiszen nem esett szó az acélminisztérium hátborzongató lényeiről, az átium utáni kutatásról, az uralkodó tetteiről, a nép félelméről, de ezt a történetet olvasni kell. Nem tagadom, engem az első kötet abszolút lehengerelt.

Gayle Forman - Hová tűntél?

Kiadó: Ciceró, 2012
Oldalszám: 270
Ár: 2990 Ft

Ha maradnék #2

A történet:

HÁROM ÉV MÚLVA

Képzeld el, hogy azt az életed éled, amiről álmodtál. A világ egyik leghíresebb rockzenésze vagy, az újságok címlapon hozzák a képedet, és a lábad előtt hever a világ. Az első lemezed olyan sikeres lett, hogy soha nem lesznek már anyagi gondjaid. A barátnőd nem elég, hogy tehetséges és felkapott filmproducer, de jobban megért téged, mint bárki a világon.

Képzeld el, hogy mindennek ellenére mégsem lehetsz boldog, mert három évvel ezelőtt olyasmi történt, amitől valami meghalt benned.

Amikor egyetlen éjszakán találkozik a múlt és a jövő, esélyt kapsz, hogy mindent helyrehozz, ami félresiklott, már csak az marad kérdés, hogy tudsz-e élni vele.

De létezik egyáltalán újrakezdés? És milyen árat kell fizetni érte?

Önmagában nem hiszen, hogy különösebben érdekelt volna egy depressziós rocksztár panaszáradata, hiszen tisztában vagyok vele, hogy a félisteneknek tekintett sztárok minden látszat ellenére emberek és nem csak felhőtlen boldogságban élik életüket. Egyszerűen csak teljesen más nehézségeik akadnak, mint nekem. A könyv első fele pedig nem tűnne többnek, mint egy újabb fiatal, a sikerben megtört és kiégett lélek belső monológjának, aki depressziójának okairól mesél. Csakhogy Adam nem egy ismeretlen srác, hanem egy megható történet szerelmespárjának egyik fele, egy fiatalember, aki az előzményben barátnője életéért imádkozott, aki 24 óra leforgása alatt választott élet és halál között. Ez volt a Ha maradnék, amelyben Mia, a teste mellett töltött órákat visszaemlékezéssel töltötte, amelyben feltárult - többek közt - egy komolyzenész lány és egy rocksztárjelölt fiú kapcsolatának kezdete. Bármennyire is lehetett volna egy sztereotip gondolatunk egy jókislány - lázadó srác kettősről, hamar bebizonyították, hogy nemcsak a történet más, de a kapcsolat is érettebb egy rajongással, rózsaszín ködfelhőben lebegő kamaszszerelemnél és ha egy részből állt volna a történet, akkor Mia ébredése után, lassan megemésztve a tragédiát, könnyű lett volna elképzelnem nekik egy "örökké együtt" életet. Azonban Gayle Forman úgy döntött, hogy szerelem egyedül nem elég a boldogsághoz, így értünk el a három év múlva történéseihez, egy újabb 24 óra lassan pergő perceihez, immár az elhagyott Adam narrálásában.

Az írónő pedig rendkívül jól közvetítette egy boldogtalan, kiüresedett, idegileg már-már ronccsá vált srác érzéseit. Egyszerre szerettem, sajnáltam és akartam megvigasztalni, életet lehelni belé. Erre azonban csak egyetlen személy képes, az a Mia Hall, aki szó nélkül mondott búcsút a srácnak és akivel most újra összetalálkoznak, hogy Adam végre választ kapjon az eltávolodás okára. Azonban a Miért?-et nem lehet csak az első pillanatban a másiknak szegezni, így számomra türelmetlen várakozással telt a könyv második fele. Először udvariassági köröket tesznek, mint két távoli ismerős, majd a feszengés elmúlik és egy közös este még több emlékeket idéz fel Adamben és pillanatképekkel ajándékozza meg az olvasót a baleset előtti és az utáni időkről is. És egyszer csak illeszkedik a legfontosabb kérdés is a beszélgetésbe, amelyre egy érzelmileg ellentmondásos, mégis érhető magyarázat születik.

