Kresley Cole - MacCarrick fivérek

 A Leabhar nan Súil-radharc, azaz a Sorsok könyvének lapjairól:

A tizedik Carricknek:

Szép hölgyed majdan három derék fiút szül néked,
Kik örömödre lesznek, míg e sorokat nem olvassák.
Ám szemük előtt a szavak elvágják ifjú élted,
S te rettegve halsz, tudván, hogy megátkozták őket:
Társuk a halál vagy egyetlen lélek se légyen.
Hitvest, szerelmet, kötést nem ismerhetnek,
Magjuk szárba nem szökken, kihal nemzetségtek.
Halál és kínszenvedés jár fiaid nyomában

Az utolsó két sort vér mosta el.

E szavak kövezik ki a három MacCarrick testvér életét a 19. században, alárendelik magukat a jövendölésnek, a sötét oldalt választva fizetett gyilkossá lesznek, fehérnépek alkalmanként melegítik csak ágyukat, szerelemről még álmaik is ritkán szólnak, pedig a nekik rendelt nő már közel van... A hit túl erős ezekben a babonás, kiltet jóformán nem viselő skótokban, így a vágyaikat felkorbácsoló hölgyeménnyel egy perlekedéssel, civódással eltöltött utat kell megjárniuk, amelyen sóvárgás, kéj, kétségek és bánat jár kéz a kézben. Az út pedig nem csak egy hasonlat, hiszen helyszínek, tájak, akár országok váltják egymást.

Kresley Cole halhatatlan lényeit három kötet erejéig húsvér halandókra cserélte, akik így is emberfeletti módon ragaszkodnak életükhöz, számos próbálkozás után is úgy tűnik, sem a verés, sem a golyó nem fog rajtuk. Tüzes replikák, szóváltások teszik szórakoztatóvá a regényeket, amelyek nem mellőzik az erotikát. Lopott csókok, buja ölelések, egymás testének felfedezése előzi meg a beteljesedést.

A legifjabb fivér, Courtland bizonyítja először a Szeress, ha merszben, hogy a vérmosta sorok a feloldozást, a boldogság lehetőségét rejtik. A zsoldos férfi majdnem alulmarad egy küzdelemben, amikor egy gyönyörű kasztíliai lány megmenti életét. Erőre kapva "hálája jeléül" majdnem elcsábítja a lányt, rövid időre megszállja otthonát, majd szinte vállára kapva rabolja el... természetesen, mindezek többek között a nő biztonságát szolgálják a hatalmi terveket szövögető közös ellenséggel szemben. Az elfojtott vágyát az egyébként sem kedvező hírnévvel rendelkező skót modortalan, parancsolgató viselkedéssel palástolja, amivel nem szerez jó pontokat Lady Annaliánál, aki folyton szökni próbál, amely számos, többnyire szórakoztató szócsatához vezet.
Talán ezt a történetet tudnám leginkább "skót"-nak titulálni, a felföldi történetekért rajongók bizonyára értik mire szeretnék utalni. Bemutatkoztak a fivérek is, akad néhány további szimpatikus mellékszereplő, tehát kedvcsinálónak tökéletesen megfelelt.

Míg Courtnek egy talpraesett, tüzes menyecske jutott, addig bátyjának, Hughnak egy akaratos, már-már elkényeztetettnek is nevezhető, vagyonos csitri rabolta el a szívét. Már évek óta epekedik Jane Weyland után, akit az utóbbi 10 évben még csak nem is látott, de a lány így is bőven ellátta bűnös gondolatokkal, perzselő emlékekkel, hiszen már zsenge tapasztalatlan lánykaként is merész csábítási manővereket vetett be ellene. Mára pedig igazi, konvenciókra fittyet hányó nővé vált, aki unokahúgaival akár bűnös élvezeteket nyújtó álarcosbálokra is ellátogat. Köztudott tény, hogy "...minden férfi meghajlik a Nyolc Weyland előtt. Ha nem, elbukik.” Hughnak tehát esélye sincs Jane ellen, főleg ha a lány biztonsága érdekében kénytelen még feleségül is venni és kettecskén bujkálni egy tébolyult ember elől.
A Szeress, ha akarsz egy igazán jó történet lenne, - szerelmi játék, csábítás némi kalandos közjátékkal tálalva - ha Jane nem olyan lenne, amilyen. Többször bosszantott egocentrikus viselkedése, durcássága, amikor nem a kedve szerint alakultak az események. Mindent csak a maga szemszögéből volt hajlandó látni és a világra nyitott gondolkodásmódja ellenére is többször húztam a szám miatta. Hught azonban szerettem, hosszú ideje keményen küzd az érzései ellen és romantikus lelkem imádja olvasni a ki nem mondott elfojtott vágy motiválta gondolatokat, amelyek bizonyítják, hogy halálosan belehabarodott a fruskába. Azonban az elhatározás egyre haloványabb, hiszen egyre gyakrabban kell visszavágni, csábítást csábítással levernie, így pedig nehéz megálljt parancsolni a testnek.

