BÚÉK!

Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek!

 

2012 számokban

Egy kis könyvmolystatisztika

2012

• 142 annyi, mint 120 új olvasás és 22 újraolvasás
• 142 annyi, mint 102 saját, 15 könyvtári, 12 kölcsön és 13 e-könyv
• 150 annyi, mint 143 új szerzemény és 7 idén vett, de már eladásra/cserére került könyv
• 143 annyi, mint 88 vásárolt és 55 ajándék/rukkola/csere/recenziós könyv
• 143 annyi, mint 113 olvasott idei beszerzés és 30 olvasatlan
• 51 363 annyi mint, 130 könyvnyi elolvasott oldalszám (mangákat nem számoltam bele)
• 161 bejegyzés
• 120 rendszeres olvasó a blogon
• 42 like a facebookon
• 5 befejezett sorozat
• 32 idén megkezdett sorozat
• 3 éves a blog

Befejezett sorozat:

• Andrea Cremer – Nightshade trilógia
• Brent Weeks – Éjangyal trilógia
• Elizabeth Hoyt – Princes trilógia
• Julia Quinn – Bevelstoke trilógia
• Karen Marie Moning – Tündérkrónikák

Egy élmény volt... 2012

Ezzel a listával nem feltétlenül kategóriagyőzteseket akarok hirdetni, inkább áttekinteni szeretném az év emlékezetes történeteit. Csak abból a 120 könyvből válogattam, amelyekkel idén találkoztam először, tehát az újraolvasások kiestek az év első könyve kivételével.

Az év első könyve

Brent Weeks - Az árnyak útján
Éjangyal trilógia #1

Az árnyak útján volt a tavalyi és az idei év első könyve is. 2011-ben még éppen csak belecsöppentem a történetbe, de azonnal megszerettem, idén januárban pedig újrázást követően a trilógia végére értem. Kedvenc, ennél többet már nem is akarok mondani.

bejegyzés 

Az év utolsó könyve

Sara Fawkes - Amit csak ő akar

Amit csak ő akar #1

Nagyon úgy tűnik, hogy még a mai nap folyamán be fogom fejezni, ezért merem már itt is feltüntetni. Azt nem mondhatom, hogy egy remek könyvvel zárom az évet, de az értékelések alapján sokkal rosszabbra számítottam, nekem olyan egyszer olvasós kategória, ami a Ötven árnyalat-trilógia hullámát akarja meglovagolni. 

Az év könyve

Jamie McGuire - Gyönyörű sorscsapás

Az elmúlt napokban írtam róla bejegyzést, ott próbáltam érzékeltetni, hogy mennyire magával ragadott. Azért is választottam ezt a könyvet befutónak, mert nem tudtam a létezéséről, nem vártam hónapokat a megjelenésére, hiszen amikor felfigyeltem rá már alig néhány hét volt hátra, így jóformán mint derült égből villámcsapás vett le a lábamról és kifejezetten nem folytatásos sztori, viszont a történet mégis napvilágot lát majd Travis Maddox szemszögéből is.

Bejegyzés

Az év  legrosszabb könyve

Becca Fitzpatrick - Crescendo

Hush, Hush #2 

Ehhez a könyvhöz még év elején volt szerencsém, és hiába akadt néhány negatív élmény utána is, ezt a katasztrófát akkor sem tudta senki sem felülmúlni, mégpedig azért, mert egyiket sem akartam ennyire falhoz csapni. Akkor úgy éreztem két pontot megér, ma már néha megkérdőjelezem, de inkább nem olvasnám újra, hogy megnézzem melyik lenne a valós. 

Bejegyzés

További jelöltek voltak még: Marc Levy - Mint a mennyben, Alexandra Adornetto - Lázadó, Claire Loup - Amikor életemben először

Az év young adult fantasy könyve

Spirit Bliss - A múlt árnyai

Démoni érintés #1

Végignézve az idei olvasmányokat rá kellett jönnöm, hogy nagyon kevés young adult könyvet olvastam, és közülük nagyon kevésre mondanám azt, hogy kiemelkedő élményt nyújtottak. A múlt árnyai nagyon várós könyv volt és bőven beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, így fantasy keretek között nem volt min gondolkoznom, hogy megajándékozom e eme címmel. A folytatásról a következő évben számolok be, de sajnos A jövő árnyairól nem fogok már olyan jókat írni.  

Bejegyzés

Az év young adult romantikus könyve

Sarah Dessen - Altatódal

Fentebb már említettem, hogy nem olvastam túl sok ya könyvet az idén, így erre a címre két kötet pályázhatott csupán és Simone Elkeles - A vonzás szabályai c. könyvnél fél ponttal többel jutalmazott Altatódalra esett a választásom. Sarah Dessen kedvenc, szerettem ezt a történetét is.

Bejegyzés

Az év chick lit könyve

Sophie Kinsella - Csörögj rám!

Nem mondom magam Kinsella rajongónak, oly sok könyvét sem olvastam még, de ez a története rendkívül szórakoztató volt. Szerettem a szereplőket, jókat nevettem és cseppet sem számítottam rá, hogy ennyire jó lesz, így talán megérdemelné az év legnagyobb pozitív csalódása címet is.

Bejegyzés

 

Az év romantikus könyve

Julie Quinn - Miss Miranda Cheever titkos naplója

Bevelstoke trilógia #1

A győztes egy történelmi romantikus az egyik kedvenc írónőmtől. Mivel nem tettem megkülönböztető szócskát a kategóriában, így gondolatban szoros versenyt futott Susan Wiggs Tóparti történeteivel, amelyek modern kori romantikusok, de ott az egész sorozatot jutalmaznám, így inkább maradtam a Quinn kötetnél, amely bájos, néhol mosolygásra késztető, és a vége nagyon is megható.

