Lisa Kleypas - Bűvölj el alkonyatkor

Kiadó: Ulpius-ház, 2013
Oldalszám: 440
Ár: 3499 Ft

Hathaways #3

Ámulok és bámulok, hiszen bármilyen megdöbbentő is, 4-5 hónappal a Csábíts el pirkadatkor c. könyv megjelenése után - emlékeztetőül: amelyre kb. 2 évet vártunk - itt egy újabb Hathaway kötet.

A történet:
Poppy Hathaway immár a harmadik szezonját tölti Londonban. Férjre ugyan még nem tett szert, de szerelmes udvarlója már akad. A baj csak az, hogy Michael Bayning, a tisztességesnek tűnő fiatalember kissé nyámnyila és fél apja elé állni választottjával. A sors pedig, bár úgy is mondhatnánk, hogy egy csibész menyét, Poppyt egy másik úr útjába és karjaiba sodorja. Ugyanis a lányra egy váratlan találkozás alkalmával szemet vet Harry Rutlegde, szállodatulajdonos, aki bizony mindig megszerzi, amit akar és ő Poppyt akarja, feleségének.
A lány csupán nyugalmas, normális életre vágyik, társra, szerelemre, az oda vezető út azonban számára is rögös. Nem kerüli el a botrány, sem a bánat, és bizony meg kell harcolnia egy férfi közelségéért, bizalmáért.

Gondolatok:
Lisa Kleypas most is hamar mosolyt csalt az arcomra, hiszen Poppy és Harry első találkozása - Hathawayekhez méltón - igen bohókásra sikeredett, hála egy kereket oldott menyétnek. Dodger - megjegyzés: Darvas Eszter fordításában még Csík néven ismertük Beatrix házikedvencét - rendkívüli ügyességgel nyit rejtekajtókat, veszejt el levelet és cincál szét székpárnát alvóhelyéül, amely mind elősegítette két ember megismerkedését. A véletlen "randevú" során Harry felfedezi Poppy szépségét, intelligenciáját és nem rejti véka alá, hogy érdeklődés ébredt benne a lány iránt. További komikus eset mélyíti el Mr. Rutledge vonzalmát és sarkallja, hogy a tettek mezejére lépjen.

Hiába tetszett az, ahogy Harry megismerte, magának akarta, majd meg is szerezte a választott nőt, később néhány oldal erejéig mégis azt kívántam, bár ne úgy ügyeskedett volna ahogy, hiszen a vidámnak induló történet, így rövid időre átcsapott bánatos, Hathawayekhez képest kissé sablonos eseménysorozatba. Ha Poppy nem is átlagos lány, de elég átlagos romantikus hősnővé vált, aki kissé szomorúan, de méltósággal viseli egy vonzalomból fogant, mégis kényszerházasság terhét, megtapasztalja a távolságtartást a hitvesi viszonyban egy elfoglalt férj mellett, családjától távol, magányra ítélve tölti az unalmas mindennapokat és a vágyak ellenére a nászágy gyönyörei sem enyhítik bánatát, mivel Harry úgy döntött, legalább ebben a tekintetben úriember lesz és nem erőszakolja rá magát a még mindig kissé bosszús feleségére. Az összecsiszolódás pedig cseppet sem zökkenőmentes.

Ahhoz, hogy újra felfelé íveljen a történet, számomra nagyon kellett, hogy Poppy észbe kapjon és családja segítő karjai között igyekezzen megoldást találni problémájára, amely visszahozta a történetbe az összetartó família tagjait és a vidék friss levegője szerelemmel és egyre nagyobb boldogsággal töltötte el a szerelmeseket. Némi nyugalom az utolsó nagy csetepaté előtt. Ekkorra a titkok ideje is lejárt, hiszen a rejtélyes Harry múltjáról is fellebben a fátyol, ami enyhítette a fafejű és parancsolgató ember korábbi viselkedése miatt érzett pinduri csalódottságomat és kissé érhetőbbé tette, hogy miért is az eddig keveset szereplő Poppy kaparintotta meg a főszerepet a bátyja elől, akinek történetét már halványan kikövezve láttam eddig is.

