Susan Wiggs - Üzenet a palackban

Kiadó: Harlequin, 2013
Terjedelem: 320 
Ár: 1795 Ft

Immár a kilencedik alkalommal tértem vissza Avalonba, egy tóparti kisvárosba, ahol egy szerethető népes család és baráti köre várt engem kötetről kötetre. Tavaly nyáron bukkantam erre a csodás helyre, és szinte azonnal úgy éreztem, hogy szerelmes lettem. Sosem tagadtam, hogy a múlt ragadott leginkább magával a szimpatikus Bellamy család mellett, így hihetetlen módon vágytam a régen volt Kioga táborba, amely sorsszerű találkozások, bimbózó ifjonti szerelmek helyszíne volt. Mára azonban úgy érzem, hogy az érzés megkopott, a kezdeti élmény kellemes emlékké vált és minden visszatérés egy kicsit eltávolít ettől a regényfolyamtól.

Mindig is egyfajta családregényként kellett a kötetekre tekinteni, ahol sosem csak egyetlen szereplő körül forognak az események, hiszen a mellékszereplők is köteteken átívelve, a szemünk előtt élték az életüket, mégis mindig érezni lehetett kikért íródtak leginkább a sorok, és ők sosem voltak mások, mint a szerelmespár(ok)... igen néha voltak többen is.

Ezen történetnek két gyerekkori barátról kellett volna szólnia, akiknek életük útja hosszabb elválás után újra kezd egy felé tartani. A páros női tagja, Sonnet Romano ki is vette részét a szereplésből, hiszen rajta keresztül éljük meg egy apai elismerésért küzdő, egy anyjáért aggódó lány, egy rossz kapcsolatban megalkuvó  és egy szerelem és barátság között hezitáló nő kálváriáját. Partnere azonban inkább az édesanyja, az a Nina Romano, aki a Csöndes kikötőben lelt boldogságra Greg Bellamy mellett, és nem Zack Alger, akivel már a legelején egy mámoros és szenvedélyes estét töltöttek el. Azzal a Zackkel, aki apja tetteivel a vállán is képes emelt fővel élni a kisvárosban, aki nagyra törő filmes álmokat dédelget és aki már tudja, hogy kiért dobog a szíve. Tehát ahogyan Daisy és Julian története sem olyan  eseménysorozatot hozott, mint amit nekik szántam volna, úgy Sonnetnek és Zacknek is más utat választott az írónő. Talán nem is lenne hiányérzetem, ha nem érezném úgy, mintha Wiggs Zacket és a romantikát  egyszerűen csak előkapta volna a zsebe mélyéről a könyv végén, míg közben leginkább hanyagolta őket.

Már az utolsó két történet is komolyabb hangvételű könyv volt, és ezt a sort folytatja az Üzenet a palackban is, hiszen több komorságot, bút, problémát közvetít, mint könnyedséget. Már a fülszöveg sem titkolózik, hogy a pocaklakóval büszkélkedő Nina felhőtlen boldogságára árnyékok vetülnek, hiszen szembe kell néznie a ténnyel, hogy beteg. Ezzel egy terhes mellrákos nő küzdelmét eleveníti meg az írónő, mégpedig hangulatilag elég hatásosan, ha orvosi lehetőségekben már nem is feltétlen vagyok biztos.

Kétségtelen tehát, hogy most is meg tudott érinteni a történet, de nem tudok elmenni az mellett, hogy úgy ér véget egy romantikus sztori, hogy egészen a befejezésig baráti mellékszerepben tetszelgő hősszerelmes szinte csak úgy szerényen előbukkan, hogy oltár elé vezesse szíve választottját. Továbbá Sonnet szemléletmódjával sem tudtam igazán azonosulni, bár nem is küzdöttem még tudat alatt ennyire valaki elismerésért.

~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

  Sorozatinfó:

TÓPARTI TÖRTÉNETEK  

Lakeshore Chronicles

 1-4. kötet   |   5-6. kötet   |   7-8. kötet

Úgy hírlik, hogy október újabb kötetet (Candlelight Christmas) hoz a tengeren túlon, amelyben Daisy gyerekének apja, Logan O'Donell találja meg az igazi párját, aki ismételten csak közvetve kapcsolódik a Bellamy családhoz. Hiába ábrándultam ki egy kicsit belőle, azért szeretném az ő boldogságát is és remélem, hogy a most főiskolás Max követi majd őt a sorban.

Susan Mallery - Chili és csokoládé

Miután a három Buchanan hím közül Calt azonnal "megkaptam", jobban kezdtem ácsingózni a szívtipró Reid, mint az exkatona Walker után, de hát a sorrend kötött volt, így nem volt mit tenni, várni kellett. A Fahéj és karamellt befejezve érdeklődésem még tovább fokozódott, miután már előre kéjes örömmel gondoltam arra, hogyan is fog a néhány  oldal erejéig már itt felbukkanó Lorinak beletörnie a bicskája Glória, a valaha olvasott legutálatosabb vén szipirtyó ápolásába. Csakhogy az írónő úgy gondolta, hogy az öreglánynak ideje megmutatni, hogy van szíve, így kiderült, kissé hamar ittam a medve bőrére, mert bár némi humorral átitatott civódás nem maradt el, de a két erős akaratú nő közötti játszma mondhatni döntetlennel zárult.