Bejegyzés

Az év romantikus krimije

Julie James - A hamis partner

Ha idén olvastam volna először Karen Rose Érints meg c. könyvét, akkor mindenképpen ő lenne a nyertes. Ezek után gondolkodtam a Számolj tízig c. könyvön, amelyet szintén Karen Rose írt, de A hamis partner főhősei közelebb állnak hozzám, mint Mia és Reed, így inkább megfeledkezem arról, hogy Julie James könyvét elsősorban romantikusnak tartom és csak másodsorban romantikus kriminek, de lényegében mindegy is, mert már azzal bizonyított, hogy az idei megjelenéssel együtt már kétszer is olvastam a könyvet.

Bejegyzés

Az év paranormális könyve

Ilona Andrews - Mágikus találkozás

Világok peremén #1

Hangulatos, mágikus, varázslatos. Imádtam. Szimpatikus szereplők, ötletes világfelépítés, szerelem, szörnyek, akció. Egy remek sorozat első darabja valahol az urban fantasy és a paranormális romantikus között.

Bejegyzés

 
Az év erotikus könyve

Larissa Ione - Csábítás

Daemonica #1

Válogathattam volna azok a könyvek közül, amelyek kifejezetten az erotikus könyvek műfajába tartoznak, hiszen kissé megszaporodtam az idén, de ott nem találtam igazán kiemelkedő darabot, így direkt választottam az idén debütáló írónő sorozatindító kötetét, amely ugyan leginkább paranormális romantikus, mégis a démoni világ is erotikától fülledt.

Bejegyzés

Az év sorozatzáró kötete

Karen Marie Moning - Új nap virrad

Tündérkrónikák #5

A kötetnek határozottan az év legjobb könyvei között a helye. Fantasztikus záródarab volt, majd hatszáz oldal, aminek minden sora élvezet. Kedvenc, ahogy maga a sorozat is kimondhatatlanul nagy kedvenc.

Bejegyzés

 

Az év borítója

Nalini Singh - Angyali szárnyalás

Angyali vadász antológia

Muszáj volt valahogy megemlítenem ezt a könyvet is, és kapóra jött, hogy gyönyörű borítója van, de számomra a tartalom is kedves. Nem vagyok oda a novellákért, de ebben a könyvben valahogy mindegyik elnyerte a tetszésem, gondolom köze volt ennek ahhoz is, hogy imádom az Angyali vadász sorozatot. Kedvenc minden tekintetben.

Bejegyzés

Az év szerelmespárja

Winnifred Hathaway & Kev Merripen

Lisa Kleypas - Csábíts el prikadatkor

Hathaways #2

Két évet vártam a könyvre, két évig szövögettem a képzeletemben a szerelmi történetüket, hogy aztán kissé mást kapjak, mint vártam. Viszont így is szenvedélyes és humoros volt, imádtam.

Bejegyzés

És akiket még muszáj megemlítenem...

Drágaságaim (9)

 2012

decemberi szerzemények

 Még a nagy év végi összefoglaló előtt jöjjön az év utolsó havi termése. 

Vásároltam: 

Karen Rose - Számolj tízig

Kresley Cole - A démonkirály csókja

J.R. Ward - Újjászületett szerető

J.R. Ward - Irigység

E.L. James - A szabadság ötven árnyalata

Sophie Kinsella - Kétbalkezes istennő

Már novemberben is pontosan tudtam, melyek azok a megjelenések, amelyek azonnali vásárlásra sarkallnak, így már csak a megfelelő karácsonyi akciót lestem. Ennek eredményeként pedig 35-40% kedvezménnyel lettek enyémek az Ulpius-ház újdonságok. Jóformán mind sorozatok legújabb kötetei, amelyek némelyikére azonnal rávetettem magam, másokra egy teljes sorozatújraolvasás vár. A Karen Rose könyvről már született bejegyzés, az Újjászületett szeretőről már csak az újévben készül, de mindkettő igencsak beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
Az év utolsó napjaiban pedig még bekerült a kosárba egy Kellys könyv, a Kétbalkezes istennő. Igazából két dolog vezetett ahhoz, hogy megvegyem. Egyrészt birizgálta az agyam az idei beszerzéseket számon tartó molyos polc, ahová 149 könyvet tettem fel addig. Gondoltam olyan szép, kerek lenne a 150, viszont hittem, hogy leszek olyan erős, hogy csak ezért nem veszek könyvet. Aztán mégis úgy adódott, hogy várakozni kényszerültem egy ismerősre, mit ad isten, pont közel ahhoz a boltocskához, ahol olcsó könyveket lehet beszerezni. Jóhiszeműen, az utcán árcsorgás helyett gondoltam benézek és persze, hogy egy könyvvel jöttem onnan ki.

A Könyvmolyképző "karácsonyi ajándéka"

Sarah Addison Allen - Édes élet

Maggie Stiefvater - A Hollófiúk

Cassandra Clare - A herceg

Spirit Bliss - A jövő árnyai

Meg sem mertem számolni hány darab új könyv jelent meg az őszi-téli szezonban a kiadótól, elég volt csak a legvárósabbakat figyelemmel kísérnem. Ezek a könyvek pedig nagyon is a szemem előtt lebegtek. A négyből háromnak a végére értem és volt köztük pozitív és negatív csalódás is, hogy melyik-melyik maradjon rejtély januárig, amikor az értékelések is születnek.