A legidősebb MacCarrick és a Szeress, ha tudsz sajnos jó sokáig váratta az olvasókat, én már komolyan kezdtem feladni, hogy a trilógia befejezésre kerül, pedig annak tükrében, hogy mi történt az előző kötet közepén Ethannel, igencsak kaptam volna már akkor is a folytatás után. Mindenesetre nagy nehezen kiszenvedte magából a kiadó a nemeskisasszonyból lett koldusszegény árva és Skócia egyik, sebzett arcú grófjának történetét. Időben visszatérünk az álarcosbál éjszakájára, amelyből kiderül mi is történt Weylandék barátnője és a női nem iránti érdeklődését vesztett Ethan között, majd újra átéljük a férfi és Mr. Grey sikátorbéli találkozását, hogy utána Franciaország és Skócia között ingázzanak a szerelmesek.
Az előző két regényhez képest meglehetősen érezhető, hogy kidolgozottabb darab, az előzőekkel kevésbé hasonlatos történetvezetéssel készült. Ethan végre a jóslat utolsó sorait sejtve bonyolódik mélyebb kapcsolatba választottjával, és nem az átok szavaiba vetett hitét kell legyőznie, hanem azt kell elhinnie, hogy létezik olyan nő, aki a sebhely mögött is meglátja a vonzó arcot, a hűvös és mogorva viselkedés mögött a gondoskodó férfit. Maddy Van Rowen végre egy sokat megélt, erős, büszke lány, akinek annak ellenére is van tartása,  hogy sok mindenre hajlandó lenne egy biztonságos életért. Ethannel együtt nagyon jó párosnak tartom őket, a lány a jelleme miatt szimatikus, a skót pedig ha akarta, ha nem egy érzelmesebb oldalát mutatta meg, így nem csak karizmája vonzott hozzá. Kettejüknek mélyen gyökerező sérelmeket, bosszút, titkokat, betegséget kell legyőzniük, hogy boldogok legyenek.

Úgy érzem az írónőnek kicsit jobban áll a paranormális, de azért a MacCarrickekről is igen kellemes emlékeket őrzök, különösen a befejező kötet nyerte el a tetszésem.

Jennifer Ashley - Lord Mackenzie tébolya

Kiadó: Kossuth, 2012 

Oldalszám: 376

Ár: 1990 Ft

A Mackenzie fivérek gazdagok, befolyásosak, veszélyesek és kiszámíthatatlanok. Egy nő sem éli túl, aki a közelükbe kerül. Sok pletyka kering róluk – tragikus erőszak, csillapíthatatlan vágyak, szeretők, botrányok.

Higland Pleasures #1

Molyon futottam bele az örömújjongásokba, hogy a Kossuth kiadó megjelenteti Jennifer Ashley regényét és annyira átragadt rám a boldogságuk, hogy egyszer csak azt vettem észre, hogy elégedetten ballagok haza az új szerzeményemmel, anélkül, hogy bármi fogalmam lenne az írónőről, munkásságáról. Na nem ment el az eszem, mint a címből kitűnt Lordnak, hogy vásárolgatok összevissza, de ha valaki meglobogtatja előttem a skót és romantikus jelzőket, akkor, mint bika a vörös posztóra, ugrom is a könyvre. Szóval nekem már annyi is elég volt, hogy kötelező olvasmánnyá váljon, hogy skót fivérek történetét vetette papírra az írónő.

A történet:

London, 1881. Az a hír járja, hogy Ian Mackenzie őrült, és veszélyes a nőkre. Betht mégis elbűvöli a Lord. A lány megérzi, hogy a férfi romlottsága és kivételes tehetsége ellenére segítségre szorul. Az ő segítségére. Beth mindent felad a férfiért. Életének egyetlen értelme, ha mégoly veszélyes is, Ian Mackenzie lesz. Semmi sem szabhat gátat izgatóan viharos és buja erotikus kalandokkal teli kapcsolatuknak…

Gondolatok:

Volt szerencsém már néhány 19. században játszódó történethez, amelyekben skót férfiúk léptek színre London városában, így a kedvenc jeleneteimről már jó előre lemondtam, hiszen ezekben a történetekben nem kap helyet az igazi lóhátas romantika, olyan vademberes módon, de az összetartó, különc családok mindig kárpótolnak érte.