Emlékeztető...
Reid, a Buchanan család szinte egyetlen tagja, aki még tesz valamit a nehéz természetű nagyanyjáért, aki csípősérüléséből lábadozik. Ápolónők hadát alkalmazza, hogy a nap minden órájában legyen valaki az öreg hölgy mellett, köztük Lori Johnson is, aki az első találkozás alkalmával hűvös profizmussal és távolságtartással kezelte a szexi exbaseball-játékost, és még csak fontolóra sem vette, hogy meggyűlhetne a baja Glória Buchanannel.

Lori Johnson természetére alapoztam az előzetes elképzeléseimet és úgy gondoltam Reid végre talált egy nőt, aki nem ájul a lábai elé és igenis keményen meg kell majd küzdenie érte. Ez a felvetés ki is tartott egészen addig, míg Lori ki nem mondott szavait is meghallottam, és ki nem derült, hogy a teljes hűvössége Reid irányába csupán egy jól működő álca és igenis az első pillanattól elalél a férfi látványától. De nem kell a lányt leírni, nagyon szimpatikus hölgyemény, jó emberismerő, optimizmussal végzi munkáját, ám férfitársaságban a magabiztosság páncélja egy érzékeny lányt takar, akit az anyai törődés hiánya és a szerető, de szépséges nővér árnyékában töltött évek bizonytalanná tették. Ennek ellenére is a két testvér között töretlen az összetartás, ám a boldogságot beárnyékolja Madeline betegsége. Susan Mallery tehát most sem bírt magával és a sikamlós borító alatt sötét felhők is gyülekeznek.

Reid is problémásabb korszakát éli, hiszen egyre több rágalmazó hírrel kell megküzdenie, amelyek elsőre viccesnek tűnnek, hiszen többen a nőfaló ágybéli képességeit becsmérlik, de a kényszerű bujdosása az újságírók elöl rádöbbenti, hogy ideje lenne kezdeni valamit az életével, továbblépni sportolói karrierje végén és nem mellesleg jobban odafigyelni a neki dolgozók munkájára és az érte rajongók ezreire. A gyakori találkozások révén Lori szemrehányással vegyes tanácsokkal segíti Reidet a helyes irányba, a férfi pedig igyekszik a lányt meggyőzni, hogy az ápolónői gúnya alatt vonzó nő rejlik.

A már boldog párok is megjelennek a színen, mégis Lori és Reid mellett Dani követel nagyobb figyelmet. Kezdem úgy vélni, hogy korai volt a húgocska életét teljesen felforgatni, hiszen konfliktus nélküle is bőven akadt Penny és Cal történetében és immár harmadik kötet óta lehetünk tanúi a lány próbálkozásainak, hogy biztos vágányra tegye az életét. Nekem mégis úgy tűnik inkább egy helyben toporog, minthogy igazán előre lépne. Jelen eseményekben sem láttam, hogy tevékenyen hozzáadtak volna a saját sztorijához, így sajnos a mellette töltött oldalakat mérhetetlenül feleslegesnek érzem.

Olvasmányosságban nem maradt el az előzőektől, ám bevallom tüzesebb és riposztokban gazdagabb történetet vártam. 

~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

Sorozatinfó:

BUCHANAN SAGA

1. Citrom és osztriga ~  Delicious
       Cal Buchanan & Penny Jordan
2. Fahéj és karamell ~ Irresistible
       Walker Buchanan & Elissa Towers
3. Chili és csokoládé ~ Sizzling
       Reid Buchanan & Lori Johnson
4. Koktél és cseresznye ~ Tempting
       Dani Buchanan & Alex Canfield

Kiadó: Harlequin, 2013
Terjedelem: 351
Ár: 2195 Ft

A befejező kötet szeptember 11-én várható.

Susan Wiggs - Tóparti történetek 7-8.

Az utolsó történetekben – két kötetnyi kitérőt követően - visszatértünk a Bellamy családhoz, ahol végre Daisy élete is kiteljesedik és eddig nem ismert családtagok bukkannak fel.

Tóparti történetek 1-4.  |  Tóparti történetek 5-6.

Kiadó: Harlequin, 2012

Oldalszám: 384

Ár: 1795 Ft

7. Ma este megtalállak

Három ember sorsa fonódik össze a Juhar-tó partján.

A búcsúzó: George Bellamy, aki elvesztette a rákkal folytatott küzdelmet, és meghalni tér vissza gyerekkora színhelyére.

A harcos: Ross, az unokája, aki Afganisztánból utazik haza a nagyapjához.

A rejtőzködő: Claire, aki egy kegyetlen gyilkos elől bujkál és ápolónőnek szegődik George mellé.

Amikor egymásra bízzák az életüket, rádöbbennek, hogy együtt a legnagyobb terhet is el lehet viselni, és a boldogság a legváratlanabb helyzetekben is bekopogtathat az ajtón…

Bűnöztem kicsit, hiszen a Mennyből az angyal (#6) vasútállomásos jelenete után, egyszerűen képtelen voltam még egy kötetet elolvasni, amiben nem Daisyék a főszereplők, így inkább sorrendet cseréltem, és ezzel a kötettel zártam a Tóparti történetek magyar részeit.

