Karen Hawkins - Határtalan szerelem

Kiadó: General Press, 2012 
Oldalszám: 310
Ár: 2990 Ft
A sorozat kötetiről

MacLean átok #4

 

A Kalandorral jól kijöttem, a Viharos szerelem az agyamra ment, a Kockázatos szerelmen hangosan kacarásztam, a Határtalan szerelemet pedig könnyen elfelejtem majd, vagyis a MacLean családdal egy igen hepehupás úton járok.

A történet:
A londoni társasági évad közepén a meggondolatlan és csélcsap ifjú hölgy, Caitlyn Hurst komoly zűrzavarba keveredik: csapdát akar állítani a vagyonos és jóképű Alexander MacLane-nek, hogy a férfinek feleségül kelljen kérnie őt. Tervéről azonban értesül ikertestvére, Caitriona, valamint Alexander öccse, Hugh MacLane is, és egymásról mit sem sejtve, mindketten próbálják megakadályozni a tervet. A sors fintora, hogy végül ők keverednek botrányba, amelynek vége kényszerű házasságkötésük lesz. A gyors londoni esküvőt követően Triona és Hugh a férfi skóciai birtokán kezdi meg titkokkal és nehézségekkel teljes közös életét. Vajon sikerül-e érzelmileg is közel kerülniük egymáshoz? Elég erős lesz-e a szerelmük, hogy megtörjön a MacLeaneket évtizedek óta sújtó átok? Vajon Triona elszántsága rábírja-e Hugh-t, hogy teljes mértékig bevonja a lányt az életébe, és megossza vele minden titkát?

Gondolatok:

Hugh történetét közel sem tudom annyira szapulni, mint a Viharos szerelmet, hiszen nem tarkították félnótás, eszefogyott szereplők, akik az idegeimen táncoltak volna, viszont minden további nélkül illetném a sótlan, lapos és humortalan jelzőkkel.

 

A történet egy 23 éves lányról szól, aki egy nagycsalád talán legjózanabb gyermeke, aki csélcsap ikertestvére nyomában jár, hogy bármikor kihúzza a bajból, de most pont emiatt kerül bajba maga is. Egy nőről, aki méltósággal beletörődik a sorsába, hogy kényszerházasságot köt, de így is igyekszik a körülményekhez képest jó kapcsolatot kialakítani, jó feleség lenni. Azonban férjura egy olyan ember, akit egyszer már mélyen megsebzett a szerelem, így sem a szívét, sem a megszokott életét nem adja egykönnyen. Helyzetüket pedig tovább rontja három elszánt, fiatal fruska, akik bizony nem akarnak mostohát.

 

Triona nagyon is egy szeretetreméltó lány, sőt talán túl megbocsátó és jószívű is. Személy szerint testvérét, Caitlynt jól megcibáltam volna a helyében. Engem már akkor felpaprikázott, amikor még testi valójában meg sem jelent, így nem tölt el túl sok bizakodás a következő könyvre gondolva, amely betetőzése lesz ennek az ostoba fogadásnak és félresikerült tervnek. Hugh, egy újabb MacLean, aki teljesen hidegen hagyott, és akinek újfent keveselltem jelenlétét a történetben. Azt azonban mindenképpen méltányolom, hogy egyes helyzeteket nagyon jól kezelt és így nem kellett oly sokat bosszankodnom. A három bakfis nem három rosszindulatú gonosztevő, csupán hányattatott sorsú gyerekek, akik alig egy éve leltek biztonságra Hugh mellett, Triona felbukkanását pedig igen nagy kockázati tényezőként élték meg és harcba szálltak a helyzetükért és apjukért. Igazából tudom, hogy részvétet és megértést érdemelnének, hisz még csak gyerekek, de úgy igazából nem tudtak megérinteni.