Jamie McGuire - Gyönyörű sorscsapás

Kiadó: Maxim, 2012 
Oldalszám: 450
Ár: 2999 Ft

Türelmetlenül vártam a könyv megjelenése napját, mert már hetekkel azelőtt befészkelte magát a fejembe és a szerintem sokak által jól ismert megfoghatatlan „érzem, hogy jó lesz” sugallat késztetett vásárlásra, és a születésnapom alkalmából rendelt könyvek között kapott helyet. Nem volt kétséges az sem, hogy azonnal rá fogom vetni magam a könyvre, amelynek eleget is tettem, úgy egy hónappal ezelőtt. Megszokásból következne, hogy ezután jön az értékelés megszületése, azonban tanácstalanul néztem az üres képernyőt és sehogy sem sikerült az élményt megfelelő szavakba önteni. Időközben pedig egyre többen olvasták és egyre gyakrabban kerültek a szemem elé az újabb értékelések, amelyektől újra kedvet kaptam a könyvhöz és reménykedtem, ha lassabban habzsolom be a lapokat, akkor a végére a gondolatok értelmes bejegyzéssé állnak majd össze. Így pedig - kissé túlozva, de - egy hónapon belül megtörtént az újraolvasás, ami azért elég sokatmondó lehet. Mindenképpen írni akartam róla még ebben az évben, hiszen hogy nézne ki, ha Az év könyve 2012 cím nyerteséről nem lenne élménybeszámoló.

A történet:

Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.

Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát, és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.

Gondolatok:

Bevallom őszintén, még most sem tudom pontosan megmondani, hogy miért is kapta meg a fentebb említett képzeletbeli címet, hiszen nem egy tökéletesen megkreált, utánozhatatlan történetről van szó, és mégis olvasni igazi élmény volt, ugyanannyira impulzív, mint a főszereplők maguk.

Néha akadnak olyan könyvek, amelyeket olvasva, nagyon is tudatában vagyunk annak, hogy az írónő a klisék halmazából merített, fejcsóválva figyeljük hogy ámítják magukat a szereplők, akik nem látják a fától az erdőt. Pontosan érezzük mikor vált a történet túl szirupossá, és mi az a szituáció, ami, ha a valóságban történne, biztosan a frász kerülgetne minket, olvasva mégis nagy eséllyel csak olvadozunk a romantikus lelkünk miatt. Tehát elfogadjuk, sőt faljuk és imádjuk a könyvet minden túlzása és hibája ellenére.

A történet igazából egyszerű, hiszen két fiatal egymásra találásáról szól, egy igazi se veled, se nélküled kapcsolatot mutat be, amely sokáig a barátság álarca mögött bimbózott. Lényegében csak saját magát ámította a kezdetektől elválaszthatatlan páros, Travis azzal, hogy nem elég jó a lánynak, Abby pedig, hogy csak barátságot érez a srác iránt, és neki nem ilyen rosszfiúra van szüksége, hiszen a zülléssel töltött éveket már maga mögött hagyta.

„Bárcsak te meg Travis rendeznétek a dolgotokat, a francba is! Mindent elpusztítotok magatok körül! Ha boldogok vagytok, szerelem, béke, madárcsicsergés van. Ha megharagszotok egymásra, magatokkal rántjátok az egész világot!”

Úgy érzem, a szereplők nagyban hozzájárultak a könyv sikeréhez. Nem is tudom, mikor volt utoljára, hogy ennyire megkedveltem volna jóformán mindenkit. Szívembe zártam a Maddox család férfitagjait, a nagyszájú, tetovált népséget, akik azért nagyban megalapozták, hogy Travis ilyen kemény harcossá váljon. America és Shepley együtt is szép párt alkotott, de külön-külön is bebizonyították, hogy remek barátok, jóban-rosszban ott vannak Abby és Travis mellett, méghozzá úgy, hogy nem rejtik véka alá a véleményüket. Nem vagyok benne biztos, hogy Parkert, Travis riválisát és a lehetetlen szerelmi háromszög harmadik tagját sikerült e igazán kiismernem, számomra pengeélen táncol (vagy talán egyszerre mindhárom) a „bugyiszaggató, ágybacipelő, keresztbe teszek Travis Maddoxnak” pasi, a valódi érzelmeket tápláló gazdag fiatalember és a „mentsük meg a bajba jutott lányt” jótevő között.

Abby az a főszereplő lány, aki annak ellenére szimpatikus, hogy sokáig nem esik le neki a nyilvánvaló, és ő ringatja magát leginkább a barátságba, ami akár idegesítő vonása is lehetne. Travis Maddoxról pedig regényeket lehetne írni, hiszen ő az, aki igazán meghatározza a könyvet.

„A következő harcosunkat nem kell bemutatnom, de azért mégis megteszem, mert kitör tőle a frász! Reszkessetek, fiúk, és dobjátok le a bugyitokat, lányok! Íme, Travis „Veszett Kutya” Maddox!”

Az egyetem hírhedt rosszfiúja, aki illegális bunyókkal keresi meg a betevőjét, külsőre is igazi „bad guy” a látványos tetoválásaival, és kihagyhatatlanul szoknyapecér, aki egyéjszakás kalandjairól híres. Mindaddig, míg Abby-t meg nem látja az egyik meccsén. Erőszakossága nem vész el a sorsfordító találkozás után sem, féltékenysége, birtoklási vágya, látványos kiborulásai, hangulatingadozása teszik magát a könyvet is impulzívvá, lobbanékonnyá. Ő az a srác, aki csak a lapokon álompasi, hiszen elhisszük, hogy életében először valóban szerelmes és félelmei, kétségbeesése váltja ki belőle a szélsőséges reakciókat, miközben a valóságban egy ilyen pasi elől szinte minden józan gondolkodású nő fejvesztve menekülne. Kinek lenne vonzó egy olyan pasi, aki laposra ver egy srácot, mert beszólt neki vagy a csajának, miért lenne jó, ha valaki annyira szeretne, hogy mozdulni sem lehetne nélküle és mégis, ha ezt a lapokon látom viszont nem hogy taszítana, hanem várom a boldog befejezést.