Érdekes volt látni egy erős, emlékekkel körülvett Miát, aki egyedül is nagyszerűen megáll a lábán, és egy labilis Adamet, akit hiába vesznek körül sokan, mégis oly magányos és otthontalan. Talán lehet mondani, hogy még Miát sem lehetett ennyire szétesve látni, viszont Adam karaktere sokkal jobban megfogott, mint Miáé, így a történetét is jobban magaménak éreztem. Hihetetlen gyorsan a bűvkörébe vont, és minden depresszív hangulata ellenére pont az volt, ami igazán megfogott. A melankolikus atmoszférát csak fokozták a nagyon is kifejező dalszövegek, amelyek a fejezeteket díszítették. Ezt a könyvet szerintem olvasni kell, írásban rendkívül nehéz visszaadni az eszenciáját, hangulatát, amely a történet egyszerűsége ellenére teljes mértékben be tudja szippantani az olvasót és ehhez bőven elegendő az elsőnek talán rövidnek tűnő 270 oldal, pedig nem az.

 

Sarah Addison Allen - Édes élet

Kiadó: Könyvmolyképző, 2012
Oldalszám: 296
Ár: 2990 Ft

Határozottan állítom, hogy Sarah Addison Allen művei  - a pontosság kedvéért most már kettőhöz volt szerencsém - megédesítik életem azon röpke óráit, amelyeket az olvasásukkal töltök. Egyszerűségük, lassú tempójuk ellenére annyira hangulatosak, (bű)bájosak, hogy mosollyal az arcomon, melegséggel a lelkemben falom az oldalakat. Az Édes élet is tagadhatatlanul az írónő keze munkája és az egyik kedvenc könyvem lett. 

A történet:

A huszonhét éves Josey Cirrini három dologban biztos: hogy észak-karolinai szülővárosában a tél a kedvenc évszaka, hogy ő egy igazi déli szépség igencsak szánalmasra sikerült utódja, és hogy az édességet legjobb, ha szekrénye rejtekében fogyasztja el. Josey élete hosszú éveken át eseménytelenül zajlik anyja házában, vigaszt egyedül az édességekből és romantikus regényekből felhalmozott hatalmas készlet jelent számára, ezek közé menekül minden este. Egészen addig, amíg egy napon rá nem döbben, hogy a szekrényét elfoglalták. Nem más rejtőzött el benne, mint a helyi pincérnő, Della Lee Baker, a goromba, de lágyszívű nő, aki egyharmad részt maga a végzet, de kétharmad részt egy tündéri keresztanya. Egy szerencsétlen, és hibákkal teli életből menekülve Della Lee úgy dönt, Josey titkos szekrénye a legbiztonságosabb hely. Cserébe megváltoztatja Josey életét mert az bizony egyértelmű, hogy ez a szekrény nem egy boldog nő tulajdona. Della Lee nyers szeretetének hatására Josey hamar lemond a pekándió tekercsről és a karamelláról, felfedezi olykor nagyon is heves női ösztöneit, és hamarosan rádöbben, hogy az élet sokkal több lehetőséget rejt, mint gondolta.