 

Számos szituációban ott lapult a humor lehetősége, de sosem csattantak igazán nagyot, egyrészt azért, mert a huncutságokat túl könnyen lekezelték az áldozatok, másrészt hasonlatosak voltak, mint az előző kötetben, a Kockázatos szerelemben, ahol ezek a szituációk jobban tudtak érvényesülni. Alulmaradt ez a kötet az előzőhöz képest erotikában is, mert ebben bizony szinte elpárolgott. Hiába volt elmondás alapján szenvedélyes a pár viszonya az ágyban, ennek az olvasó nemigen volt tanúja, napközben pedig jóformán nem is találkoztak a friss házasok, hiszen mindenki követett egy ostoba szóbeli megállapodást. Leginkább Triona gondolatainak lehettünk így tanúi, aki ravaszul küzdött a kis ördögfiókák ellen, és értekezett a nagymamájával a házasságról. És ha már ennyit emlegettem az előző párt, a két birtok közelsége miatt pont Dougal és Sophia volt az, aki rövid időre megtisztelte a történetet. 

 

Összegezve, azt nem állítanám, hogy fapofával lapoztam az oldalakat, és olykor-olykor érzelmek is szárnyra keltek bennem, de akkor sem mondanám, hogy lenne a történetben igazán emlékezetes jelenet, karakter, bármi egyéb vonás, ami kiemelné az egyszer olvasós kategóriából. Viszont megismerve kissé a Hurst családot és (most már) tudva, hogy létezik egy The Hurst Amulet c. sorozata az írónőnek, amely bizony Caitlyn és Triona testvérei történetét örökíti meg, kíváncsi lettem, vajon a kiadó ezen sorozat befejezése után folytatná-e velük tovább? Ha nem is hamarosan, de a kérdésre egyszer megkapom majd a választ.

 

 

Karen Hawkins - Kockázatos szerelem

MacLean átok 3.

Bár kissé csalódottan tettem le az előző kötet, amelynek (fő)szereplői nem segítették elő, hogy igazi élvezetes olvasmányban legyen részem, mégis úgy gondoltam, ha már ráhangolódtam a MacLean családra és módomban áll előkapni a folytatást, akkor bizony nem várok vele.

Amikor apja elkártyázza a családi ékszereket és kastélyt, amely így a híres-hírhedt Lord Dougal MacLean kezébe kerül, Sophia MacFarlane-nek minden erejét latba kell vetnie otthona visszaszerzéséhez. Szépségét és ravaszságát használja fel arra, hogy rávegye MacLeant egy végső játszmára, ezúttal ellene. De még álmában sem gondolná, hogy mit kell tétként felajánlania.

Lord Dougal MacLean meg van győződve arról, hogy a nők számító módon felhasználják a csáberejüket, ha valamit el akarnak érni, így ezúttal is lelkiismeret-furdalás nélkül veti bele magát az újabb kalandba, hiszen ő mindig minden játékot szenvedéllyel űz. Ám még ő sem sejti, hogy mire eljut a döntő küzdelemig, a legádázabb harcot saját magával kell megvívnia. A szerelemben a győzelem is lehet vereség, és a vereség semminek sem jelenti a végét…

Legnagyobb meglepetésemre széles vigyorral olvastam a könyv nagy részét, önfeledten kacarásztam, néha már csapkodva vidultam az eseményeken. Ennek ellenére mondhatnám azt is, hogy nem történt semmi ez alatt majd háromszáz oldal alatt, hiszen nem bővelkedtünk izgalmakban, a helyszín pusztán egy vidéki ház szobáira szűkült, az események kisebb változtatásokkal ismételték önmagukat és egy hatalmas színjáték szemtanúi lehettünk.

Egy lány mindent megtesz, hogy visszaszerezze a tetőt a feje felé, bosszúságokat eszelve ki a ház új urának elriasztására, aki épp jókor érkezik, hogy belásson a színfalak mögé, és így ő is játékra invitálhatja a pimasz hölgyet. Kártyapartik, nyílt csábítás, egy kis adok-kapok, valamit valamiért, elterelő hadműveletek, sok-sok hazugság, amelyeket személy szerint mosollyal az arcomon kísértem végig.

Sophia egy kissé szabad szellemű, bohém család lánygyermeke, aki anyja halála után lelte meg az igazi otthonát, a vidéki házban. Édesanyja természete sokban segítette az általa kitalált játszmában és szinte már kéjes izgalmakat élt át, ahogy egyre merészebb tettekre vetemedett. Önhittsége, kissé fölényes viselkedése nem zavart annyira, hogy az olvasás rovására menjen, inkább csak mosolyogtam, hogy mily nagyra tartja ötleteit, miközben mi tudjuk, hogy a kiszemelt áldozat ugyanúgy játszik vele.

