 |
| Kiadó: Könyvmolyképző, 2013 Terjedelem: 388 Ár: 2999 Ft |
Julie Seagle kirepült a szülői fészekből, Ohiótól el egészen Bostonig, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait. Első napja azonban roppant érdekesen alakul, hiszen csomagjaival a lábánál értetlenül nézi egy burritós étterem villogó neonfeliratát és próbálja feldolgozni, hogy hiába a pontos cím, itt nem talál sem lefoglalózott albérletet, sem lakótársakat. A felültett lány kénytelen édesanyjához fordulni, aki a távolból is pillanatok alatt kerít a számára tetőt a feje fölé. A szintén egyetemista Matt fuvarozza el őt anyja egykori egyetemi barátnőjéhez és annak kissé furcsa családjához.
Minden olyan könnyedén kezdődött... Julie könnyen beilleszkedett a család életébe, összebarátkozott a rendkívül elfoglalt szülőkkel, bármikor kapható volt egy képtelen csevejre a vicces feliratú pólókból kifogyhatatlan készlettel rendelkező Mattel, akit a matematika és fizika iránti vonzódása igazi kockaként definiál. Bátran vállalta a tizenhárom éves angyalarcú, ám igencsak antiszociális Celeste pesztrálását, könnyen elegyedett csevejbe a legidősebb testvér, a kalandos életet élő, nagy utazó Finn képmását ábrázoló kartonfigurával, Fotó Finnel, akihez Celeste rendkívüli módon ragaszkodik és a távolság sem tartotta vissza, hogy barátságot kössön magával Finnel is, akivel e-mail váltásaik egyre több válasszal szolgáltak a család furcsaságaira. A lány időközben célul tűzte ki, hogy kiszakítsa Celeste-tet a magányból, el Fotó Finntől, és gondtalan tinédzsert faragjon belőle.
Eközben az olvasó rájöhetett, hogy a többnyire fesztelen, poénokkal tarkított humoros történet a felszínt megkaparva komolyabb tartalmú regény, a problémáknak hátat fordító szereplőkkel. Julie sem kivétel, hiszen barátságos, optimista természete ellenére látni rajta, hogy küzdelmet vív önmagával, hogy megőrizze az édesapjába vetett hitét és szeretetét, aki örökösen cserbenhagyja. Megértése és toleranciája irányába egy kétségbeesett igyekezet, amelyről nem hajlandó lemondani, hogy megóvja törékeny szívét.
A Watkins család titka hosszabb ideig lappang a sorok között, ám nem annyira furmányos, hogy Julie-val együtt rácsodálkozzak a nagy felfedezésre, ám azt mondhatom, annál jobban vártam azt a pillanatot, ami végül is a könyvről alkotott véleményem jelentősen befolyásolta. Szinte vízválasztónak mondható, hiszen drasztikus módon változtatta meg a regény hangulatát, amire nagy szükségem volt.
Hogy őszinte legyek, nem talált telibe az a fajta folytonosan megmosolyogtatni kívánó humoros stílus, amely a regény közel kétharmadát jellemezte. Ez valamelyest akadályozott abban is, hogy igazán rokonszenvezzek a szereplőkkel, - Julie néha kifejezetten fárasztott, leginkább a Mattből olykor előtörő felindultság és a szavai mögött felsejlő érzelmek fogtak meg csupán -, ám 'a pillanat' után bizony mégis megérintettek. Megindítóvá vált a fájdalmas emlékek felelevenítése, a rejtegetett érzelmek felszínre kerülése és megélése. Az az utolsó harmad vasmarokkal ragadta meg a lelkem és bolygatta fel az érzelmeim, így őszintén sajnálom, hogy a könyvet egészében nem tudom ennyire megkapónak mondani.
Beleestem abba a csapdába is, hogy a fülszövegnek és a műfaji besorolásnak hittem és nem szedegettem aprócska morzsákat a regényről, így kissé csalódásként ért, hogy semmiképpen sem tudtam beilleszteni a Könyvmolyképző első Rubin pöttyös könyvét a new adult kategóriába. Életérzésben semmiképp sem NA, pedig én kifejezetten e miatt részesítem előnyben a műfajt, Julie szerelmi élete pedig szinte teljesen elveszik a sorok között. Mattel és Finnel alakuló "románcának" kevésbé van romantikus felhangja, a teljes Watkins család áll a történet középpontjában.