A Mackenziek is hírhedt társaság, bár nem veri őket kimondottan átok, mint a MacCarrickfivéreket (Kresley Cole) vagy a MacLean-eket (Karen Hawkins), mégis nincs túl jó hírük, hiszen a közelükbe kerülő nőkkel jól elbánik a sors. Egy felügyelőnek pedig kimondottan a bukásukra fáj a foga, és amint alkalma adódik, újra a nyomukba ered, és a következő alkalmat egy gyilkosság adja, akinek legjobb gyanúsítottja az őrültnek tartott Ian Mackenzie.

Ebben a könyvben a címadó téboly, nem csak eltúlzott hasonlat, valami csábító jelző, hiszen hamar rájön az olvasó, hogy Ian őrülete, a mai korban már nagyon is megmagyarázható, nevesített betegség. Ian nem úgy érzékeli a körülötte lévő világot, mint mások, rendkívül okos, de nem érti az érzelmeket, nem képes hazudni, és szinte képtelen a másik szemébe nézni. Mivel kompetens nem vagyok a témában, így félve írom le, de én az Asperger-szindrómaként diagnosztizálnám, ami az autizmus enyhébb változata. Tehát ez a könyv nem csak egy szerelmi történet, hanem egy kis betekintés egy elveszett lélek különös világába. Szívem szerint az egész történetet Ian szemszögéből olvastam volna, mert érdekeltek a fejét megtöltő gondolatok. Persze a könyv ennek ellenére megmaradt könnyed romantikus ponyvának, de mégis egy kis változatosságot vitt a történetbe Ian karaktere, akinek a múltban sok szenvedést el kellett már szenvedni.

Beth nem a nebáncsvirág hősnő, hiszen lentről – ha akaratlanul is, de – felküzdötte magát a nemesek közé, és özvegyasszonyként már megtapasztalta a szerelem gyönyöreit, így Ian heves támadásainak könnyebben megadja magát.

A borító hirdeti, hogy ez egy sötét és buja kaland, és valamilyen szinten igaza is van, hiszen egyrészt Mackenziek életét újra felbolygatja Fellows felügyelő, aki újabb gyilkosságot akar a fivérek nyakába varrni, Beth pedig hajthatatlanul fényt akar deríteni az igazságra, másrészt buja, mert Ian odaadó szerető, és nem egyszer lesznek szenvedélyesen egymáséi.

A karakterek kifejezetten szerethetők, az inasoktól, a szolgálókon át, egészen a sógornőkig és fivérekig. Nem is tudom ki érdekel a legjobban, de ha már Isabella és Mac kapcsolata jobban előtérbe került, és lévén övék a folytatás, így megelégszem velük is, pedig Hart, a legkeményebb, félelmetes Mackenzie is elkottyantotta jövendőbelije nevét, ha személyesen nem is volt hozzá szerencsém. Cameron talán a legközvetlenebb figura, és nem csak a négy fivér lesz sorban a porondon, de Cam fia, Daniel is megkapta már a maga szeletét, várom, már hogy felnőjön.

Tetszik a család, tetszenek a karakterek, ugyan néha nem bántam volna, ha a nyomozás kimarad, Ferrow bosszúszomja és szűklátókörűsége néha már idegesített. Szeretem a csipetnyi erotikát és jó volt látni, hogy mekkora jelentősége van, ha két tekintet összekapcsolódik. Mindenképpen várom a folytatást.

Karen Hawkins - Kalandor

MacLean átok 1.

Ez egy olyan könyv, amelynek a megjelenése felett átsiklottam. Már nemigen emlékszem, hogy mennyi figyelmet szenteltem a fülszövegnek, de csak Angelika bejegyzését olvasva tudatosult bennem, hogy ez egy skót történet. Nekem ennyi bőven elég ahhoz, hogy felkerüljön a várólistámra, de a Kalandor rögtön az élre is ugrott és buzgón olvastam volna már a sorokat. Bár kicsit többet váratott magára a könyv olvasása, mint szerettem volna, de amint lehetett már le is csaptam rá. Így utólag egy kicsit nagyobb hévvel ugrottam bele a könyvbe, mint kellett volna. Bár tetszett és jókat kacarásztam rajta, az elvarázsolt érzés elmarad. 