Dougal, ahhoz képest, hogy gazdag piperkőc ficsúrnak lett a kezdetekben beállítva, igazán remekül alkalmazkodott a bosszantó körülményekhez és legkevésbé sem tűnt egy divatbolond, elkényeztetett úrnak. A férfi létére azonban túl nagy csábítást jelentett számára egy szőke, édes angyal, aki nyíltan igyekszik az ujja köré csavarni, így a gondolatok, majd a tettek egyre többször kalandoztak érzéki vizekre.

Akad még néhány kedves és rendkívül segítőkész szolgáló, akik megjelenése nem egyszer mosolyra késztetett. Ha pedig valakinek már hiányzott volna az első kötet boldog párja, akkor azok örvendezhetnek, mert Fiona és Jack otthona is helyszínül szolgál egy kis gubancnak, kissé túl gyors békülésnek és családi egymásra találásnak.

Nem számítottam, hogy ennyire kellemes csalódásban lesz részem, pedig már kezdtem lemondani a sorozatról, de ezek után úgy gondolom bármi jöhet. Egyszerű, de mégis érzéki és vidám történet volt.

4 pont

Kiadó: General Press
Sorozat: MacLean átok

• Kalandor
• Viharos szerelem
• Kockázatos szerelem
• Esküvő Skóciában - megjelenés 2012 második fele

Megjelenés: 2012
Oldalszám: 288

Ár: 2800 Ft

Forrás: nem saját példány, de szerintem megveszem

Lehet, hogy kissé hosszú, de azért meg szeretném osztani az első jelenetet, amin hatalmasat kacarásztam, melyben Sophie igyekszik ehetetlen ételekkel megvendégelni az uraságot, Dougal pedig hősiesen belemegy a játékba.

A férfi arca lassan elvörösödött, szeme könnybe lábadt.

Igen! Mary levese csodálatosan megtette hatását. Sophia elégedetten úgy tett, mintha kanalazná a levest.

Dougal az asztalra csapott. Az edényekkel együtt Sophia is felpattant.

– Mi a baj?

– Az! – mutatott a férfi kanalával a tányérjára.

– A leves? Miért, mi a baj vele?

– Semmi. Ez a legjobb leves, amit valaha ettem!

Sophia csak pislogott. Biztos, hogy csak úgy mondja…

A férfi visszatette a tányérjába a kanalat, és egy még nagyobb adagot kapott be. Bár könnybe lábadt a szeme, és még vörösebb lett az arca, folytatta az evést, és nagyjából minden harmadik kanál után megjegyezte:

– Kitűnő!

Sophia a saját levesére meredt, amely bűzlött a fokhagymától, a borstól és a hagymától. Mary még egy hatalmas adag sót is belefőzött. Azonban MacLean jóízű falatozását nézve megkérdőjeleződött benne saját érzékelésének helyessége.

Mi van, ha kiváló főzési tudománya megakadályozta Maryt abban, hogy ehetetlen ételt készítsen?

Sophia belemerítette a kanalát a levesbe, és óvatosan szaglászta a tartalmát, fintorgott az erős szagoktól. Nyugtalan pillantást vetett MacLeanre, aki nagyjából már végzett is a levessel, és a szájába tette a kanalat.

A borsos, sós mosogatólével a félig főtt fokhagyma különösen harsány elegyet alkotott. Sophia kihúzta a kanalat a szájából, elkapta a vizespoharát, tartalmával leöblítette a rettenetes ízt. Zihálva, bocsánatkérő szemmel nézett MacLeanre. A férfi látszólag semmit nem vett észre az egészből, buzgón kanalazta a tányérja aljáról a maradékot, mintha attól tartana, hogy valamelyik ínyencfalat kicsúszik a kezéből. Miután befejezte, letette a kanalát és megtörölte a száját.

– Ez volt a legfinomabb leves, amivel valaha megkínáltak. Azt hiszem, szedek még.

– Még? Igazán… biztos benne?

– Abszolút!