"Tudod, mi a kölcsönös függés, Abby? A barátod kiváló példa rá, ami hátborzongató, ha hozzávesszük, hogy a nők iránti tisztelet teljes hiányától eljutott addig, hogy azt hiszi, nélküled levegőt sem tud venni."

"Veszekedtem, nevettem, szerettem vagy sírtam – bármit csináltam is, ha vele csinálhattam, nem akartam máshol lenni."

A szereplők életkorából, az egyetemi életből következik, hogy a történet maga mögött hagyta a igazi kamaszos viselkedést, a ya műfaját és egy szinttel feljebb lépett, a hazánkban szerintem még cseppet sem elterjedt new adult szintre, amely koromból adódóan is jobban tetszik. A könyv nem mellőzi az alkoholmámoros perceket, az ágyjelenetet, de szerencsére közel sincs az erotikára kihegyezve.

Mint már említettem nem mentes a hibáktól, én is lecsapnám az utolsó fejezeteket, és mégsem tudok ellenállni neki. Mivel a könyv nagy kedvencemmé vált, így örömujjongással fogadtam, hogy az Abby szemszögéből most megismert történet újrázik és Travis gondolatait látva is megismerésre kerül a Walking Disaster kötetben. Minden reményem a Maxim kiadóban van, hogy elhozza számomra, lehetőleg minél hamarabb.

Kellemes Ünnepeket!

L.K. Hamilton - Micah

Kiadó: Agave, 2012 
Oldalszám: 192 
Ár: 2780 Ft 
A sorozat többi kötetéről 

Anita Blake, vámpírvadász #13

Nem hittem volna, hogy a kiadó valaha is beadja a derekát, hogy visszatérjen a kihagyott, eredetileg 13. kötetnek mondható kisregényhez, hiszen a hosszú ideje folyamatosan újra felbukkanó Lesz-e Micah kötet? kérdésre a nemleges válasz mellé eddig megnyugtatást kaptunk, hogy higgyük el, jobb lesz nekünk nélküle. Nem esett jól, szinte tüskeként szúrt a szívembe, de mivel nem tehettem ellene, így elfogadtam a megváltoztathatatlant. Ezek után váratlanul ért a semmiből jött bejelentés, hogy érkezik a várva várt kötet, így rendhagyó módon két fél adta ki idén az évi Anita Blake adagot és a nyári Végzetes flört mellé, majdnem napra pontosan, a születésnapi ajándékom részeként érkezett a Micah, gyönyörű borítóba csomagolva.

A történet:

Anita Blake-et ezúttal Philadelphiába szólítja a kötelesség. Szövetségi rendőrbíró kollégája helyett ugrik be a közelmúltban elhalálozott fontos koronatanú halottkeltése ügyében. A váratlan kiruccanás azonban kihívások elé állítja a nekromantát: egyrészt az asszisztensként vele tartó Micah, a leopárdkirály tartogat számára meglepetéseket, másrészt az ősi sírkertben is elszabadulnak az indulatok… Úgy látszik, az élet még Anitának is tud újat mutatni!

Gondolatok:

A látványos külcsín egy újabb rövid történetet takar, amiben túlzás lenne azt mondani, hogy a címadó Micahé a teljes főszerep, de kétségtelen, hogy Anita és Micah kettecskén vág neki az útnak, hogy egy egyszerűnek tűnő halottkeltést elvégezzenek. Micah látszatra a segítő kéz a temetőben, tulajdonképpen pedig táplálék az ardeur számára. Miután megtörténik az éjszakai segélykérő hívás és Anita lezavar két szópárbajt a helyi nyomozókkal, amelyben a szóbeszéd keltette előítéletek ellen küzd, a történetet két részre bontható, viszonylag éles határral. Először jön a lelkizés, majd a munka, amely nem meglepő módon cseppet sem megy simán.

Már a repülőúton nyilvánvalóvá válik, hogy a két fél nagyon másként tekint az elkövetkezendő napokra és másként éli meg a hirtelen kialakult szituációt, amely veszekedéshez, mélyenszántó beszélgetéshez és szó szerint véres szexhez vezet.

Az egyik fél Micah, akit felvillanyoz a lehetőség, hogy közös életükben először töltenek el egy éjszakát kettesben (Nathaniel társaságát is mellőzve) és kedve szerint alakítaná a helyzetet, csakhogy szokás szerint Anita rágörcsöl az egészre és túl sokat jár az agya, amellyel bizony kissé megtiporja a leopárdkirály szívét, aki a változatosság kedvéért, most hangot is ad sérelmeinek. Ez az a momentum, amiért azt mondom, hogy nagyon is megérte kiadni a történetet, mivel betekintést enged az egyik főszereplő eddig alig látott oldalába. Micah igenis azok közé a szeretők közé tartozik, aki sokat jelent a mi marcóna nekromantánknak, előkelő helyen van a szívében és életében, így megérdemel egy külön szeletet az egészből. Mindig is Micah volt a jófiú, aki Anita lelkét nyugtatgatta, igyekezett megértő, segítő társ lenni és csak ritkán engedte, hogy ő is beálljon a „hisztizők” sorába. Ebben a kötetben pedig nem fogadott el mindent szó nélkül és engedte, hogy látszódjon az arcán a megbántottság, a szomorúság és a félelem is. Elmesélte a tragédiát, melynek következtében leopárddá vált, szerelmi zűrjeit és ezáltal, úgy érzem még jobban megértem, még közelebb kerültem hozzám. Annak, aki szereti ezt leopárdszemű fickót, annak mindenképpen tud a történet nyújtani valami pluszt.

