Julie Garwood - Buchanan fivérek

Talán az első Karen Rose könyvem után gondoltam úgy, hogy több romantikus krimit kellene kézbe vennem. Kézenfekvő megoldásnak tűnt, a skót történeteivel már kedvencé vált Julie Garwood krimijeihez nyúlni, hiszen a Buchanan sorozat már akkor jelentős számú kötettel büszkélkedhetett. Azonban azon kívül, hogy várólistára tettem a könyveit, nem léptem a tettek mezejére, csak halogattam az olvasást. 

Talán még ma sem kezdtem volna el a sorozatot, ha nem hiszem azt Az ideális férfira, hogy teljesen különálló krimis történet, de miután már beszereztem, megvilágosodtam, hogy ugyan nem kötelező ismernem az előzményeket, akkor is a sorozat darabjának illik elkönyvelnem. Vagy talán mégsem? Bár a lényegen nem változtat. Miután pedig elolvastam, nem is törődtem azzal a szabályommal, hogy sorozatot csak sorjában olvassak és kaptam az épp fellelhető következő könyvtári példány után.

1. Szívtipró  |  2. Kegyes halál  |  3. Ünneprontó  |  4. Halállista  |  5. Lassú izzás  |  6. Árnyéktánc

7. Tűz és jég

Kiadó: Gabo, 2011

Oldalszám: 326

Ár: 1990 Ft

8. Hosszú búcsú

Julie Garwood legújabb regényének csinos és okos hősnője, Lyra Prescott hamarosan befejezi filmes tanulmányait, és fontos döntés előtt áll. Hogy elodázza a bizonytalan jövőt, beleveti magát az utolsó iskolai feladatába, ám a dokumentumfilm a sors különös szeszélye folytán élet írta horrorfilmmé változik.

Lyra fényképezőgépe döbbenetes fotókat rögzít, és egy sor titokzatos esemény meggyőzi a lányt arról, hogy veszélyben az élete. Szerencséjére barátnője, Sidney Buchanan a segítségére siet, és Lyra életében megjelenik a jóképű FBI-ügynök, Sam Kincaid. Ahogy a halálos cselszövés szálai egyre szorosabbra fonódnak körülöttük, úgy mélyül el az egymás iránt érzett szerelmük is. Lyra és Sam egymás kezébe teszi le a sorsát, és együtt szállnak harcba az elszabadulni készülő gonosz indulatokkal…

Sajnos erre csak azt tudom mondani, hogy kissé vérszegény történet.  Hosszú felvezetés, kitalálható történet, közömbös szereplők, balfácán bérgyilkosok.

Majd eltelt a kötet harmada, - amely a kicsit több, mint háromszáz oldalnál olyan százat tesz ki - mire a leendő párocska végre találkozott, és addig csupán unalmas alapozás történt. Megismerkedtünk a Lyrával, iskolai projektjével, családi állapotával és egy Milo nevű bérgyilkos gondolataival. Szinte már az elejétől fájdalmas volt olvasni a fickó szavait, mert az első betűtől lerí róla, hogy nagyon nem százas az ipse. Esze nincs, bérgyilkosnak csapnivaló, de nem kissé nagyra tartja magát és képességeit, pedig csak egy béna fráter. Ezzel már a könyv jelentősen esett a szememben, mert krimi esetében szinte elvárom a briliáns rosszfiúkat, de minimum, hogy kerüljük az ilyen szerencsétleneket. Viszont az írónő csak azért is bepillantást enged a férfi a tetteibe, "fantasztikus" terveibe.
A szereplőkre alapvetően nem lehet panaszom, de olyan közömbösek maradtak, és legfőképpen felejthetők. Sambe nem zúgnék bele, pedig ő tudott mosolyt csalni az arcomra, például mikor a leváltására érkező szexi rendőröknek ajtót mutatott. És a címet is nagyon találónak tartom, tetszik, bár a búcsú előre borítékolhatóan felesleges próbálkozás.
Bár volt lövöldözés, betörés, rablási kísérlet, akkor sem éreztem, hogy bármi izgalmat éltem volna át olvasás közben. A rosszfiúk és a háttérben feszülő rejtély nem túl csavaros és a legkevésbé sem meglepő, amelyet nem is bántam volna igazán, ha valami ellensúlyozta volna.

Nem mondom, hogy megbántam, hogy elolvastam, egyszer azt a néhány órát megérte, de egyáltalán nem lettem lenyűgözve.