(…)

– A mindenit – suttogta, miközben felemelte a szinte üres tálat. – Valaki megette a levest!

– Lehetetlen! – válaszolta Angus tágra nyílt szemmel.

– Az egészet – folytatta Mary, Angus felé mutatva a tálat.

Angus úgy bámulta a tálat, mintha lyukas lenne az alja.

– Tényleg.

– Kitűnő volt – mondta Dougal.

– Vasból lehet a gyomra – nézett a férfira elismerő pillantással Angus.

(…)

Dougal felemelte a kést, és a sültre mutatott.

– Égetten szeretné vagy nyersen?

– Egy adag égettet kérek, köszönöm.

– Kitűnő választás. A fehérrépa tökéletes köret lesz hozzá – kacsintott a lányra.

Sophia a szeme sarkából figyelte, milyen vidáman szedte tele a tányérjukat. Mi nem stimmel ezzel a férfival?

Karen Hawkins - Viharos szerelem

MacLean átok 2. 

Ezt a könyvet már úgy vettem a kezembe, hogy tudatosult bennem, hiába egy elátkozott skót család követeli magának az olvasó figyelmét, egy hagyományos 19. századi angol történetnél nem fogok többet kapni. Az első rész ennek ellenére is volt annyira kellemes, hogy érdekeljen a többi MacLean fivér sorsa, tehát figyelemmel kísértem a folytatások megjelenését és fogadtatásukat. Szomorúan tapasztaltam azonban, hogy nem túlságosan nyeri el az olvasók tetszését, így pedig nem siettem én sem a közös élmény átélésével.

Venetia határozott és öntudatos ifjú hölgy, aki segítő szándékkal bármikor szívesen beleavatkozik a körülötte élők életébe. Amikor azonban egy hozományvadász csellel ráveszi, hogy megszökjön vele, nagy bajba kerül, és úgy tűnik, most ő szorul segítségre. Egy váratlan hóvihar miatt egy fedél alá kényszerülnek, kockára téve Venetia jóhírét. A fogadó, ahol megszállnak, időközben megtelik vendégekkel, akik nem hagynák szó nélkül azt, hogy egy ifjú hajadon idegen férfi társaságában utazgat. A szorult helyzetben lévő lány segítségére siet gyerekkori barátja, Gregor MacLean, aki egy ügyes hazugsággal elejét veszi a gyanúsítgatásnak.

Ám a valódi kalandok még csak most kezdődnek: a hó miatt még napokra a fogadóban rekednek, összezárva egy úti társasággal.

Miközben azon igyekeznek, hogy fenntartsák a látszatot, McLeannek saját viharos természetével is meg kell küzdenie, Venetia pedig rájön, hogy amit Gregor iránt érez, sokkal több egyszerű barátságnál, és hiába próbálja megőrizni józanságát, menthetetlenül beleszeret a férfiba.

Számomra is hamar világossá vált, hogy nemhiába születtek azok a bizonyos negatív kritikák, mert ez a könyv bizony nem sikerült igazán szórakoztatóra.

Az alapszituáció még fel is keltette az érdeklődésem, hiszen még nem untam meg a barátból lett szerelmesek történetét - és bizony Venetia és Gregor már kiskorukban versenyt futottak rosszaságban -, csakhogy a szereplők személyisége elvette az élvezetet.

Venetia Oglivie kisasszonyt – istenem, ilyen nevet kitalálni, ezért már akár meg is sajnálhatnám szegény teremtést… de mégsem – igen kotnyeles természettel áldotta meg a sors. Hiába jó szándékkal vezérelve, de akkor is késztetést érez beleszólni mások életébe, egyengetni mindenki sorsát, aminek persze előbb-utóbb megissza a levét és alázattal kell viselnie tettei következményét. Semelyik egyéb tulajdonsága nem léptette elő a lányt egy szimpatikus szereplővé, és ez már roppant mód megalapozta az élményt.