A másik fél természetesen Anita, aki most sem hagyta, hogy egyszerűen jól érezze magát, minek is könnyítette volna meg mindenki dolgát. Rájött a para rendesen és túlnyavalyogta az egészet. Ha nem szeretném fenntartások nélkül még mindig, akkor bizony azt mondanám, hogy fárasztó volt a felesleges hisztije, de engem még Anita nem tudott igazán kiborítani, így ezt csak olyan zárójelesen jegyeztem meg.

Miután ráncba szedték a lelküket és kielégültek az ágyban, elhagyták a hálószobát és irány a temető, ahol egy újabb szócsata következett. Hamilton rendkívül jól prezentálta, hogy az ügyvédek milyen jól csűrik-csavarják a szavakat, ennek következtében a halottkeltés mibenlétét minden oldalról megvizsgáltuk, viszont izgalmakban nemigen bővelkedett a sztori. Anita ugyan sejti, hogy valami nincs rendben, de mire rájön és eldurrannak az első petárdák, már vége is van a történetnek.

Én azt mondom, ez a kötet kifejezetten rajongóknak való, főleg azok számára, akik szimpátiát, kíváncsiságot éreznek Micahval kapcsolatban. Nálam ez nem volt kérdés a Leláncolt Nárcisszusban történő felbukkanása óta, hiszen dobogós helyen áll a kedvenceim között, így mindenképpen élveztem róla olvasni. Egyébként pedig csak a szokásos történet, amelyben van szex, de nem túl sok, van lelkizés, ami annál több, meg van a késő éjszaka a temetőben, ami viszont hiányzik, az a díszes társaság, hiszen Nathaniel kivételével megint mellőzünk mindenkit. Mindenesetre így nyugodt a lelkem, mert a hiányzó - pici - részt is feltehetem a polcomra.

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!

Karen Rose - Számolj tízig

Kiadó: Ulpius-ház, 2012
Oldalszám: 686
Ár: 3999 Ft
Az írónő további könyvei

Néhány héttel ezelőtt a türelmes előrendelők virtuális postaládájába érkeztek a leveket, melyek azt az örömhírt közölték, hogy végre megjelent Karen Rose legújabb regénye, a Számolj tízig. Hogy mennyit is vártunk erre a könyvre azonban nézőpont kérdése, tudniillik tavaly karácsony környékén a könyv már megélt egy megjelenést. Akkor a kitüntetett szerep a Tescoé volt, hiszen ő kapta meg a jogot, hogy az alacsony példányszámban nyomott könyvet értékesítse. Jóformán napok alatt elkapkodták a könyveket, így csak néhány szerencsés kiválasztott juthatott a maga példányához. Sajnos én nem voltam köztük, számomra csak a kiadó ígérete maradt, miszerint hamarosan kaphatóvá válik máshol is. Jóformán egy év telt el, mire az ígéret megvalósult, bár arra már nem vették a fáradtságot, hogy helyesbítsék a másodszori - talán nevezhető hivatalos - megjelenésnek a dátumát, hiszen a könyv első lapjain még mindig a 2011 virít. Igen, nekem még ez is böki a csőröm, de nem a könyvön verem le a port.

A történet:

Reed Solliday, a Chicagói Tűzoltóság elismert tagja, elborzadva lát neki új feladatának. A boncolás szerint a robbanásban szinte teljesen megsemmisülő házban holtan talált fiatal lányt megerőszakolták és meggyilkolták, mielőtt a tűz végigsöpört volna az épületen. Solliday kénytelen együttműködni a rendőrséggel, ha meg akarják találni a gyilkost…

Mia Mitchell elhatározta, hogy a munkába temetkezik, miután a társát meglőtték, de rögtön az első napon megbízzák nyomozói pályafutása legnehezebb feladatával: el kell kapnia egy pszichopatát, aki gyújtogatással kezdte, de végül nemi erőszakig és gyilkosságig jutott.

Gondolatok:

Az Érints meg posztjában már említettem, hogy most a chicago-i rendőrkapitányság nyomozóié a főszerep, így Mia Mithcell neve nem ismeretlen előttünk. Bár biztos vagyok benne, ha Abe sztoriját ismernénk már, akkor Miára, mint igazi régi ismerősre tekintenénk, hiszen ő Abe Reagan társa, nem mellesleg az Abe-t követő kötet párjának közeli barátja. Csakhogy az I’m watching you és a Nothing to fear története még a jövő zenéje, Mia Érints meg béli szerepe pedig alig-alig említésre méltó.