Gondolatok:

A borító színvilága akaratlanul is a bronz, a réz és a narancssárga különböző - őszi - árnyalatait hívja elő a képzeletünkben, ez a történet mégis inkább hófehér, hiszen Blad Slope kisvárosa hegyvidéki síparadicsom, ahol a könyv főszereplői életét hóviharok és hócsaták formálják, és persze Della Lee. A gardóbbitorló szinte mint a sors jobbkeze munkálkodik, hogy két nőt, Josey Cirrinit és Chloe Finleyt egymás útjába sodorja, miközben arról a furcsaságról, hogy miért nem hajlandó elhagyni a szekrényt, ügyesen tereli el a szót. 
Azért érte Joseyt az a "megtiszteltetés", hogy őt Della Lee személyesen "boldogítja" mert bizony neki nagyobb szüksége van a segítségre, hiszen a lányt a városka lakói nem engedték felnőni, az anyja pedig egyáltalán élni, így rabként él otthonában, szobája magányában álmodozik csak kalandokról és szerelemről. Della Lee nem kertel, nyersen az orra alá dörgöli félelmeit és egyre inkább cselekvésre készteti, amelynek következtében egyrészt gyakrabban mond ellent zsarnok anyának, aki mint pillangó szárnyát letépve korlátozza lánya életét, csak mert őt sem engedték repülni, másrészt végre igazi beszélgetésbe elegyedik a vágyott férfival, Adammel.
Chloe eddig egy férfi mellett élte egyszerű életét, de egy vallomás megtöri boldogságot és szembe kell nézni azzal, hogy a szeretett férfi megcsalta. Barátai a könyvek, amik szó szerint a semmiből bukkannak fel a közelében, a legváratlanabb helyeken, hogy útmutatást adjanak most azt üzenik, hogy bocsásson meg. Na de az nem is olyan egyszerű, ugye?

Ahogyan a szereplők közti kusza szálak sem, hiszen szinte mindenki kapcsolódik mindenkihez, valamilyen formában ismerősök, és így egymásra is hatással vannak tetteik. Személy szerint Josey anyja, a megkeseredett vén szatyor és Julian, Della Lee pasija volt az, aki kivívta ellenszenvem,  mindenki mást csak kedvelni tudtam.

A csodálatos Waverley-kerthez hasonlóan ebben a sztoriban is meg van a kellő varázs, szó szerint mágia, hogy egy picit el tudjon rugaszkodni a realitás talajától, mégis oly közel járjon hozzá, hiszen mégiscsak hétköznapi és nagyon emberi problémákat helyez a középpontba. Női olvasmány, de nem a meglátni és megszeretni típusú végzetes szerelem megelevenedése, hanem teljesen átlagos párosok vonzalma. Oly sok meglepetést nem okoz, bár nekem sikerült annyira elveszni a hangulatban és felhagyni a gondolkodással, hogy az utolsó fordulatnál felkaptam a fejem, hogy ezt ugyan hogy nem vettem észre. Sokszor mosolygásra késztetett és egyszerűen nem tudnám máshogy jellemezni, csak mint lelket melengető olvasmányt, amelynek minden pillanata élvezet. Olyan egyszerű, de nagyszerű.

 

J.R. Ward - Újjászületett szerető

Kiadó: Ulpius-ház, 2012
Oldalszám: 628 +ajánlók
Ár: 4999 Ft
A sorozat köteteiről

Fekete Tőr Testvériség #10

Több mint egy hónapig tartottam magamba a gondolataim a könyvről, valahogy nem is éreztem késztetést, hogy „papírra” vessem őket, hiszen azon kívül, hogy sorra veszem a szereplőket és a hozzájuk fűzött érzéseim, mi másról tudnék írni. Viszont egy idő után arra jutottam, hogy egy sorozat 10. kötete esetében, amelyet már jóformán valóban csak a rajongók olvasnak, akik legtöbbje valószínűleg már a külföldi megjelenés után lecsapott a legapróbb információmorzsákra is, nem kedvcsinálót akarnak olvasni, hanem egyszerűen kíváncsiak lehetnek a véleményemre. Nem kell nekiállnom bemutatni a sorozatot, a szereplőket, egyszerűen csak jöhetnek sorban a benyomások, gondolatok. Szóval ezen elgondolás alapján kezdtem neki a bejegyzésnek, de azért igyekeztem spoilermentes maradni.