Gregor MacLeanról nem esett nehezemre megfeledkezni, sokkal többször tűnt kívülálló nézelődőnek, mint akinek a könyv végére behálózzák a fejét. Bár a sok rum megtette nálam is a hatását, és mosolyogva olvastam az alkoholmámorban töltött jelenetet. Mivel Gregor született MacLean, elmaradhatatlan volt az átok, jelen esetben a hóvihar gerjesztése. Azonban ez a cseppet fantasy elem most oly jelentéktelenre sikeredett, mivel teljesen beillett egy egyszerű természetes jelenségnek, megfeledkezve arról, hogy indulatok keltették életre.

A fogadó ideiglenes lakói igen vegyes társaságot képeztek, hiszen akadt ott tökkelütött tökfilkó, házsártos csoroszlya, sajnálni való társalkodónő, nagyravágyó birtokos, affektáló csitri. Ravencroft olyan szerencsétlen balfácán volt, mégsem a szánalmam hozta elő, egyszerűen csak agyonütni lett volna kedvem az idő nagy részében. Mily sokáig hittem, hogy jól ítéltem meg Mrs. Bloom és Miss Platt párosát, de rá kellett jönnöm, hogy köszönet illet az idős hölgyet, hogy ily sokáig maga mellett tartotta unokahúgát, aki rendkívüli tehetséggel rendelkezik, hogy az emberek idegeire menjen. Csacsogása, tettei, minden gondolata a tűréshatárom ostromolta. Méltó partnernője lett a szerelemtől szenvedő, és szerelmi tapasztalatokban „jártas” tizenéves Elizabeth is, akinek a tanácsai, stílusa megkoronázta a bagázs ostobaságát.

Szerencsére azonban leltem élvezetet is a könyvben, mégpedig azok által, akikről nem gondoltam volna, hogy szerethetők lesznek. Hányszor hagyták el Gregor ajkát a drámázó, színpadias, hisztérikus jelzők az Oglivie családdal kapcsolatban, és az apa ezt be is bizonyította már a legelején, így egyáltalában nem vártam, hogy az édesanya és annak anyósa is belépjen a képbe. Viszont az ő megjelenésük sokat lendített a történeten, mert határozottan kacagásra késztettek, szemtelenül nyílt próbálkozásaik, hogy a fiatalokat oltár elé állítsák. A nagymama szókimondása vetekedett Julia Quinn Lady Danburyével.

Kissé eseménytelennek éreztem a történetet, a szereplők ostobaságát, idegesítő mivoltát aligha lehetett volna még fokozni, mégis akad néhány élvezetes jelenet. A fejezetek elején lévő idézetek, jó tanácsok egy idős asszony szájából pedig különösen tetszettek. A fivérek nyúlfarknyi megjelenése nem sokat adott a történethez, de azt már megtudhattuk, hogy következő főhősünk, Dougal egy igazi piperkőccé nőtte ki magát és igazán élvezi a londoni létet. Ezzel ugyan nem keltette fel az érdeklődésem, de azért nyúltam a folytatás után.

3 pont

Kiadó: General Press
Sorozat: MacLean átok

1. Kalandor
2. Viharos szerelem
3. Kockázatos szerelem
4. Esküvő Skóciában - megjelenés 2012 második fele

Megjelenés: 2012
Oldalszám: 304

Ár: 2800 Ft

Egyedi értékelés: 3 pont
Forrás: nem saját példány

Elizabeth Hoyt - The princes trilógia

Három mese, három különböző történet egy olyan írónő tollából, aki a 18. századi történeteinek hőseit bátorsággal, merészséggel áldja meg, hogy a kor elvárásaira fittyet hányva tegyenek lépéseket a saját boldogságuk érdekében. A férfi karaktereknél nem túl szokatlan a leplezetlen szexuális éhség, de számos általam ismert hősnővel ellentétben Hoyt női alakjai nem bújnak az ártatlanság álcája mögé, tapasztalatlanságuk nem akadályozza meg őket, hogy ébredező vágyaiknak utat találjanak és így a könyvek a megszokottnál több erotikus tartalmat és légkört árasztanak.

Habár úgy kezdtem el olvasni az első könyvet, hogy mit sem tudtam a történetről a fülszövegen kívül, hamar megbizonyosodtam, hogy a legnagyobb vonzerő bizony az átlagos romantikusokhoz képest a fokozott erotika és a szabadabb gondolkodású szereplők.