A legcsekélyebb mértékben sem tudtam mit is várjak ettől a történettől, hiszen a fülszöveg említette szereplők nem idéztek fel bennem emlékeket, teljesen ismeretlenül csengtek a neveik, és az előző kötetek tapasztalatai alapján ez nem töltött el sok bizakodással, hiszen a hatos-hetes kötet is hasonló szituációból indult és nem adtak túl maradandó élményt. Mindenesetre semmi pénzért sem hagytam volna ki, így elvárások nélkül indultam neki és a sorozat egyik legkellemesebb csalódásaként éltem meg az olvasást, mert az egyik legszebb és legmeghatóbb története volt a szériának. Szomorkásan szívmelengető, olykor sírásra, közben mégis mosolygásra késztető, nem mellesleg gondolkodásra sarkallt az életről, halálról, szerelemről, házasságról.

Most már tudom, hogy George Bellamy, annak a Charles Bellamynak a bátyja, aki az Aranyló nyárban (#1) Jane-nel ünnepelte az ötvenedik házassági évfordulóját, tehát az eddig ismert nagyszülői generációhoz tartozik. Egy hosszú élettel a háta mögött pedig van miről mesélni, és George fel is eleveníti az 1940-es évek élményeit, amikor először találkozott a három muskétás. Ahogy eddig is történt, most is a visszaemlékezések szippantottak be igazán, hihetetlen mennyire hangulatosnak találom őket, bár igazán sok meglepetéssel nem szolgáltak. Wiggs az eddigi tapasztalatok alapján eléggé hasonló kaptafára építi a történeteit.

Le a kalappal az öregúr előtt, tiszteletreméltó mennyire büszkén viseli a halál közelségét, és mennyire tartalmasan tölti az utolsó heteket. Sokszor csalt mosolyt arcomra egy-egy kívánsága, néha néztem is nagyot ekkora merészség láttán. Igyekszik átadni a bölcsességet szeretett unokájának és rendbe hozni kapcsolatát a testvérével. Nagyon szimpatikus fickó volt.

Egy kicsit feleslegesnek éreztem a történetbe Ross és Claire lassan bontakozó románcát, hiszen annyira másodlagos volt, bár Ross elég jó pasi. Egyrészt tetszett benne, hogy nem túl nyomulósan, de nem fogadta el a nemleges választ, másrészt határozottan szoros kapcsolat fűzi a nagyapjához, amit nem fél kimutatni, harmadszor pedig ő is egy háborút megjárt hazafi.

Míg a románca csak kissé felesleges, addig Claire titka és az általa belevitt leheletnyi krimire és erőszakra már azt mondanám, hogy teljesen tűnt feleslegesnek nekem. Viszont szerencsére az írónő elég egyszerűen és hamar pontot tett a dolog végére, így még nem tartom zavarónak. Ő is élvezte a szimpátiám, sőt mondhatni nem volt olyan szereplő, akit ne kedveltem volna.

Határozottan kellemes meglepetést okozott a történet, pedig cseppet sem számítottam rá. 

4 pont

Kiadó: Harlequin, 2012

Oldalszám: 416

Ár: 1795 Ft

8. Daisy férjhez megy

 „DAISY BELLAMY: Tehetséges fotós és egyedülálló anyuka. Most még…

LOGAN: Daisy gyermekének apja, akinek már benőtt a feje lágya, és szeretné, ha ők hárman igazi család lennének.

JULIAN: Veszélyesen vonzó jó barát, aki a saját álmait kergeti.

Amikor Daisy végre meghozza a döntést, a sors egy kegyetlen csapással mintha csúfot űzne belőle…”

Azt hiszem folytatnom kell bűneim felsorolását, mert nem csak sorrendet cseréltem, de ennél a könyvnél már szinte szentségtörést követtem el... röpke pillanatokra meglestem a történet végét. Esküszöm nem szoktam ilyet csinálni, mert úgy érzem rontja az  élvezetet, de már régen voltam ennyire kínban egy könyvnél és tudnom kellett, hogy a választottam-e a végső befutó. Igazából nem bántam meg a tettem, de olvasás közben már nem éltem meg annyira mélyen a történet érzelmi hullámvölgyeit, hegyeit, hiszen ez kifejezetten egy szomorkás történet volt, egy meghurcolt szerelemmel, gondokkal, kételyekkel, kérdésekkel.

Daisy 16 évesen, lázadozó kamaszként cseppent bele a Tóparti történetekbe és jóformán a saját könyvéig végigkövettük élete eseményeit, a legapróbbaktól a legmeghatározóbbakig. Egy tini lázadozásait, a vallomást a szülőknek, hogy babát vár, magát a szülést, a fiatal anya próbáltatásait... gyermeknevelés, tanulás, munka, háztartás... és hiába ott a szerető család, mégis oly egyedül, hiszen hiába a szerelmes érzések egy barát iránt, hiába a kapocs a gyermeke apjával, akkor is legtöbbször társa a magány. Ezidáig.

A szerelmi háromszög két férfiúja közül volt ugyan favoritom, de mindkét srácról elmondhattam, hogy kedvelem őket, jóformán az első perctől. Julian a kalandvágyó, zűrösnek tűnő jófiú, aki a katonaságnál találta meg a hivatását és kötelességtudó hazafi vált belőle. Logan minden hibája, függősége ellenére kötelességtudó apává vált szinte azonnal, és harcolt a fiáért, szerelméért és ez mindenképpen tetszett benne. Daisy-t pedig nehéz lett volna nem kedvelni, de ebben a történetben volt olyan pillanat, amikor mindhármójukra morcos voltam.

