Jamie McGuire - Gyönyörű esküvő

Kiadó: Maxim, 2014
Terjedelem: 156
Ár: 2499 Ft

Abby és Travis története harmadszor is boldog véget ért... a nagyregények után egy közös narrálású novellában teljesedett be ismét a szerelmük.

Jamie McGuire ezúttal a las vegas-i esküvőre fordított különös figyelmet és megmutatta milyen érzelmi hullámvasútban volt részük szereplőinek a rövid út alatt, amely végén Mr. és Mrs. Maddox lett belőlük.

Úgy kellett volna tekintem erre a szösszenetre, mint egy ajándékra, amely újra feleleveníti bennem az előző részek rajongását, ezúttal azonban képtelen voltam kizárni a személyes álláspontomat, amely finoman szólva sem egyeztethető össze a novellában megelevenített cselekménnyel.

Véleményem szerint Las Vegasban esküdni elfuserált egy dolog... húsz évesen kimondani a boldogító igent szintén nem szerencsés... kibújónak és alibinek használni a házasság szentségét egy érezhetően valós és mély szerelem - még ha csak papíron létező is - esetén KIÁBRÁNDÍTÓ.

Ennek tükrében pedig azt kell mondanom, a kötet jelentős része csalódást okozott. A folytonos színlelés, félelem, szorongás, sírás nem segítette elő, hogy kellemesen érezzem magam Travisék társaságában. Nem a jóféle izgatottság volt ez, amely mindenkit elérhet. Ez bűzölgő kétségbeesés volt, amelyet a tragikus tűzvész miatti bűntudat, az elbukás lehetősége hozott a felszínre. A borús felhőkön számomra egy édesanya levele tudott csak valamiféle földöntúli napsugárként áthatolni. Ha végére nem lett volna az évforduló, a már felszabadult párossal és a dilis családtagjaikkal, barátaikkal, akkor igencsak puffogva csaptam volna össze a könyvet és átkozom az írónőt, hogy keserű szájízt hagyott bennem utolsó Travises történetével. A Srác még mindig szexi, még mindig levenne a lábamról, de most kevés volt, hogy egyedül fenntartsa a lelkesedésem. Szerencsére a befejezés kellőképp romantikus és megmosolyogtató volt, hogy egy kissé fellélegezzek.

A novellát letudva pedig ideje figyelmem a Maddox család szintén vonzó férfi tagjaira fordítani, mint tudjuk, elsőként Trentre. Bízom benne, hogy az eredeti júliusi megjelenést (Beautiful Oblivion) még az idén egy magyar is követ majd, hiszen a kis bökkenő ellenére is rajongónak vallom magam.

Jamie McGuire - Az őrző

Kiadó: Maxim, 2013
Terjedelem: 471
Ár: 2999 Ft

Van élet kétszeres sorscsapás után is... Hogyne volna, hiszen egyrészt már készül a második Maddox testvér története, amelynek készhez vételéhez nem kevés türelem szükségeltetik még, másrészt a kiadó újabb Jamie McGuire kötettel kedveskedett az olvasóknak. Az őrzők nem más, mint az írónő első könyve, egy trilógia nyitó darabja.

Ebben a történetben a tizenkilenc éves, egyetemista Nina Grey lesz az útitársunk, aki haldokló édesapjától való búcsúját követően egy buszmegállóban találkozik először Jareddel, a sráccal, aki a későbbiekben hol itt, hol ott, többnyire a megfelelő pillanatban bukkan fel a közelében. A lányban vonzalom ébred a titokzatos srác iránt, aki titkokat fedhet fel a családjáról, az életéről, az őt körülvevő világról. Ahogy egyre inkább felnyílik a lány szeme, úgy lesznek egyre erőszakosabbak az őt követő emberek, akik az apja üzlettársainak vallják magukat. Nina pedig őrlődni kezd a család, a szerelem és a kötelesség között.

Merőben más regényre számítottam, mint a Sorscsapás kötetek, különösen azért, mert A Sötétség és Fény angyalai trilógia elég egyértelműen paranormális alapokon nyugszik. Úgy véltem, hogy ez majd a könyv hangulatában, képi világában is meg fog mutatkozni, ám a lapokon inkább egy krimi/thriller szerű eseménysorral vegyes szerelmi történet bontakozott is, amely ennek ellenére sem rugaszkodott el annyira az előző regényektől.