Arról pedig még nem is tettem említést, hogy a címadó hercegek, a három kötetben megjelenő mesék alakjai. Mindegyik történetét fűszerezi egy-egy mese, amelyet a főszereplők olvasnak, vagy mesélnek a könyv végéig apránként.

Az első könyv után úgy gondoltam, hogy Hoyt kedvencé léphet elő, ha hasonlóan tetszetős könyvekkel lát el a folytatásban, mint a Hollóherceg. Azonban csalódnom kellett, a folytatás már nem nyűgözött le különösebben, szép lassan zuhantunk az egyszer olvasós kategóriába.

Karen Hawkins - Kalandor

MacLean átok 1.

Ez egy olyan könyv, amelynek a megjelenése felett átsiklottam. Már nemigen emlékszem, hogy mennyi figyelmet szenteltem a fülszövegnek, de csak Angelika bejegyzését olvasva tudatosult bennem, hogy ez egy skót történet. Nekem ennyi bőven elég ahhoz, hogy felkerüljön a várólistámra, de a Kalandor rögtön az élre is ugrott és buzgón olvastam volna már a sorokat. Bár kicsit többet váratott magára a könyv olvasása, mint szerettem volna, de amint lehetett már le is csaptam rá. Így utólag egy kicsit nagyobb hévvel ugrottam bele a könyvbe, mint kellett volna. Bár tetszett és jókat kacarásztam rajta, az elvarázsolt érzés elmarad. 

A vad skót tájakon Fiona névleges házasságot köt Black Jack Kincaiddel, a csinos senkiházival, és ezzel háborút robbant ki a klánok között. Sorsuk mégis elválaszthatatlan marad…

Fiona MacLean nem épp ilyen esküvőről álmodott. Nem volt jelen a családja, nem volt ünneplő vendégsereg, csak a vőlegény, Black Jack Kincaid, akit szó szerint az oltár elé vonszoltak. Pedig Fiona évekkel korábban megesküdött, hogy soha többé nem találkozik a jóképű kalandorral, de ha ez a házasság megállíthatja a klánjaik között folyó véres háborút, ám legyen. Meg fogja osztani vele az ágyát, anélkül, hogy összetörne a szíve…

Jack Kincaid jól ismert szoknyavadász, aki eddigi életében gyakran keveredett zűrös helyzetekbe, na de… házasság? Fionával? Egykor fiatalos hévvel szerették egymást, most a szenvedélyes, érzéki lány újra az övé lett.

Brenda Joyce - Halálos ölelés

The Deadly series 5.

A sorozatról

Az előző kötetet nem jutalmaztam maximális pontszámmal, mert úgy gondoltam, hogy lehet még fokozni a könyv által kiváltott hatást, az élvezetet. Nagy reményekkel indultam eme könyvnek, mert úgy éreztem felemelkedőben van a sorozat számomra, és igazi kedvenc lehet belőle. Nagyon szeretem a szereplőket, jól keveri az írónő a szálakat, viszont nem mondhatom, hogy megütötte ez a kötet az 5 csillagos kategóriát. 

Úgy látszik, hogy a műteremrongáló tovább űzi tevékenységét, felfedi perverz és őrült mivoltát, és még öl is. Bragg azonnal kéri Francesca segítségét és a páros újra a tettek mezejére lép. A történetben a párok sokasodnak, a háromszögek igazi sokszöggé alakulnak. Francesca hol Bragghez simul szerelmesen, hol Hartra veti magát a vágytól égve. A gyilkos kiléte pedig percről percre bizonytalanabb. 

Brenda Joyce - Halálos vágy

The Deadly series 4.

A sorozatról

Egy műterem lerombolásától eljutunk a zsarolásig, gyerekrablásig és ezt mind családi körön belül. Mert most aztán felvonul ám a Bragg familia. Megjelennek a szülők, a testvérek, gyerekek és a tékozló feleség. Az indulatok néha pattanásig feszülnek, a féltékenység a tetőfokára hág és igen heves vitákba bonyolódnak a szereplők. Mindenkit fűt a vágy, a legtöbben már az önuralmuk utolsó morzsáit szedegetik össze. Francesca is igen érzéki pillanatokat él át, miközben egyre jobban elveszik a két testvér iránti érzelmeiben. A jól megálmodott mese kezd darabokra hullani. A végére jönnek ám az nagy izgalmak. A férfiak fegyvert ragadva zsúfolódnak be egy kocsiba, komolyan, mint a maffia tagjai, hogy a szeretett nő megmentésére siessenek. A végére meg jól otthagynak a bizonytalanságban egy függő végben. De Francesca helyében én egy percig sem gondolkodnék. Igen, igen, igen.