Szegény Julian csak annyit vétett, hogy a haza szolgálata, a kötelesség néha fontosabb volt a szerelemnél is, amit az én romantikus szívem néha már nehezen viselt. Logan, mikor nyeregben érezte magát, kifejezetten önzővé, figyelmetlenné vált, elkényelmesedett és előbukkant a tuskóbb énje, kissé ki is ábrándultam belőle. Daisy pedig hiába viselkedett igazán emberin, nem tudom, hogy gondolta, hogy Las Vegas jó ötlet lesz.

Érdekesnek találom, hogy hiába jóformán azonos korúak, ebben a történetben feltűnően különbözőnek láttam őket. Daisy hiába jó anya, hiába tehetséges művész, akkor is nehezen tudtam átbillenteni a kamaszlányképet egy fiatal nővé. Logan hiába járt a húszas évei közepén, a legtöbbször egy középkorú pocakos üzletembert láttam benne, egyedül Julian tűnt a korának megfelelően, egy életerős fiatalembernek.

Már olvasás előtt éreztem és készültem is rá, hogy nem lesz egy könnyű menet ez a regény, nem az a romantikus történet, amit én kifejezetten szeretni szoktam, de a szereplők valahogy mégis ezt az eseménysorozatot követelték ki, így nem is haragszom az írónőre, hogy ennyire megszenvedtette őket, pedig oly szépen, és egyszerűen kezdődött. Wiggs először adott, majd hirtelen mindent elvett, és egymást váltották a jó és rossz döntések, a hit és a reményvesztettség. A vidámságba sírás vegyült, egyre több gond, de a befejezés elkerülhetetlenül happy end.

Mivel a szereplők első találkozásainak már az olvasó is tanúja lehetett, így nem sok értelme lett volna a szokásos visszaemlékezéseknek, bár azért néhány apróság, amiről nem tudnunk, vagy épp nem voltunk jelen, így is felbukkant, de ez a kötet nem a múltról szólt, hanem a jelenről és a jövőről.

Akkor teljes az élmény, ha minden kötetet elolvastunk már előtte, hiszen Daisy igazi összekötő kapocs volt a történetben és folyamatosan lettünk rá kíváncsiak, kedveltünk meg. Én örülök, hogy az írónő úgy döntött egy egész regénnyel teszi teljessé a történetüket. Már csak azt sajnálom, hogy Sonnet és Zack kötetét még nem vehetem a kezembe, de remélem a kiadó nem várat sokára, hiszen a Csöndes kikötő (#3) óta őket már egy párnak tekintem.

 4 pont

Susan Wiggs - Tóparti történetek 5-6.

Szinte pillanatok alatt fogyasztottam el a Tóparti történetek első négy kötetét, és hiába várt még rám ugyanennyi a kedvencé vált sorozatból, valamiért mégis megálltam egy kicsit. Lehet, hogy már akkor súghattak valamit a belső ösztöneim, mert azt kell mondjam, amint áttértünk a Noah oldalán (Téli varázs) felsorakoztatott szereplőkre, úgy érzem a varázs megkopott és a Bellamyk jelentősebb szereplése nélkül az újabb Tóparti történetek csupán egyszeri olvasásra elegendő élményt nyújtottak.

Kiadó: Harlequin, 2010

Oldalszám: 352

Ár: 1595 Ft

5. Befogad-lak

Estélyi ruhában, magas sarkú cipőben, poggyász nélkül száll repülőre Kimberly van Dorn, hogy maga mögött hagyja gondosan felépített karrierjét és híres sportoló barátját. Amikor édesanyja hazaviszi a kocsiján, a lánynak leesik az álla, ugyanis az előkelő családi villában most csiricsáréra pingált panzió működik. Penelope elmeséli, hogy férje halála után úszott az adósságban, s nem maradt más tulajdona, mint a szüleitől örökölt udvarház. Kim egyre jobban megbarátkozik a fizető vendégekkel, különösen Bo Crutcherrel, a jóképű baseballjátékossal. A férfi nyugodt életét egyszerre forgószélként kavarja fel két hír: végre bekerülhet a profi ligába, a nagymenők közé, csakhogy a sors váratlan fordulata miatt gondoskodnia kell tizenkét éves fiáról, akit még életében nem látott. Nehéz helyzetében épp a megközelíthetetlennek tűnő, csodaszép Kimberly siet a segítségére…

Kapcsolat az előző kötetekkel

Kimberly von Dorn: szerintem vele még nem találkozhattunk

Bo Crutcher: baseballjátékos és a Noah helyi amatőr zenekarának basszusgitárosa

Tény, hogy Bo Crutcher nem tartozott a legjobban várt szereplők közé, így oly nagy elvárásaim nem voltak, de a kötetet még így is meglepően unalmasnak találtam. Teljes mértékben családias kategória, ahol a romantika másodlagos szerepet kap.

Bo Crtucher még az előző kötetben lepte meg barátját a vallomásával, miszerint van egy fia, akivel még sosem találkozott. A sors most úgy hozza, hogy magához kell vennie a tizenkét éves AJ-t, mert az anyját ki akarják toloncolni az országból. Az apa-fiú kapcsolat rögös útját követhetjük nyomon, miközben Bo-t meglegyinti a szerelem szele.