Azonban ezek után már biztos, hogy Miss Marks és Leo lép színre és az eddig kötekedő viszonyuk végre magasabb szintre emelkedik, vagy talán már emelkedett is, mivel úgy érzem nem láttunk be teljesen a színfalak mögé. Majd kiderül, most a lényeg az, hogy a két éles nyelvű szereplő között a vonzalom tagadhatatlan, a pikírt párbeszédek pedig rendkívül szórakoztatóak, különösen tetszett, ahogy magázásról tegezésre váltottak.

A történet kellemes, többnyire vicces és megmosolyogtató. Egyre inkább meggyőznek Kleypas könyvei arról, hogy számomra az írónő írja a legjobb 19. századi romantikus sztorikat, annak ellenére is, hogy Poppy históriája kevesebb extremitást és különlegességet tartalmazott, mint az előzmények.

Lisa Kleypas - Csábíts el pirkadatkor

Kiadó: Ulpius-ház, 2012 

Oldalszám: 414

Ár: 3499Ft
A sorozat köteteiről

Hathaways #2

Kérdezem én, miért csak hosszú várakozásokkal töltött évek után olvashatom az egyik kedvenc romantikus írónőm egy-egy újabb művét? Miért kell Kleypas könyvekre rendszeresen két évet várni? Persze nem várok én választ, hiszen az sem változtatna semmin, de akkor is bosszant. Jóformán ez a könyv is hamvaiból kelt életre, mert bizony már nem nagyon hittem, hogy valaha a kezemben tarthatom. Még az a szerencse, hogy az írónő nem tud nekem csalódást okozni, és minden könyve a kedvenceim között landol.

A történet:

„Az Éjfélig vagy enyém című regényben megismert népes Hathaway család második leánya, Win éppen csomagol. Gyenge tüdeje miatt Franciaországba utazik, ahol egy híres klinika jó eredményeket ért el a tüdőbaj gyógyítása terén. Ám Win szíve nehéz – fáj otthagynia Kev Merripent, a mogorva, zárkózott cigány fiatalembert, akibe kislánykora óta szerelmes.

Win két év múltán, immár sugárzó ifjú hölgyként, megerősödve tér haza. A szerelem kettejük között csak még erősebben izzik, ám a beteljesülésig nemcsak a gyökereikből eredő kulturális különbségeket kell áthidalniuk, de Merripennek még a lány kezére pályázó ármánykodó riválisát is le kell győznie. S mindeközben fény derül Kev titokzatos múltjára…”

Gondolatok:

    „Elkeseredett hajszát vívok érted és az életemért. Az az álmom, hogy egy szép napon mindketten felém fordítjátok az arcotokat, és én utolérhetlek. Ez az álom segít át az éjszakákon. Sok mindent szeretnék neked mondani, de nem lehetem.

    Remélem, hamarosan jobban leszek, és akkor újból meghökkentelek, de a következmények már kellemesebben alakulnak majd.

   Száz csókot zárok ebbe a borítékba. Gondosan számold át őket, és egyet se veszíts el.

   A te

Winnifreded

   Kev kisimította a levelet az asztalon, és végigfuttatta ujjait a kecses sorokon. Még kétszer elolvasta.

   Hagyta a kezét rázárulni a papirosra, összemorzsolta a levelet, és a kandallótűzbe hajította.

   Elnézte, ahogy meggyullad és felizzik a papír, míg fehérsége hamuvá nem lett, és Win szavai örökre elenyésztek.”

Nem szoktam túl sok idézettel tarkítani a bejegyzéseket, de ez a néhány sor igazán jól jellemzi a könyvet. A nő bátran harcol, a férfi pedig áltatja magát, hogy a lánynak jobb lesz nélküle, pedig a szíve szakad meg a szeretett nő hiányától.

Na de kezdjük talán az elején. Remek fejezettel nyitott a történet, és gyorsan rádöbbentett, hogy nem a két év várakozás alatt megszületett elképzeléseim fognak valóra válni. Win nem az a törékeny nő lesz, akit elképzeltem, Merripen pedig még nehezebben adja majd meg magát, mint gondoltam volna. Kleypas egyik sajátosságaként hamar forró és tüzes lett a légkör a búcsúzó szerelmesek között, de a kezdeti lánggal kell beérni sokáig, mert több lesz a heves veszekedés, esetleg a nem beszélek veled, mint a szenvedélyes lopott csókok, együttlétek.