Brenda Joyce - Halálos viszonyok

The Deadly series 3.

A sorozatról

Francesca következő ügyfele látszólag egy igen könnyű esettel bízza meg. Derítse ki, hogy a férjének van-e szeretője. Ugye ez nem is olyan bonyolult, de... Francescanál mindig akad egy "de". Szóval minden szép és jó lenne, ha leskelődés közben, a fáról lezuhanva nem egy női holttestre esne. Mégpedig azé a nőére, aki az előző rész végén segítséget kért, majd szó nélkül riadtan elmenekült. Úgy tűnik, egy őrült sorozatgyilkos járja a várost. Előtérbe kerül Maggie Kenedy, Joel édesanyja, és további régi barátnők. Mert úgy látszik a szálak összefüggnek.

Közben igen hevesen közelednek a szerelmeseink a döntő lépés felé. Hart néha-néha közbeszól, mind Francesca, mind Connie életébe. Szépen kavarja az eseményeket. Egy új szereplő, Bartolla személyében egy törtető, nagyvilági nő kerül a társaságba. Szórakozás és pénzszerzés reményében még szerintem sok-sok bonyodalmat okoz majd. Jókat mulathatunk, hogy két kislány, hogy tudja felborítani egy szolgáló életét. Egy vörös ruha pedig a férfiak lelki nyugalmát.

Brenda Joyce - Halálos gyönyör

The Deadly series 2.

A sorozatról

Francesca Cahill nyomozónak áll! Csinos kis névjegykártyát készített és várja az első ügyfelét, aki nem is várat magára sokat. Egy hölgy rejtélyes módon kéri Francesca segítségét. Hogy ne legyen az ügy egyszerű, már rögtön egy férfi holtestet talál a nő lakását és nem megoldania kellene az ügyet, csak eltüntetni a hullát. A lány tisztességes ember lévén rögtön hívja a rendőrséget, miközben a segítséget kérő nő, a szerető már el is illant. Rick Bragg pedig nem örül, hogy a kotnyeles, de igen vonzó lány már megint a rendőrség ügyeibe keveredett. De mit tehet, minden visszautasítás ellenére újra együtt nyomoz a páros. Francesca nemegyszer újra bajba kerül, miközben a családban elkezdődik az "áll a bál" helyzet. Evan továbbra is dacol a házassága ellen, Connie és Montrose kapcsolata pedig mély völgybe kerül. 

De hogy valami jó is legyen, gyarapodik a társaság Calder Hart személyével. Gyanúsítottként kap egyrészt szerepet, másrész Bragg féltestvéreként és riválisaként. Bepillantást nyerhetünk fényűző magánéletébe. Flörtölget mindenkivel, de a szíve mélyén sok mindent tartogat még nekünk.

Brenda Joyce - Halálos szerelem

The Deadly series 1. 

A sorozatról

Francescáék szomszédjának gyermekét elrabolják, üzeneteket során keresztül irányítgatja az emberrabló a szereplőket, közben néhány féltve őrzött titok is kiderül.

Francesca és az új rendőrfőnök először pillantják meg egymást és innentől nincs menekvés. Nyomozás közben mély tisztelet, barátság és már annál is több érzelem bontakozik ki a szereplők között. Francesca az utca veszélyeit figyelmen kívül hagyva nyomozgat magában, majd egy Joel nevű kis tolvaj társaságában. Az események során a "kotnyeles" lány olyan dolgok szemtanúja lesz, amit nem hitt volna. Egyszerre foszlik szerte rajongása sógora iránt, és döntenie kell, vall és tönkreteszi a családi boldogságot, vagy ahogy mindenki tanácsolja hallgat, mint a sír. Mindeközben Bragg egyik féltett titka is napvilágra kerül.