Tohrmentről nagyon jól tudjuk már, hogy a Megsebzett szeretőben vesztette el felét és meg sem született fiát, azóta pedig gyötrelem az élete, láttuk őt eltűnni, majd egy angyal karjaiban visszatérni. Láttuk némileg erőre kapni és bizony már egy ideje tudjuk, hogy Sen’ki mellett lel majd nyugalmat. Ward megszakítva hagyományát egy olyan történetet írt, amely fittyet hány az eddigi egyetlen szerelemre épített, meglátni és meghalni a másikért kapcsolatokra és új esélyt ad egy férfinak (vámpírnak) egy második nő mellett. Kissé merésznek tartottam ezt a lépést, mert hiába akarjuk boldognak látni a szereplőket, azért bizony felmerülhet a kérdés, hogy elhisszük-e majd, hogy az új kapcsolat is végzetes szerelem lehet. Erre a válaszom, így olvasás után az, hogy ha nem is végzetes szerelem, de egy végzetes kötelék valóban kilépett a lapok közül és elhiszem, hogy a sors egymás mellé rendelte ezt a két embert. Határozottan előnnyel indultak a szememben, hiszen nem egy égből pottyant szexi csaj élesztette fel Tohr érzéseit, hanem egy régi ismerős, aki ha egykor nem a halált választja, akár menedékre találhatott volna a férfi óvó karjai között (persze ez csak egy kósza gondolat a részemről, de akkor is el tudtam volna képzelni).

Szentül hittem, hogy ez egy igazi könnyfakasztó történet lesz, annak ellenére is, hogy Tohrment nem tartozik kifejezetten a kedvenc, vagy a várva várt karakterek közé. Azt gondoltam, hogy erősen depresszív hangulatú, lehangoló könyv lesz, de Ward inkább elfojtott dühvel, keserűséggel árasztotta el a lapokat, adott hozzá némi mazochizmust, és a szívszorító jelentekben a minőségre helyezte inkább a hangsúlyt és nem a mennyiségre. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor borult könnyfátyol a szememre, de azok igazán emlékezetesek maradtak és felértek egy tucattal.

Nem csak a kötet nem volt annyira megrázó, de Tohr se kifejezetten azt a viselkedést produkálta, amit előre megkomponáltam a fejemben. Bizony a logikus gondolkodású, fegyelmezett vezetőből egy kissé nyers, néha kifejezetten bunkó, indulatos seggfej lett. Határozottan van rá mentsége, és a kötet hivatott egy új mederbe terelni őt, így nem mondanám, hogy negatívan érintett volna a modora és habitusa. Sen’kivel szembeni tetteit pedig egyrészről ösztön, másrészt meg kényszer szülte, hiszen Lassiter határozottan ultimátumot adott. Vagy továbblép, így vagy úgy, vagy Wellsie és fia sosem térnek nyugalomra az Árnyékban.
Ahogy Tohrt, néha Sen'kit is megráztam volna kissé, annyira lealacsonyította magát, annyira megértő volt. Szívesen olvastam volna részletesebb leírást, ahogy Xhexszel közelebb kerülnek egymáshoz, egyébként egész közömbös maradt a nő számomra

Egy ideje Ward már több mint egy párost helyez előtérbe és egy-egy adott főszereplőhöz úgymond kötelező sleppként tartozik egy kiválasztott szereplőgárda. Tohr esetében ez főleg Lassiter és John. A néma harcoshoz pedig már fél is tartozik, és most ők cáfolnak rá a „boldogan élnek, míg meg nem…” tündérmesére. Nem az lepett meg, hogy probléma adódott köztük, hiszen a kiváltó ok mindig is adott volt, az viszont megdöbbentett, hogy ennyire nem tettek semmit egymásért. Lassitert Tohrral együtt eddig a kissé semleges kategóriába soroltam és nem mindig értem a nyúlfarknyi szerepei után az olvasók rajongását irányába. Nekem attól, hogy vicces egy faszon, még nem biztos, hogy azonnal be is lopja magát a szívembe, de ebben a könyvben határozottan közelebb került hozzám. Bizony a bukott angyalnak is vannak érzései és most meg is mutatja.