Win távollétét az írónő úgy hidalta át, hogy Merripen múltjába engedett betekintést, így a férfiról lehull a titokzatosság leple. Kapunk néhány emlékképet egy fiatal roma fiú törzsbéli életéről, az első találkozásról a Hathawayekkel, és természetesen Win első belépőjéről, amikor elrabolta Merripen szívét. Azonban van, amire még Merripen sem emlékszik, és ő hiába hagyná a múltat nyugodni, Cam Rohan, Amelia férje mégis minden elkövet, hogy mélyre ásson és szerencseátkának köszönhetően, amibe bele fog sikerrel végződik. A történet végére tehát pontot tehetünk a két Pooka tetoválás rejtélyére is.

A Hathawayek egy igen összetartó család, így a testvérek nélkülözhetetlen szereplői a történetnek. Elmondhatom, hogy cseppet sem lettek mások, hiába telt-múlt az idő, maradtak ugyanolyan furcsa, hóbortos társaság. Poppy hamar leírja a londoni férfi felhozatalt, Beatrix rájön, hogy nem neki való a leánynevelde, Leo még mindig éli a kényelmes vikomti életét, Amelia pedig jóformán minden percben anyáskodik.

Gazdagodott a történet két szereplővel, a harmadik betolakodó ficsúrt inkább nem említeném, bár Julian Harrow felbukkanása mindenképpen felkavarta az állóvizet, és előhozta Merripen féltékeny és birtokló énjét, amit én nagyon élveztem. Visszatérve azonban az új szereplőkre, nem tudom nem megemlíteni Beatrix legújabb háziállatát, Csíkot, aki egy menyét... igen, egy menyét, aki nem egy vicces jelenetet produkált, ráadásul a végkifejletben mondhatni kulcsfigurává lépett elő. Míg engem boldogított ez a szőrös jószág, addig Miss Marks-nak, a lányok új nevelőnőjének annál több bosszúságot okozott. Szegény párát két frontról is érte támadás, mert Leo is folyton rajta köszörülte a nyelvét, már-már faragatlan módon csipkedte szavaival. Én persze már magamban somolygok, hiszen hiába gondolja az úrfi, hogy Miss Marks egy csontos, csúnyácska egérke, egyszer úgyis feleségül veszi és én már ezt alig várom. Azonban az írónőtől nem tisztességes már most elhinteni a morzsákat a párról, miközben Poppynak adta a következő kötetet, akinek jövendőbelijét nem érte megtiszteltetés, hogy már felbukkanjon, legalábbis nem tudok róla, így viszont a negyedik kötetre fáj most nagyon a fogam, de a kiadót ismerve...

Mindenesetre minden perc várakozást megért a történet, nagyon tetszett. Most nehezen hiszem, hogy Win és Merripen párosát bármelyik testvér története túl tudná szárnyalni, de ha mégis, nekem annál jobb. Remekül szórakoztam, nevetgéltem, mosolyogtam, voltam ugyan bosszús is, de csak azért, mert annyira szeretem a szereplőket, akik néha igazán fafejűek tudnak lenni. Humorban, erotikában, könnyedségben egy megszokott Kleypas könyv. Egyértelműen kedvenc.

Lisa Kleypas - Éjfélig vagy enyém

Hathaways Series 1.
Amelia Hathaway - Cam Rohan

Az első fejezetek olvasása után, mikor már kiköltözött a család a Ramsay birtokra, hirtelen olyan érzésem lett, mintha kicsit Jane Austen Büszkeség és balítélet és Louisa May Alcott Kisasszonyok szereplői keverednének és hoznák magukkal a könnyed, magával ragadó hangulatot, a napfényt és ragyogást.
Ami persze így nem is lehetne teljesen igaz.
Itt nincsenek már szülők, nincsenek idegesítő kistestvérek, mint pl. számomra Lydia volt a B&B-ben.

Amelia a tyúkanyó, vénkisasszony a maga 26 évével és gondoskodik a család sorsáról. Leo a legidősebb és egyetlen férfi a családban, de a szerelem és menyasszonya halála már szinte őt is vég felé sodorta. Nemtörödöm, hűvös, rideg. Win egy kedves, odaadó, de beteges gyönyörű ifjú hölgy. Poppy egy 19 éves kedves lány. Beatrix pedig egy állatimádó, kicsit kleptomán, de szerethető csitri.
Ők a Hathaway család, akik nem igazi nemesek, kevésbé ismerik az etikettek az elit világ szabályait és nem is igazán akarnak igazodni hozzájuk. Egy mindig vidám, összetartó, szerethető család.