(Bár nem állíthatom biztosan, de szerintem a sorozat korábbi kötetiből csupán Alec Buchanan és társa Jack MacAlister lehetett már régi ismerős, és bár előtte nem találkoztam velük, nem éreztem, hogy bármiről is lemaradtam volna. Igaz ugyan, hogy valószínűleg lelőttem Alec kötetének (4. Halállista) végét, de hát enélkül is tudtam volna,  hogy minden rendben zárul majd.)

3 pont

Kiadó: Gabo, 2012

Oldalszám: 340

Ár: 1990 Ft

9. Az ideális férfi

Az ember néha a legszörnyűbb körülmények közt találja meg a szerelmet…

Dr. Ellie Sullivan befejezi rezidensi évét a kórház baleseti sebészetén, élete azonban fenekestől felfordul, amikor a parkban kocogva szemtanúja lesz, amint egy FBI-ügynököt lelőnek. Ő az egyetlen, aki látta a lövöldöző arcát, és azonosíthatja a kegyetlen, modernkori Bonnie és Clyde párost. Ellie hirtelen egy nyomozás közepén találja magát… egy nyomozás közepén, melyet a kihívóan jóképű Max Daniels ügynök vezet.
Bár Ellie kétségtelenül vonzódik a férfihoz, a higgadt, gyakorlatias ügynök távolról sem az az ideális férfi, akiről mindig is álmodozott. El sem tudja képzelni az életében, vagy szülei dél-karolinai otthonában, ahová húga esküvőjére indul haza.
Ám a férfi mégis felbukkan Winston Fallsban.
Max tájékoztatja Ellie-t, hogy a tetteseket elfogták, és a lánynak tanúskodnia kellene. A gond csak az, hogy korábban is elfogták már a bűnöző párost, ám mire tárgyalásra került a sor, a tanúkat megfélemlítették, vagy eltüntették. Max Ellie árnyékául szegődik a tárgyalásig, és arra sem kell sokat várni, hogy – miközben golyók röpködnek körülöttük – kipattanjon kettejük között az a bizonyos szikra…

Határozottan jobban indult és jobban is folytatódott, mint a Hosszú búcsú.

Mind Ellie, mind Max elnyerte szimpátiám, bár Max Davis, mint pasi, - Samhez hasonlóan - nem tudott kellően feltüzelni. A doktornő azonban talpraesett, határozott, okos, bátor, kellemesen humoros és szarkasztikus, amely igen szimpatikussá teszi. Egy fiatal zseni, aki tudja magáról mennyit ér, és nem is kisebbíti érdemeit.

Mondhatni két szál mozog a háttérben, hiszen egyrészről Ellie-t, mint - nem túl sokat látott - szemtanút meg kell védeni, a személyi testőr szerepére pedig Max önként jelentkezik, másrészt azonban a szülővárosába visszatérve egy régi zaklatóval is le kell számolni, immár véglegesen, hiszen a lánynak már elege van a menekülésből.

Nincs túl sok csavar a történetben, amely kiszámíthatatlanná tenné, de az aktuális bérgyilkos néhány fokkal jobb karakter és a krimiszállal alapvetően ki vagyok békülve, elég élvezetesre sikeredett. Romantika tekintetében Garwoodra eddig sem lehetett panaszom, szeretem, ahogy összehozza a párokat, és most még családi problémákkal is tarkította a történetet. Az egyik hugica egy számító, önző perszóna, akit csak utálni lehet, és akivel Ellie kapcsolata igencsak hűvös és távolságtartó, bár szerintem még így is engedékenyebb, mint én lennék egy ilyen nővel. Azonban Annie, a másik húga, a maga kis történetével helyrebillenti az egyensúlyt a két iker között, hiszen pont annyira szerethető, mint amennyire Ava nem.

Összességében kellemesen történet, bár Garwood akkor is a skót történeteiben verhetetlen.

És hogy mennyire is tartozik a Buchanan sorozathoz? Őszintén nem tudom, a neten hol ezt írják, hol azt. Annyi biztos, hogy magában is élvezetes és nemigen bukkannak fel régi szereplők.

4 pont

E két könyv is tovább erősítette bennem azt a véleményt, hogy ha alapvetően (történelmi) romantikus regények szerzői igyekeznek krimivel fűszerezni történetüket, akkor ne számítsak érdemi rendőri nyomozásra és az aktuális FBI ügynökünk is jóformán csak testőri szerepben fog tetszelegni, és az összezártság megteremti a romantika, vágy, szex, egy párkapcsolat alapjait. Ezek a művek nem fogják különösebben megdolgoztatni az agytekervényeim, nagy rejtélyeket nem tartogatnak és az izgalmak is csak a jobban sikerült műveket legyezgetik, viszont ennek ellenére is legalább egyszeri alkalomra elégséges olvasmányok.