Most azonban bőven van lehetőségünk megismerni, és hamar rájövünk, hogy Mia a munkájának élő, kemény nő, akinek otthona bár kissé kietlen, a szíve mélyén azonban annál több titkot és sérelmet őriz. Igazi családra a nyomozók között lelt, és barátait is megválogatja. Csábító idomai ellenére sem egy túl nőies nő, ritkán engedi meg magának a gyengeséget, kissé önostorozó, de jó ember, lelkiismeretes zsaru. Mivel társa, Abe épp betegállományban van, így új ideiglenes társat kap egy ügy megoldásának erejéig, Reed Solliday személyében. Reed nem kifejezetten a védőruhában rohangáló tipikus tűzoltó, hanem tűzesetekre specializálódott „nyomozó” a Tűzvizsgáló Hivatalnál. Egy iszákos anya után, nevelőszülőknél mosolygott rá a szerencse, míg el nem vesztette szeretett feleségét. Tinédzser lányát a testvérével közösen neveli és már hosszú ideje él intimitás nélkül, magányosan. A leendő pár első találkozása nem ment túl zökkenőmentesen, nem mondhatni, hogy hamar egy hullámhosszra kerültek volna. Reed túl hamar ítélkezett, Mia pedig cseppet sem érzett késztetést, hogy felvilágosítással szolgáljon. Valahogy én is nehezebben barátkoztam össze Reeddel, sokáig méricskéltem ezt a kecskeszakállas fickót, de nem meglepő módon szimpátiám azért a végére elnyerte, bár idő közben sem mondanám, hogy megmozgatott volna bennem valamit. Mindenesetre becsülöm a szakértelmét, azt, hogy igyekszik jó apa lenni, és nagyon úgy tűnik, hogy megy is neki. Ráadásul Mia bizalmába is sikerült beférkőznie.

Mivel már régóta vártam ezt a könyvet, így azt hittem, hogy villámgyorsasággal fogom elfogyasztani a lapokat, amit az Érints meg esetében meg is tettem, de ez ennél a könyvnél sokkal mérsékeltebb volt. Ezt annak tudom be, hogy a rendőrség kifejezetten nehezen talált rá a helyes ösvényre, ahol a tettest kell keresni. Tudom én, hogy miért indultak el rögtön egy bizonyos irányba, az teljesen érhető, de meglepően sokáig keresték a nem létező összefüggéseket, miközben a gyilkos tovább tevékenykedett. Most kifejezetten nem volt nehéz rájönni kilétére, vagy már megszereztem a kellő rutint a Karen Rose könyvek esetében, de igen hamar biztosnak éreztem magam a kiszemeltemben.

Maga a gyilkos és a gyilkosságokat kicsit felemásak nekem. A tettes ugyan vonzódik a tűzhöz, de nem éreztem a tipikus gyújtogatónak, annak ellenére sem, hogy az általában velejáró nemi erőszak is a rituáléját képezte. Élvezte a gyilkolást, és a hatalmat az áldozatai felett, de alapvetően bosszúhadjáratba kezdett, hogy revansot vegyen az ifjúkori sérelmeiért, veszteségeiért. Korábbi élete, munkája, az hogy teljesen el tudott vegyülni a normális emberek között és az áldozatok felkutatása és megölése együttesen azt mutatja, hogy elég okos, mégis néha akkora bakikat követett. Ez betudható egyrészt az elvakultságának, másrészt olykor-olykor felszínre kerülő gyerekességének. Elég sokszor vagyunk a gyújtogató mellett és olvashatjuk gondolatait, tetteit. Kiléte pedig úgy a történet utolsó harmadában nyilvánvalóvá válik a rendőrség számára is, utána pedig már nyílt macska-egér, gyere a csapdámba játékot játszanak egymással, több-kevesebb sikerrel.

Ahogy rákerült a nyomozás a helyes vágányra, úgy került egyre inkább a középpontba Mia és Reed bontakozó románca és családtagjaik is. A gyújtogató, akaratán kívül ráveszi Reed-et, hogy túllépjen felesége árnyékán és új életet kezdjen, közelebb kerüljön a lányához és Miához. Miából akaratlan is kibuknak az eltemetett titkot, eljön végre a megkönnyebbülés számára, és új családi kötelékek alakulnak.

Igen sok szereplőről lenne kedvem még beszélgetni, de ígérem rövidre fogom. A nyomozókat még mindig kedvelem, összeszokott,  együttműködő társaság. Az újságírók az agyamra mentek, de főleg az lepett meg, hogy az előző kötetből ismert Joanna Charmichael a személyes vesztesége ellenére, vagy pont azért még ádázabb riporterré nőtte ki magát, bár egy másik törtető spiné még őt is simán lekörözte gátlástalanságban. Dana és Ethan egy korábbi Rose könyv hősei, akiket határozottan szép párnak tartok és kíváncsivá tettek. Viszont akire most igazán fájna a fogam, az David Hunter, a tűzoltó, akinek összetörték a szívét. Bár kevés szerepet kapott, de azonnal szimpatizáltam vele. Kár, hogy sokára kerül sorra, ha az eredeti megjelenést követjük, bár ez a kiadónál nem az első gondolat, de majd kiderül.

Összességében Karen Rose megint kellemeset alkotott, nem csalódtam, de fél pont mínusszal azért szeretném érzékeltetni, hogy nem azonnal kerültem egy hullámhosszra a történettel és a gyújtogatások sem tüzeltek fel annyira, mint a lelki terror (Érints meg) vagy az inkvizíciós kínzások (Halj meg értem).

Karen Rose - Érints meg

Kiadó: Ulpius-ház, 2010
Oldalszám: 628
Ár: 3999 Ft
Az írónő további könyvei

Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt volt szerencsém először a könyvhöz és már akkor nagy Karen Rose rajongónak tudtam magam. Két év alatt a kiadó nem tudott kitermelni magából több könyvet az írónőtől, de a böjtöt a néhány hete - már hivatalosan is - megjelent Számolj tízig törte meg. Nem haboztam lecsapni rá, befejezve pedig vitt tovább a hangulat, és úgy éreztem, hogy Aidan és Tess sztorijára is szükségem van. Rá kellett jönnöm, hogy hiába több mint hatszáz oldal, akkor is villámgyorsasággal tudom falni az oldalakat, és a Halj meg értem után a második kedvenc kötetet tisztelhetem benne az írónőtől. Egyszerűen imádom.