Nem éppen az a történet tárult elém, amit elképzeltem, ezt olykor bántam, a végére azonban mégis úgy éreztem, hogy érdemes volt fellapozni a könyvet, mert nem hagyott hidegen.
Minden olyan könnyedén kezdődött... Julie könnyen beilleszkedett a család életébe, összebarátkozott a rendkívül elfoglalt szülőkkel, bármikor kapható volt egy képtelen csevejre a vicces feliratú pólókból kifogyhatatlan készlettel rendelkező Mattel, akit a matematika és fizika iránti vonzódása igazi kockaként definiál. Bátran vállalta a tizenhárom éves angyalarcú, ám igencsak antiszociális Celeste pesztrálását, könnyen elegyedett csevejbe a legidősebb testvér, a kalandos életet élő, nagy utazó Finn képmását ábrázoló kartonfigurával, Fotó Finnel, akihez Celeste rendkívüli módon ragaszkodik és a távolság sem tartotta vissza, hogy barátságot kössön magával Finnel is, akivel e-mail váltásaik egyre több válasszal szolgáltak a család furcsaságaira. A lány időközben célul tűzte ki, hogy kiszakítsa Celeste-tet a magányból, el Fotó Finntől, és gondtalan tinédzsert faragjon belőle.
Eközben az olvasó rájöhetett, hogy a többnyire fesztelen, poénokkal tarkított humoros történet a felszínt megkaparva komolyabb tartalmú regény, a problémáknak hátat fordító szereplőkkel. Julie sem kivétel, hiszen barátságos, optimista természete ellenére látni rajta, hogy küzdelmet vív önmagával, hogy megőrizze az édesapjába vetett hitét és szeretetét, aki örökösen cserbenhagyja. Megértése és toleranciája irányába egy kétségbeesett igyekezet, amelyről nem hajlandó lemondani, hogy megóvja törékeny szívét.
A Watkins család titka hosszabb ideig lappang a sorok között, ám nem annyira furmányos, hogy Julie-val együtt rácsodálkozzak a nagy felfedezésre, ám azt mondhatom, annál jobban vártam azt a pillanatot, ami végül is a könyvről alkotott véleményem jelentősen befolyásolta. Szinte vízválasztónak mondható, hiszen drasztikus módon változtatta meg a regény hangulatát, amire nagy szükségem volt.
Hogy őszinte legyek, nem talált telibe az a fajta folytonosan megmosolyogtatni kívánó humoros stílus, amely a regény közel kétharmadát jellemezte. Ez valamelyest akadályozott abban is, hogy igazán rokonszenvezzek a szereplőkkel, - Julie néha kifejezetten fárasztott, leginkább a Mattből olykor előtörő felindultság és a szavai mögött felsejlő érzelmek fogtak meg csupán -, ám 'a pillanat' után bizony mégis megérintettek. Megindítóvá vált a fájdalmas emlékek felelevenítése, a rejtegetett érzelmek felszínre kerülése és megélése. Az az utolsó harmad vasmarokkal ragadta meg a lelkem és bolygatta fel az érzelmeim, így őszintén sajnálom, hogy a könyvet egészében nem tudom ennyire megkapónak mondani.
Beleestem abba a csapdába is, hogy a fülszövegnek és a műfaji besorolásnak hittem és nem szedegettem aprócska morzsákat a regényről, így kissé csalódásként ért, hogy semmiképpen sem tudtam beilleszteni a Könyvmolyképző első Rubin pöttyös könyvét a new adult kategóriába. Életérzésben semmiképp sem NA, pedig én kifejezetten e miatt részesítem előnyben a műfajt, Julie szerelmi élete pedig szinte teljesen elveszik a sorok között. Mattel és Finnel alakuló "románcának" kevésbé van romantikus felhangja, a teljes Watkins család áll a történet középpontjában.
Nem éppen az a történet tárult elém, amit elképzeltem, ezt olykor bántam, a végére azonban mégis úgy éreztem, hogy érdemes volt fellapozni a könyvet, mert nem hagyott hidegen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése