Francica blogja: Emily Snow

2014. márc. 18.

Emily Snow - Elemésztve

Kiadó: Ulpius-ház, 2013
Terjedelem: 316
Ár: 3499 Ft

Dusan Novakovic újfent egy Lucas "szerepébe bújt", ezúttal a nehéz sorsú, tetovált egyetemista helyett rocksztárt alakíthat képzeletünkben, amennyiben engedjük ismét megelevenedni Tammara Webber Easy c. könyvéről már ismerős srácot. Sajnos azonban karaktere, Mr. Wolfe nem váltotta be a hozzá fűzött reményeim és a külső sugallta szenvedély is semmivé foszlott a könyvet kinyitva.

Sienna hosszú idő után visszatér gyerekkora helyszínére, Nashville-be, mert a számára oly kedves otthon, ahol nagyanyja felnevelte, veszélybe került. A házat bármelyik pillanatban elveszíthetik, mert egy bírósági döntés miatt elárverezték. Sienna Nashville-ben szembesül vele, hogy a ház új tulajdonosa nem más, mint az ünnepelt, szexi rocksztár, Lucas Wolfe.

Lucas fontos szereplője volt két éve az életének, ám a róla őrzött emlékek korántsem szépek. Az új találkozás lesújtja a lányt, csakhogy ezzel együtt felébred benne a végzetes vonzalom is a férfi iránt, amely sokkal erősebbnek bizonyul, mint Sienna hitte volna. Lucas üzleti ajánlattal áll elő egy alku formájában: ha a lány hajlandó mindenben az ő szabályai szerint játszani tíz napig, megmentheti a házat. Lucasnak azonban egyetlen cél lebeg a szeme előtt, ami mit sem változott régi találkozásuk óta: megkapni Siennát, és elérni, hogy a lányt eleméssze a szenvedély.

Ha a kezemben fogok egy alig háromszáz oldalas könyvet, amely olyan történetet ígér, ahol egy aligha tisztességesnek tűnő ajánlat kapcsán csábító flört, bugyilebűvölő igyekezet áll a középpontban, akkor igencsak zokon tudom venni a hosszú időn keresztül - úgy a kötet első felében - zajló nagy semmit. Megértem én, hogy némi felvezetés, a körülmények letapogatása szükségeltetik ahhoz, hogy ne in medias res kapja az olvasót és Siennát telibe Lucas - mint később kiderült nem is olyan heves - támadása, azonban ha közben megöl az unalom, az igencsak káros hatással tud lenni a szórakozásra.

Szívesen mondanám, hogy ez idő alatt a szereplők belopták magukat a szívembe, ám ez nem lenne igaz, pedig a lány igyekezett szánalmat kelteni az olvasóban megtépázott lelkű csonka családjáról mesélve. Számomra talán ott hibádzott a dolog, hogy az apátlan, anyátlan, a nagyszülők óvó szárnyai alatt töltött pillanatokon merengést túl sokszor színezte a Lucas utáni nyálcsorgatás, függetlenül attól, hogy a pasi épp a közelben tartózkodott-e. Állandóan nedvesedő bugyija, magányos élvezete és Lucas teste körül forgó gondolatai egyrészről nem engedték valódi érzelmi szintre mélyíteni vonzódását, így egy olyan hősnőt láttam csak benne, aki pusztán fizikailag döglik egy pasi után, másrészt a "szegény nagyim, én és a kisöcsém" előadását sem tudtam komolyan venni.

Lucas gondolataiba lehetőségünk sem volt bepillantást nyerni, így ajánlatát kellett beszédesnek tekinteni, amely igencsak a fizikai kapcsolatra koncentrálódott, ennek ellenére a végére mégis az ő érzelmeit éreztem mélyebbeknek, valósabbaknak, pedig az elején nem állt jól a szénája. A kezdetek kezdetén - a szó legkevésbé sem szexi értelmében - az arrogáns seggfejek egy mintapéldányaként mutatkozott be, és ahogy lennie kellett, a közösen eltöltött idő alatt emberivé szelídült, aki olyan titkokat rejteget, amelyek megakadályozzák, hogy tartós kapcsolatot teremtsen a vágyott nővel. A talány, amely szinte a semmiből bukkant fel a végére, sokkal jobban beleilleszthető egy szexi románcba - nem mellesleg érdekesebb is -, mint a lány problémás családi élete, amely szinte biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben még bonyolódni fog.

Lucas véghezvitt - számomra kissé vérszegény - csábítási "hadműveletét" látva a regény inkább erotikus színezetű, mint valódi buja történet. A szerző ugyan felvillantotta a BDSM vonal lehetőségét a kudarcba fulladt múltbéli éjszakára emlékezve, illetve a szerződés által képbe került némi alá és fölérendeltség, ám a megvalósítás jóformán a gondolat felvillanásával véget is ért. Nem úgy, mint Lucas és Sienna kapcsolata, amely további kötet(ek)ben folytatódik.

Az előzmény novella hiányában az Elemésztve, mint bevezető kötet kissé fantáziátlanra sikerült, terjedelméhez képest szerintem túl hosszú felvezetéssel. Kategóriájában semmiképp sem kiemelkedő darab, ám legalább nem az idegeinken táncoló fajta.