Bevallom őszintén, alig másfél hónapja olvastam a könyvet, de a java része már a sötétség homályába veszett. Emlékszem, hogy Bo visszaemlékezése AJ édesanyjával való szerelmére sokkal jobban megfogott, mint a jelene Kimmel, és Daisy is képviselte a Bellamykat, de hogy mi tett ki háromszázötven oldalt… arra teljes egészében már nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy a leendő páros a kötet felénél még nem igen volt beszélő viszonyban, hiszen jóformán nem is találkoztak. Nálam ez már rossz pont. Se a történetre, se a karakterekre nem mondanám, hogy jeleskedtek volna, kissé vérszegény életet éltek a lapokon.

3 pont

Kiadó: Harlequin, 2010

Oldalszám: 336

Ár: 1595 Ft

6. Mennyből az angyal

Maureen Davenport, a jelentéktelen külsejű, pedáns könyvtároslány arra készül, hogy megrendezze a legcsodálatosabb pásztorjátékot, melyet Avalon lakói valaha láttak. Kéretlen segítőként mellé szegődik Eddie, akit a bíróság az ittasan okozott balesete után közmunkára ítélt. A hosszú hajú, tetovált fiatalember gyökeresen másképp gondolkodik a karácsonyról, mint a lány, viszont tagadhatatlanul ért a problémás gyerekek nyelvén. S a lelkes készülődés közben, a kavargó hópelyhek, templomi énekek, ízletes sütik és ünnepi titkok forgatagában a két fiatal végül egymásba szeret…

Kapcsolat az előző kötetekkel

Maureen Davenport: Avalon könyvtárosa

Eddie Haven: Noah és Bo Crutcher cimborája, a közös együttes zeneszerzője, gitárosa, énekese,

Erre a történetre is csak azt tudom mondani, hogy egyszeri élménynek megfelelt. Kissé szimpatikusabb szereplőkkel, a karácsony szellemével egy fokkal még élvezhetőbb is volt az előző kötetnél, de szerintem messze elmarad az első kötetektől. Hiányoznak a Bellamyk!

Maureen Davenport, könyvtáros és ezzel majdnem mindent el is mondtam róla. Látatlanban is nyugodtan rá lehet húzni az összes sztereotip gondolatot, jellemvonást. Feszes kontyos, szemüveges, dirigálós, precíz, humortalan, szenteskedő, szürke egér. Bár úgy tíz éve éli csak az aggszüzek, vénkisasszonyok életét, mert előtte egy teljesen más személy volt. Ahogy teltek az oldalakat, ahogyan csak emlegette a régi fájdalmakat, úgy erősödött bennem az érzés, hogy bizony nem leszek teljesen meghatva, amikor végre elmeséli élete katasztrófáját. Igazam is lett, és utána már nem csak karótnyeltsége volt zavaró, de már gyávának is tartottam, aki álmait hátrahagyva a könnyebb utat választotta, majd tetézte azzal, hogy tapintatlanul avatkozott Eddie életébe. Ezek után én nem értem, hogyan és legfőképp mikor habarodott bele a férfi, nekem egyszerűen nem fér a fejembe. Kétségtelen, hogy egy jótét lélek, odaadással végzi munkáját, remek családja van és az év egyik legfennköltebb időszakának érzi a karácsonyt, de összességében nekem több esetben volt kevésbé szimpatikus.

Eddie eddig nem volt túl sokat a színen, de most már kissé más szemmel nézem az előző kötetekben elhangzott szavait és értelmet nyertek az utalások. A gyerekkori filmes sikerei nem hoztak számára se vagyont, se boldogságot, se kellemes családi emlékeket, főleg nem karácsonykor, így Maureen-nel ellentétben ő nem híve a karácsonyi ünneplésnek, mégis remek menekülési alkalom az éves pásztorjáték megrendezésében való részvétel. Rendkívül nyílt ember, és kendőzetlenül mesél múltbéli hibáiról, fájdalmáról, bár a legfontosabbakat mégis magában tartja. Tetszett, hogy milyen jól bánt a gyerekekkel, és annak ellenére, hogy az elején még erősen irritáló volt a tuskósága, hamar megkedveltem.

Régi ismerősökben nem teng túl a kötet, bár Eddie cimborái felbukkannak, hogy húzzák a szerelembe eső férfit, Olivia Maureennek nyújt segítséget, Daisy pedig nehéz döntések elé néz, az írónő pedig erősen megdöbbentő és lezáratlan jelenet közepén hagyott engem, így már nagyon szeretném olvasni az ő történetét.

A kötet vége nagyon tetszett, az előadás, a kibékülés és a karácsonyi csodák igen hangulatosra sikeredtek, és az én szívemet is meglágyították.

3,5 pont

Folytatás következik, hiszen még két kötet van hátra.

Susan Wiggs - Tóparti történetek 1-4.

Nem tudom a percet felidézni, hogy mikor költözött a fejembe a gondolat, hogy birtokolni szeretném e sorozat köteteit, azt sem tudom megmondani mikor jöttek szembe velem a könyvek, - bár az biztos, hogy másfél hónappal ezelőtt még a létezésükről sem tudtam -, csak arra emlékszem, hogy bújom a webshopokat a legjobb árat keresve, adom össze az számokat, hogy mennyivel lesz könnyebb a pénztárcám, mindezt úgy, hogy egy sort sem olvastam a történetekből.
Igen, igen, rám jött a dili, valami könyvmoly kórság, vagy mifene, egy mélyről jövő érzés, hogy találtam valami nekem valót, amit meg kell szereznem, bár tényekkel az igazam nem tudom alátámasztani, de az érzés ennek ellenére sem akar csillapodni.
Annyi erő azért még volt bennem, hogy a netes böngészés után ne a rendelés legyen a következő lépés, hanem a könyvtár, hiszen mégiscsak 8 kötetről van szó, és ha mellényúlok az fájni fog.