Ha nem is az első oldalakon, de igen hamar befészkelte magát a fejembe a krimi érzete, annak ellenére, hogy szinte minden szóban igyekeztem valami misztikumot is meglátni, hiszen már akkor sem voltak kétségeim, hogy Jarednek miféle mondanivalója akad majd Nina számára. Egy ideig nem is zavartattam magam miatta, de mikor már huzamosabb idő után sem történt áttörés, elfogott a csalódottság érzése. Hiába vártam paranormális aktivitást, valami jó kis fantasy sztorit, a történet kalandosabb része, amely kerettörténetként szolgált egy szerelmi történethez, nem volt más, mint egy lassú tűzön égő maffiaüldözés. Jóformán üres szavak csupán az angyali és démoni jelzők, és a félvér - bocs Nina nekem a hibrid jelző bánja jobban a fülem - őrangyalok extrább képességeit egész könnyű volt elfelejteni. A végére sem mondhatnám, hogy angyalok és démonok összecsapásának lettem tanúja, pedig a potenciál meg lett volna a szereplőkben, ám sem Shax, a főgonosz, sem a természetfeletti lét nem lett igazán kiaknázva.

A történet romantikus oldala szerencsére már kedvemre valóbb volt. Nina és Jared románca a new adult regényeket idézi, bár problémáik kétségkívül a természetfelettiből adódnak. A srác éveken át tartó vonzalmáról tudva is instant szerelemnek érződött, ami felett azért elég könnyű volt szemet hunyni. Alapvetően ha együtt voltak egész édes párost alkottak, akikre gondolván azonban nem tudtam kiverni a fejemből az érzést, hogy Abby és Travis kevésbé impulzív prototípusai, bár szenvedni ők is hasonlóan mélyen tudtak. Nemes célból ugyan, de kényszerű magánnyal ostorozták magukat, amit néha szívesen mellőztem volna. Nina kifejezetten próbálgatta a tűréshatáromat, nem mondanám egy ésszerű karakternek, nagy barátságot sem tudtunk így kötni. Jared pedig bár kétségtelenül vonzó, mégis karizmája messze áll még attól, hogy lélegzetelállítóvá tegye, de Ninával ellentétben így is tetszett, ahogy őrlődik esze és szíve parancsa között.

A család és az egyetemi diákélet számos mellékszereplővel szolgált, akik közül leginkább a Ninába bolondult Ryannek és Jared húgának, Claire-nek adatott jelentősebb szerep. A szerelmi háromszög egyik  kitartó pillére Ryan, kinek viselkedése a féltékeny, majdnem baromarctól kezdve a oltalmazó jóbarátig terjedt. Szimpatikus egy srác, aki nem nyomul zavaróan, de nem is adja fel, kár, hogy esélye sincs Nina szívéig férkőzni. Ellenben szívesen látnám egyszer a nagyszájú, tökös tizenéves félvér angyallány, Claire mellett, főleg, hogy úgy is sok időt töltenek majd "együtt".

Az őrző nem lett egy meghatározó regény az olvasmányaim között, egy picit túlírt történet, amelyben annak ellenére, hogy az angyali mitológia előtérbe került, a manifesztálódása már távolabb esett a misztikustól, amit szomorúan vettem tudomásul. Továbbá meglepve tapasztaltam, hogy ebben a történetben is visszaköszönt némi nem túl direkt, de azért érezhető Twilight visszhang egyes jelenetek tekintetében. Mondhatni kerek történet, így nem fogom lerágni a körmöm a folytatásra várva.