A történet:

Valaki gyötri dr. Tess Ciccotelli orvosnő pszichiátriai betegeit, addig a pontig, míg végül kétségbeesésükben öngyilkosságot követnek el. Az eseteket pedig úgy rendezi meg, hogy a gyanú Tessre terelődjön. A doktornő azonban még a rendőri kérések ellenére sem hajlandó megszegni az orvosi titoktartási esküt.

Aidan Reagan nyomozó tökéletesen megérti, hogy Tess óvja a betegeit, de minden jel arra mutat, hogy ez a név és arc nélküli ellenség eltökélte, hogy tönkreteszi Tess karrierjét, családját, és végül elpusztítja magát Tesst is. Aidan és Tess mindent megtesz azért, hogy megállítsák a gyilkost, de egyre nyilvánvalóbb, hogy Tess nyaka körül szorul a hurok, és a nő sehova sem menekülhet, sehova sem rejtőzhet.

Gondolatok:

A Gyilkolj értem c. könyvvel lezárult egy szövevényes történetfolyam, amely a Vartanian család és a georgia-i Dutton városának mocskos titkait fedte fel. A kisvárost elhagyva Chicago lesz az új helyszín és biztos vagyok benne, hogy az elkövetkező kötetek a chicagoi rendőrkapitányság nyomozóinak ügyeibe, szerelmi életébe fognak betekintést engedni. A kiadótól pedig nem is várhattam volna mást, mint hogy ismét fittyet hány a logikára, ami azt követelné, hogy minimum Abe Reagan és Kristen Mayhew I’m watching you című kötetével kezdjék a sort, hiszen velük már egy kisbabás boldog párként találkozhatunk ebben a kötetben, arról nem is beszélve, hogy Kristen szájából elhangzik egy poéngyilkos mondat is a saját történetére vonatkozóan. Így viszont, hogy az Érints meg került hamarabb terítékre egy ismerősre mindenképp számíthattunk, hiszen Tess Ciccotelli a Halj meg értem béli Vito Ciccotelli húgocskája, Vito pedig nagyon is felbukkan, hogy a védelmező báty szerepét eljátssza, igaz a történtek idején Sophie Johanssen még nem rabolta el a férfi szívét, hiszen időben jóval az ő kötete előtt járunk.

E történet párocskája határozottan közel áll a szívemhez és jóformán az első perctől kezdve szimpatikusak nekem. Egyszerűen nagyon tetszett, hogy ha közvetlenül nem is ismerték egymást, mégis előtörténetük volt, ami által Aidanből az első igazi találkozás a közös ügy kapcsán ellenszenvvel, már-már megvetéssel vegyes vonzalmat váltott ki. Nem is igazán hibáztatom a férfit, hiszen a doktornő rendkívül jól ölti magára a rideg, érzelemmentes, profi pszichiáter szerepét, pedig az álca fenntartása hatalmas erőfeszítéseket követel a nőtől. Azonban Aidan gyűlölete viszonylag hamar szertefoszlik és támasza és védelmezője lesz a nőnek, akit egy őrült célpontjául szemelt ki. Aidan határozottan az a fickó, aki nem fél beismerni, ha tévedett, remek zsaru, sokat tanult, mire megtalálta igazi hivatását, és ráadásul nagyszerű testvér. Határozottan megkedveltem a Reagan családot. Tess mindenképpen megérdemli a tiszteletet, mert mindig tisztességes maradt és hiába sújtotta újabb csapás, erős maradt és sosem adta fel.

A rendőrség munkáját csak dicsérhetem, nem futottak fölös köröket, nem volt igazi toporgás, hanem szépen lassan rakták ki a kirakós darabjait és nem dőltek be a félrevezető nyomoknak. Határozottan szimpatikussá váltak a nyomozók, akik a későbbiekben is fel fognak még bukkanni.

Másodszorra már elkerülhetetlenül minden szemöldökráncolást és gyanút keltő mondatot elsőre kiszúrtam, ami a gyilkos kilétére utalt, és rájöttem, hogy hiába tippeltem jól már első olvasáskor is, elég későn szúrta ki a szemem az igazság. Maga a gyilkos munkamódszere határozottan tetszett, jómaga csak a romeltakarítást, a tanúk elhallgattatását végezte, minden más csupán szervezettség kérdése és a türelem játéka volt. A gyilkosságok nem az élvezetét növelték, hanem eszközök voltak, hogy lelkileg gyötörjék az igazi célpontot, Tess Ciccotellit. Halottak akadtak szép számmal, a szerencsétlen áldozatoktól kezdve a cinkostársakig. Mondhatni, hogy az őrült elme elég okos volt, hogy szépen szövögesse a terveit, de önhittsége a vesztét okozta, ráadásul lebecsülte a barátság erejét. Tess és a gyilkos szemtől szembeni találkozása hozta a nagy vallomásokat, amelyek számos szituációt új megvilágításba helyeztek, a rendőrségi nyomozás vége pedig a bosszú egy másik kiindulópontjára adott magyarázatot.

Egy negatívumot sem tudnék mondani a könyvre, személy szerint hibát sem látok benne, bár az is lehet, hogy mégis van. Azt tudom, hogy nagyon szerettem olvasni, nagyon kedvelem a szereplőit, a szerelmi szál számomra tökéletes, a gyilkosban és tetteiben van fantázia, tehát úgy jó, ahogy van.