Egy másik díszes társaság a szintén már több köteten keresztül szenvedtetett fiúkák, Qhuinn és Blay, tartozékaik pedig Layla és Saxton. Kevesebb szerep jutott nekik, mint szerettem volna, de amitől tartottam, így is bekövetkezett. Bármennyire nem akartam, Qhuinn és Layla között megtörtént az elkerülhetetlen, és a hogyan volt az, ami igazán elszomorított. Szóval kifejezetten nem örültem a körülményeknek. Layla viszont érezhetően megváltozott, és határozottan jobban tetszik az új kiválasztott.

Az Alantasok Társasága elleni harcot, már a Felszabadított szeretőben felváltotta egy új „ellenség”, az óhazából jött banditák bandája, azaz a régi módszerekkel küzdő, barbár vámpírcsoport, akik vezetője, Xcor Wrath helyére pályázik. Mivel ez a csoportosulás újabb kötetek főhőseinek „lelőhelye” így érthető is, hogy többször visszatértünk hozzájuk, különösen Xcor és Throe gondolataiba. Nem mondom, hogy örömmel tölt el a felbukkanásuk, mert bizony rosszul érint, hogy a szeretett vámpírjaimat akarják elkaszálni, mindenesetre Ward azért néha őket is tudta szerethetőbb pillanatukban mutatni, de még nagyot kell változniuk ahhoz, hogy a szememben valóban megérdemeljék a boldogságot. Mindenesetre egy szép szőkeség elhúzta orruk előtt a mézesmadzagot és lángra lobbantott néhány szereplőt, kíváncsian várom, mi lesz belőle.

Számomra még igazi kérdőjel az új karakter, Assail, aki kicsit olyan, mint Rhev kistestvére. Egész izgalmas fickó, de ha nem kezd vele komolyabban az írónő valamit a folytatásban, akkor nem érte meg színre léptetni. Szóval remélem ez egy ígéretes kezdet volt vele.

Számomra Ward még nem tudott csalódást okozni, ezt a történetet is pillanatok alatt kivégeztem, mert tetszett, pedig nem egy rövid sztori. Akadt emlékezetes szomorú jelenet, akadt hangosan felröhögős, erotika tekintetében pedig inkább szükséglet hajtotta, mint érzelmekkel teli, de az idő, a vágy, a közös emlékek egy idő után a két megtört embert eggyé olvasztják.

A folytatás pedig egyértelműen a fiúké, Qhuinn is megmondta „Eljött a mi időnk.”. Johnék óta nem vártam már ennyire FTT kötetet, mint most a Lover At Last-ot.

Kresley Cole - A démonkirály csókja

Kiadó: Ulpius-ház, 2012 
Oldalszám: 401
Ár: 3499 Ft
A sorozat kötetiről

Halhatatlanok alkonyat után #6

"Az Illúzió a Valóság félénk testvére, aki felvidítja őt, amikor mogorva kedve van. Az Illúzió maga a csalafintaság a sok éves tapasztalat mellett, édes felejtés a tudás mellett. Bőkezű ajándék ott, ahol hiányzik valami. Számomra ez a szent. 

– Te magadat is illúziónak tartod? 

Sabine erre lassan elmosolyodott. 

– Akarsz a valóság lenni mellettem?"

Két testvér külön utakon, de nagyon is egy időben járta a szerelem rögös útját, az egyikőjük történetét már magunk mögött tudjuk egy ideje, és most elérkezett az idő, hogy a másik történetét is megismerjük. Úgy gondolom, másfél év után épp ideje volt már. 

A történet egy erotikus "mese"  egy démonkirályról, aki koronája visszaszerzéséért küzd, és a gonosz varázslónőről, aki a férfi legtitkosabb vágyait használja ki, hogy az útjába álljon.