A vad skót tájakon Fiona névleges házasságot köt Black Jack Kincaiddel, a csinos senkiházival, és ezzel háborút robbant ki a klánok között. Sorsuk mégis elválaszthatatlan marad…

Fiona MacLean nem épp ilyen esküvőről álmodott. Nem volt jelen a családja, nem volt ünneplő vendégsereg, csak a vőlegény, Black Jack Kincaid, akit szó szerint az oltár elé vonszoltak. Pedig Fiona évekkel korábban megesküdött, hogy soha többé nem találkozik a jóképű kalandorral, de ha ez a házasság megállíthatja a klánjaik között folyó véres háborút, ám legyen. Meg fogja osztani vele az ágyát, anélkül, hogy összetörne a szíve…

Jack Kincaid jól ismert szoknyavadász, aki eddigi életében gyakran keveredett zűrös helyzetekbe, na de… házasság? Fionával? Egykor fiatalos hévvel szerették egymást, most a szenvedélyes, érzéki lány újra az övé lett.

Julie Garwood - A menyasszony

Mivel nagy történelmi romantikusok rajongó vagyok – „éljen a skót Felföld és harcosai” – ez is egy régóta betervezett könyv volt. Nagy nehezen bent is találtam a könyvtárban, nem volt kérdés, hogy el is hozom.

A történet körülbelül a megszokott, és én ennek nagyon is örülök. Mindig megkapom azokat az alap elemeket, eseményeket és szereplőket, akiket/amiket annyira szeretek az ilyen művekben.

Írjunk most 1102-t. Legyen egy igazi klánvezér skót férfiúnk, egy talpraesett, makacs és bátor, de ugyanakkor nagyon naiv, és ezért sokszor „butácska” angol lánykánk. A királyok rendeljék el az esküvőt. Két skót érkezik a lányos házhoz, hogy kiválasszák a menyasszonyaikat.

Kinley MacGregor - A kitaszított

MacAllister széria 3.

 "...Sin egész életében arra ítéltetett, hogy megmentsen másokat. Ezáltal elvesztette ártatlanságát, gyermekkorát, szabadságát, a lelkét..."

Egy napon, senki nem tudja melyiken, egy gyermek született angol földön. Anyja undorodva eltaszította, mostohája megvetette, apja nevét se ejtette ki, sőt rá se nézett.
Nem kapott ajándékot, nem kapott skót ruhát. Négy testvére boldogságát a sarokba bújva árnyékként figyelte, fájdalommal teli szemmel. Ártatlan vérét folyatta, hogy vérének angol részét elveszítse. Neve nem volt, de mégis Sin lett. "...bűnben fogant, bűnben született, és így is fog meghalni. Ezért az egyetlen megfelelő név az, hogy Sin, azaz bűn." Eltaszították, eladták, ütötték, verték. Éhezett, gyilkolt, igaz barátra nem nagyon lelt. Mindenki félt tőle, magának az ördögnek tartották. Kitaszított, se nem skót, se nem angol, nincs aki birtokolja. Gyűlöl mindent és mindenkit. Értéktelennek érzi magát, akit nem lehet szeretni. Bár mondogatja, hogy már nem érez semmit, nem vágyik semmire, ez mégse igaz. Olykor olykor késként hasít a "nem létező" szívébe a fájdalom, a kín és néha a remény.

Diana Gabaldon - Outlander - Az idegen

Szinte az ismeretlenből pottyant az ölembe a könyv. Először olvastam róla, hogy az 5. helyezést érte el 2010-ben külföldön a romantikus könyvek között. Majd egy fórumon került elő, ahol emlegettek egy szörnyű kínzást a könyvből, majd egyszer csak láttam, hogy már meg is jelent és hipp hopp már a kezembe is volt.

Szerintem életem eddigi leghosszabb könyve. Mondanám, hogy 900 oldalnyi tömör gyönyör, de bármennyire is élveztem az olvasást, én azt mondom, hogy nagyon sok volt. Mikor becsuktam a könyvet olyan érzésem volt, hogy most jó lesz pihenni egy kicsit a hosszú "utazás" után. Annyira hosszú ideig olvastam az én tempómhoz képest, hogy furcsa lesz a kezembe venni egy másik történetet. Szinte velük éltem egy héten keresztül, és annyira hihetően írta le az életüket, hogy olyan volt, mintha én is ott élnék köztük.

Egy történet, egy mese, egy sassenach (idegen) beilleszkedése egy veszélyes, politikától kicsit sem mentes, néhol boszorkánysággal meghintett felföldi világba, megtalálva talán az igaz szerelmet.

