Celeste Bradley - A szélhámos

Kiadó: Victoria, 2014
Terjedelem: 379

Ahogyan egy úrihölgynek is rendelkeznie kell bizonyos jellemvonásokkal, hogy elnyerje a társadalom tiszteletét, úgy a sikeres kosztümös regénynek is ki kell állnia a báj és szellemesség próbáját. Számomra legalábbis e két tulajdonság szükségeltetik leginkább ahhoz, hogy kellemesnek, egyúttal említésre méltónak nevezzek egy-egy romantikus regényt. Ha a történt híján van az imént említetteknek, egy kiskapu még mindig akad számára, mégpedig némi... mondjuk úgy, különcség.
Celeste Bradley első regényét, Az álruhást olvasva könnyűszerrel figyelmen kívül tudtam hagyni a báj kézzelfogható hiányát, hiszen szemfényvesztő, játszva hazudozó szereplőinek kalandos komédiája igazi mókával töltötte meg a történetet.
A szélhámos pedig bizonyította, hogy nem egyszeri esetről van szó, hanem az írónő igenis a bolondos romantika híve.

Dalton Montmorency egy éven keresztül a Királyi Négyes tagjaként a háttérből és titokban utasítgatta az Álruhások Klubjának szélhámosait, azonban Simon Raines leköszönése után mesterkémként átvéve pozícióját, már maga is a terepet járja.

Egyik első feladata, hogy fényt derítsen Sir Thorogood, a Korona által már nehezen tűrt provokatív karikaturista személyére. Célja érdekében magára ölti az eddig láthatatlan férfi szerepét, hogy ezzel csalja elő a valódit. Nyomozását rendre merényletek tarkítják, ami nem is csoda, hiszen számos közismert ember hírnevén és becsületén esett csorba a kíméletlen igazságra rámutató gúnyrajzok által. Ezeket a gaztetteket Mr. Montmorency ugyan könnyűszerrel kivédi, a karikaturista nyomára azonban úgy tűnik, nem akad, pedig a csali nagyon is horogra akadt. Dalton fejében azonban meg sem fordul, hogy a Londont lázban tartó művész tulajdonképpen egy nő.
Clara Simpson nem nézi jó szemmel, hogy egy piperkőc, papagájnak öltözött imposztor orozza el a tehetségéért járó bókokat, ezért ő is színjátékra adja a fejét. Magát féleszű, harsány és túlcicomázott hölgynek kiadva igyekszik kibillenteni szerepéből a szélhámost. A színészkedés azonban nem csak nappal, de az éjszaka leple alatt is folytatódik, immár egy harmadik személyiség magára öltésével. Az igazság azonban egyszer napvilágot lát és a férfi rádöbben, hogy nincs ember, akivel ne szállna szembe a nőért, pedig igazi valójukat még alig mutatták meg egymásnak.

Dalton Montmorencyt az első kötetben nem volt nehéz elképzelni egy nagyhatalmú lordnak. Tekintélyes ember benyomását keltette, talán kicsit megközelíthetetlennek is tűnt és bevallom őszintén nehezen tudtam róla elképzelni, ahogy könnyedén ölt magára különböző szerepeket. Mára már csodálkozom, hogyan is fordulhatott meg ilyesmi a fejemben, hiszen úgy tűnik, a fickónak a kisujjában van a mesterség. Hiába az elit tanulmányok, a rangra fittyet hányva bújik akár a tolvaj szerepébe is és lángra lobban egy egyszerű, ám annál szemrevalóbb lány iránt.

A hősnő is megérdemel minden tiszteletet, ám Clarat elsősorban nem nyilvánvaló (szín)művészi tehetségéért dicsérném, hanem birkatürelméért, amellyel minden további nélkül viselte sógornője nehéz természetét. Így nem csodálom, hogy az éles eszű, ha úgy akarja éles nyelvű, talpraesett nő önálló életről álmodozott. Sir Thorogood és az általa keresett pénz jelentette Clara számára a szabadsághoz vezető utat, mégis egy veszélyes kalamajka közben függetlenség helyett egy férfi karjai közé sodródott.

A magányos akció ellenére az Álruhások is belekeverednek a történésekbe. A boldog pár, Agatha és Simon segítő jobbot nyújt szükség esetén, James Cunnington inkább az eszét használja, a többi szélhámos pedig némi fejtörést okoz az új főnöknek. Button, a komornyikok gyöngyének utódja lehetett volna Dalton szolgája, azonban szereplése egy feldúlt macskával való afféron sajnos nem nyúlt túl.

Nincs rá jobb szó, minthogy egy újabb bohózat tárult fel előttünk, amely talán kevésbé késztetett hangos kacagásra, mint az álházasságot mímelő Agatha és Simon tette, ám eszement körülményekben most sem volt hiány. Olvasmányos, élvezetes történet, melynek folytatására, James és Collis kötetére, a kiadó ígérete szerint nem is kell oly sokat várnunk.