Gondolatok:

Szerintem az írónő nem sok kétséget hagyott, hogy miről is fog szólni az idősebb Woede testvér története, így már előre dörzsöltem a tenyerem az újabb erotikus játékra gondolván, hiszen már alaposan kiismerhettem Kresley Cole általános koncepcióját. Ahogy vártam, nem hazudtolta meg magát az erotika terén, hiszen egy újabb késleltetett orgazmus köré építette történetét, öltöztette azt olykor romantikus köntösbe, gyújtott alá némi bosszúval és fűszerezte szerethető szereplőkkel, régi ismerősökkel, amely számomra tökéletes kombináció volt.

Először is ugorjunk vissza a Vámpírzóna elejére, mikor is Cadeon megkapja legújabb küldetését, hogy keresse meg az Edényt, azaz Holly-t és vigye el őt Grootnak, aki egy különleges karddal fizet majd érte, amely majd a halál nélküli Omort vesztét okozza. Csakhogy a kiszemelt áldozat is hozzájut ezekhez az információkhoz és tervet sző, hogyan is akadályozhatná meg a két testvér találkozását, hogy el se tudjanak indulni a kijelölt úton. Féltestvérére, Sabine-re hárítja a feladatot, hogy az idősebb testvért várbörtönbe vesse és beteljesítsen egy jóslatot, melynek egyik része, hogy az Illúziók Királynője Rystrom, Rothkalina törvényes királyának arája legyen. A varázslónőnek azonban nincs ideje lassú csábításra, így azonnal nehéztüzérséget vet be és erotikus fantáziák valóra váltásának ígéretével, heves izgatással igyekszik kicsikarni egy eskü szavait láncra vert kiválasztottjából. A démon azonban nem adja magát könnyen, hiszen neveltetése és becsülete miatt még mindig úgy véli, hogy a királyság sorsa előbbre való, mint a királynő, így szökésen töri a fejét. Jól is teszi, mert már több tekintetben is robbanás közeli állapotba került. Forr benne a düh, a vágy Sabine és a bosszú iránt is és a sors úgy akarja, hogy legyen lehetősége viszonozni a vendégszeretetet.

Azt már eddig is tudhattuk, hogy a két Woede testvér igen különböző személyiség. Cadeon sosem tagadta közönséges, csaló, hazudozó kufár voltát, de Rystrom eddig csak a kiegyensúlyozott oldalát mutatta mindenkinek. Sabine miatt azonban hektikussá válik, mivel a nő kifordítja józan, logikus viselkedéséből, előhozza belőle azt a démont, akinek piszkos a fantáziája, aki revansot akar, kiélvezni a bosszú minden percét. Készen áll a játékra, a küzdelemre a szeretett nőért, akit előbb meg akar leckéztetni, majd meg akar szelídíteni. Rystrom kifejezetten nehéz helyzetbe hozott, mivel eddig minden további nélkül Cadeon mellé álltam volna, de most erősen egyensúlyban érzem a két fickót, főleg, mert mindkettőnek más az igazi szexepilje.

"Lehet, hogy ez a varázslónő egy gonosz szuka, de az én gonosz szukám. Az első és az utolsó."

Sabine fennhangon hirdeti, hogy rosszalkodni jó, és igyekszik bizonyítani, hogy a varázslónők valóban a sötét oldal szülöttei. Önzőnek láttatja magát, aki csak a saját érdekében cselekszik, aki gátlástalanul játszik másokkal, miközben viselkedése egy része csak egy álca. Lelke mélyén csak biztonságra vágyik, el akarja felejteni a vele történt borzalmakat, a számtalan átélt halált, és most látja elérkezettnek az időt, hogy igazán kezébe vegye az élete irányítását.
Meglepődtem rajta, hogy az írónő őt is egy szűz karakter képében léptette színre, bár cseppet sem játszatta el vele a szende ártatlant. Elméleti tudását minden vonakodás nélkül ültette át a gyakorlatba. Vagányság, nagyszájúság és a szűzi életmód miatt hasonlóságot vélek felfedezni közte és Az Alvilág Uraiból ismert Anjával, a Fejetlenség istennőjével. Határozottan emlékezetes karakter mindkettő.