Ez a könyv nem csak romantikus, nem csak történelmi, nem csak kalandregény. Inkább egy hosszú, hosszú mese, hogy milyen is lehetett az élet 1743-ban minden apró részletévvel együtt, jóban rosszban, egészségben betegségben.

Julie Garwood - A titok

A New York Times bestseller írónője a középkori skót Felföldre viszi el olvasóit ebben a lélegzetelállítóan gyönyörű szerelmi történetben. Judith Hampton gyönyörű, büszke és hűséges lány. Gyermekkori barátnője állapotos, és Judith megígérte neki, hogy mellette lesz a nehéz pillanatokban. De más oka is volt, hogy elhagyja sivár angliai otthonát, és megtegye a Felföldre vezető hosszú utat. Találkozni akart soha nem látott apjával, a Maclean nemzetség urával. Semmi nem készíthette fel azonban a barbár skót harcos látványára, aki azért érkezett, hogy elkísérje a földjére... Iain Maitland, nemzetségének vezetője, büszke és hatalmas nagyúr, olyan ellenállhatatlan vonzerővel, amilyennel Judith még soha nem találkozott. A hagyományok tisztelete és az új utak keresése csap itt össze, de Judith még szenvedélyes vitáik közepette is élvezi a férfi gyengéd csókjait és gondos törődését. Iaint elképeszti a lány bátor fellépése, elbűvöli üdesége, rabul ejti gyengéd természete, és hagyja, hogy magával ragadja Judith szerelme. Semmi sem árthat a vonzalomnak vagy a bizalomnak, melyet a férfi iránt érez... még a féltve őrzött titok sem, mely meghiúsíthat egy fontos szövetséget vagy a szerelmek legcsodálatosabbikát!

Sokáig nem ismertem az írónőt, nem tudtam milyen könyveket ír. És valahogy nem gondoltam, hogy a "csak" romantikus könyvek ennyire jók tudnak lenni.

Persze ebben az esetben nem csak romantikus a történet, hanem történelmi romantika is. És el kell mondjam halálosan beleszerettem a skót felföldi harcosokba.

Egyszerűen nagyon kész, nagyon imádnivaló.

A történet kezdetén két fiatal lány semmit sem tudva a politikai viszályokról, ellentétekről barátságot köt. Mégpedig életre szólót. Frances Catherine skót, Judith pedig angol. Abban az időben pedig a két nép nem kedvelte egymást.

Szóval még kislányokként Judith ígéretet tett. Frances Cahterine állapotos, így ígéretéhez híven Judith hosszú utat tesz meg a barátnőjéhez. A Maitland nemzetség harcosokat küld az angol lányért, hogy kísérjék az úton. Iain Maitland a nemzetség feje, Frances Catherine pedig az öccse felesége. Így ő is a kis csapat tagja.

Előítéleteik vannak a nővel szemben, mivel angol. De hamar rá kell jönniük nem akár milyen nő. Tűzes, bátor és makacs menyecske. És nem fél szembeszállni Iain-nel.

A hosszú közös út alatt megmagyarázhatatlan érzések ébrednek a főhősökben.

A Maitlandeknél nem fogadják először szívesen az angol lányt, de ez őt csöppet sem zavarja. Legfőbb célja világrasegíteni barátnője gyerekét. Igaz még nem segédkezett szülésnél, de sokat tanult róla. A sors úgy hozza nem Frances Catherine babája lesz az első, akinél bábáskodik. Ezzel pedig szembekerül a nem túl kedves ottani bábákkal.

A nép azonban Judith mellé áll. Csodálják bátorságát, megkedvelik. Többen szerelmesek lesznek belé. De Iain mindig ott van mellette, védelmezi. És persze beleszeret. Birtoklóan, visszavonhatatlanul.

Judith családi titkot cipel, igazi apját akarja megtalálni, aki nem akárki és ez sok bonyodalmat okozhat még a Maitlandekkel. Titka azonban kiderül Iain számára. Rájön a jelekből, de őt már ez sem állítja meg és egy furcsa esküvőn elveszi. Vicces egy szertartás volt.

A nászéjszaka után se lehetnek felhőtlenül boldogok. Rablás, félreértések közepette előkerül az apa, aki mit sem tudott lányáról. Egy báty. A titok kiderülése után helyreáll a viszály a nemzetségek között és egy angol nő megreformálja a Maitland népet, a szokásokat. Új szint visz a lakók életébe.

Szóval csak azt mondhatom nagyon szeretem, és a folytatás még talán jobb, mint az első rész. De csak talán. Annyira jó mindkettő, hogy nem lehet dönteni.

5 pont