 

~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

 
  Sorozatinfó:

ÁLRUHÁSOK KLUBJA

Liar's Club

1. The Pretender (2003) ~ Az álruhás (2012)
          Agatha Cunnington & Simon Raines
2. The Impostor (2003) ~ A szélhámos (2014)
          Clara Simpson & Dalton Montmorency
3. The Spy (2004) ~ A kém (2014)
          Philippa Atwater & James Cunnington
4. The Charmer (2004) ~ A szépfiú (2014)
          Rose Lacey & Collis Tremayne
5. The Rogue (2005)
          Jane Pennington & Ethan Damont

 ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

 
A regényről még itt olvashatsz:

Angelika blogja

Keményfedél

Kristina blogja

Olvasószoba

Insane Life

~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

NYEREMÉNYJÁTÉK

a Rafflecopter giveaway

Celeste Bradley - Az álruhás

Kiadó: Victoria, 2012 
Oldalszám: 432
Ár: 2999 Ft

Álruhások Klubja #1

Igyekszem megválogatni mely romantikus szerzőktől olvasok, egyrészt azért mert maguk az írónők is sokan vannak, másrészt a már magyarul is megjelent könyveik száma sem csekély. Ha pedig valakit kiszemelek magamnak, igyekszem munkásságát sorra venni. Ennek tudatában pedig sokkal könnyebben mondok igent egy debütáló szerzőnek, hiszen nem pakol azonnal a várólistám tetejére még vagy tíz-húsz könyvet, és sokkal könnyebb tartanom vele a tempót. Celeste Bradley tavaly év végi színre lépésével friss húsként tűnt fel a 19. századi romantika kínálatában, egyes értékelések pedig határozottan felcsigázták érdeklődésem, így nem bírtam tovább halogatni az olvasást.

A történet:

A csodaszép Agatha Cunnington Londonba érkezik, hogy felkutassa eltűnt bátyját, Jamest. Az egyetlen nyom egy rejtélyes levél, amelyen a „Griffmadár” aláírás szerepel…

Agatha úgy dönt, hogy a tiszteletre méltó férjes asszony álruháját ölti magára – talán így észrevétlen maradhat a nyüzsgő nagyvárosban. Igen ám, de tervéhez szüksége van egy megfelelő férjre. Talán olyasvalakire, mint Simon Rain.

A férfi tagja a Liar’s Clubnak – megannyi hitehagyott bűnöző a királynő szolgálatában. Amikor valaki sorra öldösni kezdi a klub tagjait, Simon Rain azt a feladatot kapja, hogy keresse meg James Cunningtont. Simon inkognitóban megjelenik Agatha otthonában, s leküzdhetetlenül beleszeret a nőbe. Ezzel megszegi a klub legfőbb szabályát: Soha ne ess szerelembe!

Gondolatok:

Már az első fejezetekből nyilvánvalóvá vált, hogy egy igazi komédiának lehetek tanúja, hiszen a kéményseprőnek álcázott kémmestert szinte a házba lépésének pillanatában a ház nagyon is hazug úrnője seperc alatt férjé avanzsálta, és igyekezett kikupálni a pórnép egy tagjának hitt, rendkívül vonzó küllemű férfit. Majd tudatosult bennem, hogy a mosoly vissza-vissza tér az arcomra, néha hangosan el is nevettem magam, tehát egy jóféle színjáték zajlott a szemem előtt. A feléig pedig valóban hazugságok hálójában tekeregnek, mert mindenki igyekszik titkolni valódi szándékait és kilétét, mégis gördülékenyen dolgozik együtt a két szélhámos. Egyszer azonban mindennek ki kell derülni és a pár ezután igazi szerelmi huzavonába kezd, amelyet a kémek munkájával járó kalamajka tetőz.

Mind a fő-, mind a mellékszereplők hozzájárultak a könyv sikeréhez, akik közül egynéhány kivételtől eltekintve, szinte mindenkit csak szeretni lehet.

Agatha Cunnington bátor és talpraesett vénkisasszony, látványra igencsak csábító töltött galamb, adottságait a tisztesség határain belül ki is használja. Igen rafinált egy nőszemély, élelmes és gyorsan jár az esze, ezt többször is bizonyította, hiszen bárminemű hazugsággal kivágja magát kissé szorult helyzetéből. Néha ugyan az indulatai vezetik, és úgy hazudik, mint a vízfolyás, mégis egy melegszívű teremtés, aki tálcán kínálja fel őszinte érzéseit.

Simon Rain tolvajból lett pandúr, aki elismert pozícióba küzdötte fel magát, származását mégsem feledi. Igazi hazafi, aki magányosan, a világtól rejtve óvja hazáját és akinek érzékeit nem szoktak holmi nőcskék felkorbácsolni. Agathanak azonban sikerül megbolondítania, néha az orránál fogva vezetnie, de ez sem tántoríthatta el egy ideig, hogy elveit, hivatását helyezze az érzései elé. Méltó partnere a lánynak rosszalkodásban, Anglia keresve sem kívánhatna jobb hírszerzőt náluk.

És még ott van James, az elveszett testvér, aki felbukkanásával némi tiszta vizet önt a pohárba, számos titkos szolgálati ügynök, akik tulajdonképpen jó ügy érdekében tevékenykedő bűnözők és kérem egy jó komornyik aranyat ér, nem csak azért, mert jól szolgálja a ház urát és úrnőjét, hanem mert az olvasó is kedvét leli benne.

A történetet határozottan feldobta a humor, nem fogtam ugyan a hasam a nevetéstől minden percben, mégis kellőképp szórakoztató volt. Akad lehetőség néhány romantikus légyottra is, amely diszkréten szenvedélyes, és Agatha elszántságával néhol mókássá tudott válni. Kétségtelen, hogy rátermett emberek alkották a kémhálózat tagjait, mégsem mondanám, hogy az áruló utáni nyomozás bravúros lett volna, helyette inkább csak sodródtak az eseményekkel. Így viszont, mint nőnek határozottan jólesik, hogy a női nem egy képviselője kenterbe verte a szakmájában jól teljesítő bagázst. A mellékszereplők közül szerintem azonnal kiszúrható kinek adatik majd meg saját történet, és azt kell mondjam, mindenkire kíváncsi vagyok, mert határozottan ígéretes karakterek.
Celeste Bradley debütálásával elégedett vagyok és remélem a folytatásra sem kell sokat várnom, mert valóban érdekel.