Végre felbukkant a Lothaire c. kötet Lothaire nevű vámpírja, akire már nagyon kíváncsi voltam, hiszen kezdett már zavarni, hogy az önálló kötettel rendelkező vámpírharcoshoz még nem volt szerencsém, nem tudtam mi fán terem és hasonlók. Azt rebesgetik, hogy jó történet lesz, és én is úgy érzem, hogy meg van benne a megfelelő alapanyag. Holly és Cadeon is vendégszerepelt néhány jelenet erejéig, ahogy Nix is nevetésre késztetett, amikor úgy döntött segítségére lesz a démonkirálynak.

Ha nem is nagy mélységgel, de a sztori boncolgatja a testvéri kapcsolatokat. Egyrészt ott a két démontestvér, akik hiába tűnnek elválaszthatatlannak, mégis éket ver közéjük a múlt, a bűntudat és a neheztelés. Sabine és Lanthe között pedig igazi összetartás, örök kapocs van, egymás egyetlen bizalmasai egy gonosz féltestvérekkel teli közösségben.

A történetben az erőteljes erotika mellett eltörpül Rystrom 900 éves harca a koronáért, és úgy vettem észre, hogy ez több olvasót rosszabbul érintett, mint engem. Tény és való, hogy nem egy eseménydús kötet, nem tarkítják halálig tartó összecsapások, és Omortot is hamar eléri a vég, de én mégsem hiányoltam semmit. Elfogult vagyok? Naná, teljes mértékben. Nekem teljesen megfelel a meséket idéző világ, a varázslatos hangulat, szerethető szereplők és az erotikus izzás.

Hiába tartom egy letehetetlen könyvnek, amelynek a kedvenceim között a helye, akkor sem tudom megállni, hogy ne szapuljam a magyar kiadást, nevezetesen a fordítást. Egyszerűen nem tudom felfogni miért kell minden kötetet más fordítónak adni, aki aztán "újításba" kezd, és ezzel elveszi a sorozat egységét, a kiadó, a korrektor és még ki tudja ki, pedig ugyanolyan hanyag, mert hagyja. Kifejezetten zavart, hogy három kötet után a tomboló démonok dühöngőkké váltak, amivel jóformán egy fajátnevezést történt. A titulusok rendre megváltoztak, szinte senkit nem úgy hívnak, mint ahogy az előző kötet(ek)ben. Amit még viccként tudok felfogni az a Káprázatok királynőjeként beharangozott Sabine, aki saját kötetében már az Illúziók Királynője, de hát ha már ő a főszereplő, hívassa úgy magát ahogy akarja. A Királcsinálóból Királyavatóvá válás is eltörpül a Balfasz Idióta Nix mellett, amit én kifejezetten sértőnek érzek. Mindenki tudja, hogy Nix a nap szinte minden percében zizi, és az őrültségére utalást értem én, hogy hangsúlyozni kell, de nem így. Maradt volna akkor már a Furva Klúgos, ami szintén baromság, de mégsem ennyire durva. Szomorú, hogy az igényesség színvonala a mocsár fenekén van.

Nem akarom bosszúsan zárni a soraim, így inkább remélem, hogy 2013 sem fog elmúlni újabb Kresley Cole kötet nélkül, főleg hogy egy olyan párosé lesz majd a főszerep, aki már az első kötet óta kergetőzik a háttérben. Szegény Garreth... tehát várom az újabb lykae-valkűr páros történetét, hiszen tapasztalat alapján kár remélni egy Murdoch Wroth & Daniela novellát .