~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

 
  Sorozatinfó:

A SÖTÉTSÉG ÉS FÉNY ANGYALAI trilógia

Providence series

1. Providence (2010) - Az őrző (2013)
2. Requiem (2011)
3. Eden (2012)

 

Jamie McGuire - Veszedelmes sorscsapás

Kiadó: Maxim, 2013
Terjedelem: 488
Ár: 2999 Ft

Egy évvel ezelőtt a magyar közönség ismerkedve a new adult műfajjal szinte azonnal szembetalálta magát Travis Maddoxszal, a Gyönyörű sorscsapás impulzív, felkavaró rosszfiújával. Az alkalmi kalandokba bonyolódó, illegális verekedések veretlen, nagyszájú tetovált bajnoka a 'bad guy'-ok elsőosztályú példánya, aki előtt vagy tócsába olvadt az ember lánya, vagy homlokegyenest menekülni akart tőle, de egyszerűen elsétálni mellette szinte lehetetlen volt. Akkor a lány szemén át bontakozott ki egy viharos románc, egy se veled, se nélküled kapcsolat, amely őrült módon ugyan, de hepienddel véget ért. Azonban búcsú helyett csupán türelmi állásba helyezkedtünk, mert már akkor tudni lehetett, hogy Jamie McGuire kihasználva veszedelmesen vonzó bikáját, ad Travisnek még egy esélyt, hogy még jobban magába bolondítsa rajongóit. A Veszedelmes sorscsapás azonban rendhagyó módon nem az előző következetes folytatása, hanem a már megismert történet Travis oldala.

Manapság már nem oly ritka, ha E/1-ben írt történetet olvasva felváltva mindkét nem mellé elszegődik az olvasó, de a fullos tesztoszteron jelenlét, ritkasága miatt szinte ínyencségnek mondható, kiváltképp igaz ez egy Travis Maddox típusú pasi esetében. Kétségtelenül az ő személye bírt a legnagyobb vonzerővel a könyvvel kapcsolatban és ellensúlyozta azon gyenge pontot, hogy mindenki számára már ismert eseménysorozatot elevenít fel. Mivel azonban Abby és Travis sem töltötték együtt idejük minden percét, így nem csak az eddig ki nem mondott gondolatok tárulnak fel előttünk, hanem néhány apró momentummal is gazdagabban zárhatjuk a történetet. A párbeszédek egésze sem ismétlődik meg teljesen, bizonyos részeken csak átsuhanunk, mindemellett a kötet megőrzi kerek történetét, hogy önálló olvasmányként is funkcionálhasson.

Már a Gyönyörű sorscsapásban is majd lángra gyúltunk a Travisből áradó érzelmek, a hevessége és ragaszkodása láttán, sokkal inkább meghatározta már azt a kötetet is, mint Abby, de azt kell mondjam, akkor csak a jéghegy csúcsához volt szerencsénk, ami itt és most fortyogó vulkánná változott. Megsokszorozódott a lapokból áramló vágy, a szenvedély, a féltékenység, a kétségbeesés és az indulat is. Érzelmi forgószélként önmagában és önmaga körül is újra és újra pusztítást végzett, míg a lány is felismerte, hogy nem élhetnek egymás nélkül.
Bár a könyv megható anyai búcsúval, Travis mozgatórugójának tekinthető útmutatással nyitott, a múlt és a gyerekkori pillanatok nem képezték részét a történetnek, az végig megmaradt a jelenben, ahol a Maddox család közül leginkább az édesapa és Trent kapott több szerepet, bár jómagam így is keveselltem jelenlétüket. Újból Shepley és America vette ki a támogatás és iránymutatás oroszlán részét, jóval többet, mint Abby mellett, miközben ugyanúgy megvívták a saját párkapcsolatai csatáikat. Ismét hangsúlyoznom kell, hogy szimpátiában és őszinteségben magasan az élen járnak olvasmányaim mellékszereplőit tekintve.

Travisnél tűnt mindig is intenzívebbnek az érzések megélése, így bepillantást kapva a fejébe a könyv is izzóbbra, megkapóbbra sikeredett és számomra fejcsóválós mosollyal zárult. Jamie McGuire a Gyönyörű sorscsapásnál is cifrább epilógust kanyarított, amely ugyan édes volt, hiszen a macsó srácnál már csak a szexi apuka a vonzóbb, mégis hősünk nem mindennapi munkáján magasba szökött a szemöldököm. Az írónő úgy látszik a végére nem ismer mértéket, de történetei így is függőséget tudnak okozni, mert Travis Maddoxból sosem elég.

 ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

  Sorozatinfó: 

BEAUTIFUL series

1. Gyönyörű sorscsapás (2012) - Beautiful Disaster (2011)
1.5. Mrs. Maddox (2013) - Valentin nap alkalmából néhány oldalas online novella
2. Veszedelmes sorscsapás (2013) - Walking Disaster (2013)
2.5. A Beautiful Wedding (2013 december) - az előzőnél jóval hosszabb (160 oldalas) novella a Las Vegas-ban zajló esküvőről

Kételkedem abban, hogy A Beautiful Wedding (hivatalosan) lefordításra kerülne, de bízom benne, hogy a kiadó figyelme nem siklott el azon tény felett, hogy jövőre új sorozat indul útjára, amelyben az írónő a négy Maddox testvér - Thomas, Taylor, Tyler és Trenton - történetét veszi sorra.

2014-ben tehát jön - remélem hazánkban is - a MADDOX BROTHERS első kötete, TRENTON főszereplésével.

Jamie McGuire - Gyönyörű sorscsapás

Kiadó: Maxim, 2012 
Oldalszám: 450
Ár: 2999 Ft

Türelmetlenül vártam a könyv megjelenése napját, mert már hetekkel azelőtt befészkelte magát a fejembe és a szerintem sokak által jól ismert megfoghatatlan „érzem, hogy jó lesz” sugallat késztetett vásárlásra, és a születésnapom alkalmából rendelt könyvek között kapott helyet. Nem volt kétséges az sem, hogy azonnal rá fogom vetni magam a könyvre, amelynek eleget is tettem, úgy egy hónappal ezelőtt. Megszokásból következne, hogy ezután jön az értékelés megszületése, azonban tanácstalanul néztem az üres képernyőt és sehogy sem sikerült az élményt megfelelő szavakba önteni. Időközben pedig egyre többen olvasták és egyre gyakrabban kerültek a szemem elé az újabb értékelések, amelyektől újra kedvet kaptam a könyvhöz és reménykedtem, ha lassabban habzsolom be a lapokat, akkor a végére a gondolatok értelmes bejegyzéssé állnak majd össze. Így pedig - kissé túlozva, de - egy hónapon belül megtörtént az újraolvasás, ami azért elég sokatmondó lehet. Mindenképpen írni akartam róla még ebben az évben, hiszen hogy nézne ki, ha Az év könyve 2012 cím nyerteséről nem lenne élménybeszámoló.

A történet:

Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.

Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát, és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.

Gondolatok:

Bevallom őszintén, még most sem tudom pontosan megmondani, hogy miért is kapta meg a fentebb említett képzeletbeli címet, hiszen nem egy tökéletesen megkreált, utánozhatatlan történetről van szó, és mégis olvasni igazi élmény volt, ugyanannyira impulzív, mint a főszereplők maguk.

Néha akadnak olyan könyvek, amelyeket olvasva, nagyon is tudatában vagyunk annak, hogy az írónő a klisék halmazából merített, fejcsóválva figyeljük hogy ámítják magukat a szereplők, akik nem látják a fától az erdőt. Pontosan érezzük mikor vált a történet túl szirupossá, és mi az a szituáció, ami, ha a valóságban történne, biztosan a frász kerülgetne minket, olvasva mégis nagy eséllyel csak olvadozunk a romantikus lelkünk miatt. Tehát elfogadjuk, sőt faljuk és imádjuk a könyvet minden túlzása és hibája ellenére.

A történet igazából egyszerű, hiszen két fiatal egymásra találásáról szól, egy igazi se veled, se nélküled kapcsolatot mutat be, amely sokáig a barátság álarca mögött bimbózott. Lényegében csak saját magát ámította a kezdetektől elválaszthatatlan páros, Travis azzal, hogy nem elég jó a lánynak, Abby pedig, hogy csak barátságot érez a srác iránt, és neki nem ilyen rosszfiúra van szüksége, hiszen a zülléssel töltött éveket már maga mögött hagyta.

„Bárcsak te meg Travis rendeznétek a dolgotokat, a francba is! Mindent elpusztítotok magatok körül! Ha boldogok vagytok, szerelem, béke, madárcsicsergés van. Ha megharagszotok egymásra, magatokkal rántjátok az egész világot!”

