Szösszenet az Éjistennőről

Mi az a szösszenet?

Rövid értékelés azokról a könyvekről, amelyek nem ihlettek meg igazán, de néhány sorban azért szeretnék megemlékezni róluk.

Kiadó: Könyvmolyképző, 2012
Oldalszám: 344
Ár: 2990 Ft

SARWAT CHADDA - ÉJISTENNŐ

Billi SanGreal #2

A történet:

Szinte még magához sem tért legjobb barátja, Kay halálából, ám Billire máris újabb feladat vár: a templomosoknak vérfarkasok ügyében kérik segítségét. De ilyen vérfarkasokkal Billinek még nem akadt dolga.
Úgy nevezik magukat: polenyicák, azaz férfiölők. Kelet-Európa ezen ősi harcosnőit évszázadok óta halottnak vélték. Azonban előmerészkedtek, és most a tavasz gyermekére vadásznak, egy olyan nagy hatalmú orákulumra, aki elindíthatja a Hármastelet, vagyis az emberiség teljes pusztulását okozhatja.
Hogy kiszabadítsa a tavasz gyermekét, és megmentse a világot, Billinek el kell nyernie egy fiatal orosz katona, Ivan Romanov bizalmát, aki senkiben sem bízik, pláne nem a lányban.
A folklór és a mítosz rémisztő valósággá válik ebben a lélegzetelállító kalandban, amelynek története az időből lassan kifutó világról szól. És Billi SanGrealról, mert egyedül ő mentheti meg.

   Határozottan várós könyvnek tartottam Az ördög csókja folytatását, hiszen emlékeimben az első kötet, a templomosokkal színesített ifjúsági fantasy kellemes emlékeket hagyott. Akkor leginkább a hangulat fogott meg  és néhány átlátszó momentum ellenére is tetszett Mihály, egy bukott angyal és a tizedik csapás újrajátszása. Viszont, mikor az Éjistennő előtt újra elővettem egy olvasás erejéig Billi SanGreal első kalandját, rá kellett jönnöm, hogy túl sok minden felett hunytam szemet és ezt a folytatásban már nem tudtam ismét megtenni.

   Egyszerűen besokalltam egy 15 éves lány önállóságán, vállára helyezett felelősség súlyán, hiszen túlzónak érzem, hogy jóformán egyedül küzd meg a gonosszal, és a folyamatos megpróbáltatás, sérülés, baleset, támadás ellenére még él és virul. Nincs gond egy erős hősnővel, aki igazi harcos és túlélő, nade Billi már-már egy elpusztíthatatlan csodanő, vagyis csodalány, hiszen annyira, de annyira fiatal. 

   Azonban kétségtelenül kalandos történet, szinte az első oldaltól kezdve viharos gyorsasággal sodorják el a hősnőt az események és nagyon kevés pihenőre van lehetőség.

   Személy szerint azt hittem, hogy jobban fog kapcsolódni Az ördög csókjához, viszont azt kell mondjam a sorozat két része tulajdonképpen két különálló epizód, Billi két hihetetlen - az utóbbi jóval akciódúsabb - kalandja. Ami közös mindkettőben, hogy sikerült az írónak más-más, de annál meghatározóbb hangulatot teremtenie, illetve a romantika szele is hasonlóképpen érintette meg őket. Billi azért nem egy igazi lányos lány, így néha elgondolkodtam kellett-e bármelyik történetbe is egy romantikus szál, főleg, hogy szerintem nem annyira lettek felvezetve a lány részéről a nem baráti érzelmek, de ezt már ya sajátosságnak tudom be. Mindenesetre Ivan, a Billi korabeli orosz cárevics jobban a szívemhez nőtt, mint az orákulum albínó fiú. A sármos srácban meg van a lehetőség, hogy jó vezető váljon, álmai, ideái vannak, de még nagyon fiatal és tapasztalatlan, azonban ennek ellenére is igyekszik segíteni Billit a harcban. A már ismerős maroknyi templomos pedig hol felbukkant, hol eltűnt, magára hagyva a lányt egy lehetetlen küldetésben.

   A borító és a fülszöveg is elég beszédes, hiszen előrevetítik, hogy valóban orosz földre utaznak a szereplők, és Marija Morevna és a Halhatatlan olvasása után már tudom, hogy a szerző merített az orosz mítoszokból is, hiszen Baba Jaga és Halhatatlan Koscsej az orosz népmesék hősei, és a Romanovok is hazájuk híres alakjai.
   Összességében túl hihetetlennek érzem a hősnő által véghezvitt tettsorozatot, pedig ahogy az író a vámpírokat, vérfarkasokat és a mesebeli alakokat egy kissé átszabta, és pörgette az eseményeket még igazán tetszhetett is volna, így azonban egyszeri élménynek ment csak el.

Sarwat Chadda - Az ördög csókja

Őszintén a borító és a templomos lovagok fogtak meg elsőre. Nem igazán tudtam mire számítsak, mennyire lesz fantasy, esetleg történelmi. Nem is igazán olvastam utána más bloggereknél, mert biztos tudtam, hogy el fogom olvasni, akkor meg már jobb semmit nem tudni. Nem ilyet képzeltem el az biztos, és az is, hogy sokkal jobb volt, mint vártam.

Nem szeretnék olyanokba belemenni, hogy épp egy-egy esemény bekövetkezése, esetleg be nem következése megfelelő időben, helyen történt-e. Mert igen tudnék néhány jelenetet mondani, hogy kicsit ráncoltam a szemöldököm, hogy ez nem biztos, hogy kellett volna, vagy nem most, esetleg kicsit erőltetettnek tűnt. A lényeg, hogy ezek egy cseppent sem vontak le a hangulatból, a témából, ami nálam mindent vitt.

Billi SanGreal, akaratán kívül, nagyon fiatalon lett egy maroknyi harcosból álló „banda” tagja. A templomosok rendje még mindig él és virul, harcol a… hát harcol a gonosz lelkek, démonok, bukott angyalok, vérfarkasok, vámpírok ellen. Billi kiképzést kap, szeretet nem. Kapcsolata apjával hűvös és távolságtartó, amit az ellenség akár ki is használhat. Szinte egyetlen barátja egy fiú, Kay, aki orákulum. A nagy-nagy ellenség pedig nem más, mint Mihály, a Halál angyala, Isten gyilkosa. Számára a menybe vezető utat a pusztítás jelenti. A kérdés, hogy a kis csapat, avagy Billi meg tudja-e állítani Mihályt és a Tizedik csapást.