Szerencsére azonban az ösztöneim nem csaptak be és egy remek sorozatnak indultam neki, sőt mi több, újabb kedvenceket avattam. Szinte megállíthatatlanul falom a könyveket, hiszen két hét alatt négy könyvet tudok magam mögött.

Bár a történetek magukban is megállják a helyüket, és mintha a magyar megjelenés körül is lett volna egy kis sorrendbéli csavar,  mégis azt ajánlom mindenkinek, hogy tartsa be az eredetit, mert csak akkor igazán élvezetes és így biztos nem lövünk le hatalmas spoilereket, hiszen a szereplők élete akár több köteten keresztül is alakulhat. Hol a jelenben, hol a múltban, hol nyáron, hol télen, visszatérő szereplők, nagy családok, régi és új szerelmek. Romantikus, családias, szórakoztató, megmosolyogtató és rendkívül hangulatos. Kedvenceim a visszaemlékezések, amikor a fiatal suhancok meghatározó pillanatokat éltek át Camp Kiogán.

Kiadó: Harlequin, 2009

Oldalszám: 448

Ár: 1595 Ft

1. Aranyló nyár

Olivia Bellamy - Connor Davis

Keserédes időutazás vára Bellamy család tagjaira, akik azért gyűlnek össze a lélegzetelállító szépségű üdülőtelepen, Camp Kiogán, hogy megünnepeljék a nagyszülők ötvenedik házassági évfordulóját.
Az unokák közül Olivia vállalja a nem kis feladatot, hogy lakhatóvá varázsolja az egykori ifjúsági tábort. Megbízást ad Avalon egyetlen építési vállalkozójának, Connor Davisnek, és a meghitt közelségtől újra fellángol köztük a kamaszkori vonzalom. A lány réges-régi fényképet pillant meg a helyi sütödében, amelytől az egész család élete alapvetően megváltozik. Amikor nyár végén bevonják a tábor zászlaját, mindenki őszintébb, boldogabb jövő ígéretével térhet haza…

Ültem az irodában, ahol a nyári gyakorlatom második hetét kezdtem és míg vártam, hogy akadjon valami munka, elkezdtem ezt a történetet. Már az első sorok mosolyt csaltak az arcomra és néhány oldal után erősen kellett koncentrálnom, hogy a nagy csendben ne vihogjak fel, pedig annyira kacarászni támadt kedvem, de helyette be kellett érnem néma vigyorgással. Szóval remek kezdés volt a zászlórúdon ragadt lányka és a szexi motoros találkozása.
Az írónő azonban nem könnyítette meg a dolgom, hiszen repített az időben előre-hátra, egyik szereplőről ugráltunk a másikra és nem győztem kapkodni a fejem, hogy hol vagyok és kivel. Megismerthetjük Olíviát és Connort a tábori nyaraik idején, a barátságuk kezdetén, és a igaz szerelemmé mélyülő kapcsolatukat a jelenben. Láthatjuk Olívia édesapját, Phillipet, szerelmes fiatalnak a múltban, annak öccsét, a gyerekeihez közel kerülni vágyó Greget jelenben. A nagy család egy kis szelete, akik gyorsan belopták magukat a szívembe.
Imádtam a múltban játszódó részeket, mert annyira hangulatossá tették a történetet. Valahogy jó volt olvasni a hetvenes vagy épp a nyolcvanas évek nyári élményeit. A jelenben pedig a felnőtté érett hősök lassan közelednek egymás felé, maguk mögött hagyva a sérelmeket, vérző sebeket, félreértéseket.
Camp Kioga egy igazi amerikai tábor, ahol a fiatalok egy egész nyarat töltenek, ahová a sorokat olvasva én is vágyódom. Bár a történet jelenében a tábor már nem üzemel, mégis helyszínül szolgál és emlékeket idéz fel.

 5 pont

Kiadó: Harlequin, 2009

Oldalszám: 400

Ár: 1595 Ft

2. A tűzhely melege

Jenny Majesky - Rourke McKnight

Jenny Majesky élete ezen a télen fenekestül felfordul. Még fel sem foghatta igazán, hogy rátalált az édesapjára, amikor egy hóviharos éjszakán leég a háza, és a tűzben odavész minden emléke, értéke.
Rourke McKnight, a rendőrfőnök a védőszárnyai alá veszi, Jenny beköltözik a férfi házába és egész letében. Rourke szíve már régen a lányé lett, abban a pillanatban, amikor kamaszként először látták meg egymást. Jennynek azonban a fiú barátja, Joey is csapta a szelet, és Rourke lovagiasan a háttérbe vonult. Csakhogy Joey veszélyes hivatást választott, és Jenny menyasszonyként fiatalon magára maradt. Egyetlen öröme a sütöde volt, ahol mindennap életre keltek szeretett nagymamája receptjei és életbölcsességei. A lányra azonban még vár néhány titok és felfedezés, mire rájön, hová és kihez tartozik…

Kapcsolat az előző kötetekkel
Jenny Majesky: nem szeretnék spoilerezni 
Rourke McKnight: a rendőrfőnök és Connor Davis jóbarátja.

Az aranyló nyár után jöjjön egy szerelmes tél, amely ha nem is lehengerlő, de még a kellemes kategóriába sorolható történetet elevenít meg.
Bevallom őszintén a fejezetek elején lévő receptek és Jenny cikkei nem igazán kötötték le a figyelmem. Rourke és Jenny kapcsolata, amely hosszú évek után kezd révbe érni kissé vérszegénynek tűnt és igazából elve nem értem, hogy Jenny miért nem állt ki már régen az érzéseiért, és Rourkenak miért kellett ennyire önfeláldozónak lenni, hiszen így olyan butusok voltak. A múlt most is tartogatott meglepetéseket, hiszen most Jenny anyjáról jelentősen más kép alakult ki bennem, és mondhatni ledöbbentem a nő másik oldalát látva, amely igencsak eltért az előző kötetben látottaktól, a romantikus képzelgéseimtől. Daisy is őrizte titkát egy ideig, bár elég hamar rá lehetett jönni az életét megváltoztató fordulatra, mégis jólesett követni a lány megpróbáltatásait, amely szinte ugyanolyan fontosságú volt, mint a párocska életének alakulása.
Daisy és Jenny által újabb szereplők bukkannak fel, akikkel még többször össze fogunk futni, így már most érdemes rájuk odafigyelni: Nina Romano, a helyi polgármester, lánya Sonnet, és Zack Alger egy "jóbarát".
Amit viszont kifejezetten feleslegesnek találok, az a végére biggyesztett, izgalmasnak szánt kis akció, krimi. Bár ha azt vesszük, hogy Rourke rendőr, már nem is tűnt olyan idegennek, de én akkor is, szívem szerint kihagytam volna a történetből.


4 pont

Kiadó: Harlequin, 2009

Oldalszám: 368

Ár: 1495 Ft

3. Csöndes kikötő

Nina Romano - Greg Bellamy

A regénysorozat második kötetében újabb szereplők kerülnek fel a Bellamy család tablójára, és kibontakozik előttünk egy olyan pár románca, akik már kamaszként érezték, hogy őket egymásnak teremtette az ég. Greg Bellamy nemrég vált el a feleségétől, Sophie-tól, és úgy döntött, hogy visszatér gyermekkora színhelyére, a Juhar-tó partján fekvő, páratlan szépségű Avalonba. Hirtelen ötlettől vezérelve megveszi a banktól az ódon Tóparti Fogadót, melyből előkelő, patinás szállodát akar varázsolni. Sejtelme sincs, hogy ezzel megfosztja álmaitól egykori pajtását, Nina Romanót, aki egész életében arra vágyott, hogy ezt a hotelt vezethesse. A férfi gyanútlanul állásajánlatot tesz Ninának, ám az asszony tudja, hogy ha elfogadja, akkor elindul az érzelmi lavina…

Kapcsolat az előző kötetekkel
Nina Romano: Jenny Majesky legjobb barátnője, ismerhetjük már A tűzhely melege kötetből. 
Greg Bellamy: a legfiatalabb Bellamy, aki elvált feleségétől, és az első kötet óta él a gyerekeivel Avalonban.

Ez a történet nagyon ott volt. Az írónő igazán megtalálta az összhangot a múlt és a jelen között, és itt éreztem először úgy, hogy minden váltásnak meg volt az oka, és apró utalásokkal a fejezet végén fel van vezetve, hogy a múlt mely szegletét fogjuk megismerni. És ahogy eddig is, most is a "történelem" fogott meg leginkább, főleg, hogy a leendő páros tagjai, tudtukon kívül már akkor rendkívül befolyásolták egymás tetteit.
Greg Bellamy élete már az Aranyló nyár óta a történetek egy mellékszálát képviseli, és én azóta kedvelem. Igyekszik kilábalni egy válásból, igyekszik jó apa lenni és Daisy nem kímélte a meredek szituációktól apa és lánya között. Nina Romano pedig eddig csak egy elszalasztott lehetőség volt számára, hiszen a múltban a váratlan fordulatok elsodorták őket egymástól.
Ninát könnyű volt megkedvelni, mert bátor, talpraesett nő, aki a korai gyermekvállalás után most érzi, hogy kicsit önmagának élhet és elkezdheti megvalósítani álmait, csakhogy a férfi, aki után már a múltban is epekedett az útját állja ebben. Hosszú kerülgetés és sértődések vezetnek a pár boldogságához, de megéri. 

5 pont

Kiadó: Harlequin, 2009

Oldalszám: 416

Ár: 1495 Ft

4. Téli varázs

Sophie Bellamy - Noah Sheperd

Sophie Bellamy elismert nemzetközi jogászként dolgozik Hágában, ám egy napon terrortámadás áldozatává válik. Megőrzi hidegvérét, így el tud menekülni, de az esettel kapcsolatos rémálmok sokáig üldözik. Úgy dönt, otthagyja kitűnő állását, és letelepszik a Juhar-tó partján fekvő faluban, ahol elvált férje és gyermekei élnek. Hófúvás közepette érkezik meg, és kocsijával az árokban köt ki. Noah, a helyi állatorvos siet a segítségére, aki nyomban megdobogtatja az asszony szívét. Sophie küzd az új és csodás érzés ellen, mert a gyermekeinek akarja szentelni magát. A férfi azonban – akinek eddig csak a négylábúakkal volt szerencséje – túl gyorsan szeretné őt meghódítani…

Kapcsolat az előző kötetekkel
Sophie Bellamy: Greg Bellamy (Csöndes kikötő) exfelesége, Daisy és Max édesanyja
Noah Sheperd: Nina Romano (Csöndes kikötő) alkalmi randipartnere, akit Greg pisztolytisztogatása elijesztett a nő közeléből.

Az első Tóparti történet, ahol nem a tábori múlt játszik szerepet, ahol a két főszereplő eddig nem ismerte egymást, nincs mélyen eltemetett régi vonzalom. Ez cseppet sem volt baj, de bevallom őszintén a pontvesztés a Hágai történetnek és a tábori élmények hiányának köszönhető. Az írónő megmutatta nekünk a Sophie-t ért terrortámadás részleteit, számomra túlságosan is aprólékosan, így néha kissé más hangulattal töltötte meg az oldalakat, mint eddig megszoktam.
Örültem, hogy Sophie-nak is megengedte az írónő, hogy boldog legyen, levethesse magáról a rideg, túlontúl elegáns, szőke szépség szerepét és szimpatikussá válhason gyermekei után vágyódó anyaként, aki igyekszik bepótolni mulasztásait. Több fronton is meg kellett törnie a jeget, hiszen meg kellett küzdenie a gyerekei bizalmáért, és be kellett illeszkednie egy kisvárosba, ahol csak mint Greg exét, a gyerekeit elhagyó nőt ismerték. Noahval volt a legkönnyebb dolga, ő nem gondolkozik túl sokat, és rengeteg szeretetet tud adni. Az állatorvos számomra is igazán szimpatikus fickó volt, nem adta fel, de nem is nyomult túlságosan. Az utolsó nagy vallomással, tettel pedig teljesen levett a lábamról. Nagyon-nagyon jó pasi. Örültem, hogy Sophie rögtön lecsapott rá és tudatlanul választott magának fiatal párt, de hát egy jó majdnem negyvenestől nem sajnálom.
Daisy elmaradhatatlan szereplő és a következő kötet főhőse Bo Crutcher is többet bukkant fel, mint eddig. És úgy tűnik, hogy a Bellamy család után most Noah amatőr zenekarának tagjait fogjuk megismerni.

 4 pont

Folytatás következik...

Susan Mallery - Citrom és osztriga

Kiadó: Harlequin, 2012

Oldalszám: 368

Ár: 1795Ft

A történet:
"Cal Buchanannek a város legjobb séfjére van szüksége, hogy az Öreg Halász újra felkapott étterem legyen. Csak az a gond, hogy a tökéletes jelölt éppen a volt felesége…
Pennynek jól jön az állásajánlat, de nem köti Cal orrára, hogy kisbabát vár. Ráadásul elég rázós dolog mindennap együtt dolgozni az exével, akiből még nem sikerült kiszeretnie…
És hogy a helyzet még pikánsabb legyen, Penny véletlenül tudomást szerez Cal féltve őrzött titkáról, amelyet a férfi pont előle rejtegetett a legjobban…"

Gondolatok:

Amikor két ex ismét találkozik és a láng újra éledezni kezd.

Ahogyan az alapsztori sem újdonság, úgy a könyv sem tartogat nagy meglepetéseket, de ezt egy csajos könyvnél személy szerint nem is tartom alapkövetelménynek. A fontos dolgok egyike, hogy a szereplőket hamar megkedveltem és olykor-olykor jókat mosolyogtam, kacarásztam.

Aktuális hősnőnk Penny, egy bátor, talpraesett nő, aki egyedül is megállja a helyét a világban, nem vár a sorsra, és legfőképp nem hagyja, hogy elbizonytalanítsa és átgázoljon rajta a hírhedt boszorka, Gloria, azaz a Buchanan nagymama, akit garantálok, hogy mindenki hevesen utálni fog. És természetesen Penny az a személy, aki igazi gasztronómiát visz a történetbe, bár a Forr a véremhez képest talán kevesebbet sürgünk-forgunk a tűzhely körül. Exférjével vívott szócsatái, munkahelyi összezördüléseik és az egymás iránti vágyuk leküzdése igazán szórakoztató. Mosolygásra késztetett a vagány, csípős stílussal megáldott negyvenes férfifaló Naomi is, Penny barátnője és segítője, aki bizony ha eltérő hullámhosszon is, de megtalálta a közös hangot a másik két Buchanan fivérrel. Mindegyik testvér mutatott magából egy kis szeletet, és már most kisebb-nagyobb problémákkal kell megküzdeniük. Talán Reidre mondanám azt, hogy jobban érdeklődöm iránta, de a testvéri összetartást nagyon tudom értékelni, így mindenki előnnyel indul nálam.

A könyv egyetlen negatívumaként azt tudnám megnevezni, és ez egy egész pontvesztést vont maga után, hogy az írónő túlságosan halmozta a hátrányos helyzeteket, a mély múltbéli vagy jelenbéli (lelki/fizikai) sebeket, amelyek gondolom én, mélységet, kis komolyságot vinnének a történetbe. Ezekből kivétel nélkül mindenki részesült, de olyan felületes kidolgozva, hogy az már inkább zavaró volt számomra, főleg, hogy ez nem egy Jodi Picoult könyv, hanem egy könnyed női olvasmány. Tehát a kevesebbet jobban tudtam volna értékelni, azonban, ennek ellenére is kellemes olvasmányban volt részem, néhány óra kikapcsolódásnak tökéletesen megfelelt.

4 pont