Úgy érzem, a szereplők nagyban hozzájárultak a könyv sikeréhez. Nem is tudom, mikor volt utoljára, hogy ennyire megkedveltem volna jóformán mindenkit. Szívembe zártam a Maddox család férfitagjait, a nagyszájú, tetovált népséget, akik azért nagyban megalapozták, hogy Travis ilyen kemény harcossá váljon. America és Shepley együtt is szép párt alkotott, de külön-külön is bebizonyították, hogy remek barátok, jóban-rosszban ott vannak Abby és Travis mellett, méghozzá úgy, hogy nem rejtik véka alá a véleményüket. Nem vagyok benne biztos, hogy Parkert, Travis riválisát és a lehetetlen szerelmi háromszög harmadik tagját sikerült e igazán kiismernem, számomra pengeélen táncol (vagy talán egyszerre mindhárom) a „bugyiszaggató, ágybacipelő, keresztbe teszek Travis Maddoxnak” pasi, a valódi érzelmeket tápláló gazdag fiatalember és a „mentsük meg a bajba jutott lányt” jótevő között.

Abby az a főszereplő lány, aki annak ellenére szimpatikus, hogy sokáig nem esik le neki a nyilvánvaló, és ő ringatja magát leginkább a barátságba, ami akár idegesítő vonása is lehetne. Travis Maddoxról pedig regényeket lehetne írni, hiszen ő az, aki igazán meghatározza a könyvet.

„A következő harcosunkat nem kell bemutatnom, de azért mégis megteszem, mert kitör tőle a frász! Reszkessetek, fiúk, és dobjátok le a bugyitokat, lányok! Íme, Travis „Veszett Kutya” Maddox!”

Az egyetem hírhedt rosszfiúja, aki illegális bunyókkal keresi meg a betevőjét, külsőre is igazi „bad guy” a látványos tetoválásaival, és kihagyhatatlanul szoknyapecér, aki egyéjszakás kalandjairól híres. Mindaddig, míg Abby-t meg nem látja az egyik meccsén. Erőszakossága nem vész el a sorsfordító találkozás után sem, féltékenysége, birtoklási vágya, látványos kiborulásai, hangulatingadozása teszik magát a könyvet is impulzívvá, lobbanékonnyá. Ő az a srác, aki csak a lapokon álompasi, hiszen elhisszük, hogy életében először valóban szerelmes és félelmei, kétségbeesése váltja ki belőle a szélsőséges reakciókat, miközben a valóságban egy ilyen pasi elől szinte minden józan gondolkodású nő fejvesztve menekülne. Kinek lenne vonzó egy olyan pasi, aki laposra ver egy srácot, mert beszólt neki vagy a csajának, miért lenne jó, ha valaki annyira szeretne, hogy mozdulni sem lehetne nélküle és mégis, ha ezt a lapokon látom viszont nem hogy taszítana, hanem várom a boldog befejezést.

"Tudod, mi a kölcsönös függés, Abby? A barátod kiváló példa rá, ami hátborzongató, ha hozzávesszük, hogy a nők iránti tisztelet teljes hiányától eljutott addig, hogy azt hiszi, nélküled levegőt sem tud venni."

"Veszekedtem, nevettem, szerettem vagy sírtam – bármit csináltam is, ha vele csinálhattam, nem akartam máshol lenni."

A szereplők életkorából, az egyetemi életből következik, hogy a történet maga mögött hagyta a igazi kamaszos viselkedést, a ya műfaját és egy szinttel feljebb lépett, a hazánkban szerintem még cseppet sem elterjedt new adult szintre, amely koromból adódóan is jobban tetszik. A könyv nem mellőzi az alkoholmámoros perceket, az ágyjelenetet, de szerencsére közel sincs az erotikára kihegyezve.

Mint már említettem nem mentes a hibáktól, én is lecsapnám az utolsó fejezeteket, és mégsem tudok ellenállni neki. Mivel a könyv nagy kedvencemmé vált, így örömujjongással fogadtam, hogy az Abby szemszögéből most megismert történet újrázik és Travis gondolatait látva is megismerésre kerül a Walking Disaster kötetben. Minden reményem a Maxim kiadóban van, hogy elhozza számomra, lehetőleg minél hamarabb.