A történet ott kezdődik, hogy Amelia és Merripen Leot keresik, akit magába szippantott a Londoni élet. Keresés közben találkoznak Cam Rohannel egy játékklub vezetőjével. Rohan egy roma férfi... félig ír, félig roma, így nem tartozik sehová a hagyományok szerint. Kölcsönös vonzódás alakul ki, de egy lopott csókocska után, úgy gondolják örökre elválnak útjaik. Egészen addig míg Amelire egy férfi vetődik, megvédvén a lányt egy kis rakétafellövés hatásaitól. És ki lenne más ez a bátor férfi, mint Cam Rohan. Innentől akarva, akaratlanul mindig összefutnak és a megmentésre szoruló lány mindig meg lesz mentve.

Cam származása révén a történetet átszövi egy kis roma kultúra, légkör, hagyomány és legendák. A Pooka, mint mítikus ír lény (fekete ló), amiről különböző legendák keringenek megjelenik Cam és Merripen tetoválásaként. Így további rejtélyek megoldására sarkalva a szereplőket.
Nagyon tetszett még, mikor Cam csodaszép fekete lova megjelenik az éjszakába, hogy elvigye a szerelmeseket az első közös éjszaka helyszínére.

A szerencsétlen családot tragédiák, balesetek sora éri. Megjelenik Amelia exszerelme, aki adja az úriembert mégis hátsó szándékkal közeledik. Ezáltal egy kis rejtély, kincsvadászat és szellemesdi is lezajlik, de minden jóra fordul a végére.
Hosszadalmas és sokszori lánykérés (roma hagyomány szerint) után a Hathaway család élete lassan kezdhet nyugodtabb mederben folyni.

Cam egy roma csávóhoz méltón nagyon birtokló, és féltékeny természet, de rendkívüli szerető Amelia számára. Szerencseátka (ami szerintem igen kacagtató, míg Cam állandóan bosszankodik miatta) pedig egyenesen jól jön a család számára.

Kedvenc jeleneteim közé tartoznak a Merripen és Win, azaz a következő kötet főszereplői között lezajló jelenetek.
Merripen még kisfiúként került a családhoz. A folyóparton találtak rá a sérült roma gyerekre a Hathawayek. Befogadták és most már a családhoz tartozik. Mindenki testvérként szereti és ő is hasonlóan érez. Kivéve Win, a törékeny lányka iránt. Titokban szerelmes a lányba, de csak óvón távolról figyeli a lány minden mozdulatát, mit sem sejtve, hogy Win is hasonlóan érez.
A tűzvészben megsérült Merripent Win veszi a gondjaiba, ápolja saját kimerültségét figyelmen kívül hagyva. Elcsattan egy gyógyszerektől kábulatban "lopott" csók. Merripen nem akarja, hogy ilyen szerencsétlennek, kiszolgáltatottnak lássák... lássa Win. Legfőképp azt nem, milyen hatással van a testére a lány közelsége. Win pedig egy percre se akarja magára hagyni.
Egyedül a család lánytagjai és Cam van tisztában mindkettőjük érzéseivel és várják a fejleményeket.

Merripent egy rejtély is övezi. Nem beszél családjáról, a múltról, de a közös tetoválás valamilyen kapcsolatot sejtett Cam és a férfi között.

Szóval már nagyon várom, hogy olvashassam a következő kötetet. Szerintem Win és Merripen nagyon is a kedvenceim közé fognak tartozni.

Camet nagyon megszerettem, a roma kultúra szerintem sokat dobott a könyvön. Lisa Kleypas nem hibába tartozik a kedvenc íróim közé. Tetszett, hogy nem voltak idegesítő szereplők, vagy jelenetek.
Amit kicsit sajnálok, hogy Lord St. Vincent és Lord Westcliff párra találását nem olvashattam előtte a Wallflower sorozat jóvoltából, mert így Cam már egy kedves, várva várt ismerősként jelenhetett volna meg számomra.

4,5 pont 

Az írónő tollából:

Bow Street sorozat:

1. Légy az őranygalom (5)

2. Lady Sophia szeretője (5)

3. Mindenem a tiéd tovább