Rachel Vincent - Rogue - Latrok

Kiadó: Könyvmolyképző, 2012
Oldalszám: 398
Ár: 2999 Ft
A sorozat köteteiről

>>OLVASS BELE!<<

Vérmacskák #2

Kishitűnek bizonyultam, mert bizony hiába zártam a Strayről szóló bejegyzés sorait a folytatásért kiáltva, nem gondoltam volna, hogy még az idén a kezembe foghatom. Pedig itt van, és ha kicsit más oldalról is, de az előző kötet eseményeit göngyölítjük tovább, Faythe Sanders ismét bizonyíthat, de ugyanolyan könnyen el is bukhat.

A történet:

Rendben, szóval a macskák nem esnek mindig talpra.

Én aztán a legtöbbünknél jobban tudom ezt. Amióta visszatértem a falkába, nagy döntések és még nagyobb hibák követték egymást az életemben; olyan hibák, amikért ártatlan életekkel szokás fizetni. Mint az első és egyetlen női végrehajtónak, nagyon sokat kell bizonyítanom apám, a falka és saját magam előtt is. És most, hogy a területeinken sorra ölik meg a kandúrokat, keményebben dolgozom, mint valaha – bár mindig van erőm, hogy munka után szórakozzak is egy kicsit Marckal, aki végrehajtóként és a magánéletben is a társam.

Azonban nem minden hibám lezárt ügy. Felmerül a gyanú, hogy a halott kandúrok esete összefüggésben áll emberi nők eltűnésével is, és talán minden miattam történik, emberként vagy macskaként. És az az egyetlen megingás talán túl sokba, elviselhetetlenül sokba fog kerülni nekem…

Gondolatok:

Az első rész több tekintetben is felüdülésként hatott, és bizonyos tényezők nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy annyira szerettem olvasni. Kellemes meglepetés ért, hogy elképzeléseimmel ellentétben nem young adult sztorit kaptam. A vérmacska létre ugyan számítottam, mégis oly jó volt olvasni az érzéseket, a játékot macska alakban. A hangulat érezhetően déli volt, napsütötte, fülledt és nagyon természetközeli. A szereplők sokan voltak, ráadásul humorosak, szerethetők. A szerelmi civakodásban, a két pasi kakaskodásában pedig csak az élvezetet láttam. A hosszú felvezetés után jött az izgalom, az ész és az erő próbája a túlélésért és ezt mind együtt jó kombinációnak éreztem. Ehhez képest a hozzávalók a folytatásban kicsit módosultak, amely miatt maradt bennem egy cseppnyi hiányérzet.

A második kötet az első oldaltól az utolsóig egy hosszú és lassan csordogáló nyomozás volt, szerencsére folyamatos információáramlással, hogy Faythe össze tudja rakni az események láncolatát, amelynek elindításában neki is szerepe volt. A falka tehát újra gyilkosok nyomába ered, akik emberi nőket rabolnak, vérmacskákat terítenek le egy csapással. Senkit sem szabad félvállról venni, mindenkinek meg van a maga szerepe, még akkor is, ha elsőnek nem úgy tűnik.

Több olvasóval ellentétben a Stray olvasása közben nem akartam bajszot akasztani a főszereplő lánnyal, nem tudott az idegeimre menni, most viszont volt, amikor szívem szerint hideg vízzel öntöttem volna nyakon. Egyrészről azért, hogy letöröljem róla az önelégült vigyort, amikor elégedettség járta át, ha okoskodásával meglepetést tudott okozni, másrészről pedig a Marckal való bánásmódja miatt. Határozottan megsajnáltam szegény fickót, hogy pont Faythe Sanderbe szeretett bele, aki előtt jóformán térden kell csúsznia a bizalomért, a szeretete bizonyítékáért.

Az előzményhez mérve a mostani cicázás, flörtölés mennyisége úgy érzem megcsappant a történetben, annyira rákoncentrált az írónő az ügy megoldására, Marc egyébként is egyértelműen magának nyilvánította Faythe-t, amit Jace, az előző kötet riválisa határozottan meg is értett. Nincs édeshármas, és alig van édes kettes is. Az elején úgy éreztem, hogy a fő szerelmi huzavona arra lesz kiélezve, hogy Marcnak mikor sikerül időt szakítani, hogy leszaggassa Fatyhe bugyiját, hiszen a forrósodó helyzeteket rendszerint megszakították, később azonban az ügy bonyolódása, és az eltitkolt „apróságok” napvilágra kerülése miatt elég nyilvánvalóvá vált, hogy inkább párkapcsolati zűr lesz, mint etyem-pentyemek.

A fivérek is inkább a munkára koncentráltak a szórakozás helyett, bár a közös filmnézésről még így sem mondtak le. Faythe édesapja még inkább bebizonyította miért pont ő a falkavezér, az anyukája előtt pedig le a kalappal, hiszen ha kell, leveszi a tűsarkút és igai vadmacskává válik.

Ha csak magát a nyomozást nézem, amely kitette a történet vagy kilencben százalékát, akkor korrekt, élvezhető sztorit találtam a lapok között.  Tetszett, hogy a szálak visszavezettek az előző kötethez, hála égnek nem futottak az üldözők fölös körök, az új információk bár lassan, de folyamatosan áramlottak. Akadt izgalom, akció, harc, néha egy-egy megmosolyogtató jelenet. Viszont jólesett volna még bele több játékosság, szerelmi évődés és vérmacska forma. A folytatáshoz vezető út szépen kikövezett, a sorozat kötetről kötetre épül egymásra, és ismét Faythe Sanders élete lesz a tét.

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak!